Új Szó, 1981. március (34. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-17 / 64. szám, kedd

Ä műanyagok térhódítása

Bepillantás a nyitrai (Nitra) Plastika termelési programjába

"nimi n f ~~~iiiiiiinmnim iiimiiiiii iiiiiiiiiiniw

a

1981 111. 17

A műanyagok térhódítása korunk jellemző vonásainak egyike. Gyakorlati alkalmazásuk olyan sokrétű, hogy életünk talán miden területén megtalálhatók. Sőt, sorolni is sok lenne, hány helyen szinte már nélkülözhetetlenek.

Fejtegetésünk konkrét mederbe terelésével eljutunk például a nyitrai Plastikába, ahol már közel két évtizede folyik a hőre lágyuló műanyagok feldolgozása. E kétezer dolgozót foglalkoztató vállalat termelési programja kétezer terméket tartalmaz. Ebből is észlelhető, hogy megrendelőinek széles áruválasztékot kínálnak.

Peter Draxler, a kereskedelmi-műszaki szolgálat osztályvezetője segítségévéi ismertem meg alapvető csoportokra bontva a termelési programjukat.

Jelentős termékcsoportot képeznek náluk a PVC-ből készült műanyagcsövek. Alkalmazási területük nagy részét az építőipar képezi, ugyanis a különböző átmérőjű csöveket a vízvezetékek és más csővezetékek kiépítésére használják fel. A kétféle alagcsöveket pedig a mező- gazdaság igényli a káros talajvizek elvezetésére. A műanyagcsöveket eredetileg a hagyományos fém és egyéb csövek pótlására kezdték gyártani. Ma azonban már minőségileg kiváló anyagok, ahol csak lehet, ezeket részesítik előnyben. Előnyeik közé tartozik, hogy kö- nyebbek, csőkotésük kifogástalan minőségű, öszekapcsolásuk kevesebb időt igényel, vegyi közegben ellenállóak, hosszú élettartamuk van.

E műanyagcsövekhez a nyitrai Plasztika bő választékban összekötő elemeket is gyárt. Így a megrendelőhöz teljes műanyag-csőrendszer kerül.

Az építőiparban közkedveltek a könnyű műanyaglemezek, amelyekből az igényeknek megfelelően többféle is készül. Legismertebb a lapos tetőzetre használatos födémszigetelés, amit szakemberek POLSID néven

ismernek. A polisztirolhabból készült táblák egyik fele sima, a másik hullámos felületű. Jellemző tulajdonságának köszönhetően — két centiméteres rétege egyenlő egy téglaszélesség szigetelő képességével — ész- szerűsítette a szigetelést az építőiparban. Egyedüli hátránya a gyúlékonyság, ami ugyan már semlegesíthető, de gazdasági okokból, vállalva a kockázatot, még az eredeti összetételben gyártják. E csoportba tartoznak még a műanyaghabból készült formák, melyek rádiók, televíziók, értékes mérőműszerek stb. csomagolására használhatók fel.

A felsoroltakból talán a polietilén alapanyagú csomagoló anyagok vannak hozzánk legközelebb. Ezekből a nyitrai Plas- tikában a különféle műanyag fóliákat, táskákat, zacskókat és zsákokat gyártják. Az utóbbi hármat négy színű nyomásban. Az üreges tárgyak közül pedig az 50 liter űrtartalmú műanyaghordó, a műanyagdézsa és a különböző műanyag edények készülnek itt.

Egyéb termékeik közül még említést érdemel a PVC-ből előállított hullámos tetőfedő és a műanyag ruhaakasztó.

Jelenleg egy műanyag csatornarendszer gyártását készítik elő. A vegyipari lokalitások- ban a hagyományos cinkcsatornát pótolja majd. Előnye, hogy hosszú élettartamú és nem igényel semmilyen karbantartást.

A nyitrai Plasztika nyersanyag-szállítói a bratislavai Slov- naft, a Nováky-i Wilhelm Pieck Vegyiüzem, a neratovicei Spo- lana, a litvínovi Vegyiüzem és a Kralupy-i Kaucsukgyár. Néha behozatalból, főleg a Szovjetunióból, kivételesen az NSZK-ból fedezik nyersanyagszü'Luégletüket.

Termékeik leggyakoribb meg rendelői az építő-, az éielmi- szer-, a vegyi és közszükségleti ipar vállalatai, valamint a mezőgazdasági üzemek.

Saját középfokú szaktanité- zetükben nemcsak a műanyag feldolgozó szakembereket, hanem gépipari szakembereket is képeznek. Szükség van rájuk is, mivel több gép, szerszám a Plastika számára saját műhelyeiben készül.

E bepillantás a nyitrai Plastika termelési programjába, csak részben ugyan, de igazolja: a műanyagok térhódítása folytatódik.

J. MÉSZÁROS KAROLY

Ján Duríš, a műanyagszigetelö lemezek gyártását végző gépsor paramétereit állítja be (ČSTK-felvétel)

Villamosítással gázolajat takarítunk meg

Fokozódik a dolgozók munkakezdeményezése

A2 érsekújvárl (Nové Zámky) 2-es számú fűtőház dolgozóira idén rendkívül nagy feladatok várnak. A mült évhez viszonyítva lényegesen több árut kell szállítani, és meg kell gyorsítaniuk a vasúti kocsik körforgását is. A párkányi (Štúrovo) és komáromi (Komárno) vasútállomás körzetében ugyanis nem használják ki elég gazdaságosan a szerelvényeket. Ennek egyrészt az ipari és más üzemek is az okozói, mivel a hozzájuk szállított árut késve rakják ki a vagonokból. A múlt évben csak az érsekújvári vasútállomás körzetében egy millió 400 ezer korona fekbért fizettek az ipari üzemek. Az Eleiktrosvit eléggé rendszertelenül szabadítja fel a kocsikat. A Magasépítő Vállalat szintén rosszul szervezi az áru- kirakást, és jelentős összegű fekbért fizet. Ezzel szemben a Benzinoi helyi kirendeltségének dolgozói példásan dolgoznak, gyorsan átveszik a kapott árut.

A nagy feladatok közé tartozik a takarékossági intézkedések megvalósítása. Az évzáró párt- taggyűléseken, termelési értekezleteken sóikat foglalkoztunk az egyes energiahordozók helyettesítésének lehetőségeivel. Mivel a vílJamosenergia-ellátás országszerte javul, úgy döntöttünk, hogy több szakaszon villamosítjuk a vasúti közlekedést és ily módon gázolajat takarítunk meg. Részletes terveket dolgoztunk ki, amelyeket fokozatosan megvalósítunk. A hetedik ötéves tervidőszakban villamosítjuk az Érsekújvár—Šurany —Palárikovo vasúti szakaszt. Ha ez sikerül, akkor lényegesen tehermentesítjük az érsekújvári és paláriikovói vasútállomást. Gázolaj-megtakarítást eredményez az érsekújvári—kozárovcei —zvolení vasúti szakasz villamosítása is. A gázolaj megtakarítására később is kedvező lehetőségeket teremtünk. Fokozatosan villanymozdonyokkal helyettesítjük motoros mozdonyokat. A mostani időszakban a párkányi vasútállomáson legalább ikét villanymozdonyt helye, zünk üzembe, és keressük a lehetőségeket, hogy az érsekújvári vasútállomáson is villanymozdonyokat üzemeltethessünk a vagonok tolatásához. Számításaink szerint, ha ezeket a technikai-szervezési intézkedéseket sikerül érvényesítenünk, akkor évente 500 000 liter kőolajat takarítunk meg, megközelítőleg 450 ezer korona értékben.

A komplex intézkedéseket az egyes munkaterületeken úgy va-i lósítjuk meg, hogy azok elősegítsék a munka szervezésének rugalmasabbá tételét és minden dolgozót tarrékosságra ösztönözzenek. Csehszlovákia Kommunista Pártja XVI. kongresz-’ szusának tiszteletére a vezetők és beosztottak olyan kötelezettségeket vállaltak, amelyek megvalósítása elősegíti a hatékonyság fokozását, a munka minőségének javítását és a lehető legnagyobb fokú takaré- kesságot eredményezi. A kongresszus előtti felkészülési időszakban egyre jobban kibontakozik a dolgozók munkakezde- ményezése. Főleg az élenjáró dolgozóik, a szocialista munka- brigádok tagjai mutatnak jó példát, tesznek javaslatokat a munkafolyamat korszerűsítésére. A munkacsoportok részletesen megvitatják a rövid és hosszú távú terveket. Egymás után nyújtják be ésszerűsítő javaslataikat. Úgy véljük, ilyen aktív kezdeményezéssel korszerűbbé és kulturáltabbá tesszük a személyi forgalmat és jobban kihasználjuk a rendelkezésünkre álló vagonokat.

IVÁN PLEŠKO mérnök, az

érsekújvári mozdonytelep helyettes vezetője

Akr.akaparó a mosti bányában

(Fotó: archív)

Mosti körkép

Már majdnem kiérünk Cho- mutovból, az acélcsőgyáráról híres észaik-csehországi városból, amikor egy szokatlan természeti érdekességre hívják fel a figyelmem: több mint négyszáz évvel ezelőtt timsóbányát nyitottak a város szélén, s amikor az kimerült, a tárnák alatt tűz keletkezett. Nem telt el sok idő, amíg megállapították, hogy az egykori bánya alatt barnaszéntelep húzódik, de a tűz miatt beomlott a föld, s a hatalmas teknő vízzel telt meg. A Holt-tó, mert így hívják a forrást, azóta is egyre szélesebb, akárcsak a szénréteg, amely Chomutovtól egészen Mostig terjed.

Mostről az elmúlt években sok szó esett. A legtöbb 1967- ben, amikor megszületett a döntés, hogy le keli bontani a várost, mert felszínt fejtéssel kitermelhető barnaszéntelep húzódik alatta. A határozat óta tizennégy év telt el, s aki ma Iá-* togat el a városba, különös látvány fogadja. Az új Moston modern lakótelepek, gazdag áruválasztékot kínáló bevásárlóközpontok sorakoznak, s rövidesen elkészül a korszerű kulturális otthon is, amely nemcsak szórakozási hanem művelődési lehetőséget is biztosít majd a bányaváros dolgozóinak. Az óvárosban viszont furcsa ér2és kerített hatalmába. Sehol egy ember, sehol egy ház, amelyben lakna még valaki. Pedig — a filmrendezők örömére — állnak még a fekete falú lakótömbök, amelyek leginkább háborús történetek megfilmesítéséhez nyújtanak megfelelő helyszínt. És áll még a színház is, amelyet mostiak belülről gyönyörűnek láttak, ezért sajnálják annyira, hogy le fogják bontani. De a gótikus katedrá- list sikerült megmenteni! Az 1237 óta meglevő város egyetlen műemléke, amely felbecsülhetetlen értékű reneszánsz és barokk képzőművészeti alkotásokkal van tele, nyolcszázötven métert „utazott“, talapzatáról lefejtve vágányokon szállították odébb, hogy továbbra is megtekinthető legyen.

Most azonban mégis csak úgy él a köztudatban, mint az egyik legnagyobb hazai bányaváros, hiszen évente 18 millió tonna barnaszenet fejtenek a környékén. A terv azonban egyre magasabb: erre az évre

19 600 000 tonnát ír elő, s a jelek vagyis az eddigi termelési eredmények arra mutatnak, hogy nem is elérhetetlen ez a szám. Gondot csupán a geológiai feltételek rosszabbodása jelentett. A bányászváros szakem* berei végül is arra a megállapításra jutottak, hogy nemcsak a szénfejtés technológiáját kell korszerűsíteni, hanem a kotrógépek teljesítőképességén is változtatni kell. Kutatóközpontok és gépipari vállalatok fogtak össze, s már el is készültek az első igazán modern ak- nakaparók, amelyek teljesítménye jóval magasabb, mint az eddig használt kanalas kotrógépeké. Változtatni kell a szállítószalagok minőségén is, hiszen a gyakori leállást hibás szalagok okozzák. S ha az elmondottakhoz hozzátesszük azt is, hogy a mosti felszíni bányában százötven kilométer hosszú szalagon fut a szén, könnyen kiszámítható, hány helyen hibá- sodhat meg a száz-kétszáz mé- teres darabokból összeragasztott szalag.

És befejezésül néhány adat, amely pontosan tükrözi az észak-csehországi barnaszéntelep iképét: az itt dolgozók száma több mint, negyvenegyezer, de még így is munkaerőhiányról beszélhetünk. A 7. ötéves tervidőszakban tizenhatimilliárd tonna barnaszén hagyja majd el a körzetet, s a legújabb geológiai kutatások szerint 2020-ig lesz mit fejteni az Érchegység ben.

• (g. szabó)

Lelkesedéssel végzi munkáját

PÉLDAMUTATÓ KŐMŰVESMESTER

Az építőket gyakran érik vádak a lemaradások miatt, sokszor a munka minősége ellen vannak kifogások. Tény, hogy bőven akad még javítani való, de igaz az is, hogy országszerte gombamódra szaporodnak a szebbnél szebb középületek, lakótelepek, családi házak. Az eredményekben oroszlánrésze van az építőipar becsületes dolgozóinak, azok lelkes és eredményes munkájának.

Egyiküket, Bosnyák Gábort a kiváló eredményeket elérő kőművesmestert, Tornán (Turňa nad Bodvou] barátságos családi házában kerestük fel. Igyekezetét tucatnyi kitüntetés és oklevél bizonyítja. A múlt évben magas kormánykitüntetésben részesült s a vállalaton belül a szocialista munikaverseny győztese lett. 1945-től dolgozik a Járási Építőipari Vállalatnál. Közel húsz éve egy hattagú brigád vezetője.

—Édesapámtól örököltem a mesterséget — mondja —. A rnúlt és a jelen közötti különbség óriási. Abban pz időben nagyon kevés volt a munkalehetőség. Apám az év nagy részében nem dolgozhatott a szakmájában. Napszámba járt, aratott, hogy kenyeret tudjon tenni a tíztagú család asztalára. A hatalom képviselői nem jó szemmel néztek ránk. Édesapám ugyanis tizenkikilencben vörösikatona volt, s a Horty rezsim alatt is tagja maradt az illegalitásba kényszerült pártnak. Többször letartóztatták s így jóakaróink is féltek munkát adni apámnak. A háború alatt egy akna súlyosan megsebesítette a lábamat. Sokat szenvedtem, a szovjet katonák szállítottak kórházba. Ismét lábra álltam, ma már csak a heg van meg, s természetesen időváltozáskor a fájdalom.

A gyerek- és ifjúkor emlékeinek további életében meghatározó jellemformáló ereje volt. Bosnyák Gábort munkaszeretetre, becsületességre nevelték.

A kitüntetéseket nézegetve mondja.

—Ezekért brigádunk minden tagját megilleti az elismerés. Többen vannak, akik nálam töltötték tanuló éveiket, s most mint szakmunkások dolgozunk együtt, immár huszonharmadik éve. összeszokott a gárda, ismerjük egymás gondolalát is, s bármilyen feladatot bíznak ránk, azt igyekszünk becsületesen elvégezni. Ha valaki hibát követ el, elismeri, s közösen keressük a megoldást. A kőműves munka mellett a zsaluzást, ácsmunkát, sőt ha kell a szerelési munkálatokat is elvégezzük.

— Tehát nem a kollektíván múlik, ha az

átadás után az új épületben javítanivaló akad.

— A kőművesek ilyenben csak ritkán hibásak. Sok vállalat összimunikája van egy-egy építkezésben, s előfordul az is, hogy mi készen vagyunk a munkával, jönnek a vizesek, villanyszerelők, fúrnak, vésnek, faragnak s mi kezdhetünk mindent élőiről. Véleményem szerint még az alapok kiásása előtt a munka minden részét pontosan ki kellene dolgozni. Időt, pénzt takarítanánk meg ezzel, s idegeinket se tennénk feleslegesen próbára.

Kis szünet után folytatja.

— Lényeges kérdés az anyagtakarékosság is. A szükségesnél kevesebb alapanyag felhasználása megbosszulja magát. Takarékoskodni persze kell. Például a drága deszkával. Igyekszünk úgy dolgozni, hogy a zsaluzáshoz szükséges deszkát minél többször fel tudjuk használni. Vigyázunk a szétszedésnél, hogy az anyag ne repedjen. Nehéz ezreseket lehet így megtakarítani. A mi munkánknak is és a takarékosságnak is ezer fortélya van. Alapja a jó munkaszervezés és a felelősségérzet. Lelkesedés nélkül végzett munka egy fabatkát sem ér.

Bosnyák Gábor megelégedett, boldog embernek érzi magát. Három fia már révbe ért, kislánya most végzi a kilencedik osztályt, óvónő szeretne lenni. Arra a kérdésre, hogy milyen vágyai vannak, azt feleli: „Béke és egészség, a többit jó munkával valóra váltjuk.41 FECSÖ PÄL

—--p-