Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-13 / 61. szám, péntek

A Megközelítés megközelítése A fiatal csehszlovákiai magyar költők és képzőművészek antológiájához Bizony, ne mentegessük ma­gunkat mi sem, szerkesztők, kritikusok, az irodalmi-művé­szeti életet szervezni, az iro­dalmi-művészeti közvéleményt formálni hivatottak. Mert igaz ugyan, hogy a hetvenes évek­ben indult fiatal költő-, próza- író- és képzőművészjelöltek együttesen nem késztettek na­gyobb odafigyelésre bennünket, hiszen tanítómester, rendkívüli tehetséggel megáldott, magá­val ragadó vezéregyéniség hí­jám, aki közülük való lett vol­na, továbbá földrajzi szétszó- ródottságuk és egyéb okok miatt nemzedékké sem váltak olyan értelemben, hogy meg­határozó közös vagy legalább­is hasonló társadalmi, szemlé­leti, esztétikai programjuk ala­kulhatott volna ki, sőt, egy­máshoz őket személyesen még alkalmi kapcsolatok sem köze­lítették, szóval, mindez igaz, azért némelyikük nyújtott olyan teljesítményt, amelyet jobban észre kellett volna ven­nünk, a nyilvánosság előtt, be- muta tó-népszerűsítő írásokban, elemzésekben, tanulmányok­ban. Nem a szárnypróbálgatók- ról beszélek, akik számára az Üj Szóban volt egy rovat, és van ma is az Üj Ifjúságban, hanem a haladókról, akikkel leggyakrabban, és évek óta, az Irodalmi Szemle Műhely rova­tában találkozunk. És nem a megjelenésükről beszélek, ha­nem a megjelenésük körüli csendről, visszhangtalanságról. Van például egy fiatal próza­írónk, akit úgy hívnak, hogy Vajkai Miklós. Szerkesztők, kri­tikusok, idősebb pályatársai! Ki érezte szükségét, hogy akár két gépelt oldalon foglalkoz­zon ezzel az ősszenvedélyektől fűtött, anyagát mélyről hozó, a kifejezés tisztaságáért külső segítség nélkül küzdő tehet­séggel — a széles olvasókö­zönség előtt?! Természetesen nem azért, mert évek óta rendszeresen publikál, hanem azért, amit publikál. Vétkes­ként e sorok írója is a mu­lasztásokban, tulajdoniképpen ugyanezt kérdezheti a szob­rász, Lipcsey Györggyel kap­csolatban, aki már évekkel ez­előtt országos kiállításokon nyert díjakat, de mi csak ké­sőbb vettünk róla tudomást; vagy ott van a Prágában vég­zett festőművész, Dúdor Ist­ván; a költőjelöltek közül pe­dig Soóky László, Bettes 1st- vári, Kövesdi Károly, Somos Péter nevét említhetném ka­pásból. Ha esett is szó vala­melyikükről, kevés csak, leg­alábbis a tevékenységük idő­tartamához és eredményeik­hez képest. Persze, amikor egymásra még a befutottak se nagyon figyelnek, a nyilvánosság előtt, különféle műfajokban, nincs mit csodálkoznunk a fiatalok helyzetén. Hogy csak egy pél­dát mondjak. Csehszlovákiai magyar szerzőktől a Madách kiadó gondozásában egy sor érdekes, jelentős könyv látott napvilágot csak az elmúlt esz­tendőben is, de tudtommal, egy sem volt köztük, amelyet egy-két száraz hangú ismerte­tésen vagy többnyire csak a vájt fülű olvasóhoz szóló kri­tikán kívül melegebb írás, az írótársak részéről örömet, a lé­lek örömét is kifejező nyílt ba­ráti levél, jegyzet üdvözölt volna a sajtóban. Úgy tűnik föl újabban, hogy a mi irodal­mi életünkből kiveszett, de az is lehet, hogy gondolt egyet és inkább megszökött az öröm. Legalábbis az, melyet egyik ember (művész) alkotása vált­hat ki a másik emberben (mű­vészben). Vagy csupán arról van szó, hogy a mi irodalmi életünkben manapság nem il­lik nyilvánosan örülni — a ki­váló teljesítménynek sem? Vagy: féltékenység, irigység, hiúság, kényelem, rossz közér­zet, vagy, uram bocsá’, irodal­mon kívüli szempontok, érde­kek idézik elő ezt az örömte- len helyzetet — még az egy- ívású írók, költők, képzőmű­vészek között is? Ha valaki kívülről szemléli irodalmi éle­tünket, meglehetősen kedvet­lennek találhatja, elevennek, élénknek egyáltalán nem. Az irodalom és környéke, tudjuk, nem fegyvermentes övezet, ta­lán nem is lenne jó, ha az len­ne. De azért mindenkor jutott benne elegendő hely az öröm­nek, az ösztönző örömnek, melynek hiányát, gondolom, sok írónk, költőnk, képzőművé­szünk érzi mostanában. Köztük a fiatalok, a hetvenes években indulók. Ki tudja, hogy a legtehetsé­gesebbek hol tartanának ma, ha kedvezőbb feltételek között indulhatnak, ha szüntelenül érezhetik a szakma és a köz­vélemény figyelmét. A szak ma - ban az előző, beérkezett nem­zedékből foglalkoztak velük ketten hárman, de senki nem volt, aki következetesen és hosszabb távon segítette volna tehetségük kibontakozását, fej­lődésüket, látásmódjuk, kifeje­zőkészségük alakulását. Mint például Tőzsér Árpád vagy Koncsol László annak idején. Külön utakon, egyedül, a sa­ját erejükre támaszkodva kezd­tek, és vannak a pályán. Van­nak. De még azok sem jobb helyzetben, akiknek időközben kötetük jelent meg, vagy jele­nik meg rövidesen. Állandó je­lenlétükhöz szűkösek a közlé­si lehetőségek; meg aztán gyakran megtörténik, hogy hiába jönnek valóban jó ver­sekkel, a versrovatokba nem nyernek bebocsát tatást — részben a kellőképpen egyet­len lapnál sem tisztázott, il­letve következetlenül alkalma­zott szerkesztési elvek miatt, vagy egyszerűen azért, mert a szerkesztő a lap profiljára hi­vatkozva elutasítja a költőt; olykor a képzőművészt is. Ezek a fiatalok csak alkalomadtán jutnak szóhoz. Ráadásul ma­napság már arra se igen nyí­lik alkalmuk, hogy működési vagy lakhelyükön szerepelje­nek közönség előtt, hogy leg­alább így lenne lendítő öröm­ben részük. Mindezt fiatal költőink és képzőművészeink antológiája, a Megközelítés mondatja velem, anyagával és a Tóth László által írt problémafölvető, a korábbi antológiák kapcsán tör­téneti áttekintést is nyújtó elő­szavával. Mint minden ilyen jellegű gyűjtemény, ez is a „pillanat müve“: egy, idestova négy évvel ezelőtti helyzetről ad képet. Hogy milyet, az részben már a fennebb mon­dottakból kiolvasható, mint ahogy az is, hogy nem spon­tán módon született, vagyis nem egy homogén alkotó kö­zösségben munkáló belső kény­szerítő erő hozta létre. Hanem két ember, illetve a kiadó szándéka. A Megközelítés vers- anyagát Tóth László válogatta és állította össze, a képzőmű­vészeti anyagot Kulcsár Fe­renc. Ahhoz képest, hogy mi­lyen termés állt a rendelkezé­sükre — szép, és ami külön (kiemelendő, pontos munkát vé­geztek. Mind a költészeti, mind a képzőművészeti rész tiszta, zavartalan élményt nyújt, le­számítva, hogy a reprodukciók halványabbra sikerültek. A Megközelítés, mint könyv, ol­vasható, élvezhető; mint anto­lógia. pályakezdőké, nem je­lentős. pontosabban: nem úgy, ahogy például az Egyszemű éj­szaka is volt. Nagyobb hatás­sal talán csak képzőművésze­tünk jövőjének alakulására le­het, hiszen az első ilyen kí­sérlet ez a fiatal csehszlová­kiai magyar képzőművészek egybefogására. Egyébként nem kezdődik új fejezet ezzel az antológiával irodalmi-művészeti életünkben. Meri kuvés benne az új, az eredeti, a konvencionális kere leket szétfesztítő „tartalom“. És kevés benne, ami Ifjúság, ami friss vér, erő. gondolat. A költők sokat és jő színvonalon sajátították el a modern ver- selési technikákból, érzik a szavakat, magabiztosan szer­kesztenek képet, ügyesen él­nek az olyan eszközökkel és módszerekkel egyebek között, mint a szórend-fölbontás, a ki­hagyás. elhallgatás, sűrítés, ismétlés. Mondom, mindezt tudják, csakhogy mindez ke­vés ahhoz, hogy élményvilá­gukból, — mely egyébként az antológia alapján ítélve nem mindegyiküknél különösebben gazdag és mély, — sajátosat, egyedit alkothassanak. Ilyen szempontból mégis több keve­sebb biztató sajátos jegy Soó~ ki/ László, Somos Péter, Kö­vesül Károly (aki furcsa mó­don önálló kötetben előbb mu­tatkozott be, mint ebben az an­tológiában) és Kendi Mária lí­rájában fedezhetők föl. A képzőművészekről nehéz lenne véleményt alkotni a gyűjte­mény nyomán, hisz vannak, akik csak egyetlen alkotással szerepelnek. Annyit azonban megkockáztathatunk, hogy — a Megközelítés összeállítása óta eltelt időszakot is figyelemlie véve — Lipcsey György és Dúdor István kiemelkedik a mezőnyből. Velük és az imént megnevezett költőkkel kapcso­latban kísérletező kedvről Is beszélhetünk, ha nem is vala­mi erőteljesről; és főként az ő költői világuk nemcsak az én­re, izolált belső terekre korlá­tozódik, alkotó szerepet ját­szik benne a mindennapi való­ságuk, társadalmi-közösségi- nemzetiségi-történelmi élmé­nyek. Mellesleg: az eltelt négy esztendőben is az említettek voltak azok, akik a legmesz- szebbre jutottak, nem számít­va természetesen az antológiá­ban nem szereplőket. Ugyan­akkor a jelenlevő Kar say Ka­talin, aki irodalmunkban talán a legszebb verseket írta anya és gyermek kapcsolatáról, vagy Lunczer Gabriella, aki ilyet tud, hogy: „Lángol az éj. / Elhamvad az út, az árny, a csillagok. / Éji bogár száll a tűzbe, / pillanatra jellobog", alig publikál, az utóbbi talán már el is hallgatott, végképp. Ennyit a ledületes borítójú és elrendezésű, hetvenöt ver­set és tizennégy reprodukciót fölvonultató antológiáról. BODNÁR GYULA Pillanatkép a Könyvszemléről (Gyökeres György felvétele] A könyv ünnepe A szlovákiai kulturális élet jelentős eseményévé lett az im­már hagyományszába menő Könyvszemle, melyet a Szlovák Szocialista Köztársaság Kulturá­lis Minisztériuma, a Szlovák Ki­adói Főigazgatóság és a Sloven­ská kniha együttesen rendez meg minden év márciusában, a könyvhónapi ünnepségek kere­tében. Az idei Könyvszemle mely a bratislavai Kultúra Házá­ban nyílt meg, kétszeres ünnep­nek számít, egyrészt azért, mert a szlovákiai könyvkultúra ez alapvető fontosságú seregszem­léje idén huszonöt éves, tehát jubilál, másrészt azért, mert a CSKP megalakulása 60. évfordu­lója jegyében került sor megren­dezésére, tisztelegve a kommu­nista pártnak, a szlovákiai szo­cialista eszmeiségű kultúra, a szocialista irodalom kialakulá­sáért, fejlődéséért kifejtett hat­van esztendős erőfeszítései előtt. A negyedszázados múltra visszatekintő, a CSKP XVI. kongresszusára való felkészülés időszakában megrendezett könyvszemle fő célja — a tájé­koztató dokumentum szerint — : Minden kultúrpolitikai és pro- pagációs célú rendezvény alap­vető jeladata jelkészíteni a ma emberét arra, hogy magáévá te­gye az elkötelezett művész gon­dolatait és nézeteit, hogy a könyv tovább szilárdítsa az em­bereknek a szocializmushoz való viszonyát, segítse képességeinek kibontakoztatását, szellemi lá­tókörének tágítását és szépérzé­kének pallérozását. A szlovákiai könyvkiadók ta­valy összesen 3181 könyvet je­lentettek meg. E termésből 720 politikai mű, 805 szakkönyv, és 732 szépirodalmi alkotás. E je­lentős könyvprodukcióból az idei könyvszemlén mintegy 600 négyzetméternyi területen 1600 különböző tematikájú könyvet mutatnak be a rendezők. A Könyvszemle bevezető részét a párt megalakulása 60. évforduló­jának szentelt dokumentum-ki­állítás alkotja, mely történelmi visszapillantás formájában átte­kintést ad a pártnak a szociá­lis és a nemzeti felszabadulásért vívott küzdelméről, fotodoku- mentumokkal jelezve a cseh­szlovákiai szocialista irodalom egyes fejlődési szakaszait. A Pravda Kiadó jóvoltából ott so­rakoznak a tárlókban Lenin 9 Fal.iszony egekbe szőtt életképek DANICA VODOVÁ TÁRLATÁRÓL A bratislavai Cyprián Majer- nik Galériában tekinthető meg Danica Vodová festőművésznő utóbbi két évben alkotott fa­liszőnyegeinek kiállítása. A megnyitó ünnepségen az em­beri összetartozás légköre ural­kodott; hasonló atmoszféra kerített hatalmába másnap is, amikor a műterem zavartalan csendjében szemléltem meg a szövött kárpitokat. Bár maga a kiállítóterem szűk, mégis van egy előnye: fekvésénél fogva a Mihály- kapu alatt hömpölygő ember- tömegre néző hatalmas ablak­jain keresztül konkrétabb kap­csolat teremtődik a zajló élet és a kiállított művek hangu­lata között. Persze, nem min­den kiállításra érvényes ez a társítás, de Danica Vodová tárlatának rendezői, talán szándékosan is, még bővítették a kapcsolatteremtésben rejlő lehetőségeket: a teremben el­helyezett egynéhány pihenő­szék mindegyike az üvegfal mentén van felállítva. A láto­gató, ha netán leül, érzékeli a kinti légkört, mely nagyszerű keretet ad az alkotásoknak. A faliszőnyegek kivitelezése már műfaji szempontból is alaptételként foglalja magába a dekorativitást. Vodová sajá­tos művészetfelfogásának kö­szönhető, hogy műveiben nem állapodik meg a puszta díszí­tésnél, hanem, figyelembe vé­ve a műfaj követelményeit, a lehető legszabadabban választ­ja meg faliszőnyeg-képeinek mondani valóját. Felsorakozta­tott műveiben leggyakrabban az emberek közti kapcsolat [Viszony, Barátok), az embe­rek környezete, érzés- és gon­dolatviláguk, élményeik vissz­hangja (Magánélet; Köd előt­tem, köd utánam; A tenger íze) nyer megfogalmazást. Da­nica Vodová nem elégszik meg a tények puszta sorakoztatásá- val, hanem rámutat korunk változást sürgető jelenségeire is. A tárlat leghatalmasabb, köz­ponti műve a Házasságkötő te­rembe készült figurális kompo­zíció, élénk színfoltjaival, ku- bisztikus formavonalakkal, jel­képes erejével. Érzésem sze­rint azonban Danica Vodová a dekorativitás terén nem ebben a műben remekelt igazán. A négy kisebb négyzetre bontott Halak című kompozíciója, a dinamikus mozgásra és a ke­retet alkotó egyenesek merev­ségére, a halak színgazdagsá­gára és a háttér egyszínű fe­hérjére alapozza dekorativitá- sát, mely nyugalmat árasztva keríti hatalmába a szemlélőt. Jelképes erejű a tárlat külön­böző portré-faliszőnyege. Vodo­vá itt sem részletez, Martinát jellegzetes körvonalrajzokkal, kedvenc játékaival mintázta meg. Meggyőződésem, hogy akik találkoznak ezekkel az alko­tásokkal, szellemileg és érzel­mileg gazdagodva távoznak a tárlatról, s örömmel viszik ma­gukkal emlékbe a kiállítás öt­letesen megoldott nlakáfkata- lógusát is, LEHEL ZSOLT kötetben összegyűjtött művei, Leonyid Brezsnyev szlovák nyel­ven kiadott könyvei (egy kötet­ben: Kis jöld, Újjászületés, Szűz- föld; Beszédek, cikkek stb.), Gustáv Husák több írása [Tanul­ságtétel a Szlovák Nemzeti Fel­kelésről, Beszédek, cikkek, Har­cok a máért, Az ifjúságé a jövő) Jozef Lenárt beszédeinek és cik­keinek kétkötetes gyűjteménye. A fiatalok érdeklődéssel forgat­ják Leonyid Brezsnyev Az ifjú­ságról című művet, melyet a Smena kiadó jelentetett meg az SZKP XXVI. kongresszusa tisz­teletére. A párt 60. évfordulójá­nak több kiadványt szenteltek a kiadók. Ezek közül néhány a kiállításon is látható, például František Pfíkryl A nemzetiségi kérdés történelmünkben, Vác­lav Čada A marxista baloldal keletkezése és fejlődáse (1917 —■ 1921) című könyve, valamint a Szlovák szocialista építés idő* szakában, A CSKP harca a bur­zsoá parlamentarizmus ellen (1921-38), Dokumentumok a CSKP szlovákiai történetéhez (1929—1938) című gyűjtemény* A felszabadulás tiszteletére a szocialista országok — a Szov­jetunió, Magyarország, Csehszlo­vákia, Lengyelország, Bulgária és az NDK — 1975-ben megindí­tották a Győzelem Könyvtára című sorozatot, melyben 1980- ig 38 kötet látott napvilágot. A’ sorozatban többek között olyan müvek jelentek meg, mint pél­dául J. Andrzejewski Hamu és gyémánt, B. Czeszko Nemzedék, M. Solohov A hazáért harcoltak, J. Bondarev Égő hó, A. Csakov- szkij Blokád, D. Dimov Dohány, M. Pujmanová Játék a tűzzel, V. Mináč Nemzedékek, Nagy Lajos Pincenapló, Karinthy Fe­renc Budapesti tavasz című nagysikerű háborúellenes műve. A Könyvszemlén a sorozat va­lamennyi szlovák nyelvű köte-i tével megismerkedhetnek a lá-< togatók. Az ízlésesen megrendezett könyvbemutatón mintegy tizen­öt szlovákiai könyvkiadó — kö­zöttük a Tatran, a Slovenský spisovatef, a Smena, a Veda, a Mladé letá, A Szlovák Pedagó­giai Kiadó, a Madách Könyvki­adó — mutatja be zömében ta­valyi könyvtermését. Az elmúlt év bőséges könyvprodukciójából a Veda 433, a Mladé letá 240, a Smena 131, a Pravda 120, a Tat­ran, 120, a Slovenský sposovateľ 118, a Madách 53 kiadvánnyal részesül. E termés legjavával ismerkedhet most meg a köny­vek iránt érdeklődő közönség. A politikai könyveken kívül a klasszikus szlovák és világiroda­lom, és a jelenkori szlovák iro­dalom legjobb alkotásai is meg­találhatók. A szépirodalmon kí­vül természetesen a tudományos, a mezőgazdasági, a filozófiai, a zenei stb. irodalommal is talál­kozhatunk a kiállításon. A Madách Könyvkiadó, a Pravda és a Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó jóvoltából számos magyar nyelvű alkotás is helyet kapott a Könyvszemlén. Figye­lemre méltó többek között a Fábry Zoltán életművét bemuta­tó sorozat első kötete, Csanda Sándor Fábry-monográfiája Gál Sándor Mesét mondok, valósá­got című szociográfiája, Tőzsér Árpád Szavak barlangjában cí­mű tanulmánykötete, valamint a szlovák és a cseh irodalom szá­mos jelentősebb alkotása ma­gyar fordításban. A március 22-ig megtekinthető Jubileumi Könyvszemle, mely nemcsak az írók és műfordítók, hanem könyvszerkesztők, a tipo­gráfusok és a könyvterjesztők III. 13. munkáját is demonstrálja, a szlovákiai könyvkiadás fejlődé­sének is szemléletes bizonyítéka. 1981. KŰVESDI JÁNOS 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom