Új Szó, 1981. április (34. évfolyam, 77-101. szám)

1981-04-21 / 93. szám, kedd

5 1981. IV. 21. Légpuskás bajnokok A lövészet különös sportág. A légpuskás lövészeké, főleg ha a lövészek 11—15 éves lányok, még inkább az, pedig a szlová­kiai bajnokcsapat tagjai, egy ki­vételével, mind lányok. Mégpe­dig nagymegyeri (Galovo) lá­nyok: Varga Anikó, Holczer Aliz, Bohus Gabriella. És az egyetlen fiú: Soós Gyula. Ter­mészetesen, közülük került ki ragyogó egyéni teljesítménye alapján — 30 lövésből 298 kör — a szlovák bajnok címet vise­lő Holczer Aliz is, aki a nagy- megyeri magyar tanítási nyelvű alapiskola VIII/A osztályának tanulója. Edzőjük Grellnetli Ká­roly pedagógus. SLAVIA 631-ES PUSKÄVAL A versenyszabályoknak meg­felelően, szíjjal és csattal fel­szerelt Slavia 631 típusú légpus­ka a fegyverük. A puskatusról a foglakozásokat. Az előbbiek a kis, az utóbbiak a nagy csa­pathoz tartoznak. Legutóbb mindkét csapat szlovákiai baj­noki címet nyert. Számoljunk csak, ha négyen indultak, Soós Gyula VII/C, Nagy Péter VII/C, Varga Anikó VI/B, Bohus Gabriella VI/B, ak­kor ez a teljesítmény nem is rendkívüli. Megmag ya rázzá k: A versenyeken másként szá­molnak. Négyen indulnak, de csak a három legjobb lövész eredményét tartják számon. Kívülállónak „szigorú“ az ilyen szabály, az ifjú lövészek azonban természetesnek, tart­ják. — Szükséges ez a még jobb teljesítményre ösztönzés érde­kében. Többen vagyunk, de a csapatba mindig csak a négy legjobb kerülhet be. HHRi Mielőtt felhangzik a vezényszó: leolvashatók a nevek: Aliz, Ani­kó, Gabi, Gyuszi. Egyébként a HESZ és a városi pionírház tu­lajdona mindegyik, minthogy a csapatot ez a két szervezet pat­ronálja. Leginkább RWS jelzésű töltényeket használnak, de ha nincs, másféle is megfelel. Bársonyból varrott, úgyneve­zett lövészkabátot viselnek, melynek mellre és könyökre varrott bőrfoltjait, vastagságát minden verseny előtt megvizs­gálja a zsűri, mert annak elő­írásosnak kell lenni. A test, az idegek akaratlan mcgremegését nem egyformán fogja fel a ka­bát, ha ne in egyformán vastag. Azután a puskát tartó balkéz­re felveszik a kesztyűt. Szabvá­nyosított ez is, mert felfogja a remegést. Az ifjú lövészek le­fekszenek a puha gumiszőnyeg­re. Nem kell már nekik megma­gyarázni, hogy három apró lé­legzetvétel után húzzák meg a ravaszt. Csak felhangzik a ve­zényszó: Lövés! nem látványos Hosszú perceken keresztül csak a puskák beszélnek: csat­tanások, koppanások hallatsza­nak. Aki már ellőtte a tíz pró­ba lövést, a sarkára ül. A puska csövét függőlegesen tartja. Az izgalom tíz méterrel előt­tük, a céltáblánál mutatkozik, amikor a lapokat leveszik. Mi­lyen az első sorozat eredmé­nye? Nézem az egyik lapot: 10 lö­vés, .94 kör. Már mondanám is: Ez igen! Hallom ám az edző ér­tékelését: Kevés, próbálj balra és fel célozni... Nekem pedig így magyarázza: — Kevés, mert a versenyen mozgó céltáblára kell lőni. A lö­vész lenyomja a gombot, kie­melkedik a céltábla, melyre két lövést adhat le, utána fél percig megpihen és újabb két lövés kö­vetkezik. Úgy nehezebb. A versenyre való felkészülés könnyebb. Nagymegyeren nincs lőpálya. A tűzoltószertár nagy­termében gyakorlatoznak, rend­szerint péntek délutánokon. A KIS ÉS A NAGY CSAPAT Huszonhárom tagja van az if­jú lövészek körének. A legfiata­labbak, az ötödik osztályosok még csak tanulják a lövészetet, a többiek két korcsoportban, a 11—12 évesek és a 13—15 éve­seik csoportjába osztva tartják lövést AZ EDZŐ ÉS A BAJNOK Hozzáértés, türelem, kedv és a nem éppen kedvező viszonyok közepette, lelkesedés is kell ah­hoz, hogy valaki elvállalja az edző tisztségét. Grellnetli Ká­roly tanító elvtárs homlokára tolja a szemüvegét, úgy néz re­am és mosolyog. — Lövész vagyok magam is. .. Persze, így szemüveg nélkül mindjárt más, ismerős az arc. Csak pontosítani kell a ténye­ket: pisztolylövész, három évig, 1967—68—69 ben a szlovák vá­logatott csapat tagja volt, ké­sőbb Prágában edzői képesítést szerzett. És a bajnok? Hogyan lett Holczer Aliz 11 éves korában az országos verseny második he­lyezettje, nyolcadikosként pe­dig bajnok? — Véletlenül! — Nem hiszem.-r- Pedig majdnem igaz — mondja. — A tanító elvtárs már az ötödikeseknél megkezdi a toborzást. Ötödikesek voltunk, 5 és mivel azt mondta, hogy a fiúk csak akkor járhatnak lövé­szetre, ha néhány lány is je­lentkezik, megsajnáltam a fiú­kat, nehogy kimaradjanak, je­lentkeztem én is ... Kik az ellenfelek? Öt éve szinte elképzelhetet­len, hogy légpuskás lövészetben szlovákiai, vagy országos ver­senyt rendeznének a pionírok korcsoportjában a nagymegye- riek nélkül, akik mindig az él­mezőnyben végeznek. Aliz leg­utóbbi szereplése bravúrnak számít, hiszen 30 lövésből a le­hetséges legtöbb 300 kör, és ő 298 körös teljesítménnyel nyer­te el a bajnoki címet. — Talán nincs is vetélytár- sád? — Akad, nem is egy, vagy kettő. Két évvel ezelőtt a pezinoki csapat volt komoly ellenfél. Tel­jesítménye csak 8 körrel volt szerényebb. Újabban Skalica és Turiec csapata jeleskedik a ver­senyeken. A nyugat-szlovákiai kerület ifjú lövészeivel gyakran találkoznak a különféle alkalmi versenyeken, tehát jól tudják, kik számítanak komoly ellenfél­nek. A legközelebbi szabad szom­baton Partizánskéba utaznak, ahol korosztály nélküli csapat- és egyéni lövészversenyt ren­deznek. — Legalább megtudjuk, mi­lyen versenytársakra számítha­tunk — mondja az edző. Mit csinálnak foglalkozás után az ifjú lövészek? Gyuszi model­lezni megy, Anikó foglakozásra az ifjú matematikusok közé, Gabriella a nyelvi szakkörbe, (angolul tanul), Aliz pedig ha­za, a leckéhez, mert a holnapi történelem és fizika órára is fel kell készülni. A légpuskás bajnokok ugyanis kitűnő tanulmányi előmeneteli! tanulók és példás pionírok, mert számukra a kötelességtel­jesítés elsődleges, a lövészet: sport. HAJDÚ ANDRÁS A labdarúgó kupaisitilk küszöbén Az elődöntők visszavágójához érkeztünk a labdarúgó BEK, KEK és UEFA Kupában, holnap megismerjük a hat döntőst. Az elődöntők első részében csak Christov játékvezető révén volt érdekeltségünk méghozzá az FC Liverpool—Bayern München BEK-találkozón, ezúttal a hat ■erőpróba közül egynek sem lesz csehszlová-k bírója. BEK Bayern München—FC Liver­pool. A házigazda 3, vendége 2 esetben hódította el földrészünk legértékesebb klub kupáját, s nem lehet kétséges, hogy a li­verpooli gólnélküli döntetlen után a bajor csapat a döntőbe jutás nagy esélyese. Hogy a vendégek részéről meglepetés születhessen, ahhoz az ismert szívóssághoz, erőnléthez, lendü­lethez változatosabb, ötletesebb megoldások sorozatát kellene latba vetnie. Most inkább Breit- nerék állíthatják: „Az én há­zam az én váram!“ A müncheni olimpiai stadionban a sípot az argentínai VB óta „különösen“ ismert portugál Garrido fújja. Inter Milano—Real Madrid. Az olasz szuperklub védelméről még a madridi találkozó előtt sem tudták feltételezni, hogy 90 perc alatt kétszer megadja magát. Annyira viszont idegen­ben is futhatja a hatszoros BEK győztes Real képességeiből, hogy 2:0-ás előnyét továbbjutás­ra váltsa. Kérdés, hogy a belga Ponnet-nek a kemény játékot toleráló felfogása miként mutat­kozik meg. KEK Feyenoord Rotterdam—Dina­mó Tbiliszi. Bármennyire félel­metes csapat is otthonában a volt csehszlovák főedző, Ježek együttese a holland szuperklub, a Tbilisziből hozott 3:0-ás hát­rányt valós számítás szerint le­dolgozni nem tudhatja. Az oszt­rák Wöhrert jóhiszemű, tárgyi­lagos játékvezetőként ismerjük. Benfica Lisszabon—Carl Zeiss Jena. Baróti Lajos, a vendéglá­tók edzője, a volt magyar szö­vetségi kapitány bizonyára el­sősorban mozgékony csatárai ötletében és irányzékában bízik, de a 2:0-ás hátrány a jénaiak erőnlétét, szívósságát ismerve jelentős. Az angol Partridge megengedi a kemény játékot. UEFA Kupa FC Köln—Ipswich Town. A nyugatnémet együttes hátránya „csak“, illetve bizony 1:0. A já­tékvezetőnek, a magyar Palotai­nak nagyon komoly szerep jut­hat ezen a fölüttéb rázós mér­kőzésen, amely a legjobb angol csapat alulmaradását ígéri. Alkniaar—FC Socliau. A fran­cia együttes csak szerény dön­tetlennel áll ki a hollandiai visszavágóra, ahol hálátlan sze­rep vár rá. Nem hinnénk, hogy a játékvezetőnek, a román Rei- neá-nak túl sok gondot jelent majd a találkozó kézben tartá­sa. A magunk részéről a BEK-ben Bayern München—Real Madrid, a KEK-ben Dinamó Tbiliszi— Carl Zeiss Jena, az UEFA Kupá­ban Alkmaar FC Köln döntőre számítunk, de tévedni, különö­sen a három nagy kupa elődön­tőinek visszavágóján emberi do­log. ZALA JÓZSEF Jelen és jövő: Lenčéš és Pluch[ ČSTK fölv.) Idényelei számvetés Véget ért az atlétikai idény, a fedett pályákon, az igazi azonban majd csak most kezdő­dik. Igaz, hogy az év legjelentő­sebb hazai nemzetközi verse­nye, a Pravda—Televízió— Slovnaft jó még másfél hónap­pal arrébb van, azonban a ha­zai atlétika oltani eredményei­nek előkészítése már javában folyik. Különösen a szlovákiai atléti­ka „rehabilitációjára“ lenne nagy szükség, mivel az utóbbi évek során jelentős visszaesés tapasztalható az atlétikai szá­mok nagy részében. -A CSSZTSZ Szlovákiai Atlétikai Szövetségé­nek vezetősége legutóbbi ülésén „bonckés“ alá vette a szlováki­ai atlétika helyzetét. Peter Ber- čík, a szövetség elnöke felvázol­ta a helyzetet és megállapította, hogy a 70 es évek közepéhez vi­szonyítva romlott a helyzet. Huszonegy férfi atlétikai szám­ból az első tíz átlagát tekintve mindössze kilencben javultak az eredmények, tizenkettőben pe­dig rosszabbodott a helyzet. Nagyjából ugyanez vonatkozik a női versenyszámokra is. A leg­szembetűnőbb a visszaesés a do­bó- és vágtaszámokban. Jelentő- .sebb javulást csak a gyalogló­számokban tapasztalhattunk. Nem kevesebb mint négy besztercebányai gyalogló talá-1- ható a 20 kilométeres verseny­szám világranglistáján az első húsz között. Említésre méltó még a hosszútávfutók formá­jának javulása, a jelentős nem­zetközi összecsapásokra azon­ban még siker reményében nem nagyon számíthatunk. Az el­múlt év eredményei azért lé­nyegesek, mivel olimpiai év volt, s mindössze 24 szlovákiai atl-ta szerepelt a csehszlovák válogatottak különböző nemzet­közi erőpróbáin. Ez a 70-es évek közepével szemben szám­szerűleg is lényeges visszaesést jelent hiszen abban az időben 30—35 atléta szerepelt átlagban szlovákiai egyesületekből a kü­lönböző válogatottakban. Szem­betűnő, hogy az olimpián szere­pelt atléták között csak a Duk­la Banská Bystrica csapatából volt szlovákiai versenyző, s egyetlen atlétanő sem jutott ki Szlovákiából az olimpiára. A hat­vanas évek végének és a hetve­nes évek elejének kiváló szlo­vákiai „négyesfogatára“, a Mracnová, Chmelková, Glesko- vá, Suranová négyesre csak nosztalgiával emlékszik vala­mennyi szlovákiai atlétabarát. Az sem mellékes, hogy az idei fedettpályás atlétikai Európa- bajnokságon nem szerepelt szlovákiai atléta. Csak természetes, hogy a jö­vőben az atlétikai szövetség il­letékes szakemberei mindent megtesznek a javulás érdekében, hiszen hogy ha az ifjúsági és ju­nior korú versenyzők eredménye­it vesszük alapul, akkor inkább javulásról, mint visszaesésről kellene beszélnünk. Jól szere­peltek a szlovákiai atléták nem­egyszer a szocialista országok fiataljai részére kiírt Ifjúsági Barátság Versenyen, számos ér­met szereztek, mégis azt kell mondanunk, hogy éppen az if­júsági atléták jó eredményei gátolják a felnőtt atlétika fej­lődését. E furcsa elientmondás abból adódik, hogy a klubokban az eredménycentrikus szemlé­let uralkodik, s ez már fiatal korban a maximumot igyekszik „kisajtoltatni“ a fiatal atléták­ból, akik elérve a felnőtt kort, már nem tudnak töretlenül to­vábbfejlődni. Az atlétikai szövetség vezető­sége annak a meggyőződésnek adott kifejezést, hogy az ifjúsá­gi atlétáknál nem szabad siet­tetni az egyes versenyszámokra való specializálódást, hiszen éppen e korhatár végén szokott általában eldőlni, hogy kinek milyen versenyszám felelne meg. Ha korábban már az ed­zők ráállítatták a fiatal ver­senyzőket valamilyen verseny­számra, esetleg sosem találják meg igazi versenyszámukat. En­nek elkerülése céljából a jövő­ben az eddiginél jóval nagyobb hangsúlyt kapnak a különböző többpróba-versenyek, amelyekre h felkészülés nemcsak hogy vál­tozatosabb, s így szórakoztatóbb is a fiatal atléták számára, ha­nem feljeszti a sokoldalúságot is és végső fokon az is kimutat­ható, hogy mi . m számok felel­nek meg leginkább a fiatal ver­senyzőknek, s ez adhat az ed­zőknek végérvényes útmutatást a szakosításra. Annak ellenére, hogy atleti- zálni tulajdonképpen mindenütt lehet, a versenysport és az él­sport azonban csak megfelelő speciális feltételek közepette folytatható. Ebben a tekintetben a szlovákiai atlétika nem dicse­kedhet túlzottan sok létesít­ménnyel. Mindössze két szlová­kiai stadion atlétikai pályája kitűnő, 19 a jónak mondható. Valamennyi szlovákiai stadion közül mindössze huszonötben van 400 méteres atlétikai pálya, kettőben van tartán, a többi sa­lakos. A technikai számok ver­senyeinek lebonyolításához mindössze három stadionban van megfelelő Japex borítás. Az atlétikai utánpótlás neve­lését megfelelő tudású szakem­berek végzik, különösen jónak mondható a helyzet ezen a té­ren, az Inter szakosztályában ahol a már korábban említett javulást megalapozták a hosszú1- távfutas területén. A Szlovákiai Atlétikai Szövetségi fő célja a jelenlegi időszakban, hogy fo­kozatosan pótolják az évtized végére beállt visszaesést, fokoza­tosan el kell érni a válogatott­ság számát tekintve az elmúlt évtized közepén tapasztalt szín­vonalat, majd ezt túl is kell szárnyalni, hogy az elkövetkező olimpia idejére jóval több szlo­vákiai atléta pályázzon eséllyel az olimpiai kiküldetésre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom