Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-23 / 95. szám, csütörtök
f Fél évszázad társadalmi tükre LŐRINCZ GYULA — EMLÉKKIÁLLÍTÁS ÉVENTE SZÁZAN Bratislavában a Kultúra Házában nyílt meg a közelmúltban elhunyt Lőrincz Gyula nemzeti művész emlékkiállítása, amely annak idején, még a művész életében, összefoglaló tárlatnak készült. Az eredeti tervekhez képest jelentősen bővült e kiállítás anyaga; őszinte elismeréssel kell szólnunk a rendezőkről — Szlovákiai Képzőművészek Szövetsége; dr. Ladislav Saučin műtörténész —, hiszen aránylag rövid idő alatt hoztak létre egy magas színvonalú tár- latot, mely méltó Lőrincz Gyula emlékéhez is. A monografikus tárlatok viszonylatában is rendkívül terjedelmes a kiállítás anyaga, kimerítően mutatja be Lőrincz Gyula művészetét a különféle műfajokban született alkotásokkal. Elsősorban a festőt, rajzolót és plakáttervezőt ismerjük meg itt. A kiállított 267 alkotás, a 7 rajzsorozat átöleli Lőrincz Gyula művészpályájának egészét, 1928-tól 1980-ig szinte tel jes képet ad művészt fejlődéséről. A tárlat úgyszólván befejezett életműként kínálja megtekintésre Lőrincz Gyula művészi hagyatékát. Tartalmi szempontból: első pillantásra sokoldalú művész jelenik meg előttünk, de ha tüze tesebben vizsgáljuk meg az alkotásokat, megállapíthatjuk, hogy Lőrincz Gyula tulajdonképpen egyetlen tartalmi cél ábrázolásának szentelte művészetét. Jó megfigyelőként érzé kényén reagált az életre, környezetének alakulására. És éppen ez az, ami meghatározza munkásságának történelmi je lentőségét. Kevés művész alkot fél évszázadon át olyan határozottan kijelölt céllal, mint Lőrincz Gyula; keveseknek adatik meg, hogy ilyen hosszú időn keresztül mindig korszerű szellemben tudnak azonosulni környezetükkel úgy, hogy a szimbiózis eredményeképpen született képzőművészeti alkotások időállók lehessenek, tükörképei a társadalmi viszonyoknak. Rendkívüli munkakedvvel és erővel alkotta meg életművét, a számára kulcsfontosságú témákat, gondolatokat, elképzeléseit többször is (gyakran több év múltán] feldolgozta (Gondok; Munkásfejek; Földművespár; Pusztai szerelmesek; Anya gyermekével) míg eljutott a legtökéletesebb kifejezési formákig. Az egyes témákhoz való gyakori visszatérésnek volt még egy oka: az évtizedek során változó társadalmi viszonyok. Lőrincz Gyula mindvégig nyitott szemmel járt a világban; küldetésének tekintette, hogy művészetével dokumentálja, véleményezze korát, megörökítsen történelmi pillanatokat, előre tekintsen a jövőbe és kivegye részét az emberiség sorsának formálásából. (Éhező menet, Kosúti sortiiz, Komoly pillanatok, Február arcai, Árvíz, Soha többét). A tudatosan vállalt szerep felelősség teljes megtartása emelte Lő rincz Gyula művészetét arra a szintre, hogy azt fél évszázad színes társadalmi tükrének ne vezhetjük. Beszédes realizmussal tükrözi a társadalmi viszo nyok alakulását hazánkban. A történelmi változások folyamatos követése és kifejezése mind tartalmi, mind formai szempontból monumentálissá teszik e művészetet, melynek kicsúcso- sodásál én „Az új élet útján“ (Apáink nyomában, 1979, fára festett olajkép) című festményében látom: kifejező tömörséggel domborítja ki jelenünket és azt a céltudatosságot, optimizmust, mellyel a jövő felé haladun1'. A terjedelmes életmű egységét az elmondottakon kívül növeli még Lőrincz Gyula korán kiforrott stílusa is. Festményein, rajzain mellőzte a részletezést, kifejező kontúrokkal, dinamikusan ábrázolt. Céltudatosan hangsúlyozott a színfoltokkal. Ugyanakkor kifinomult érzékkel látta meg a részleteket (0tmenti házikó, Nyárfák susogása, Ház három nyárfával, Magányos ház 1., II., Tanya). Tájképei jellegzetességeként említendő rneg, hogy Lőrincz Gyula elsősorban csallóközi tájakat örökített meg (Vihar elölt, Házak és kazlak, Behavazott táj, Lankás táj). Úgyszintén a Csallóközre utal két portréja (Csallóközi parasztember, Pásztor). Lőrincz Gyula művészetében eléggé gyakoriak és jelentős szerepet játszanak az általánosabb érvényű immaginárius portrék. Ezekkel fejezte ki a történelmi átalakulás egyes sza- szakaszainak jellegzetes típusait (Fejkendős nő; Elszánt leány; Szerelmesek; munkásfejek; Munkásnő piros szegfűvel). E portrékkal ellentétben kell megemlítenünk a Picasso, Olga, Feleségem portréja, Olga olvas című festményeit, melyek egyéni szetének bemutatására is, hangsúlyozva, hogy legbensőbb művészi meglátásainak alapvető kifejező formája a rajz volt. Hét terjedelmes, tusba mártott fadarabkával rajzolt sorozat (Koldusbot, Commoedia Humana, Dózsa katonái, az SZNF, Október, Kosúti sortűz, Fejek) tárja fef előttünk azt a világot, melyben többszöri visszatérés nyomán értek be Lőrincz Gyula legsikeresebb alkotásai. A biztos kezű rajzművész gazdag ötlettára feltételezte a plakáttervek sikerét; ezek közül Lőrincz Gyula: Háború érzésvilágának figyelemreméltó megnyilatkozásai. Itt szeretném kiemelni Lőrincz Gyula Madonnáját a 60-as évek első feléből: a társadalomkritikai jellegű Pusztai madonna és a Háborús madonna után meglepő intimitással vetíti elénk az anyai szeretet családi boldogságot megalapozó erejét. Tematikai szempontból még két, kizárólag kamara jellegű tárgykört kell megemlítenünk, az olyan pillanatképeket, mint a Várakozva, Elmélyülten, Színházban, Futó nő, és csendéleteit, Kaszásvirágok, Krizanténok vázában, Csendélet virágokkal és sárgadinnyével. Mindkét témakörben a pillanatban rejlő szépre érzékenyen reagáló művész van jelen, aki ez esetekben is hű maradt a gazdag színvilágra alapozott kifejező módszeréhez. Az emlékklálítás nagy teret biztosít Lőrincz Gyula rajzművétöbbet kiviteleztek nyomdákban. Túlnyomórészt politikai plakátokat tervezett, de foglalkozott például kulturális rendezvényeket népszerűsítő plakátokkal is. Végezetül ki kell emelnünk azt a tényt, hogy Lőrincz Gyula alkotásai először kerültek ilyen egységes tárlaton a nyilvánosság elé. Általa lehetővé válik a teljes életmű megismerése, lehetőség nyílik értékelésére. A távlat plasztikusan domborítja ki, hogy Lőrincz Gyula a kortárs szlovákiai festészet legjelentősebbjei közé tartozik; monografikus jellegét pedig növeli az igényesen kivitelezett katalógus, mely dr. Ladislav Saučin bevezetőjével, a kiállított művek pontos jegyzékével, valamint válogatott képanyagával alapvető forrásmunka lehet egy majdani Lőrincz monográfiához is. LEHEL ZSOLT Tartuffe a Thál iában „Este Őfelsége a Tartuffe című komédiát adatta elő, amelyet Moliére uraság írt a képmutatók ellen; de, noha nagyon szórakoztatónak találták, a Király olyan nagy hasonlatosságot fedezett fel azok között, akiket őszinte odaadás térit az ég útjára és azok között, akiket jótetteik hiú mutogatása nem akadályoz meg gaztettek elkövetésében, hogy végtelen kényessége a vallás dolgaiban, nem tudta eltűrni bűnnek és erénynek eme hasonlatosságát, mely az egyiket a másikkal összekeverhette, és noha senki nem kételkedett a szerző jó szándékaiban, a Király mégis megtiltotta nyilvános előadását, és még saját magát is megfosztotta ettől a gyönyörűségtől, nehogy mások, akik kevésbé képesek helyes ítélet alkotására, visszaélhessenek vele.“ — írja Jean-Baptis- te Moliére Az elisi hercegnő című darabjában. Persze, azóta már elült a Tartuffe bemutatása körüli suttogás és vita, hiszen Moliére társulata végül is minden különösebb csatározás nélkül 1669 ben megkapta a játszási engedélyt. Azóta a világ szinte valameny- nyi színpadán játsszák e művet, amelynek hőse, Orgon és családja, a darabbeli események kiváltója vagy inkább katalizátora Tartuffe, a közege pedig egy humánus köntösbe bújt manipulatív hatalom. A MATESZ -Thália Színpadán vendégeskedő rendező, Nagy András László is — Dušan So- ták díszletei és Egedi Edit jelmezei alkalmazásával — ilyen humánus köntösbe bújtatott figurákat állít színpadra. A bigottá váló Orgont Lengyel Ferenc, Tartüffe-öt vendégművész, Áts Gyula alakítja. A további szerepekben Tóth Erzsébet, Kövesdi Szabó Mária, Murányi Anikó, Várady Béla, Mihályi Mária, Szőgyéni Tibor, Kiss László, Érsek György, Kiss Ágnes, V. Szabó Rózsi és az ugyancsak magyarországi vendégművész, Berki Antal mutatkozik be. A premierelőadás a Thália Színpadon ma este hét órakor kezdődik. (sz) A XVI. párbkongresszus idején a Dunas2>erdahelyi (Dunajská Streda) Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium a helybeli szlovák gimnáziummal közösen nyilvános pártgyűlésen vitatta meg azokat az eredményeket, amelyeket az iskola az előző kongresszus óta ért el. Olgyay Ede mérnök, a két iskola közös pártszervezetének elnöike beszámolójában értékelte a tevékenységet. Elmondotta, hogy a dunaszerdahelyi magyar gimnázium a Csallóköz szívében jelenleg kulcspozíciót foglal el a felső fokú képzésre jelentkezettek számában. Az iskolában 12 nappali és ikét esti osztály van; ez annyit jelent, hogy évente átlag 100 diák érettségizik; többségük tovább szeretne tanulni. Az előző öt évben az érettségizőknek csak 63 százaléka jelentkezett továbbtanulásra: az 1980—81-es tanévben ez az arány 76 százalékra emelkedett. Hogy miért emelkedtek a mutatók? Az előző párthatározat hangsúlyozta, hogy a tanulókat főleg természettudományi és műszaki szakok felé kell orien- tálini. Ebből adódóan a humán osztályokat megszüntettük. Továbbá az iskola tanárai ellátogatnak járásunk alapiskoláiba és igyekeznek meggyőzni a legjobb tanulókat, hogy gimnáziumban folytassák tanulmányaikat. Jelenleg az iskolánikba Jelentkezett tanulóknak több mint a 60 százaléka kitüntetett volt, így mi is növelhettük a jelentkezési arányokat a felső- oktatási intézményekbe. Iskolánk 420 tanulójának megközelítőleg 40 százaléka kitüntetett, a bukott tanulók aránya csak 1 százalék körül mozog. A jó tárgyi tudás mellett nagyon fontos a szlovák nyelv ismerete. Az iskola tanárai kötelezték magukat, hogy tovább javítják a szlovák nyelvű szakterminológia oktatásának szín* vonalát. Az előző pártkongresszus ha* tározatai közé tartozott az is, hogy a gimnáziumokban bevezetik a különböző fakultatív tantárgyakat. Iskolánk ezeknek a követelményeknek is eleget tett. Fokozatosan átképezte a megfelelő szakos tanárokat. Az iskola 1984-ig különböző fakultatív tantárgyakat (ökonómia, az elektrotechnika alapjai, mezőgazdaságtan) vezet be, amelyeket választhatnak a tanulók. Évente átlag 4—5 tanuló folytatja tanulmányait külföldön, elsősorban Magyarországon, a Szovjetunióban, Bulgáriában és az NDK-ban. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy milyen eredményeket érünk el az egyes olimpiákon. Az iskola tanárai a tehetséges tanulókat külön órákon készítik fel a különböző olimpiáikra. Az egyes versenyeken tanulóink kimagasló eredményeket értek el. így például az elmúlt öt évben a matematikain öten, a fizikain huszonnégyen, a földrajzi olimpián tízen szerepeltek eredményesen. Ezekből a tanulókból hárman veitek részt az országos olimpiai döntőkbon. Az elmúlt időszakban az Oktatási Minisztérium és a Bratislavai Pedagógiai Kutatóintézet kísérleti oktatást vezetett be iskolánkban magyar és szlovák nyelvből. Szólhatnánk még az iskola életének más területeiről is. Például arról, hogy baráti kapcsolatot létesítettünk a Poprádi Gimnáziummal. A jó munka eredményeképpen iskolánk néhány éve megkapta a Kiváló műnkért magas állami kitüntetést. Ez a tény arra serkenti a pedagógusokat, hogy még jobban és hatékonyabban dolgozzanak a XVI. pártkongresszus után. TRGO IMRE Harmincegy év a katedrán Losoncon (Lučenec) oktat tizenhat éve Lőrincz Albertné, a magyar tanítási nyelvű alapiskola magyar—szlovák szakos tanítója. Az idén tüntették ki „Az oktatásügy érdemes dolgozója“ címmel. — Mondanom sem kell, hogy kissé elfárasztott az ünneplés. Nem ehhez szoktam, természetes környezetemben érzem a legjobban, a legbiztosabban magam. Persze nem is csoda, hiszen 1950 óta a férjemmel együtt a környék falvaiban tanítottam. A Fülekpüspökiben töltött két év után a füleki polgári iskola következett, majd három esztendő Ajnácskőn. Utána Egyliázasbást, ahová igazgatói beosztásba kerültem. S végül a mai helyem, ahonnan már nyugdíjba is mehetnék. Ötvenöt éves vagyok, két fiút neveltünk fel a férjemmel. Tudatosan nem titkolom, nem takargatom koromat. Végeredményben önmagamat csapnám be. Nem szeretnék olyan lelkiállapotba kerülni, mint sok kollégám. Hirtelen szakadt rájuk a tudat, hogy ők már nyugdíjasok, talán a fölöslegesség érzetét is magukban hordozzák. Tudatosan, fokozatosan akarok megbarátkozni a nyugdíjba menetel gondolatával. Még osztályfőnöke vagyok a hatodikosoknak, akiiket a nyolcadikig szeretnék nevelni. Szavait a megfontoltság jellemzi. Hallottam őt a CSEMADOK irodalom-népszerűsítőinek szemináriumain, országos konferenciákon, s legutóbb a Kármán József Irodalmi és Kulturális Napokon. Minden feladatát kommunistához méltó odaadással, felelősségtudattal teljesíti. A losonci járás vezetői is méltányolták az oktató-nevelő munkában és a kulturális munkában elért eredményeit. — Az embert minden elismerés egy kicsit meg is lepi, hiszen ha várná, ha arra figyelne mit, mikor és kinek adnak, aligha jutna ideje a valóságos értékeket hordozó munkára. Arra, amelynek egy pedagógus életében a tanítás, a nevelés a lényege. Sok gyereket tanítottam akik sokféle pályára kerültek. Aligha lehet mindenkit számon tartani, de nincs is rá nagyon szükség, ha naponta úgy áll eléjük az ember, hogy a legjobbra, a legszebbre tanítsa őket. Magyar—szlovák szakos lévén legfontosabb-, nak az anyanyelv1 ápolását tartom, valamint azt, hogy minden gyeretk elsajátítsa a szlovák nyelvet, s így legyen hazájához és nemzetiségéhez hű ember. Iskolánkban nagy gondot fordítunk az internacionalizmusra és a hazafiságra való nevelésre. A körülöttünk változó világ sok olyan nevelési problémát állít elénk, amelyet csak eszménk erejébe vetett hittel tudunk megoldani. A mai diákok többségükben már azoknak a szülőknek a gyerekei, akiket a mi társadalmunk nevelt. Többé-ke- vésbé kielégítő anyagi körülmények között nőttek fel. Nekik érvként emlegethettük naponta, hogy szüleik mennyit harcoltak ezért a társadalmi rendért, mennyit szenvedtek a múltban, s milyen fontos hogy ma már anyanyelvükön tanulhatnak. A ma iskolába járó nemzedék szüleinek már nem emléke a kevéske kenyér, a szűkösebb élet. Az ő gyerekeik ma már mindent készen kapnak, mindent természetesnek vesznek. Osztályfőnöki órák előtt sokat töprengek, hogy milyen pedagógiai módszerekkel értessem meg ezzel a kissé elkényeztetett nemzedékkel, hogy amink van — az anyagi jólét, az ingyenes oktatás — nem véletlenül, nem a semmiből lett. Ha ma már nem is kell (küzdeni érte, mégis hogy biztonságban tudhassuk, az értékét kell megismertetni. Ez olyan pedagógiai feladat, amelyet csak a szüntelenül nyitott, a társadalmi tudat változásait figyelemmel kísérő pedagógus képes teljesíteni. Lőrinczné nem szívesen beszél róla, mert természetesnek tartja, hogy az iskolán kívüli munkába is aktívan bekapcsolódik. Irodalmi színpada Janikovszky Éva műveiből készült összeállítást hónapok óta nagy siikerrel játsz- sza, s új műsorral is készülnek. Nem véletlenül, hiszen a magyar nyelv járási tantárgybizottságának elnökeként szorgalmazza kollégáinak, hogy az iskolán kívüli munkában is foglalkozzanak az anyanyelv, a magyar irodalom ápolásával. Harmincegy év pedagógiai tapasztalatával felvértezve igyekszik átadni mindent, amire egy nemzetiségi iskola tanítói karának szüksége lehet. DUSZA ISTVÁN 1981. IV. 23.
