Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)
1981-04-23 / 95. szám, csütörtök
TAVASZI HATÁRBAN Jó munkaszervezéssel pótolták a kiesett időt A Vágtornóci (Trnovec nnd VáhomJ Állami Guzdasäg határát járjuk. Az első állomás a közel 200 hektáros faluszéli tábla. A gazdaság helyrajzi térképén a falu neve és a mellé írt római kettes a jelzése, és az idén kukoricát vetettek bele. Milan Lobodas és Kollár Károly épp végzett a fordulóval. — Jó a talaj, kitűnőek a vetési feltételek, de a szél kíméletesebb is lehetne. Különösen akkor kellemetlen, amikor ránk hozza a porfelhőt. — Most ismerkedünk a géppel, itt-ott még akad igazítani való is rajta. Két hatsorost szereltünk össze, így kétszer akkora területet tudunk bevetni azonos idő alatt, teljesítménye nappali-éjszakai műszakban megközelíti a száz hektárt — mondják, miközben megállás nélkül végzik a szükséges ellenőrzéseket, eltávolítják a rámáról a felszedett kórómarad- ványokat és a kerekekről a spárgadarabokat, megnézik pontosan szóródik-e a szem, s percnyi pihenőt sem tartva máris indulnak az új fordulóba. — A száz hektár nem kis dolog. Az időt jól be kell osztani, hiszen a mennyiség mellett a minőség is fontos követelmény — szól még vissza egyikük már a traktor kabinjából. Jozef Paľo mérnök, a növény- termesztő ágazat helyettes vezetője hallva a megjegyzést, magyarázattal szolgál. — Vetőink munkaversenyben állnak, s ennek végeredményét csak a kelést követően hirdetjük ki, miután megállapítható az egyedszám is. Fogast, majd hengert vontató traktorok indulnak a vetőgép nyomába, nyergükben Keszeli Gyula és František Iváni. Az utóbbi áll meg gépével pár szó erejéig. — Tizenkét órás műszakban dolgozunk, az utóbbi háromnégy hétvégek majdnem mindkét munkaszüneti napján is akadt munka. — Kéthetes késéssel kezdtük a tavaszi mezei munkákat, és jelenleg már legkevesebb fele ennyi az időelőnyünk. Ezt csak úgy lehetett elérni, ha a papíron részleteiben kidolgozott gyorsított munkamenetet a valóságban is betartottuk. Ehhez természetesen az utóbbi hónap hétvégi napjaira is szükség volt. A növénytermesztő ágazat vezetője, Ján Láskoš mérnök talán tovább is folytatná a hallottakhoz szánt kiegészítést, ha közben messze)átóján nem veszi észre, hogy a hatalmas tábla túlsó végén leállt a másik vető- gép. — Ott valami nincs rendben — mondja, s helyettese utasításra sem várva már indul az autóért, hogy a műúton megközelítve a helyet gyorsabban tudhassák meg mi is történt. — A Monoair áll — toldja meg egy tőmondattal az előbbit, s többet ehhez kukoricavelés idején feleslegesnek tart hozzátenni. Szótlanul telik el a pár percnyi út. Csak akkor enged a feszültség, amikor a vetők egyike Michal Filo már az autóban ül, s bizonyossá válik, ha nincs is új a raktárban az eltörött csuklós hajtótengely helyett, a régit valószínűleg meg lehet hegeszteni. A központi műhelyig pár kilométer az út, így a vidék nyújtotta látvány alapján vezetőim menet közben egy rövid számvetést is készíthetnek az elvégzett munkákról. — Gyönyörű búza, és ilyen csaknem valamennyi — hallom az egyik tábla mellett elhaladva. A járásban az elsők között végeztük el az ősziek, a lucerna ELŐTÉRBEN A MINŐSÉGI FEJLESZTÉS Helyzetkép a csehországi könnyűipar időszerű feladatairól 1981. IV. 23. A CSSZK Iparügyi Minisztériumához tartozó vállalatok az ország ipari termelésének több mint 17 százalékát adják. A belkereskedelmi szállításokban 15,4 százalékos, a kiviteli szállításokban pedig 22,3 százalékos arányban vesznek részt. Bohumil Úrban, a CSSZK ipariigyi minisztere a napokban sajtótájékoztatón számolt be a reszort tevékenységéről. Mint mondotta, a 6. ötéves tervidőszakban a legnagyobb problémát a nyersanyagok világpiaci árainak gyors emelkedése jelentette. Főleg a gyapjú, a gyapot és a bőr behozatalával kapcsolatban merültek fel nehézségek. Az egyes szakágazatokban a termékek jobb minőségére, a választék bővítésére, s ezen belül a divatcikkek gyártásának a fejlesztésére helyezték a súlyt. Ennek ellenére az egyes árufajtáknál mutatkozó hiányok miatt a piaci választékkal még mindig nem lehetünk elégedettek. A legsürgősebb feladat tehát a termelés és a kereskedelem közötti jobb együttműködés kialakítása a fogyasztói igények jobb kielégítése céljából. A reszort keretén belül jelenleg mintegy 7 milliárd koronát fordítanak évente a gyártmányfejlesztésre, s ez az összeg a 7. ötéves tervidőszak végéig egy- harmaddal fog növekedni. A választék elsősorban textil-, műanyag- és gumiipart termékekből, valamint bútorokból, üveg- és bőrárukból bővül. Az idei év újdonságai közül megemlíthetjük például a Vanda és az Akva típusú konyhabútort, a Variant típusú szobafalat, valamint a Tereza és a Nocturno típusú kényelmes kárpitozott garnitúrákat. A textilipar a kötött-szövött ruhaanyagok újabb változataival, kordbársony utánzatokkal, filmnyomásos ágyneművel, divatos férfiöltönyökkel és sportruhákkal gazdagítja a piacot. Az üveg- és a kerámia - ipar az eddiginél lényegesen több üvegrostot, tűzálló szigetelőanyagot és más műszaki árut fog gyártani. A termelésben az egyik legfontosabb követelmény a nyers- és az alapanyagokkal való takarékos gazdálkodás. Ez fokozottan vonatkozik a bőrfeldolgozó iparra. Itt nagyon sok függ attól, hogy a bőrgyárakban milyen minőségű hazai nyersanyag kerül feldolgozásra. A sózással történő átmeneti tartósítás például nagyon rontja a bőr minőségét. Ez a probléma azonban megoldható a bőrnek a húskombinátból történő azonnali és rendszeres szállításával. Ezzel lényegesen csökkenthető a hulladék mennyisége, s nagy megtakarítások érhetők el. A miniszter rámutatott, hogy hibás nyersanyagból lehetetlen jó minőségű cipőt vagy más termékei előállítani. Eddig kénytelenek voltunk külföldről beszerezni a hibátlan bőröket. Ezt a fényűzést azonban a jövőben nem engedhetjük meg magunknak. A szakemberek figyelmét a fafeldolgozó ipar továbbfejlesztése, illetve a faanyag gazdaságosabb felhasználása sem kerüli el. Fontos feladatok várnak a vegyiparra is, amelynek mindenekelőtt a gépipar, a mezőgazdaság és a többi kulcságazat igényeinek a kielégítésére kell törekednie. A mezőgazdaság vegyipari termékekkel való ellátásában fontos szerepe van a KGST-országokkal folytatott együttműködésnek. A Szovjetunióból íjéítjaul nitrogéntrágyát hozunk be, különböző vegyipari cikkek ellenében. A káliumtrá- gya-sztikségletet az NDK-ból fedezzük. A nem szocialista országokból csupán foszfortartalmú műtrágyát kell importálnunk. A termelés hatékonyságának növelésében bevált módszer a vállalatok együttműködése a tudományos kutatóintézetekkel és a főiskolákkal. Ennek alapján újabb eredmények várhatók a nyersanyagok gazdaságosabb felhasználásában, az új munkaformák érvényesítésében, valamint a különböző jellegű tartalékok célszerű feltárásában. KARDOS MARTA és az intenzíven termesztett fű területein a tápanyagutánpótlást. Repülőgéppel, mert van szilárd kifutópályánk és így kihasználtuk azt az időt, amikor mások még nem dolgoztathatták a gépet. Még az árpa és a cukorrépa vetésterületein is repülőgéppel szórattuk ki a műtrágyát. — És ilyen az árpánk. Március 20-án, pénteken már annyira megszikkadt a föld, hogy rámehettünk a gépekkel és mi azon nyomban teljes erővel meg is kezdtük a vetést. Folytattuk szombaton és vasárnap is, s mire a várakozók hétfőn munkához láttak, nekünk már földben volt a mag. — A cukorrépa is idejében, április másodika és hatodika között került a földbe. És amint korábban az esőzés, most a változatosság kedvéért a szárazság okozza a gondokat. Ezért ahol tudunk, olt öntözünk — irányítják figyelmemet a távolban ezüstösen csillogó vízsugarakra, ahol az intenzíven termesztett fű kapja az éltető vizet. Szükség van erre, hogy a takarmánycélokra termesztett repce után megkezdhessék a kaszálást. — Ez is gyorsaságunk feltételei közé tartozik — mondja az ágazatvezető helyettese mintegy leltárzáróként, amikor már a műhely udvarán az iizern- anyagközpontnál épp egy tartálykocsi feltöltésével foglalatoskodnak. — A földeken tankolnak gépeink, ami értékes többletórákat jelent a munkában. A műhelyben percek alatt egy kis bizottság alakul annak eldöntésére, hogy miként lehet a lehető leggyorsabban megoldani az alkatrésztörés okozta gondot. Az ágazatvezetővel az alig száz lépésnyire levő irodába indulunk, helyettese marad a műhelyben. Talán negyedóra sem telik el, amikor benyit az irodába az ágazatyezető helyettese. — Eredeti tengelyünk nincs, de javítóink találékonyságukkal ezúttal sem vallottak szégyent. Megtalálták azt a gépet, amiben az eltörötthöz hasonló tengely van, s egy kis átalakítással beszerelhetik a rossz helyébe. A szerelők már kinn vannak a határban. Rövidesen ismét két-két géppel folytatjuk a vetést. Ha már eddig sikerült, a szemes kukoricánál is szeretnénk betartani az ütemtervet. Ami pedig nem kis dolog, hiszen úgy szól a feladat, hogy a 1040 hektáron öt nappali és négy éjszakai műszak alatt kerül földbe a mag. EGRI FERENC A Trstenái (Dolný Kubín-i járás } Nehézgépgyár az első ne' gyedévben sikeresen teljesítene kiviteli tervét. Három hónap alatt 160 LKT-80 típusú erdei kerekestraktort exportált, I5~tel többet a tervezettnél. A vállalat dolgozói a pótalkatrészek kivi- telének tervét 1,1 millió koronával túlteljesítették. A képen: Albín Olašák az LKT-80 lábfék'H szereli (Vladimír Gabco felvétele — CSTK) FAVÁGÓK KÖZT a kelet-szlovákiai kerület legjobb erdőgazdaságában Észak felé haladva a gépkocsiban ülve is jól érezzük; erdők illata terjeng a tavaszi levegőben. Bár április van, a fák tövében meghúzódva még itt-ott hófoltok fehérlenek. A napfényben úszó, csinosodó Svidník városkában nem hittük volna, hogy a Dukla felé vezető Hősök útjáról lekanyarodva a országhatár menti erdőségekben a gépkocsi fűtőtestének melegére is szükség lesz. Ján Babej, az .erdészeti üzem vezetője nem véletlenül akasztotta le a fogasról vastagabb kabátját. Szükség volt erre, neki volt igaza. Jó ismerője a vidéknek, közel három évtizede dolgozik ebben a körzetben. — Ne féljen, az erdőben is aránylag jó az út. Mi építettük. Majd szólok idejében, ha gödör, vagy egyéb akadály várható — nyugtatott, majd az általa vezetett erdészeti gazdasági egységre terelte a szót. Jogos büszkeséggel beszél róla, hiszen Kelet-Szlovákiában a stropkovi erdőgazdasági üzem a legjobb, s ennek keretében pedig a több mint 5200 hektár területtel, a délkeleti határból a duklai szorosig terjedő, legnagyobb erdő- komplexummal rendelkező Krajná Pol'ana-i erdészeti gazdaság vezet az erdészeti üzemek versenyében. S ennék egyik dolgozója Ján Macutek, a kerületi erdészeti vállalat legjobb favágója. Tulajdonképpen azért jöttünk' ide, hogy vele és két társával ismerkedjünk meg. — Ján Macutek a 6. ötéves tervidőszakban közel 14,5 ezer köbméter fát vágott ki. Tervét minden évben közel 130 százalékra teljesíti. Társa, Vasil Li- guš — aki szintén példás dolgozó — a hatalmas ŠLKT—120- as speciális traktor vezetője évente átlagosan 5180 köbméter fát hord össze a gyűjtőhelyre, A háromtagú csoport további tagja Ján Tirko a rakodásirányítő. Alacsony növésű, de nagyon szívós, igyekvő munkás — beszél útközben a kiválóan dolgozó erdészekről kísérőm. Az egyik kanyar után megálltunk az út szélén. Elbűvölt a szokatlan látvány, kiszállásra késztetett. — Hát ez olyan, mint az őserdő — formálódott szavakká gondolatom. — Ez valóban olyan — mondja Babej elvtárs. — Talán furcsán hangzik, de itt a természet emberi kéztől érintetlen. A ledűlt fák úgy fekszenek a földön, ahogyan leestek, az idő, az enyészet lesz úrrá rajtuk. Közel hétszáz hektárt tesz ki ez az úgynevezett kísérleti terület, melynek fái az 1978—79-es esztendők telén, a viharos, fagyos szélben nagy károkat szenvedtek. Több mint huszonegyezer köbméter fa veszett kárba. Érdekessége ennek az erdőterületnek, hogy itt emberi segítség nélkül, a természet adta feltételek közepette megy végbe a felújulás. Mégis megterem itt a fa. Legtöbb a bükk, majd a jegenyefenyő, a juhar, a kőris, a szilfa, a hárs- és gyertyánfö. Folytatjuk utunkat. Az egyik távolabbi lankás tisztáson váltkendőbe burkolódzó asszonyok facsemetéket ültetnek. Alig egy kilométer után már messziről láttuk, hogy keskenyedik az út, egyik szélén hatalmas fatörzsek hevernek. — Megérkeztünk — szólt Babej elvtárs — itt dolgozik a Mačutek-trió.. ■ Amott állnak, azon a dombtetőn, ahonnan a gép a levágott fatörzseket szállítja ide, a gyűjtőhelyre. Babej elvtárs felkiáltott az embereknek, miközben a távolból is óriásnak tűnő gép munkáját figyeltük. Négy egyforma — talán kétméteres átmérőjű — kereke a mélyen szántott nyomokban úgy gurult a félig fagyos, sáros meredeken, maga után vontatva három vastag fatörzset, mint játéktraktor a homokbuckán. Napbarnított arcú férfi közeledett felénk. Babej elvtárs bemutatta. ■— Ján Macutek, vállalatunk egyik legjobb dolgozója. — Mondja csak egyszerűen, hogy favágó — szólt közben Ján Macutek. — Nem szégyellem én a mesterségem. Favágó volt az apám, nagyapám is. Szeretni kell a fákat, az erdőt. Én a favágásra előszűr is mint hivatásra, nemcsak mint foglalkozásra tekintek. A beszélgetés alatt egyre inkább megismerkedünk Ján Macutek munkamódszereivel. Minden szavából kiérződik, milyen elkötelezettje, szerelmese az erdőnek. Már hajnaltájt elindul a munkába és sötétedéskor tér vissza szálláshelyére. Ha elfárad, egy órácskát szundikál, pihen, erőt gyűjt. — Csakis így érhető el igazán nagy teljesítmény. — Van ennek más titka is — kapcsolódik a beszélgetésbe Ján Hvozda mérnök, a stropkovi erdőgazdaság igazgatóhelyettese — Janko szereti, megbecsüli a fűrészét is. Míg mások egy hónap alatt két-három fűrészláncot elhasználnak, neki egy darab elég ezerötszáz köbméter fa feldolgozásához. Néhányan talán félre is értik őt, furcsállják a munkájával kapcsolatos magatartását. Közismert, hogy a vállalati vezetés továbbképzésre, tisztségek betöltésére szemelte ki öt, ennek ellenére a mostani munkáját vállalta tovább. A családja Prešovban él, felesége ott pedagógus. A családfő minden héten, hétfőtől péntekig távol van. — Ne értsenek félre, de számomra a hétvége, a négy fal közt eltöltött idő ,,büntetés“ — mondta határozottan. — Szerencsére megértő feleségem és gyermekeim közt lehetek ilyenkor. Tudják ők is, kedvenc tartózkodási helyem a természet, főleg az erdő. A családom sem marad sokáig a városban. Már épül, befejezés előtt áll családi házunk a Dunajec folyó erdőkkel ékesített partján. A gyűjtőhelyhez vezető úton ismét megjelenik az ŠLKT 120- as gép. Stefan Petrek körzeti erdész jelez a hatalmas gép kabinjában ülő Vasil Ligašnak. Ján Tirko is elfoglalja helyét. Szinte egy helyben fordul újra a gép, megfeszül az acélhuzal, néhány ügyes mozdulat, és a vastag fatörzsek már a meghatározott helyen pihennek Bevallom, erdőben még nem láttam ilyen nagyszerűen egybehangolt csoportot. Egyébként a múlt hónapban elért teljesítményük 690 köbméter kitermelt fa volt, ami ilyen feltételek közölt igazán rekordteljesítmény. t KULIK GELLERT Ján Macutek (középen J, tőle balra Ján Hvozda mérnök, jobbra Ján Babej, mögöttük Stefan Petrek (Archív fölvétel)
