Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-26 / 48. szám, csütörtök

Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése (Folytatás a 3. oldalról) munka tovább tart. Itt három elsődle­ges fontosságú irányzat kerül az előtér­be: a népgazdaság irányítása, az ál­lampolgárok és a társadalmi szerveze­tek alkotmányos jogainak érvényesíté­se és az össz-szövetségi törvénykönyv kiadásának a befejezése. Nem kevés jó törvényt fogadtunk el, elvtársak. Most már elsősorban a pon­tos és következetes megvalósításuk szükséges. Hiszen m|ndfen törvény csak akkor él, ha végrehajtják — mindenki és mindenütt. Sok érdekes és üj dolgokkal gazda­godott a helyi tanácsok munkája. Nem csökkentve a figyelmet a helyi gazda­ság, a lakosságnak nyújtott szolgálta­tások iránt, egyre nagyobb mértékben hozzájárulnak a gazdasági és társa­dalmi fejlesztés komplex jellegének biztosításához. A szovjetek egyre aktí­vabban összehangolják és ellenőrzik a területükön levő vállalatok és szerve­zetek munkáját. Ez, elvtársak, igen fontos. Az SZKP Központi Bizottsága minden módon támogatja a helyi szov­jetek ilyen irányú tevékenységét. Nálunk csaknem egymillió kommu­nista tanácstag van. Tekintélyüket, ta­pasztalatukat arra kell felhasználniuk, hogy minden egyes tanácsi ülésszak, az állandó bizottságok valamennyi ülé­se valóban az emberek igazi tanácsko­zásává, a leghelyesebb döntések kol­lektív keresésévé váljék. A közős ügyben, a termelés fejlesz­tésében való érdekeltség, a vélemé­nyek összevetése, a nyílt és elvszerű bírálat és önbírálat, valamennyi állam­polgár társadalmi-politikai aktivitásá­nak fokozása — ez a szovjet demok­ráciának, a működő, gyakorlatban ér­vényesülő demokráciának a lényege. A szovjet demokrácia nélkülözhetet­len alkotóeleme az irányító szervek és hivatalos személyek tevékenységének mindent átfogó népi ellenőrzése. Egyet­len vétség sem, a visszaélés, pazarlás, fegyelmezetlenség egyetlen esete sem kerülheti el a népi ellenőrök jó gazda tekintetét. Erélyesebben lépjenek fel, határozottabban cselekedjenek — erre ösztönzi őket az SZKP Központi Bizott­sága. A szocialista törvényesség és jogrend szilárdításában nagy a felelősség az igazságügyi szerveknek, a bíróságnak, az ügyészségnek, a szovjet milíciának. E szervek munkatársai szakmai isme­reteinek párosulnia kell honpolgári bátorságukkal, megvesztegethetetlensé­gükkel, igazságosságukkal. Csak ilyen emberek tehetnek eleget méltó módon a rájuk rótt komoly kötelességeknek, A szovjet nép joggal követelheti tőlük, hogy munkájuk a leghatékonyabb le­gyen, hogy minden bűntényt kellőkép­pen kivizsgáljanak és a bűnösök el­nyerjék megérdemelt büntetésüket. Eb­ben a jogrendet védő szerveknek teljes támogatást biztosít a párt és — nem kétlem — egész közvéleményünk is. Az osztályharc kiélezettsége a nem­zetközi porondon magas fokú követel­ményeket támaszt az áilambiztonsági szervek tevékenységével szemben, e szervek munkatársainak pártos edzett­ségével, képzettségével, munkastílusá­val szemben. A Szovjetunió Állambiz­tonsági Bizottsága operatív módon, magas szakmai színvonalon dolgozik, szigorúan megtartja az alkotmány ren­delkezéseit, a szovjet törvények nor­máit. Az állambiztonsági szervek mun­katársai éles szemmel, éberen nyomon követik az imperialista hírszerző szol­gálatok mesterkedéseit. Határozottan megakadályozzák azon személyek tevé­kenységét, akik az államellenes, ellen­séges cselekmények útjára lépnek, akik a szovjet emberek jogaira, a szovjet társadalom érdekeire törnek. Munká­juk a párt és egész népünk őszinte elismerését érdemli ki. A beszámolási időszakban pártunk és államunk egy napra sem tévesztette szem elől az ország védelmi ereje, fegyveres erői szilárdításának a kér­déseit. Erre kötelez bennünket a nem­zetközi helyzet. A magas fokú technikai ellátottság, a katonai képzettség és a megingatha­tatlan erkölcsi szilárdság megbontha­tatlan egysége képezi a Szovjet Fegy­veres Erők harci potenciálját. Most a haza védőinek soraiban már a Nagy Honvédő Háború hőseinek fiai és uno­kái teljesítenek szolgálatot. Nem estek keresztül olyan kemény megpróbáltatá­sokon, mint apáik és nagyapáik, de hű­ségesek hadseregünk, népünk hősi ha­gyományaihoz. És amikor az ország biztonságának, a béke védelmének ér­dekei megkövetelik, amikor segíteni kell az agresszió áldozatainak, a szov Jet katona mindig úgy lép fel a világ színe előtt, mint önzetlen és bátor ha­zafi, internacionalista, aki bármely nehézség leküzdésére kész. Ügy adódott, hogy kongresszusunk a Szovjet Hadsereg és Haditengerészet napián nyílt meg. Engedjék meg, hogy valamennyi küldött nevében forrón üd­vözöljem hazánlc dicső védelmezőit. Pártunk Központi Bizottsága meg van győződve arról, hogy ezentúl is meg­bízhatóan őrködnek a szovjet nép bé­kés építőmunkája fölött. Elvtársakl A Szovjetunió Alkotmánya jelentősen növelte azt a szerepet, ame­lyet a társadalmi szervezetek töltenek be demokráciánk fejlesztésében. Leg­nagyobb tömegszervezetünk — a szak- szervezetek. A kolhoztagok millióinak a szakszervezetekbe való felvétele után azok gyakorlatilag minden dolgozót összefognak. A szakszervezetek jogkö­re és feladatai rendkívül szélesek. Gondoskodnak a dolgozók érdekvédel­méről, részt vesznek a gazdasági, szo­ciális és kulturális feladatok megoldá­sában, sokat tesznek a szocialista mun-' kaverseny, a feltalálói és újítói moz­galom fellendítéséért. És mégis, azt hiszem, nem tévedek, ha azt mondom, hogy szakszerveze­teink olykor nem tanúsítanak kellő kezdeményezőkészséget széleskörű jo­gaik felhasználásában. Nem mindig ki­tartóak a kollektív szerződések teljesí­tésének, a munkavédelemnek a kérdé­seiben, nem reagálnak kellőképpen a munkaügyi törvények megsértése, a bürokratizmus és hivatali huzavona eseteire. Ez pedig azt jelenti, hogy továbbra is fokozni kell a szakszervezetek, a dolgozó kollektívák által gyakorolt el­lenőrzést az összes munkaügyi, az em­berek életével és életkörülményeikkel kapcsolatos kérdések felett, szélesíteni kell részvételüket a tervezésben és a termelés irányításában, valamint a ká­derek kiválasztásában és elosztásában, a vállalatok és intézmények eszközei­nek hatékony felhasználásában. A párt a szakszervezetek megbízha­tó támaszának tekinti, erőteljes eszköz­nek a demokrácia fejlesztésében, a dol­gozóknak a kommunizmus építésébe való bevonásában. Lenin azt tanította, hogy a tömegekkel, vagyis a munká­sok (azután pedig valamennyi dolgozó) óriási többségével való kapcsolat a si­ker legfontosabb, legalapvetőbb felté­tele a szakszervezetek mindennemű te­vékenységében. Azt követelte a szak- szervezeti funkcionáriusoktól, hogy a munkásélet sűrűjében legyenek, alapo­san ismerjék azt, tévedhetetlentil, a hamis idealizálás árnyéka nélkül tud­ják érzékelni a tömegek hangulatát, tu­datosságának fokát és tényleges szük­ségleteit, hogy képesek legyenek ki­Elvtársakl A XXV. kongresszus meg­állapította, hogy a fejlett szocializmus időszakában növekszik a párt szerepe a társadalom életében. Az eltelt öt év bebizonyította: ez a megállapítás két­ségkívül helyes. Éppen most, a szovjet nép lenyűgöző eredményeinek fényében még mélyebb értelmet nyer, erőtelje­sebben hangzik a híres lenini tétel: a párt — korunk esze, becsülete és lel­kiismerete. Társadalmunk fejlődésével, társadal­mi-politikai és kulturális arculatának változásával együtt növekszik, erősödik és edzettebbé válik a kommunisták pártja. Egészében véve a beszámolási idő­szakban az SZKP taglétszáma 1,8 mil­lió fővel gyarapodott. Jelenleg a párt­nak 17 millió 480 ezer tagja van. Ezek­nek 43,4 százalékát munkások, 12,8 százalékát kolhoztagok, 43,8 százalékát a műszaki, tudományos és alkotó értel­miség képviselői, a művelődés, az egészségügy, a kultúra, az irányító ap­parátus dolgozói és a katonák alkot­ják. Az elmúlt öt év alatt a munkásosz­tály több mint másfél millió legkivá­lóbb képviselője lépett az SZKP sorai­ba, azaz a párt egész utánpótlásának 59 százaléka munkás. Az új párttagok több mint tíz százalékát kolhoztagok képezték. Folytatódott a szovjet értel­miség képviselőinek a pártba való be­áramlása. Ezekben az években az új vívni a tömegek határtalan bizalmát a velük szemben tanúsított elvtársi vi­szony, igényeik gondos kielégítése ré­vén. Valamennyi szakszervezeti funk­cionárius mindig és mindenben ehhez a lenini útmutatáshoz mérje munkáját! Több mint 40 millió fiatalt egyesít a Lenini Komszomoi. Gyakran hangoztat­juk, hogy a Komszomoi a mi utánpót­lásunk, a párt segítőtársa. Helyes, igen helyes szavak- Azok a fiatalok, akik ma 18—25 évesek, holnap társadalmunk gerincét fogják alkotni. A politikailag aktív, szakmájukat értő, munkaszerető és dolgozni tudó, hazájuk védelmére mindig kész emberek nemzedékének kialakítása — ez a legfőbb, a legfon­tosabb a Komszomoi munkájában. Egészében véve a Komszomoi meg­birkózik ezzel a feladattal. Teljesítmé­nyéhez sorolhatjuk az építkezések tu­catjait és százait az ország legküJön- zőbb részeiben. Fokozódott a Komszo­moi részvétele az államirányításban, az egész társadalom életében is. Csak így tovább! Hagyományainkkal azonban ellenke­zik, hogy csak dicsérjünk. Nem titok, hogy egyes fiataloknál a műveltség és a> jólértesültség olykor megfér a poli­tikai naivitással, a szakmai képzettség pedig a munkához való nem eléggé fe­lelős hozzáállással. Ez javarészt a Kom­szomoi hiányos munkájának a követ­kezménye. Fokozni kell tehát a nevelőmunkát. Gondolok itt mind a munkára való ne­velésre, mind az erkölcsi, mind az esz­mei-politikai nevelésre. Nem az ilyen vagy olyan „rendezvények“ számának növeléséről van szó, hanem arról, hogy minden komszomolszervezetben eleven, alkotói légkör uralkodjon. Régóta is­meretes: az igazságot akkor sajátítja el az ember tartósan, ha nem pusztán meghallgatta, hanem a gyakorlatban is átélte. S a Komszomolnak úgy kell szerveznie a marxista—leninista elmé­let tanulmányozását, hogy az szerve­sen összefonódjék a komszomolistük gyakorlati tetteivel, életével. És a kommunistáktól, mindannyiunk­tól, elvtársak, nagyon sok függ itt. Ne­künk megvan a tapasztalatunk és az évtizedek során kipróbált meggyőződé­sünk a marxizmus—leninizmus igazsá­gában. S ezt a nagy kincset át kell ad­nunk a fiataloknak. Ez biztos záloga annak, hogy a szovjet fiatalok mindig magasra fogják tartani a kommuniz* mus zászlaját! párttagok mintegy háromnegyed részét a Lenini Komszomoi tagjai alkották. Növekszik a pártba jelentkezők szá­ma. Igényesebbek lettünk az új tagok felvételében. A tagjelöltségi időt job­ban használjuk ki a belépők politikai, érdemi és erkölcsi tulajdonságainak a megismerésére. Nem mindenki állja ki ezt a próbát. Öt év alatt 91 ezer tag­jelöltet nem vettek fel az SZKP sorai­ba. Ez a lemorzsolódás többé-kevésbé normális. Mint már rámutattam, a pártba a szovjet nép legjobb, élenjáró képviselői lépnek be. Néha azonban véletlenül jött, arra nem méltó emberek kerül­nek az SZKP soraiba. Megemlítek egy számot. A XXV. kongreszus után mint­egy 300 ezer embert zártunk ki a párt­ból olyan cselekedetekért, amelyek nem egyeztethetők össze a kommunis­ta nevével. Nyomatékosan hangsúlyoznom kell: azokkal szemben, akik méltatlanul vi­selkednek, megszegik a párt szervezeti szabályzatát, a párt erkölcsi normáit, kérlelhetetlenek voltunk, vagyunk és azok is maradunk. Semmilyen enged­ményt sem teszünk senkinek, ha pár­tunk becsületéről és tekintélyéről, so­raink tisztaságáról van szó! Éppen az ilyen magasfokú igényes­ség biztosítja az SZKP sziklaszilárd egységét, azt a képességét, hogy a szovjet társadalom élén álljon és ma­gabiztosan vezesse a szovjet népet a kommunizmus felé. 1. A pártirányítás módszereinek tökéletesítése Elvtársak! Az SZKP vezető szerepé­nek legfőbb kifejezői a pártkongresz- szusok, amelyek mintegy lerakják a szovjet társadalom előrehaladásának fő útját. Ugyanakkor nagy szerepet tölte­nek be a Központi Bizottság plénumai is. A beszámolási időszakban a Köz­ponti Bizottság 11 plénumot tartott. A plénumokat rendszeresen hívtuk össze, a viták érdemi módon, önkri­tikusan zajlottak le. Egyszóval követ­tük a lenini normáikat és hagyomá­nyokat, \ ... Mint már említettem, az SZKP KB plén urna in minden évben elemeztük a gazdasági fejlődés alapvető tenden­ciáit. Ugyanakkor más hosszú távú problémák is megvitatásra kerültek. 1977-ben a Szovjetunió Alkotmányá­nak tervezetével kapcsolatosan részle­tesen áttekintettük a szocialista álla­miság, egész társadalmi rendszerünk az érett szocializmus viszonyai közötti fejlődésének kérdéseit. A párt agrár- politikájának további kidolgozásával foglalkozott a Központi Bizottság 1978. júliusában megtartott plénuma. Az IV. A PÄRT — A SZOVJET NÉP ÉLCSAPATA 1980. évi júniusi piénumon pontosan meghatároztuk a Szovjetunió állás­pontját a legfontosabb külpolitikai kérdésekben, továbbá az enyhülésért ví­vott harc feladatait a bonyolultabbá vált nemzetközi helyzetben. A beszámolási Időszakban a Politi­kai Bizottság 237 ülést tartott. Egész tevékenysége az SZKP XXV. kongresz- szusa és a Központi Bizottság plénu­mai határozatainak gyakorlati végre­hajtásával, a bel- és külpolitikában felmerült új jelenségekkel kapcsola­tos kulcsfontosságú kérdésekre össz­pontosult. A Politikai Bizottság elé került 'kér­déseket előzetesen körültekintően ikU dolgozták. E kérdések skálája rend­kívül széles és sokrétű. Közülük sok kérdés egyre bonyolultabbá válik. Egyes esetekben a Politikai Bizottság külön bizottságokat alakított a végbe­menő jelenségek sokoldalú tanulmá­nyozására és kiértékelésére, valamint megfelelő gyakorlati intézkedések ope­ratív bevezetésére. Mind az ülések előkészítése, mind a vita során különböző vélemények hangzottak el, számos észrevételt és javaslatot tettünk, ami teljesen termé* szetes dolog, A határozatokat azonban a teljes egyetértés szellemében fogad­tuk el. Ebben az egységben rejlik a kollektív vezetés ereje. A Politikai Bizottság valóban harci törzskara sokmilliós pártunknak. Ép­pen itt összpontosul a párt kollektív elméje és alakul ki az a politika, amely az egész szovjet társadalom, minden kommunista és pártonkívüll érdekeit képviseli. A káderek kiválasztása, a végrehajn tás megszervezése és ellenőrzése, gya­korlatilag a pártélet valamennyi idő­szerű kérdése alkotja lényegében azt a problémakört, amellyel a Központi Bizottság Titkársága foglalkozott. A2 eltelt időszakban a Titkárság 250 ülést tartott. Egészében véve, elv társak, vala*< mennyi plénum, a Politikai Bizottság, a Titkárság munkája célratörő jellegű volt és magasfokú szervezettség jelle­mezte. Ez a munka a marxizmus—! leninizmus gránitalapjára épül. A KB Politikai Bizottsága és Titkár* sága állandóan gondoskodott a köz- társasági, határterületi, területi, kör­zeti, városi és járási pártszervezetek szerepének és felelősségének a foko­zásáról. Behatóan tanulmányozták a helyi dolgok alakulását, megvitatták számos pártbizottság beszámolóját. A sokoldalú, mélyreható vita alapján a párt egészére vonatkozó következte­téseket vontak le. Minden pártszevezet munkájában sok értékes és tanulságos tapasztalat van. Csak néhány érdekes tényt em­lítek meg. A moszkvai és a leningrádi párt­szervezetek jó eredményeket értek el a dolgozó kollektívák alkotó aktivitá­sának fejlesztésében és a dolgozók kommunista szellemű nevelésében. Ép­pen itt született számos hazafias kez­deményezés, amelyek a továbbiakban támogatásra találtak és elterjedtek az egész országban. Kazahsztán gabonatermelőinek és Üzbegisztán gyapottermesztőinek ki­emelkedő sikerei azzal az egyre foko­zódó munkával függnek össze, ame­lyet a pártszervezetek végeztek a földművelés tudományos rendszerének bevezetése és a haladó tapasztalatok­nak a mezőgazdasági termelésben va­ló meghonosítása céljából. Pozitív ér­tékelést érdemel az Azerbajdzsán! Kommunista Párt tevékenysége, amely arra irányult, hogy a dolgozókat a X. ötéves terv feladatainak határidő előt­ti teljesítésére mozgósítsa. Lényegesen fokozta a köztársaság gazdasági és szociális fejlődésének ütemét a Grúz Kommunista Párt. Sok érdekes kezdeményezésnek le­hettünk tanúi az Ukrán és a Belorusz Kommunista Párt tevékenységében, a káderek kiválasztása és nevelése, va­lamint a vezetők konkrét munkate­rületekért való felelősségének a foko­zása terén. Örményország és Lettor­szág pártszervezetei mozgósítani tud­ták a dolgozó kollektívákat, az Irá­nyítás és a tervezés valamennyi lánc­szemét az ipari termékek minőségének javítására. Megélénkítették a termelés intenzifikálására irányuló munkáju­kat Észtország kommunistái. Az SZKP novoszibirszki és szverdlovszki területi bizottsága sokat tett a tudomány és a termelés közötti kapcsolat erősítése érdekében. A Központi Bizottság támogatta a Don-vidék dolgozói által indított műn- ka versenyt a tervezett kapacitások ha- 1981. táridő előtti üzembehelyezésére, a Kubány-vidék és a dnyepropetrovszki jj 2b. terület pártszervezeteinek a mezőgaz­dasági termékek minőségének javítá­sára irányuló kezdeményezését, az (Folytatás az 5. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom