Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-09 / 57. szám, hétfő

En ergfSiényes szakosztály gsndjai Arra a kérdésre, hogy mitől ilyen jó a füleki (Fiľakovo) birkózósport? — Molnár Tibor, a szakosztály titkára megle­pően őszintén válaszolt: nem mi vagyunk olyan jók, hanem a többiek gyengék. S valóban, ha 'kicsit utána nézünk a szakvezető kijelentésének, iga­zat 'kell neki adnunk, hiszen hazánk birkózósportja, különö­sen a szabadfogásban, egyelő­re nem mérhető a szomszédos baráti országok mércéjével. Legfeljebb egy-két versenyzőnk tudása éri el a nemzetközi szintet, s a hazai bajnokság színvonalában sem tapasztalha­tó számottevő fejlődés az utób­bi esztendőkben. A tények persze, ettől füg­getlenül tények maradnak; a fülekiek továbbra is ott van­nak az ország birkózósportjá- •nak élvonalában, s elmúlt esz­tendei eredményeikkel tovább erősítették helyzetüket. Az egyesületek pontversenyében a korábbi hetedik helyről a ha­todikra kerültek, s a felnőtt mezőnyben is tartani tudták előkelő helyezésüket. A ligaküzdelmek során a legpom terősebb versenyzőnek Chára Zd,enék bizonyult, aki minden mérkőzését megnyerte. A 100 kg-on felüliek súlycso-; portjának legjobbja Trenčín- ben látogatja az edzéseket, s csak a csapatbajnoiki és egyé­lni versenyeken csatlakozik (klubtársaihoz. Kitűnő teljesít­eném yt nyújtott a válogatottság­ról önként lemondó Chárán kí­vül dr. Laco és a Prievidzáról igazolt Halaburd is, akik mér­kőzéseik nyolcvan százalékát megnyerték. A csapat jelenle­gi két válogatott kerettagja, Halász Lajos és Szabó Pál sé­rülések és betegségek miatt csak néhány találkozón állt rendekezésre, velük még ered­ményesebb lehetett volna a csapat. Hasonló előrelépés tapasz­talható az utánpótlás nevelése terén is. A különböző ikorcso- portú fiatalokkal Vandlík, Jed­lička, Halaburd és Illés foglal­koznak, s rendszeres munká­juk eredményeként Cérnák Jo­zef és Llpička Milan személyé­ben az ifjúságiak között is van már két válogatott kerettag versenyzőjük. Az új szakosz­tályvezetés, melynek élére Ernst György került, jövőbeni legfontosabb feladatának ép­pen a fiatalok nevelését tart­ja. Nem is titkolják, hogy a jövőben a szakosztályt látvá­nyos igazolások helyett saját nevelésű fiatalokkal kívánják erősíteni. Molnár Tibor szakos*tálytit­kár véleménye szerint a jó sze­replés, az örvendetes fejlődés mellett sem szabad a szaporo­dó gondokról megfeledkezni. A legnagyobb probléma pillanat­nyilag a vezető edző személye ikörül akad, akinek elévülhetet­len érdemel vannak a füleki birkózósport fejlesztésében és eredményességében. Szigorúan vett szakmai munkán kívüli te­véken ységét azonban sok bírá­lat éri a felső sportvezetés ré­széről, s ha ezek a legköze­lebbi napokban nem tisztázód­nak végérvényesen, valószínű­leg megválik tőle a szakveze­tés. Ugyancsak előtérbe kerül­nek a létesítménygondoik. A sok küzdelmet látott, tornate­rem már nem felel meg a kor követelményeinek. Az új ver­senykiírás értelmében ugyanis a csapatbajnoki találkozók at torna formájában bonyolítják le, s az I. ligacsapatok rész­vételével egyszerre két szőnye­gen folynak a mérkőzések. A' nagy létszámú versenyzőgór-! dán kívül helyet kell biztosí­tani a vezető- és pontozóbírók­nak, a csapatvezetőknek és or­vosoknak, ami gyakorlatilag a szurkolók egy részének kire­kesztésével jár. Mindez anyagi és erkölcsi támogatás terén hát­rányosan érinti az egyesületet. Korábban hét—-nyolcszáz nézője is volt a bajnoki küzdelmek­nek. Megnyugtató megoldást csak új sportcsarnok építése jelente­ne, ennek pillanatnyilag legna­gyobb akadálya, hogy a város­nak nincs területfejlesztési, te­rületrendezési terve. Az edzés- lehetőségeken kívül gondot okoz a rehabilitációs berende­zések hiánya is. Fürdő ugyan van, kisméretű medencével, de évek óta nem üzemel. A viszonylag mostoha körül­ményeik ellenére a versenyzők bizakodással tekintenek az új idény elé. A felkészülés most az új kiírású versenyrendszer és a lerövidített mórközésidő figye­lembevételével történik. A heti négy foglalkozás intenzitása minden korábbinál jelentősebb, hiszen a jövőben hihetetlenül megnő a gyorsaság, az állóké­pesség, a robbanékonysag jelen­tősége. Az eddigi tapasztalatok szerint a mérkőzések pergőbb ritmusúak, látványosabbak. Fi­gyelembe kell venni a bírói szi­gort is, hiszen ezután sokkal előbb intik meg majd a verseny­zőket, s ha passzívak, még a legjobban felkészült versenyzők is a leléptetés sorsára juthat­nak. A jelenlegi keret tagjai. Danyi László, Oláh Igor, Jankovics Ti­bor, Jedlička' Miroslav, Halász Lajos, Sliva Tibor, Halaburd Ja­roslav, Kollár Vince, Zalka Ti­bor, Vandlík Jozef, Szabó Pál, Valach Kazimír, Bernáth István, Dr. Laco Karol és Chára Zde- nék — teljes mértékben átér­zik felelősségüket, s a jövőben is mindent elkövetnek majd a füleki birkózósport hírnevének öregbítése érdekében. HACSI ATTILA Korai főpróba Az idei szabadfogású birkózó Európa-bajnokságig még más­fél hónap van hátra, így korai lenne az esélylatolgatás, mint ahogy elsietett dolognak tart­juk ennyi idővel korábban meg- rendezni a kontinensbajnokság főpróbáját is. Márpedig ez tör­tént február végén a bratisla-i vai sportcsarnokban, ahol a vá­ros felszabadulásának tisztele­tére rendezett hagyományos szabadfogású birkózóversenyre került sor az év legrövidebb hónapjának utolsó napjain. Az év eleje birkózónaptárá­nak hibáit már korábban kifo­gásoltuk ugyanezeken a hasá­bokon, s olcsó dolog lenne örülni a bekövetkezett sikerte­lenségnek, amely előre vetette árnyékát. Ugyanis még a leg­nagyobb jóindulattal sem lehe­tett sikernek elkönyvelni, hogy az EB-re jelölt öt versenyzőből négy indult a versenyen, de csak két negyedik helyre fu­totta tudásukból. (Ez utóbbi szó elől szándékosan maradt el a jelző, hiszen csak remélni le­het, hogy pillanatnyi megingás­ról van szó...). Ezúttal kár lenne az erős mezőnyre hivat­kozni, hiszen az Európa-bajnok- ság mezőnye jóval erősebb leszl Fenntartás nélkül egyedül Gú­lák teljesítményét dicsérhetjük a 62 kilóban, aki — legalábbis a legjobb hazai vetélytársaival szemben — magabiztosan, s na­gyobb tudású külföldi ellenfe­leivel is emberül küzdött. Ök jelenleg jobbak. Negyedik helye így nem csalódás. A 68 kilóban a másik jelölt — Hünsch — teljesítményén ki­ütköztek a fáradság jelei, s nem került az első hat közé. Az, ahogy a szovjet Eldarovot tus­solta, minden elismerést megér­demel. Legtapasztaltabb szabadfogá­sú birkózónktól, Karabintól méltán vártunk jó szereplést és nagy csatát az NSZK-beli Knosppal esedékes mérkőzésén, azonban a találkozó elmaradt, mert Karabin korábbi sérülésé- re hivatkozva visszalépett. így a 74 kiló tavalyi Európa-bajno- ka — Knosp leiskolázta a me­zőnyt, még csak meg sem iz­zadt a dobogó legfelső fokáig vezető útján. Kucírko negyedik helye bizta­tó a 82 kilósok között, őt is csak külföldi versenyzők előz­ték meg. Szerencsére sorsolás esetén az EB-i is bekerülhet az első hat közé, csak bízni lehet abban, hogy a 100 kilóban EB- jelölt Strnisko sérüléseiből fel­épül. Fáradtság, sérülés... Ezek voltak okai tehát n rossz sze­replésnek, de ezen nem lehet csodálkozni, hiszen rövid idő alatt ez volt az ötödik torna, amelyen a birkózók indultak: a két ligatorna, majd az országos bajnokság, Prágában a Februá­ri Győzelem emlékverseny, s most ez a Felszabadulási ver­seny, ráadásul néhányan elin­dultak e hét végén Szófiában, a Dán Kolov emlékversenyen is ... Amikor a verseny kezdete előtt találkoztam Borisz Attilá­val, a kassai (Košice) Lokomo­tíva birkózóinak mesterével, Hönsch Vili arcát mutatta: »Nézze, a „monoklik“ még el sem múllak, s már újra verse­nyezni kell.« A versenyen részt vett lengyel birkózók vezetői a versenynaptár fölötti meditálás közben megkérdezték: „Miért nem birkózók csinálják...?!“ A múltkori alkalommal és most is az eddig felsorolt érvek eléggé világosak a nem birkó­zószakembereknek is, de van­P' Mgfla f 19«l. m III. 9. 111 l 5 nak sokkal súlyosabb ellenér­vek, amelyekről csak a szak­emberek tudnak. A folyamatos hosszú versenyeztetés komoly terhet ró a versenyzőkre. Nem­csak a szőnyegen kell bizonyí­taniuk. Az egyik versenyről a másikra utazás idegi terheket rak a birkózókra. Sőt, ezt két­szeresen is, mert nemcsak a versenyizgalmak esnek latba ennek felmérésénél, hanem a versenyzőknek tartani kell sú­lyukat! Ez pedig szigorú étren­det, áliandó fogyasztást igényel, s ez nemcsak idegi teher, ha­nem a gyomor tűrőképességé­nek is komoly próbája. Jó len­ne, ha a balul sikerült főpróbát sikeres „előadás“ követné majd Lodzban, de bármilyen is le­gyen a szereplés, a versenynap, tár összeállításakor még egy­szer sem szabad az idei hibába esnil E verseny az EB-főpróhatól eltekintve is tartogatott érde­kességeket. A legfontosabb kö­zülük a birkózás új szabályai­nak bemutatkozása volt — nem­zetközi versenyen — a szlovák fővárosban. Elmondható, hogy a versenyzők sokkal jobban al­kalmazkodtak a lerövidített mérkőzésidő követelményeihez, mint a bírák. A versenyzők két csoportba sorolása pedig már eleve döntő lehet, hiszen ha két vagy több nagy esélyes egy csoportba kerül, ez számukra a legjobb esetben is csak 1., 3. (esetleg 5. stb.) helyezést hoz­hat. Csak egy biztos: Aki első akar lenni, mindenkit le kell győznie, hiszen a minimumra csökkent annak a lehetősége, hogy vereséggel is csoportelső lehessen valaki. Végül említést kell tennünk a rendezésről is. A verseny — im­már hagyományosan (és szá­momra érthetetlenül) — ezút­tal is szinte közönség nélkül zajlott. A döntők napjára egy szőnyeget készítettek a sport- csarnokba a rendezők — 27 mérkőzésre! így nem csoda, hogy négyórás birkózómaraton- nal zárult a verseny, mintegy igazolva azt a birkózók között elterjedt szállóigét, amely sze­rint: „Birkózást csinálni fárasz­tó, nézni meg unalmas!“ Kár... MÉSZMOS JÁNOS Kiemelés az asztalitenisz VB-re A Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség elkészítette az Űj vi­déken április 14. és 26. között sorra kerülő világbajnokság ki­emelési listáját. A két egyéni számban 32—32 játékos szere­pel az erőlistán. Klampár Tibor a legjobb európaiként az ötö­dik helyet foglalja el, Gergely a 19., Jónyer a 26., míg az an­gol Hammersley a legjobb euró­pai a 8. helyen, a két magyar közül Ma^os a 14., Oláh pedig a 21. a sorban. A csehszlovák féfiak közül DvoFáček a 9., Or- lowski a 15. A nőknél Uhlíková a 16. helyen lett kiemelve. A két lista élcsoportja: Férfiak; 1. Ono (japán), 2. Kuo Jao-hua (kínai), 3. Si Csin- hao (kinai), 4, Vang Hiu-juan (kínaij, 5. Klampár - (magyar), 6. Bengtsson (svéd), 7. Si Csen- hua (kínai), 8. Hszie Kai-ke (kí­nai ), 9. Dvoŕáček (csehszlovák), 10. Li Csen-si (kínai), 11. Douglas (angol), 12, Takasima (japán), 13. Lu Jao-hua (kínai), 14. Secretin (francia), 15. Or- lowski (csehszlovák), 16. Sur­bek (jugoszláv). Nők: 1. Csang Te-jing (kínai), 2. Csao Jen-hua (kínai), 3. Kui Bai-csang (kínai), 4. Tung Ling (kínai), 5. Pák )un Szun (Koreai (NDK-beli), 6. Li Szong Szűk (Koreai NDK-beli), 7. An Mae Szűk (dél-koreai), 8. Hammer­sley (angol), 9. Cseng Li-Juan (kínai), 10. Vriesekoop (hol­land), 11. Csen.Jian-ping (kínai), 12. Kavahigasi (japán), 13. Popo­va (szovjet), 14. Magos (ma­gyar), 15. Kim Kjung Ja (dél-ko-. reai), 16. Uhlíková (csehszlo­vák). A kiemelési liste összeállítá-. sánál — amint azt a nemzetikö­zi szövetség közölte — döntően a múlt ősz óta megrendezett versenyeket vették alapul. Ahogy a VB-kienielésből kittit nik, kevés európai versenyző lehet méltú ellenfele az ázsiaiaknak, de különösen a kí­naiaknak. E kevesek egyike KLAMPÁR TIBOR, aki a legutób­bi Európa 12 viadalon kitűnői formáról tett tanúbizonyságot. Minden szakember azt tartja róla, hogy ha jó napot fog ki, senki sem tudja legyőzni Teret adni más sportágaknak is Régi felfogás, hogy a közsé­gek sportéletét, általában a gömbülyü pettyes labda „vará* zsa“ határozza meg, szinte csak erre fordítanak figyelmet, mintha más sportág nem is lé­tezne. Szerencsére nincs így Nagymagyaron (Zlaté Klasy) az Agroprogres sportegyesületben sem, ahol a kerületi I. B-osz- tályban szereplő labdarúgócsa­paton, meg a Brátislava-város I. osztályában játszó tekecsapa­ton kívül a kerületi I. osztály­ban szereplő teniszcsapat is je­lentős szerepet játszik a község tömegsportjában. E témával kapcsolatban be­szélgettünk a 307 tagot számlá­ló sportegyesület 11 tagú veze­tőségének tagjaival, akik a kö­zelmúltban megtartott évzárón értékelték az elmúlt hároméves választási időszak alatti tevé­kenységet. Bevezetőként Németh László egyesületi elnök arról szólt, hogy a lehetőségekhez mérten igyekeztek azonos feltételeket biztosítani mind a négy szak­osztálynak. Ehhez a patronáló üzemek mellett a hnb és a já­rási szervek is jelentős anyagi támogatással járulnak hozzá. Szerinte a falusi viszonylatban egyszerűbb az olyan sportágat, mint a labdarúgás, felkarolni, hiszen mindenütt kellő tömeg­bázisra, pártoló tagságra talál. Az a helyes meglátás, ha a köz­ségi egyesületekben a labdarú­gás mellett teret biztosítanak más sportágak működéséhez is, ezzel elősegítve a tömegjellegű testnevelési kultúra fejleszté­sét. Az igazi sportvezetők közé sorolják a íiatal Safarit Béla pedagógust, aki a községben néhány évvel ezelőtt szakosz­tályt alapítva meghonosította és kerületi szintre emelte az egykori „úri“ sportágat, a te­niszt. Jelenleg e szakosztályban mintegy 40 aktív versenyzőt ta­lálunk, akinek a tevékenységé­vel is elégedettek lehetünk, hi­szen az 1980/81-es bajnoki év őszi idényében az „A“-csapat a kerületi I. osztályban az előke­lő 3. helyen, a „B“ és az ifjú­sági csapat pedig a kerületi II. osztályban a 4., illetve a 3. helyen végzett. Tél folyamán pedig a szlovák tanításnyelvű alapiskola tornatermében meg­rendezett nyugat-szlovákiai ke­rületi teniszbajnokságon a diá­kok kategóriájában a szakosz­tályvezető fia, Safarit Róbert került az első helyre. A szak­osztály tagjai a társadalmi épí- tömunkából is kiveszik részü­ket. Országos viszonylatban 1660 ponttal az előkelő 7. he­lyet, kerületi szinten a 3. he­lyet szerezték meg. ífiiiliílifliili A tekesport „megszállottja* ként“ emlegetik Szlanicska Fe-. rencet, aki szívósan küzd fiai és lányai érdekeiért, az 59 fős szakosztályban folyó politikai és szakmai nevelő munka ha-: tékonyságának javításáért. A' négy csapat közül az „A“ és a „B“ a Bratislava-város I., illet-* ve II. osztályában, a női és az ifjúsági pedig a Bratislava-vá­ros bajnokságában szerepel több-kevesebb sikerrel. Az 1980/81 es bajnoki év tavaszi idényének rajtját az „A"-csapat a 3. helyről, a „B“-csapat pedig a táblázat éléről kezdi, így, megvan a remény arra, hogy az „A“-csapat újra felkerüljön a Szlovák Nemzeti Ligába. Az sem lebecsülendő tény, jegyzi meg Dávid László, hogy a szak-, osztály az évek során egy má­sodik, három harmadik és egy; negyedik osztályú edzőt, vala-í mint egy II. és kilenc III. ősz- tályú játékvezetőt is nevelt e népszerű sportág számára. Ami az ifjúsági és női teke-, csapat előtt álló feladatokat il-s leti, Szlanicska Ferenc szakosz­tályvezető és Mózes Sándor Jó­zsef edző elmondta, hogy az ed­digieknél hatékonyabb politikai és szakmai nevelőmunkával kell elősegíteni a bajnoki for­dulókban való helytállást. Horváth László arról tájékoz­tat, hogy eredményes munkát fejt ki az úgynevezett üdülési­testnevelési szakosztály is, amelyben a kedvtelésből, nem rendszeresen sportolók tevé­kenykednek. Így férfi teremfo­ci és lábtenisz csapat, szülők- óvodások csoportja, valamint a felesleges kilóiktól megszaba­dulni vágyók csoportja jár rendszeresén edzésekre, gim­nasztikái gyakorlatokra a helyi alapiskolák tornatermében. A futball-szakosztály munká­járól szólva Csík Vilmos szak­osztályvezető és Pellérdi Ist­ván vezetőségi tag derűlátóan vélekedett, hiszen a fiatalok példaképéül is állítható 28 éves Vlahy Árpád csapatkapitány vezetésével és Michal Medvíď játékos-edző szakszerű útmuta­tásaival a tavaszi idényben si­keresen kíván szerepelni, meg is pályázhatja a kerü’.eti I. B- osztály déli csoportjának baj­noki címét. Végezetül elmondhatjuk, hogy Nagymagyaron is jó kezekben van a község sportélete, a hoz­záértő vezetők ezt nem 'csak szeretik, hanem a falu lakossá­gával karöltve áldozatot is váN lalnak a tömegsport fejleszté­séért, amit a járási szervek is nagyra értékelnek. MÉRI ISTVÁN Ililllíill {írni

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom