Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)
1981-03-27 / 73. szám, péntek
Az SZLKP kongresszusának vitája Uf'SZÓ 1SS1. III. 27. 5 /Folytatás a 4. oldalról) tlo képességeidet és előfeltételeiket is. Nagyobb rugalmasságot és igényességet kell vinnünk a kádermunkába; ezt objektíve megköveteli az elkövetkező időszak feladatainak igényessége. Minél előbb sikerül megtalálnunk minden dolgozóhoz az űj hozzáállást, aktívan befolyásolni gondolkodásmódjukat, tetteiket és állásfoglalásukat, a minőségi feladatok teljesítésére irányítani tettrekészségüket és kezdeményezésüket, annál gyorsabban mutatkozik meg a hatékonyság ebben a munkában. Olyan időszakba lépünk, amikor a társadalom minden eddiginél intenzivebben kezdi vizsgálni önmagát, hogy megismerhesse önmagát, hogy javíthasson azokon a viszonyokon, melyek Iközött élünk. Nem azért cselekszik így mintha valamiféle automatikusan működő önjobbító tulajdonsággal rendelkezne, hanem alapos megfontolások, szükséges elem-f zések nyomán, lehetne úgy is mondani, hogy az élet szükségszerűségéből adódóan. Az a terminológia, moly a gazdasági problémák megfogalmazásában használatos, például a komplex intéz-* kedésekkel összefüggésben, arról tanúskodik, hogy az önmegism érési és az önjobbító folyamat egyáltalán nem lesz idillikus. Az új, mint mindig, ellentétek harcában születik. Nincs ebben semiml különös. A téma szempontjából, melyről beszélni akarunk, az a fontos, hogy mindez mit jelent a kultúra, a művészet és az Irodalom számára. Maga az a tény, hogy a társadalom, mindenekelőtt a gazdaság fejlődésében történő jelentős változások egész sor konfliktust tételeznek föl, azt jelenti, hogy a művészetnek nem lehet célja megállapodni az elért eredményeknél, stabilizálni a létrehozott értékeket és várni, hogy mi' lyen impulzusokat kap a társadalom különböző szféráiból. Már az, hogy a társadalom változni igyekszik, elég impulzus a művészet számára, hogy dinamikus legyen, hogy részt vegyen a társadalom jelen állapotának elemzésében, mi több, hogy saját eszközeivel, amelyok ugyan sajátosak, de a történelem által igazoltak, mint hatékonyak és hasznosak, hozzájáruljon annak a társadalomnak az alakításához, amelyben maga is születik; továbbá hogy próbáljon részt venni annak az embernek a formálásában, aki ebben a társadalomban nő föl. Bizonyára nem túlzás, amikor azt mondom, hogy az igazi művészet nem létezhet konfliktusok nélkül. Persze, nemi minden konfliktus egyformán ösztönző a művészet számára. Csak az a konfliktus, probléma, amely a társadalom gondolkodásának és érdeklődésének a középpontjában van. Csak ilyen probléma lendítheti előre a művészet fejlődését, csak ilyen segítheti a társadalmi gyakorlatot a kivezető út keresésében. Az elmúlt években a csehszlovák, vagy másképpen mondva, a cseh és szlovák kultúra egész sor jelentős sikert ért el. Ezek mellett a sikerek mellett — mint ahogy az már lenni szokott — részleges vereségek, hiányosságok is voltak, de nem ez a döntő. A művészetben — ellentétben mondjuk a technikával — nem a termék leggyengébb része alapján mérik a színvonalat, hanem a legsikeresebb művészeti alkotás — mint az egész művészet része — alapján. Ez a művészetnek csak látszólagos előnye a technikával szemben — és ebben követhette a technika a művészetet. A művészet számára a tehetetlenség a halál egyik fajtáját jelenti, a technikát tekintve, lehet csak egy elégtelen tervezés következménye. Ha jellemezni akarnánk kulturálisművészeti életünk elmúlt időszakát, különféle módon lehelnénk. Azokat az éveket, melyeket átéltünk nevezhetnénk például olyan időszaknak, amelyben a művészet válaszúton állt, vagy jobban mondva, irányt választott, mérlegelt, hogy van-e elég ereje ahhoz, hogy új igényesebb és több sikert ígérő útra léphessen. Mindenki számára, aki olvas, nyilvánvaló kell legyen, hogy maguk a művészet teremA színvonalasabb kádermunkának és főképpen az irányító szférában a felkészültebb dolgozóknak köszönhetően kongresszusunkon kijelenthetjük, hogy a rimaszombati járásban feladatainkat teljesítettük. Ez a tény a kádermunkában még nagyobb igyekezetre kötelez. A kádereiknek segíteni kell, tevékenységüket azonban ellenőriznünk is kell, saz eddiginél jobban kell törődnünk egészségükkel is. Érezniük kell, hogy megbecsüljük őket, számítunk rájuk. Meg kell győződniük arról, hogy a kérdések megoldása elsősorban tőlük, felkészültségüktől, mindennapi lelkiismeretes munkájuktól függ. tői, különösen az irodaloméi tudatosítják ezt a helyzetet. Elsősorban két dolgot tudatosítanak: egyrészt rajtuk kívül senki más sem tudja (a legproduktívabb nemzedékre, a mai negyvenévesekre gondolok ki- válikeppen) liívebben kifejezni napjaink problémáit, másrészt pedig e problémák ábrázolása nélkül csupán vitatható erkölcsi joguk van ahhoz, hogy a múlttal, akárcsak a közelmúlttal foglalkozzanak. Csupán abban az esetben alakíthatnak ki megfelelő szemléletet — mondjuk úgy, hogy a jelenből szemlélhetik a múltat —, ha napjaink valóságát művészi formákba ötvözik. Azok az alkotók, akikről most beszélek, erről az összefüggésről tudnak. A kongresszus előtti megnyilvánulásaikban — amelyek gyakoriak, ám egyúttal kötelező érvényűek is voltak —, Önmagukat alapozóknak tartották. Olyan embereknek, akik kiépítették az alapokat, és előlkészítették a terepet arra, hogy megkezdhessék a nagy építkezést. Üdvös lenne, ha sosem hiányoznának erről az építkezésről. Ugyanakkor semmit sem szabad idealizálni. A téma önmagában nem támasztja föl és nem is élteti az irodalmat. Az irodalomkritika számára nyilvánvaló, hogy az elemzések során nem korlátozódhat csupán a művészeti alkotások eszmei jelentéstartalmára, rá van kényszerítve arra, hogy az értélkelésnél az eszmeiséget, az esztétikai kritériumokkal párosítsa. Ez természetesen nemcsak az irodalomra, hanem valamennyi művészeti ágazatra is vonatkozik. A művészet fejlődésének relatív önállósága még nincs részletesen felmérve, ám ha megfeledkezünk erről az oldalról, akkor egyoldalúan és leegyszerűsítve értelmezzük a művészet fejlődését. Minden különösebb bizonyítgaíások nélkül Is nyilvánvaló, hogy a művészet fejlődése nem mindenben azonos a tudomány és a technika előrehaladásának törvényszerűségeivel. Marx is hangsúlyozta, hogy vannak olyan időszakok, amikor a művészét kibontakozása és fejlődése nincs semmilyen kapcsolatban a társadalom egészének, annak anyagi alapja előrehaladásával. Szükséges tehát, hogy a kulturális politika megteremtse a valóban hatásos alkotások megszületéséhez szükséges feltételeket. E téren nyilván figyelembe kell venni a fejlődést befolyásoló anyagi és egyéb körülményeket is, do — miként már említettem —, az anyagi alap nem mindig és nem mindenben határozza meg a művészet kibontakozását. A művészetnek nincs szüksége a különböző lehetőségek és feltételek túltengésére, mindezekből csupán annyit igényel, amennyi elegendő az önmegvalósításhoz és a fejlődéshez. Ám annál inkább szüksége van a megértő légkörre. A szocialista nagyüzemi termeléstől eltérően a szocialista művészet fejlődése érdekében fontos a — nevezzük így—differenciáltabb feltételek megteremtésére. A drámairodalom például nem csupán megfelelő teret kíván a színpadon, hanem azt is igényli, hogy legyenek lehetőségek a tehetségek kibontakozásához és érvényesüléséhez, az amatőr és mondjuk a kísérleti színházak működéséhez. Erről nem szabadna megfeledkeznünk az új lakótelepek építésénél sem. Zene- művészetünkben, például a könnyűzene területén szükséges az állandó színház és zenekarok megléte, és ugyanilyen fontos feltétel a jól működő kiadó, a jól szervezett művészeti ügynökség, a többi — a siker és a megfelelő érdeklődés — fokozatosan önmagától létrejön. Sokáig folytathatnánk ezt a felsorolást. Ám nem az a legfontosabb, hogy soroljuk a problémákat, ennél sokkal lényegesebb, hogy lehetőleg már születésük pillanatában felismerjük ezeket és úgy irányítsuk a fejlődést, hogy az összhangban legyen társadalmunk etikai normáival és polgáraink kulturáltsága színvonalának további emelését szolgálja. Mert ne tévedjünk: a művészei nem idegnyugtató az elfáradt tömegeknek, habár ilyen funkciót is teljesíthet ám aránytalanul nagy áron. A művészet a munkával együtt született és azzal elválaszthatatlanul összefügg. A művészet társadalmi és szellemi gazdagság, habár akadnak még olyanok, akik úgy véFőiskolánk sokéves tapasztalatai azt mutatják, hogy a mezőgazdaságban sem lehet véletlenre bízni a tudományos- műszaki forradalom eredményességét. Ahogyan szükség van a tudományos ismeretek gyakorlati érvényesítésére, ebben a folyamatban is fel kell használni a munkaerő- potenciált, az emberek műveltségét és képzettségét. A tudományos megismerés progresszív eredményeinek felhasználása a mezőgazdaságban nem egyszeri feladat, hanem hosszan tartó szüntelen folyamat. Ezért alkotó hozzáállást követel meg, amelyben minőségileg teljes egészében érvényesül az emberi tényező. Ha ebből a szempontból értékeljük főiskoláinknak és a mezőgazdaság egész tudományos kutatási alapjának hatását a mezőgazdaság fejlődésére, elégedetten állapíthatjuk meg, hogy a CSKP XV. kongresszusa után ez a befolyás lényegesen megnőtt a termelés minden területén. Főiskolánk hagyományosan sikeres együttműködést fejt ki a mezőgazdasági gyakorlattal, s a gabonatermelés terén ez a kapcsolat tovább mélyül. A hatodik ötéves tervidőszakban iskolánk tudományos kutató tevékenysége az új őszi búzafajták termelése ökológiájának kutatására, valamint a tavaszi árpafajták termelése agroökológiai feltételeinek vizsgálatára összpontosul. A mezőgazdasági vállalatok növénytermesztői tudományosan megalapozott javaslatokat kapnak tőlünk az őszi búza és a tavaszi árpa termelésével kapcsolatban, e javaslatok elősegítik a terméshozamok stabilizálását, a fatják optimális kiválasztását, s ez hozzájárul a gabonatermelésben való önellátás eléréséhez. A gabonalermelési program végrehajtásán kívül nagy gondot fordítottunk egyes szarvasmarha-, sertés- és juhfajta nemesítésére, hasznosságuk növelésére és arra, hogy alkalmassá tegyük e fajtákat a nagyüzemi tenyésztésre. Nemesítő munkánk jelentős sikere volt, hogy .hivatalosan is elismerték új sertésfajtánkat. Az állattenyésztésre kisebb mértékben hatnak az időjárási viszonyok, mint a növénytermelésre, s ezért egy tehén átlaghozama már megközelíti az 5700 litret, s a tehenek 40 százaléka 6000 liternél több tejet ad. A sertéstenyésztés területén olyan biológiai anyagot nemesítettünk, amelynek segítségével egy anyadisznóra 18 utód jut, s 550— Az elmúlt években számos új termék gyártását és új gyártási eljárást vezettünk be. Fiatal kollektívánk kiváló eredményeket ért el, sikerrel használta fel a bádoglemezeket olyan termékek gyártására, mint az ipari univerzális szerelhető rendszer, s ugyancsak sikerült javítani a bádoglemezek felületének megmunkálását. Ezek az eredmények nagy mértékben növelték a Kelet-szlovákiai Vasmű termelésének hatékonyságát, s javították az eredményeket az építőiparban, valamint a gépkocsíipar- ban a karosszérialemezek megmunkálása terén. Kevésbé sikeres időszakot zártunk azonban a felületi formázásra alkalmas üj típusú szerszámok gyártása terén. Munkahelyünk ettől függetlenül dinamikusan fejlődött, megbirkóztunk az anyagi fejlesztés igényes feladataival. Pozitív eredmények születtek a teljesítmények és a nyereség növelésében. Nálunk is vannak azonban jelentős tartalékok, különösen a szállítók javíthatnák az anyagi és a műszaki ellik, hogy a szegénységgel e téren sem vész el a becsület. A forradalmi osztály, annak pártja és a dolgozó nép a művészetet mindig magukénak tartották és tartják, semmivel sem pótolható értékként becsülik. 600 grammos napi súlygyarapodás érhe- tő el, az egy kilogramm súlygyarapo- dásra jutó szemes takarmány mennyisége pedig 3,7 kilogrammra csökkenthető. Ehhez azonban optimális istálló- környezetre, minőségi takarmánykeverékekre és tömegtakarmányokra, nagy fokú állattenyésztési fegyelemre és rendszeres munkára van szükség. Ebből következik, hogy a tudományos-technikai forradalomnak a mező- gazdasági termelésre tett hatása egyrészt nagyobb igényeket támaszt a tudomány fejlesztésével szemben, másrészt szükségessé teszi, hogy a gyakorlat jobban felkészüljön az új ismeretek befolyásolására és hatékony alkalmazására. Ezzel az elvvel összhangban értékeljük újra a gyakorlatnak nyújtott segítség rendszerét. Arra törekszünk, hogy minden tudós és pedagógus hatékonyan segítse elő a tudományos ismeretek alkalmazását a mezőgazdasági termelésben. Csoportokat hozunk létre, amelyek figyelmüket a súlyponti problémák megoldására, minták és modellek kidolgozására összpontosítják. Mivel továbbra is hatékonyan hozzá akarunk járulni a mezőgazdasági gyakorlat alapvető problémáinak tudományos megoldásához, nem engedhetjük meg, hogy a tudósok és a pedagógusok végezzék a termelés vezető dolgozóinak mindennapi szakmai és politikai szervező munkáját. Meggyőződésünk, hogy a tudománynak a mezőgazdasági gyakorlatra való hatása csak a tudományos élet és a felsőoktatás további integrálásával növel-i hető. Ezen a téren már lépéseket tettünk és adottak a feltételek ahhoz, hogy az együttműködés tovább fejlődjön. A mezőgazdasági kutatóintézetekkel szemben iskoláinknak megvan az az előnye, hogy a mezőgazdasági vállalatok élén és irányító szerveikben a mi végzettjeink dolgoznak, s többségük kapcsolatokat tart fenn volt tanáraival, és tájékozódik a tudományág újdonságairól. Ez olyan deviza, amelyet a jövőben nagyobb mértékben kell hasznosítani. Annak ellenére, hogy nagy gondot fordítunk a tudományra és a gyakorlat megsegítésére, főiskolánk legfonto*> sabb feladata az oktató-nevelő tevékenység. A kiváló képzettségű káderek a mezőgazdaságban is a tudományostechnikai haladás döntő tényezői. Iskolánk az elmúlt 35 évben 13 200 agrármérnököt nevelt, s oktató központunkban 450 tudományos dolgozó szerezte meg a kandidátusi címet. Az iskola végzettjeinek jelenleg 2,5 százaléka vesz részt továbbképzésben, ez azonban nem felel meg a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlődési szükségleteinek, ezért a jövőben e probléma megoldására, a továbbképző tanfolyamok résztvevői számának növelésére is nagy figyelmet fordítunk. látást. Még nem sikerült biztosítani az operatív anyagbeszerzést kutatási célokra. Nem vagyunk elégedettek azzal sem, amit eddig a kutatás — anyagiműszaki ellátás — műszaki előkészítés — prototípusgyártás ciklus irányítása terén elértünk. Az ezzel kapcsolatos fogyatékosságok kapacitásokat, időt és minőséget emésztenek fel. Tovább kellene növelni a munkaidő kihasználását és a megoldások hatékonyságát. Akad tennivaló a vezető dolgozók irányító munkájában és a dolgozók ösztönzése terén is. Ugyancsak javítani kell az ideológiai munkát. Ránk is vonatkoznak a CSKP KB 15. ülésének határozatai: jobban össze kell kapcsolni az emberek nevelését a gyakorlati munkával, a munka minőségével, hatékonyságával a szocialista erkölccsel: A Fémipari Kutatóintézet pártszervezetének tagjai felelősséget éreznek e feladatok teljesítéséért, a belső tartalékok jobb hasznosításáért. Ezért is vállaltuk azt a feladatot, hogy a termelés automatizálására, az ipari robotok szélesebb körű felhasználására törekszünk. A tudományos-műszaki és az irányító dolgozók elsőrendű feladatának tartjuk, hogy konkrétan törekedjenek a párt gazdaságpolitikai céljainak elérésére, a gazdasági és a szociális fejlesztés fő irányainak tervezetében kitűzött feladatok valóra váltására. Nem lehet kizárólag felülről jövő utasításokat várni. A központi szervek- (Folytatás a 6. oldalon) MIROSLAV VÁLEK ELVTÁRS, az SZLKP KB Elnökségének tagja, az SZSZK kulturális minisztere VLADIMÍR ČOP ELVTÁRS, a prešovi Fémipari Kutatóintézet igazgatója MICHAL KOVÁČ ELVTÁRS, a Nitrai Mezőgazdasági Főiskola rektora
