Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-09 / 33. szám, hétfő

A z első magyar kommunista író s az első kommunista folyóirat megalapítója kilencven évvel ezelőtt Kassán született. Ez a tény azonban csak az utóbbi időben vált közismertté, mert gyermekéveit Letenyén és Fiúmé­ban töltötte, s a csehszlovákiai magyar lapokba a két világháború között külföldi emigrációból küldte verseit és cikkeit. A magyar iroda­lomtörténet csak 1945 után kez­dett foglalkozni életművének érté­kelésével. A Horthy-féle Magyar- országon a kommunista emig­ráns írók megbélyegzett, „hazát­lan" sorsa jutott osztályrészéül. Igaz, a csehszlovákiai magyar ba­loldali lapokban, mint például a Kassai Munkásban, a Munkás­ban, a Magyar Napban, a Kévé­ben megjelentek írásai, s haláláról is többen megemlékeztek itt: Barta Forbáth úgy nyilatkozott, hogy „zsarnoki“ természete miatt sza­kított Kassákkal. Komját még 1918-ban belépett a kommunista pártba, de avantgardista kísérlete­zése nem szűnt meg egy csapás­ra: első kommunista szellemű köl­teményei is szabadversek, s szá­mos formabontó szóképet hasz­nál. Későbbi szocialista realista lírájában, főként a felkiáltójeles jel­szavak a szónokiasság maradtak meg avantgardizmusának forra­dalmi korszakából. A III. Internaci- onálét köszöntő Új Internacionálé című költeménye is még groteszk sorokkal kezdődik. 1919-től kezd­ve azonban visszatér a hagyomá­nyos versformához, a közérthető, jelszavas, kommunista eszmeisé- gű pártos költészethez. Komját 1918 végén Hevesi Gyulával együtt megindítja az In­magában is programot jelentett!) forradalmi lapot akartak kiadni, ami csak a hadi cenzúrán hiúsult meg. Ugyanez a csoport 1918 vé­gén kiadja az első elméleti és irodalmi kommunista . folyóiratot Magyarországon, az Internacioná- lét, amelyet a KMP rövidesen át­vett, és a maga elméleti folyóirata­ként adott ki.“ Még fontosabb az a megállapítása, hogy a platform­nak a magyarországi proletáriro­dalommal is foglalkoznia kellene. (Sarló és Kalapács, 1931/12). Ha­sonló nézetekkel a Platformterve­zet szektás dogmatizmusát pró­bálta mérsékelni, de a tartalom és forma egysegén belül a tartalom fontosságát hangsúlyozta számos korabeli cikkében és recenzió­jában. Költői programját, esztétikai né­zeteit legjobban A lélek mérnökei­Elkötelezett életmű Kilencven éve született Komját Aladár Lajos, Berkó Sándor és mások. Az utóbbi Egy népszerűtlen magyar költő címmel számos, ma is helyt­álló megállapitast tesz költésze­téről: ,, Komját Aladár költői nekiru­gaszkodása egybeesik azzal a forradalmi erejű irodalmi, illetve - mint végső ok - társadalmi len­dülettel, mely a Nyugat folyóirat megalapítását, egy magasabb rendű európai szellem kibontako­zását eredményezi a magyar uga­ron. Az Ady - Révész - Jászi- nemzedék forrongó erjedéséből felszínre buggyanó Kassák-cso- port előharcosa, kit nem talált ké­születlenül a kor ideológiai és iro­dalomesztétikai felfogása. A tár­sadalmi megmozdulások lázas dobogása, a nagyszerű kortársak tüzes szárnyalása, végső fokon pedig egy felemelkedésre váró néposztály mesterségesen elfoj­tott akarata formálják meg az alig húszéves Komjátban a költőt és az embert. Elsőrangú iskola egy literátori készséggel megáldott fia­talember számára.“ (Magyar Nap, 1938. IX. 11.) Költészetének első korszaka 1909-1914 közé esik, s Ady és a Nyugat költőinek hatása érezhe­tő rajta. Első, dekadens hangulatú verse Életunalom címmel a Renai­ssance folyóiratban jelent meg, de az 1913-ban írt Dózsa-vér már Ady forradalmiságát idézi: „De holnap már ordít az ár / az átko­zott romok fölött / s minden, min­den vérbe fúl: / a Dózsa vér az úr / az úr.“ 1915-től 1917-ig a mo­dern izmusok hívének számított, s Kassák lapjaiban: a Tettben és a Mában publikált. Úgy vélte, az avantgardizmusban találja meg új mondanivalójához az új formát. Ekkori költészetében gyakoriak a groteszk képek és egész versek is. Komját 1917 végén szakított Kassák csoportjával, s későbbi írásaiban élesen bírálta költésze­tüket; burzsoá formalizmusnak, fenegyerekeskedésnek, szélsősé­ges individualizmusnak, a való­ságtól való elszakadásnak nevez­te azt Később, de hasonló módon fordult szembe Kassákkal a csehszlovákiai Forbáth Imre, Földes Sándor, Fábry Zoltán, ami azt bizonyítja, hogy Kassáknak nemcsak budapesti, hanem emig­ránskori szervezkedései sem vol­tak tartósak, s híveinek nagy része nemcsak őt, hanem modernista irányzatát is elhagyta. 1919-től kezdve a legtöbben balról bírálták a modernizmus mesterét, míg ternacionálé című folyóiratot, amely rövidesen a KMP hivatalos lapjává vált. 1919-ben írja az Orosz testvérek elé, Bolsevikok és hasonló verseit, amelyek után ne­ve egybeolvad a kommunista köl­tészet fogalmával. Ezek még a szocialista avantgardizmus je­gyében születtek, de világos politi­kai tartalommal, mint például az elsőben: ,, Felétek kiáltunk! /Kik jöttök téren és véren át, megtar- tózhatatlan, mind a hógulya. / A voltakról lepállotta hazugság. “ A forradalom bukása után a költő Olaszországba, innen pedig Bécs- be emigrál. Itt alapítja meg 1922- ben az Egység című folyóiratot, amely szembekerül a Mával, s azt az anarchikus, kispolgári irányzat folyóiratának nevezi. Kassák pe­dig a bécsi Szabad Iskolában tar­tott előadásában szembeszáll a funkcionális esztétikával, s lé­nyegében a művészet öncélúsá- gát hirdeti. Komját költészetének kikristá­lyosodása 1923/24-ben követke­zik be Ekkor hagyja el véglege­sen a modernista különcködést, s mint a Kommunista Internacio­nálé berlini lapjának, az Inprekorr- nak, később a svájci Rundschau- nak a szerkesztője költészetével is a párt ügyét igyekszik szolgálni. Ekkor írja első forradalmi verscik­lusát a Thálmann vezette hambur­gi fegyveres felkelés emlékére, Hamburg októbere címmel. Az epikus szerkezetű lírai ciklus egyes verseinek itt még külön cí­meket ad: Proletárkórus. A gyár­negyed, A kikötő, A jel, A roham, Hamburg jelszó marad, A börtön. Idővel továbfejleszti ezt a ciklikus verskompozíciót, s eposzi pátosz- szal énekel a magyar proletárfor­radalom évfordulóiról: Proletár­Magyarország marsol, A proletár­forradalmat megölni nem lehet, majd a szocialista realizmus költői programját hirdeti meg A lélek mérnökeihez címmel. Balladás kompozíciói Wolker és József Atti­la versszerkezetére emlékeztet­nek, s gyakori bennük a proletár­nyomor naturalista bemutatása. M int a többi kommunista író, Komját is ultrabalos hang­vételű cikkben szólt hozzá 1931- ben a Magyar proletárirodalom platfomtervezetéhez, de bírálata számos igazságot is hangsúlyoz, többek közt azt, hogy a volt avant- gardistákat nem lehet sommásan entelni: „A Kassák-frontból kivált írók rögtön a kiválásuk után Ki- lencszáztizenhét címmel (ez ön­hez című versében foglalja össze. A ciklikus kompozíció refrénje: /,,Ezt mind megéljed, mind megél­jed!“/ az élmény fontosságát hangsúlyozza, s ezt a jó vers első feltételének tartotta. Szerinte a költői élménykör nem korlátozó­dik csupán az akkor hangoztatott társadalmi-politikai jelenségekre, hanem először a természetet, a négy évszakot említi, ilyen so­rokban: ,,Mordúl a tél? A hósuba alól fölérzed-é a lélekző magot? S álmát, hogy magas szárba szök­ken?“ A továbbiakban a föld bel­sejét, az anyagot, a mozgást, a csecsemőt, a suhancot, a testi fogyatékosokat, a világ problémá­it, az osztályharcot, a kispolgárt, a „barnaszőrü dúvadot“, a pa­rasztot, a burzsoát, a proletárt, a kommunistát, a szovjetföldet mutatja be egy-egy strófában - mint a költői élmény tárgyát. A záróversszakban az egész élet megismerésére, majd tettre, harc­ra buzdít. 1936-ban kelt utolsó verseivel és cikkeivel a spanyol forradalom ügyét szolgálta. Legismertebb, ma is gyakran énekelt A nemzetközi brigád indulója, a politikai-szónoki költészetnek Petőfire és Maja­kovszkijra emlékeztető, harcra buzdító változata. A sűrűn ismételt „rajta“ és a felkiáltójelek rohamra hívnak. De Komját nem élhette meg eszméi győzelmét; 1937 ja­nuárjában, Párizsban váratlan hir­telenséggel halt meg. Kilencvene­dik születésnapja alkalmából kas­sai szülőházát a csehszlovákiai párt- és állami szervek emléktáb­lával jelölik meg. Mi is tisztelettel adózunk a kommunista költő és az internacionalista politikus emlé­kének. CSANDA SÁNDOR Alapozó műhelyek is N em emlékszem már ponto­san az évszámra, de kö­rülbelül tizenöt esztendővel ezelőtt lehetett, amikor kis városunkban néhányan úgy gondoltuk, hogy jó lenne valami olyan kört, klubot alakítani, ahol időről időre elbe- szélgéthetnénk, eszmét cserélhet­nénk, vitatkozhatnánk - művé­szetről, történelemről, emberről, társadalomról. Szükségét éreztük a szellemi találkozásnak. Meg is alakult a kör rövidesen. Nem voltunk sokan, de annál lel­kesebben vártuk hétről hétre azt a néhány esti órát, amelyet közö­sen tölthettünk a művelődési ott­honban. Nemcsak kellemesek, hanem hasznosak is voltak ezek az esték. Én, mint a legfiatalabb, vita közben tudtam meg sok olyan dolgot - két szóba sűrítve - az emberről és a világról, amelyekről addig sem a középiskolában, sem másutt nem hallottan. Számomra szellemi alapozást jelentettek ezek a találkozások, szellemi ala­pozást, méghozzá a javából. Mert szó esett körünkben nemcsak iro­dalomról, a realizmus fogalmáról, Apollinaire-ről és a kubista festé­szetről. hanem az emberi kapcso­latokról, a családról, a társadalom- tudományok szférájába tartozó kérdésekről úgyszintén. Az alap- és középiskolában tanult képletek, sémák itt nyertek először tartalmat bennem, illetve tágultak, alakultak; amelyek pedig szűkösnek, vagy hamisnak bizonyultak, széttöre­deztek. Én aztán elkerültem otthonról, és amikor fél év múlván a kör felöl érdeklődtem, szomorúan hallot­tam, hogy megszűnt. És tudtom­mal ma sincs, bár egy művelődési klub létrehozásának a gondolata már fölvetődött. Mint ahogy másutt is, aho! bizonyára korábban úgy­szintén működtek hosszabb-rövi- debb ideig a miénkhez hasonló, barátinak is nevezhető körök. Ezek szerepét is néhány éve sokkal szervezettebb keretek kö­zött, átgondoltabb formákkal a művelődési klubok vették át, amelyek már több helyütt előre kidolgozott terv szerint, rendsze­resen tevékenykednek, így érve el számokban ugyan nehezen kife­jezhető, de a mindennapi életben - a gondolkodásban, magatartás­ban; a munkában - megtapasztal­ható eredményeket. Egyik-másik művelődési klub már egy olyan fajtája a szellemi műhelynek, ahol lemerevítő kötöttségek nélkül min­denkinek lehetősége van a meg­nyilatkozásra, arra, hogy aktívan vegyen részt az egy-egy témában való közös gondolkodásban. A művelődési klubok értéke, úgy gondolom, éppen ezáltal növek­szik, növekedhet. Vagyis úgy, hogy nem csupán az előadón van a hangsúly, hanem az egész kö­zösségen - a hangos gondolkodá­son, melynek nyomán újabb és újabb felismerések születnek az egyes emberben, elősegítvén ön­maga, környezete és a világ meg­ismerését. Különösen fontos, hogy a fiata­lok leljenek otthonra, szellemi ott­honra ezekben a művelődési klu­bokban. Ugyanis mostanság sem az iskolában, sem másult nem­igen nyílik lehetőségük elmélyü- tebben gondolkodni, vitázni példá­ul művészeti kérdésekről. Több fontos alapfogalommal nincsenek tisztában, mint ahogy én magam se voltam, noha az érettségi bizo­nyítvány már a kezemben volt. Ezért is emlegettem fennebb szellemi alapozást, melyre termé­szetesen nemcsak a diákoknak van szükségük. Ezt tapasztaltam a mi egykori - különböző korú és foglalkozású emberek szellemi igényéből, lelkesedéséből szüle­tett - művelődési körünkben is.- bor Borzi László felvétele Bartók Béla Komáromban Milan Chovanec: Munka után (olaj) Idén márciusban az egész vilá­gon megemlékeznek Bartók Béla születésének 100. évfordulójáról. A jeles jubileum alkalmából min­den bizonnyal a világhírű zenemű­vész életútjával kapcsolatos szlo­vákiai vonatkozásokat is feleleve­nítik s remélhetően számos új do­kumentum is napvilágra kerül. Ismeretes, hogy a modern ze­nei irányzat első nagy jelentőségű képviselőjének, Debussynek a ta­nulmányozása és a népzene be­hatóbb megismerése döntő fordu­latot jelentett zeneszerzői pályá­ján. Kodály baráti segítségével és tárgyilagos tanácsaival már 1906- ban megkezdte a módszeres gyűj­tőmunkát. 1906 és 1909 között több ízben kutatott a mai Szlová­kia területén (Nyitra környékén és a Garam mentén ekkor és a ké­sőbbi években 3400 népdalt és 4000 népdalszöveget talált), majd Romániában is gyűjtött népdalo­kat. A népi-nemzeti zenei forrásra támaszkodva, Kodállyal karöltve alkotják meg az új magyar zenei stílust, s egyben egyéni zenei nyelvüket. A fából faragott királyfi című, táncjátékának és A kékszakállú herceg vára című operájának be­mutatói után egyre jobban elismert Bartók számos külföldi úton vett részt (1920-ban Berlinben, 1922­ben Angliában és Párizsban, 1925-ben Olaszországban járt), melyek után világszerte elismert előadóművésszé és komponistá­vá vált. Az 1911-1945 között fennálló komáromi Jókai Közművelődési- és Múzeumi Egyesület is meghív­ta Bartókot egy egész estét betöltő vendégszereplésre. Bartók Béla hangversenyére Komáromban (Komárno) 1924. február 5-én került sor a Jókai Egyesület tulajdonát képező Kul­túrpalota (a mai múzeumi főépü­let) nagytermében. A műsor első része a következő volt: Scarlatti: Három egytételes szonáta; Bar­tók: Tizenöt magyar parasztdal; Beethoven: Szonáta Op. 10. No.2 (F-dúr) Allegro-Allegretto-Presto; Debussy: ,,Pour le piano“ - Prelu­de - Sarabande - Toccata. A szünet után az alábbiakat hallhatta a közönség: Brahms: Rapszódia (h-moll); Chopin: Noc­turne (cis-moll) és Bartók néhány szerzeményét: Szonatína; A gyer­mekeknek; Medvetánc, Román népi táncok, Este a székelyeknél; I. román tánc. A koncertet méltatva többek kö­zött ezeket írta a Komáromi La­pok: „Bartók - akinek erősen őszülő haja, de ennek ellenére fiatalos, szelíd arca, majdnem gyermekies, tiszta, őszinte szeme, szerény megjelenése igen jó be­nyomást keltett - már első számá­val, a Scarlatti-féle apró szonáták­kal erősen megragadta a hallgató­ság érdeklődését... Érdekes stílu­sa a nagy zenei gócpontokban máris elismertté vált, nekünk azonban méq a szerző saját előa­dására van szükségünk, hogy meg­értsük azoknak a népies motívu­moknak a bizarr feldolgozását, ér­zelgősség nélküli hangulatát, me­lyeket a magyar parasztdaloknál, népi táncainál hallottunk... Azt mindenesetre meg kell állapíta­nunk, hogy Bartók eredeti egyéni­sége a saját szerzeményei előa­dásának is érdekességet adott, és egy-egy kimagasló hangulatképe, mint pl. az Este a székelyeknél, vagy a ráadásul adott magyar nóta azoknak a tetszését is megnyerte, akik a legkevésbé értenek egyet a klasszikus iskola elhagyásá­val... Bartók keddi hangversenye beigazolta azokat az előzetes meg­állapításokat, hogy zenei éle­tünkben kiemelkedő esemény az ő itteni hangversenye, örülünk, hogy előadói és zeneszerzői nagyságában egyaránt megismer­hettük őt, s mutatót kaphattunk az ő általa képviselt modern zenéből, mégha az csak a jövő zenéje is.“ TOK BÉLA til szó 1981 II. 9.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom