Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-03 / 52. szám, kedd

m 1981. H. 3. 5 fl SZOVJET NEPEflZBflSAC FIILESZTESÍWEK fj IRÁNYAI (Folytatás a 4. oldalról) Engedjék meg, hogy a párt központi bizottsága és a szovjet kormány nevé­ben szívből Jövő elismerésemet fejez­zem ki az építőknek, a vasutasoknak, a vállalatok kollektíváinak, Komszo- molunknak, minden elvtársnak, aki részt vesz e gigászi építkezésben! Természetesen ahhoz, hogy a BAM- övezet természeti erőforrásait aktívan bevonjuk a népgazdaság vérkeringé­sébe, nem elegendő egy év. Az Állami Tervbizottságnak azonban a miniszté­riumokkal, a főhatóságokkal, az Orosz- országi Föderáció minisztertanácsával közösen már most aktívabban kell munkálkodnia egy olyan átfogó prog­ram előkészítésén, amely intézkedik a BAM-övezet igen gazdag kokszolható szén-, vasérc-, színes- és ritkafém-lelő- helyeinek, a többi között az egyedül­álló udokáni rézlelőhelynek, a Bajká- lon túli, a dél-jakutföldi és a távol­keleti faipari nyersanyagkészleteknek hasznosításáról. Ennek a programnak meg kell alapoznia és meg kell ha­tároznia a BAM-övezetben levő termé­szeti kincsek gazdasági vérkeringésbe való bevonásának sorrendjét, elő kell irányoznia e hatalmas térség fejlesz­tése racionális irányítási rendszerének a létrehozását és más kérdések meg­oldását. Szóval jól átgondolt, ponto­san megfogalmazott tevékenységi prog­rammal kell rendelkeznünk ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül maxi­málisan megtérüljenek az állam által Elvtársak! A szovjet állam tevékenységének ^gyik fontos iránya a más országokkal fenntartott gazdasági és műszaki-tudo­mányos kapcsolatok szélesítése, a köl­csönösen előnyös nemzetközi munka- megosztás lehetőségeinek kiaknázása. Természetesen figyelmünk középpont­jában a szocialista államokkal folyta­tott együttműködés volt és marad. A testvéri országok gazdasági és mű­szaki-tudományos kapcsolatai a közös érdekek szilárd alapjára épülnek, mély és átfogó jellegűek. Sikeresen üzemel­nek az olyan nagy integrációs objek­tumok, mint a Barátság kőolajvezeték, a Béke energiarendszer, a Testvériség és a Szövetség gázvezeték. Már maguk­ban ezekben az elnevezésekben is tük­röződik az új típusú gazdasági kapcso­latok lényege — olyan kapcsolaté, amelyekre a testvéri együttműködés és a kölcsönös segítségnyújtás a jellemző. A jövőben tovább tökéletesítjük nép- gazdasági terveink összehangolását más KGST-tagországokkal, mélyítjük a szocialista gazdasági integrációt. Eb­ben fontos eszközét látjuk a szocializ­mus világgazdasági pozíciói erősítésé­nek és annak, hogy a szocialista or­szágok megvédjék magukat a tőkés világgazdaságban megnyilvánuló ked­vezőtlen tendenciák hatásától. A Szov­jetunió és a KGST-tagországok kölcsö­nös kereskedelmének volumene nagy­mértékben növekedni fog. Gazdasági együttműködésünk ezek­kel az országokkal olyan nagy fon­tosságú problémák megoldására össz­pontosul, mint az energetika fejleszté­se, a fűtőanyag- és nyersanyagellátás, ezek ésszerű felhasználása; a gépgyár­tás műszaki színvonalának és a vég­termékek minőségének emelése, a leg­korszerűbb gép- és berendezéstípusok előállításában megvalósuló kooperáció elmélyítése; a közszükségleti cikkek választékának bővítése és minőségének javítása. Erre Irányulnak a KGST-tag­országok által az 1990-ig terjedő idő­szakra közösen kidolgozott hosszú távú együttműködési célprogramok. Az új ötéves tervidőszakra egyez­ményeket kötöttünk atomerőmű-beren­dezések, nehéz- és egyedi szerszám­gépek, számjegyvezérlésű szerszámgé­pek, traktorok, mezőgazdasági erőgé­pek, bányászati és egyéb gépek gyár­tásának szakosítására és termelési ko­operációjára. A Szovjetunió területén integrációs alapon olyan nagy vállala­Elvtársakl ÄŽ utóbbi években a XXV. kongresz- szus határozatainak megfelelően nem keveset tettünk ezért, hogy tökélete­sítsük a gazdasági mechanizmust, ja­vítsuk az ipar, a mezőgazdaság és az építőipar Irányításának formáit és módszereit. Az ipari és termelési egye­sülések létrehozása alapján megvalósul a vasútvonal építésére fordított ko­moly eszközök. Az új ötéves tervidőszakban tovább fejlődik valamennyi testvéri köztársa­ság gazdasága és kultúrája. A köztár­saságokra vonatkozó feladatokat a KB dokumentumának külön fejezete fogal­mazza meg. Nem ismétlem meg ezeket, csak azt jegyezném meg, hogy ezek­nek a feladutoknak a kiindulópontja a szövetséges köztársaságok komplex és arányos gazdaságfejlesztésének ösz- szekötése az országos munkamegosz­tásból származó előnyökkel. A kitűzött feladatok teljesítése meggyorsítja a szövetséges köztársaságok gazdasága átfogó fejlesztésének és egymáshoz kö­zelítésének folyamatát az egységes nép- gazdasági komplexum keretein belül. Az ilyen hozzáállás teljes mértékben megfelel a párt leninj nemzetiségi po­litikája elveinek. így tehát az új ötéves tervidőszak­ban nagy munkát kell végeznünk a népgazdaság valamennyi ágazatának és minden gazdasági körzet további fej­lesztéséért. A párt központi bizottsága és a kormány nem kételkedik abban, hogy a bányászok, a kohászok, a kő­olaj- és a főldgázkitermelők, a gépgyár­tók, a könnyű- és az élelmiszeripar, valamint a mezőgazdaság dolgozói, az építők, a tudósok, a mérnökök és a technikusok, valamennyi köztársaság, terület és körzet dolgozói alkotó és áldozatkész munkájukkal sikeresen megoldják az új építőfeladatokatl tok épülnek majd, mint a hmelnyickij atomerőmű, ércdúsító kombinátok, vas- ötvözetgyárak és mások. Egyidejűleg a Szovjetunió részt vesz több fontos termelési objektum építésében a test­véri országokban. Együttműködésünket a fejlődő álla­mokkal igazságos és egyenjogú ala­pokra építjük. Ezt szolgálja a kereske­delem, valamint közreműködésünk ipa­ri és mezőgazdasági objektumok építé­sében, a nemzeti káderek képzésében és a hosszú távú ipari kooperációra épülő egyezmények megvalósítása. A Szovjetunió továbbra is állást fog­lal a tőkés országokkal való szilárd, kölcsönösen előnyös kapcsolatok épí­tése s e kapcsolatoknak a kölcsönös kötelezettségek szigorú betartása alap­ján történő bővítése mellett. Kellő­képpen méltányoljuk, hogy sok tőkés ország és azok üzleti körei konstruk­tív módon közelítik meg a nemzetközi gazdasági együttműködés kérdéseit, s kereskedelmünket mindenekelőtt ezekkel az országokkal fogjuk fej­leszteni. Nem a mi hibánk, hogy például az Amerikai Egyesült Államokkal folyta­tott kereskedelmünk csökken, illetve pang. Ez az Egyesült Államok arra irányuló politikájának következménye, hogy a kereskedelmet az egyenjogú nemzetközi együttműködés érdekeitől idegen, dicstelen politikai célokra használja fel. Ami a Szovjetuniót il­leti, mi készek vagyunk fejleszteni gaz­dasági kapcsolatainkat az Egyesült Ál­lamokkal is, egyenjogú, kölcsönösen előnyös alapon. Külgazdasági tevékenységünknek még nagyobb mértékben elő kell se­gítenie népggazdaságunk berendezés-, technológia-, nyers- és alapanyagok- szükségleteinek, valamint a lakossági közszükségleti cikkek keresletének kie­légítését. A tervező és gazdálkodó szer­vek feladata, hogy szüntelenül munkál­kodjanak a külgazdasági kapcsolatok hatékonyságának növelésén a munka- és az anyagi erőforrások megtakarítá­sa, a műszaki haladás meggyorsítása és az időmegtakarítás érdekében. A Szovjetunió irányvonala a nem­zetközi gazdasági együttműködés szé­les körű fejlesztésére változatlan ma­rad. Ez elvi irányvonalunk, amely a nemzetközi gazdasági kapcsolatokban azt tükrözi, hogy a szovjet külpolitika céltudatosan törekszik a béke megőr­zésére, az enyhülés és a népek közötti kölcsönös megértés elmélyítésére. a két- és háromlépcsős Irányítási rend­szerre való áttérés. Kibővítettük a mi­nisztériumok jogkörét és funkcióit. Néhány minisztériumot újjászervez­tünk, s a népgazdasági szükségletek­ből kiindulva újakat hoztunk létre. Pártunk az irányítás és a gazdasági mechanizmus további javításában látja a társadalmi termelés növelésének és hatékonysága fokozásának elengedhe­- • IfSBMBKvtV tetlen feltételét. Pártunk központi bi­zottsága és a kormány intézkedések komplexumát dolgozta ki a gazdasági mechanizmus tökéletesítésére, valamint annak érdekében, hogy a mechanizmus nagyobb mértékben szolgálja a haté­konyság és a minőség Javítását. Elő­irányoztuk a tervezési munka tökéle­tesítését, a gazdasági önelszámolás megszilárdítását, az anyagi és az er­kölcsi ösztönzés fokozását. A minisztériumoknak és főhatósá­goknak, a gazdasági vezetőknek áll­hatatosan kell harcolniuk a kidolgo­zott intézkedések maradéktalan vég­rehajtásáért, az egyesüléseknek' és a vállalatoknak az új gazdálkodási felté­telekre való sikeres átállásáért. Ez nagy munkát igényel minden szinten — a Szovjetunió Állami Tervbi­zottságában és más központi gazda­sági szerveknél, a minisztériumokban és a főhatóságoknál, magukban az egyesülésekben és a vállalatoknál. Ezen a téren a késlekedés és a passzi­vitás semmiképpen sem igazolható. A gyakorlat azt mutatja: még nem mindegyik ágazatban használták fel teljes mértékben annak lehetőségeit, hogy az irányítási rendszer javítása ré­vén fokozzák a termelés hatékonysá­gát. Figyelmesen elemezni kell az egye­sülések szervezési elveit és működési mechanizmusát, tisztázni kell, hogy mindenütt megvalósul-e a termelés szükséges koncentrálása és szakosítá­sa. Elég megalapozottsággal hatá­rozták-e meg az egyesülések és az összetételükbe tartozó termelési egy­ségek jogait és kötelezettségeit? Vilá­gos, hogy az egyik jogainak lecsök­kentése és a másik jogainak túlzott növelése nem segíti elő az eredmé­nyes munkát. Pedig olykor ilyesmi is tapasztalható a gyakorlatban. Az eddig szerzett tapasztalatokra támaszkodva, a tizenegyedik ötéves terv feladatai­hoz mérten pontosítani kell a kidol­gozott keretsémákat. Ki kell küszöböl­ni mindazt, ami hátráltatja a fejlődést, akadályozza a haladást, és tág teret kell nyitni mindannak, ami a legjobb, ami kiállta az élet próbáját. •A leghatékonyabb szervezési struk­túrák létrehozását folytatva kitartóan kell megvalósítani a hivatali elszige­teltség leküzdésére, az ágazati és a helyi irányítás rugalmasabb összehan­golására, a célprogramok teljesítésére irányuló intézkedéseket. Elsődleges intézkedéseket dolgoz­tunk ki és valósítunk meg, hogy a nyugat-szibériai kőolaj- és gázipari komplexumot egységes egészként irá­nyítsuk. Bizonyára ezt az utat kell kö­vetnünk más ágazatközi és területi programok kialakításánál és végrehaj­tásánál is. Annak érdekében, hogy he­lyesen hangoljuk össze az ágazati és területi elveket a hatékony gazdálko­dás kérdéseinek, valamint a szovjet emberek munka- és életkörülményei további javításával összefüggő kérdé­seknek a megoldásában, intézkedéseket tettünk a tanácsok szerepének növelé­sére, a gazdasági építésben. A tanácsok végrehajtó szerveinek teljes mértékben élniük kell jogaikkal. Az irányítás legfőbb alapja a nép­gazdaság tervezése. Az élet felveti, hogy az egész tervezési munkát mi­nőségileg új színvonalra emeljük, és ez mindenekelőtt az Állami Tervbizott­ságra vonatkozik. Most jninden eddi­ginél jobban kell összpontosítania fi­gyelmét a kulcsfontosságú távlati kér­dések megoldására, az optimális ága­zatközi és területi arányok meghatáro­zására. Nemrég az SZKP KB és a Szov­jetunió Minisztertanácsa határozatot hozott az Állami Tervbizottság mun­kájának javításáról. Ez a határozat ar­ra irányul, hogy erősítsük a komplex szemléletet az egymással összefüggő népgazdasági ágazatok és a gazdasági körzetek fejlesztésének tervezésében, valamint a nagy jelentőségű gazdasági és társadalmi kérdések megoldásában. Ennek alapján növelni kell e központi tervezési szerv szerepét a munkaerő-, az anyag- és a pénzügyi erőforrások ésszerű felhasználásának biztosításá­ban, az ágazatok és a gazdasági körze­tek fejlesztése elsőbbségének megha­tározásában, a népgazdasági arányok tökéletesítésében, a műszaki-tudomá­nyos felfedezések és kutatások ered­ményeinek gyorsabb realizálásában. Az ország társadalmi-gazdasági fej­lődése kongresszusunkon kidolgozott irányvonalának a közeljövőben az öt­éves terv részletes és konkrét felada­taiban kell testet öltenie. A Szovjetunió Állami Tervbizottsé- gának, a minisztériumoknak és főha­tóságoknak, a szövetségi köztársasá­gok minisztertanácsainak e munka során biztosítaniuk kell, hogy a terv­ben vázolt mutatók szigorúan és fel­tétlenül megfeleljenek a kongresszu­sunkon elfogadásra kerülő dokumen­tumokban kitűzött feladatoknak. Kor­mányunk feladatának tekinti, hogy feltétlenül eleget tegyen ennek a (kö­vetelménynek. Arra kell törekednünk, hogy a realista, jól kiegyensúlyozott terv a XXVI. pártkongresszus határo­zatai megvalósítására vonatkozó egész elkövetkező munkánknak szilárd alapja legyen. A kiegyensúlyozottság erősítéséről külön is szeretnék szólni. A népgaz­daság különböző láncszemeiben kelet­kező aránytalanságok és hiányok nem csekély gazdasági kárt okoznak, meg­nehezítik a hatékonyságért és a mi­nőségért folyó küzdelmet. A terv tu­dományos megalapozottságának foko­zása, a tervezés célprogramos és ki­egyensúlyozott módszereinek szélesebb körű alkalmazása, az erőforrások hasznosításának progresszív normatí­vái — mindezeknek a népgazdaság kiegyensúlyozottságát kell szolgálniuk. A kiegyensúlyozottság nagymérték­ben attól függ, hogy minden termelési egyesülés és vállalat, mindegyik iparág teljesíti-e határidőre és a kellő vá­laszték biztosításával a termelési és szállítási tervet. Ezt kell elősegítenie a szerződéses kötelezettségek teljesí­tése érdekében végzett vállalati mun­ka értékelési rendjének is. Na­gyobb követelményeket kell támaszta­nunk a gazdasági vezetőkkel szemben a terv- és szerződési fegyelem meg­tartásáért. Van még egy, nem is jelentéktelen tartalékunk több erőforrás hiányának megszüntetéséhez, vagy legalábbis csökkentéséhez. Ez a termelési kész­letekkel való helyes gazdálkodás. Nem békélhetünk meg azzal, hogy számos vállalat a normatívákon felül tart ma­gánál berendezéseket, nyers- és alap­anyagokat, különösen fémeket, holott másoknak azokból nincs elegendő. A küldöttek felszólalásukban, valamint a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak kongresszusain, a beszá­moló és választó konferenciákon, a sajtóban joggal bírálták az anyagl- műszaiki ellátásban mutatkozó hiá­nyosságokat. Növelni kell a Szovjet­unió Állami Anyag- és Műszaki Ellá­tási Bizottságának és helyi szerveinek szerepét és felelősségét az anyagi erőforrások kezelésiében és azok ész­szerű felhasználásában. Az Állam1 Anyag- és Műszaki Ellátási Bizottság­nak a gazdasági körzetekben meglevő leraikatait nem tekinthetjük egyszerű raktáraknak. Azoknak kell előkészíte­niük és osztályozniuk az anyagokat, s operatívan, a szükséges választék­ban és komplettálásban kell ellátniuk a fogyasztókat. A gazdaság tervirányítását szilárdít­va, tovább kell fejlesztenünk az önel­számolást az ötéves tervfeladatok és a hosszú távú gazdasági normatívák alapján, tökéletesítenünk kell az ár­képzést, a hitelrendszert és a pénz­ügyeket, aktívan kell alkalmazni a gazdasági ösztönzők egész rendszerét. A továbbiakban áttérünk az új nagykereskedelmi árakra és tarifákra, s ezzel fokozzuk szerepüket a mű­szaki-tudományos haladás meggyorsítá­sában, a termékek minőségének meg­újításában és javításában, az anyagi erőforrások takarékos felhasználásá­ban, valamint megteremtjük a válla­latok normális önelszámoló tevékeny­ségéhez szükséges feltételeket. Egyik időszerű problémánk a ter­mékek önköltségének csökkentése. Helyre kell állítani e mutató jelentő­ségét a termelés rentabilitásának fo­kozásában, a gazdasági tevékenység értékelésében. Az irányítási mechanizmus tökélete­sítésének szükségessége nyomatéko­san megköveteli, hogy mélyrehatóan megváltoztassuk a vezető gazdasági káderek tevékenységének tartalmát, módszereit és stílusát, átalakítsuk mentalitásukat. Ma egy gazdasági ve­zetőnek jól el kell tudnia igazodni a termelés műszaki-tudományos alap­ismereteiben, értenie kell a termelés- szervezéséhez és a közgazdaságtanhoz, ismernie kell a nagyfokú munkater­melékenységért és a jó termékminő­ségért folytatott harc módszereit. A magas színvonalú szakmai ismeretek mellett széles eszmei-politikai látókör­rel kell rendelkeznie, s tudnia kell bánni az emberekkel. Rendkívül fon­tos, hogy a gazdasági vezető ráter­mett legyen, fel tudja ismerni a táv­latokat, rendelkezzék tetterővel és áll­hatatossággal, szocialista vállalkozó szellemmel. A párt nevelte gazdasági vezetők ezrei a hozzáértő gazdálko­dás példaképéül szolgálhatnak. Ezek, Vlagyimir lljics Lenin szavaival élve, igazi szervezők, Józan ésszel és gya­korlati érzékkel rendelkező emberek. De vannak olyan gazdasági vezetők is, akik minden erejüket arra fordítják, hogy minél kisebb tervfeladatot és minél nagyobb erőforrásokat kapja­nak, hogy — úgynevezett objektív okokra hivatkozva — * módosítsák a tervet. Ilyen „vállalkozó szellemre- nincs szükségünk. A kongresszuson (Folytatás a 6. oldalon) III. A KÜLGAZDASÁGI KAPCSOLATOK FEJLESZTÉSÉNEK FŐ IRÁNYAI IV. HATÁROZOTTAN EMELJÜK AZ IRÁNYÍTÁS ÉS A GAZDÁLKODÁS SZÍNVONALÁT

Next

/
Oldalképek
Tartalom