Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-25 / 47. szám, szerda
Az SZKP Központi Bizottságának beszámoló jelentése (Folytatás az 5. oldalról) hoztagok munkája szervezésének és díjazásának a formái, s rájuk is kiterjed a munkások és alkalmazottak részére megállapított társadalombiztosítási rendszer. Mindez elvtársak ahhoz vezet, amit Lenin a munkás és a paraszt társadalmi helyzetében mutatkozó különbség megszüntetéseként jellemzett. Természetesen nálunk még sok elmaradott gazdaság, sok olyan falu van, amely átépítésre, felújításra, közművesítésre szorul. Enélkül nem hozhatunk létre stabil dolgozó kollektívákat, nem használhatjuk fel hatékonyan a falvakban meglévő termelési kapacitást az élelmiszerprogram sikeres teljesítése érdekében. Egyszóval még sok erőfeszítésre, időre és anyagi eszközre van szükség ahhoz, hogy javuljanak a falu kulturális és szociális körülményei, hogy leküzdjük a város és a falu közti lényeges különbségeket. De már ma is örömmel járunk sok kolhozban és szovhozban. Jólesik betérni a tágas, világos házakba, amelyekben a városi komfort párosul a falusi élet sajátosságaival és szükségleteivel. Az ilyen falvak munkájának újszerű jellege, mai élete és arculata mutatja szociális politikánk jó eredményeit! A beszámolási időszakban a leggyorsabban gyarapodott értelmiségünk létszáma. Országunkban jelenleg minden negyedik dolgozónak alapjában véve szellemi munkával van dolga. Nemcsak a tudományban, az oktatásban és a kultúrában, hanem az anyagi termelésben, a társadalom egész életében is egyre jelentősebb szerepet játszik az értelmi, ség. Ugyanakkor a munkások és kolhozparasztok millióinak termelési tevékenységében a legszorosabban fonódik össze a fizikai és a szellemi munka. Sokan közülük újítók és feltalálók, cikkek és könyvek szerzői, állami és közéleti személyiségek. A szó szoros értelmében nagy műveltségű, intelligens emberek. Az utóbbi évtizedek társadalmi fejlődésének tapasztalatait értékelve, úgy vélem, feltételezhetjük, hogy a társada- lam osztálynélküli szerkezetének kialakulása főleg és alapvetően a fejlett szocializmus történelmi keretei között megy végbe. E folyamat vezető ereje, Marx szavaival élve „társadalmi elméje és társadalmi szíve“, a mai munkásosztály volt és lesz. A munkásosztály forradalmi ideológiáját és erkölcsét, közösségi gondolkodásmódját, érdekeit és eszményeit napjainkban a szovjet társadalom valamennyi rétege magáénak vallja, Az osztályok közötti különbségek elmosódása természetesen újabb feladatokat állít a társadalompolitika elé. Ez a politika egyre inkább az egyes osztályok kereteit túlhaladó különbségek leküzdésére, a társadalmunk minden csoportja sajátosságainak és érdekeinek legtüzetesebb figyelembe vételét igénylő problémák megoldására összpontosul. Ennek kapcsán szeretném hangsúlyozni a társadalmi különbségek úgy. mond területenkénti kigyenlítődésének a szükségességét. Hatalmas országunk különböző térségeiben az emberek életének kulturális és szociális viszonyai nem egyformák. Gyakran épp az ilyen különbségek teszik bonyolulttá többhe- lyütt a munkaerőtartalékok helyzetét. !A nyugat-szibériai, a BAM-övezet és az ország ázsiai része más vidékeinek gazdasági hasznosítására irányuló programok megvalósítása fokozta a lakosság odaáramlását. S mégis az emberek mind ez ideig gyakran jobbnak tartják, ha északról délre és keletről nyugatra költöznek, noha a termelőerők ésszerű telepítése ellenkező Irányú mozgást igényel. Néha úgy gondolják, hogy elegendő Szibériában, a Távol-Keleten és az északi körzetekben növelni a fizetési pótlékot és az emberek nem fognak onnan elköltözni. A pótlékokra természetesen szükség van, de csupán ezzel lehetetlen megoldani a problémát. Az ember, mondjuk, Szibériából leggyakrabban nem azért költözik el, mert nem felel meg számára az éghajlat, vagy kevés a fizetés, hanem inkább azért, mert ott nehezebb lakáshoz jutni, elhelyezni óvodában a gyereket, kevés a kulturális központ. Ezért tervezzük a mostani ötéves tervidőszakban azt, hogy ezekben a térségekben még gyorsabb ütemben épüljenek a lakások, az egész szociális kulturális komplexum, s javítjuk a lakosság közszükségleti cikkekkel való ellátását. Mindenki egyetért azzal, hogy az itteni helyzetet meg kell változtatni, mégpedig a közeljövőben! Közép-Ázsiában,és a Kaukázus több körzetében, ellenkezőleg, fölösleges munkaerő van, főként a falvakban. Ez tehát azt jelenti, hogy tevékenyebben kell bevonni e Vidékek lakosságát az ország újabb területeinek a gazdasági hasznosításába. S természetesen fejleszteni kell itt a népgazdaság számára szükséges termelési ágazatokat, bővíteni kell a helyi nemzetiségű szakmunkások képzését, mindenekelőtt a falusi fiatalság körében. A XXV. pártkongresszus útmutatásai értelmében a Központi Bizottság jelentős figyelmet fordított a hatékony demográfiai politika kidolgozására és megvalósítására, az utóbbi időben kiéleződött népesedési problémákra. Megoldásuk fő útja: a fokozottabb gondoskodás a családról, a fiatal házasokról és mindenekelőtt a nőkről. Hiszen mindenki számára világos, hogy időnként mennyire nem könnyű összeegyeztetni az anyai kötelességeket az aktív részvétellel a termelésben és a közéletben. A tizedik ötéves tervben több intézkedés történt a dolgozó nő munkakörülményeinek, a családi üdülésnek, a szociális és kulturális szolgáltatásoknak a javítására. Meg kell azonban őszintén mondanunk: eddig még nem ment végbe jelentékeny fordulat. Sokkal szélesebb és hatékonyabb intézkedésekre van szükség. S ezeket, mint ismeretes, a Fő irányok vázolják fel. Arról van szó, hogy bevezetjük a részlegesen fizetett gyermekgondozási szabadságot a gyermek egy éves korának eléréséig, a kiskorú gyermekeket nevelő anyák részére a nem teljes munkanapot, kibővítjük az óvodák és a bölcsődék, a napközis-csoportú iskolák, az egész szolgáltatás hálózatát és javítjuk munkájukat. Előirányozzuk a családi pótlék emelését, különösen a második és a harmadik gyermek születésével kapcsolatosan. Érthető, hogy nern valósíthatjuk meg nyomban mindazt, amit szeretnénk. De kitartóan fogjuk keresni mindezen problémák megoldásának az útjait. Eközben természetesen figyelmesen számításba kell vennünk a különböző köztársaságokban és körzetekben kialakult helyzet sajátosságait. Szóljunk a lakosság még egy csoportjáról — a nyugdíjasokról. A hetvenes években számuk 40 millióról 49 millióra növekedett. A párt. és az állam szüntelenül gondoskodik a munka és a háború veteránjainak egészségéről és jólétéről. Csupán a nyugdíjak és a segélyek kifizetésére most több mint 43 milliárd rubelt fordítunk évente. Az utóbbi időben emeltük a nyugdíjakat is. De ez nem terjed ki a korábban nyugdíjba vonult személyekre. Ügy tervezzük, hogy a mostani ötéves tervidőszaktól kezdődően fokról fokra javítunk ezen a helyzeten. Mást is kell azonban tennünk: szélesebb körben kell bevonni a munkába veteránjainkat, egyebek között a szolgáltatási szférában. Magától értetődik, hogy lehetőségeikhez mérten és a nép- gazdasági szükségletek figyelembe vételével. Ez a mai körülmények között igen fontos feladat. Elvtársak! Szüntelenül erősödik sok. nemzetiségű hazánk összes népeinek testvéri barátsága. Irányvonalunk: minden egyes köztársaság anyagi és szellemi potenciáljának növelése s ezzel egyidejűleg maximális felhasználása is az egész ország harmonikus fejlesztése céljából. Ezen az úton valóban történelmi jelentőségű eredményeket értünk el. A szovjet hatalom első éveitől kezdve gazdasági és szociális politikánk úgy épült, hogy Oroszország egykori nemzetiségi peremvidékeit mihamarabb központjának fejlettségi szintjére emeljük. És ezt a feladatot sikeresen megoldottuk. A legfontosabb szerepet játszotta ebben az ország ösz- szes nemzetiségének szoros együttműködése és mindenekelőtt az orosz nép önzetlen segítsége. Ma már, elvtársak, nincsenek elmaradott peremvidékeink! % Vegyük például Kahasztánt, amely gazdasága és kultúrája igazi felvirágzásának időszakát éli. Itt csupán a tizedik ötéves tervben több mint 250 korszerű iparvállalatot, nagyüzemet és termelőegységet adtak át rendeltetésének. Megszokottá válik a milliárd púd kazahsztáni gabona, amely az Oroszországi Föderáció és Ukrajna kenyérgabonájával együtt az ország élelmiszerbázisának alapját alkotja. Közismert, hogy milyen óriási társadalmi-gazdasági változások mentek végbe a közép-ázsiai köztársaságokban. Csupán egy tényt említenék. Ott, ahol Október előtt a földművelő csak a kimerítő kétkezi munkát ismerte, most minden száz hektár szántóföld energiaellátottsága kétszeresen haladja meg az országos átlagmutatókat. Lenyűgöző méretű átalakulások mentek végbe a hetvenes években az Oroszországi Föderáció óriási térségeiben. Nagy mértékben gyarapítják az ország gazdaságát Ukrajna és Belorusszia dolgozói. Gyors ütemben fejlődik a Kaukázuson túli köztársaságok népgazdasága. A munka hatékonyságának fokozásában és minőségének javításában jelentős sikereket értek el a Baltikum ás Moldávia dolgozói. Általában elvtársak, a beszámolási időszak alatt elfogadott határozatoknak és a bennük előirányzott intézkedéseknek az egyszerű felsorolása is szemléltetően mutatja, milyen széles és sokrétű azoknak a kérdéseknek a köre, amelyekkel az SZKP KB és a kormány foglalkozott, hogy megoldja az ország valamennyi köztársasága fejlesztésének, a Szovjetunió megszilárdításának időszerű problémáit. Ide sorolhatjuk az OSZSZSZK autonóm körzeteiről szóló új törvényt is, a közép ázsiai öntözőcsatornák kibővítését, a Távol- Észak körzeteiben folyó rénszarvaste- nyésztés és a kirgíziai juhtenyésztés fejlesztését, a Szevan-tó természeti kincseinek védelmét és sok más fontos dolgot, Következetesen teljesítik azokat a határozatokat, amelyeket az SZKP KB hozott Abbázia, Tuva és Bur- játia, valamint az északi népek lakta térségek gazdaságának és kultúrájának a fejlesztése céljából. Külön szeretnék szólni az OSZSZSZK nem fekete földű övezetéről. Több oknál fogva e térség sokkal nehezebb körülmények közé került, mint némely más körzetek. Az SZKP KB és a szovjet kormány átfogó intézkedéseket vázolt fel és hajt végre a nem fekete földű övezet fejlesztésére. Ez a feladat any- nyira bonyolult és halaszthatatlan, hogy az összes köztársaságok együttes erőfeszítésével és lehetőségek szerint minél rövidebb idő alatt kell megoldani. Vannak ilyen tapasztalataink, mégpedig gazdag tapasztalataink. Emlékezzünk csak vissza a Turkesztán—Szibériai Vasútnak és az Uráli—Kuznyecki medence létesítményeinek az építésére, a szűzföid meghódítására, Taskent újjáépítésére. Ugyanilyen összefogással és tetterővel kell dolgoznunk a neip fekete földű övezetben is. A szovjet nemzetek egysége ma szilárdabb, mint valaha. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a nemzetiségi viszonyok szférájában már minden kérdést megoldottunk. Egy olyan nagy, soknemzetiségű állam dinamikus fejlődése, mint a miénk, sok olyan problémát vet fel, amely megköveteli a párt gondos figyelmét. A szovjet köztársaságok lakosságáElvtársak! A fejlett szocializmus időszakában befejeződik a társadalmi viszonyok átalakítása azoknak a kollek- tivista elveknek alapján, amelyek belsőleg jellemzőek az új rendszerre. Ez az átalakítás kiterjed mind az anyagi, mind a szellemi szférára, egész életformánkra. A szovjet társadalom a munka embereinek társadalma. A párt és az állam minden erejét latba vetette és veti azért, hogy az ember munkáját ne csak termelékenyebbé tegye, hanem tartalmassá, érdekessé, alkotóvá is. S itt a legfontosabb szerepet hivatott betölteni a kétkezi, alacsony képesítésű és nehéz fizikai munka megszüntetése. Egyelőre még az emberek milliói végeznek ilyen munkát. Ez nemcsak gazdasági, hanem komoly társadalmi probléma is. Megoldása annyit jelent, mint leküzdeni a lényeges akadályokat az ahhoz vezető úton, hogy a munka minden ember elsőrendű létszükségletévé váljon. A szocializmus a munkához való új viszonyt teremti meg. Ennek egyik nagyszerű megnyilvánulása volt és marad is a szocialista munkaverseny. Nincs egyetlen olyan gyár, kolhoz és építkezés, amelyet nem érintett volna éltető lehelete. Nagy lendületű ez a hazafias mozgalom, amelyben ma több mint százmillió ember vesz részt. Benne ko- vácsolódnak a társadalmi kötelességtudat, a munkában való hősiesség és ön- feláldozás mintaképei. Sokan a verseny győztesei közül, az országszerte ismert kiváló dolgozók közül ma itt vannak, ebben a teremben. A szocialista munkaverseny a tömegek alkotó tevékenysége. Lényegét tekintve az emberek magas fokú öntuda tosságára és kezdeményező készségére épül. Ez a kezdeményező készség segít a termelési tartalékok feltárásában és hasznosításában, a munka hatékonyságának fokozásában és minőségé, nek javításában. A gyakorlatban azonban, mi tagadás, a szocialista vállalásokat olykor nem alulról dolgozzák ki, hanem felülről „sugalmazzák“ a felet-' tes hatóságok. Ez kárára van magának a munkaverseny szellemének. A munkaversenyben nagy fontosságot kell tulajdonítanunk az ellenterveknek és más hasonló kezdeményezésnek „alulról fölfelé“: dolgozó, brigád, vállalat, ágazat. Ezután már össze kell hangolni az ilyen kezdeményezéseket az állami tervvel. Ez megfelel mind a szocialista verseny természetének, mind gazdaságunk tervszerű jellegének. Mindenki számára érthető, hogy az nak összetétele soknemzetiségű. És természetesen valamennyi nemzetnek jo< ga van ahhoz, hogy megfelelő képviselete legyen a párt- és az állami szervekben, magától értetődően minden egyes személy rátermettségének és esz* mei erkölcsi adottságainak szigorú figyelembe vételével. Az utóbbi években több köztársaságban jelentősen növekedett a nem helyi nemzetiséghez tartozó állampolgárok száma. Nyelvi, kulturális és szociális téren sajátos igényeik vannak. A1 köztársaságok kommunista pártjai Köz* ponti Bizottságainak, a területi és járási pártbizottságoknak behatóbban kell foglalkozniuk az ilyen kérdésekkel, idejében kell javasolniuk e kérdések megoldásának módjait. Országunkban tiszteletben tartják minden ember nemzeti érzelmeit, nemzeti méltóságát. Az SZKP harcolt és mindig is határozottan harcolni fog a szocializmus természetétől oly Idegen meg* nyilvánulások ellen, mint amilyen a sovinizmus, és a nacionalizmus, mindennemű nacionalista túllépés ellen, akár antiszemitizmus, akár cionizmus legyen az. Ellenezzük a nemzetiségi sajátosságok mesterséges eltörlésére irányuló tendenciákat. De ugyanolyan mértékben megenged, lietetlennek tartjuk mesterséges felnagyításukat is. A párt szent kötelessége, hogy a dolgozókat a szovjet hazafiság* nak és a szocialista internacionalizmusnak, az egységes nagy szovjet hazához való tartozás büszke érzésének szellemében nevelje. Az élet meggyőzően mutatja, hogy minden egyes köztársaságunk intenzív gazdasági és szociális fejlődése meggyorsítja sokoldalú közeledésük folyamatát. Virágoznak és kölcsönösen gaz-« dagodnak a nemzeti kultúrák, formálódik az egységes szovjet népnek — az új szociális és internacionalista közös, ségnek a kultúrája. Ez a folyamat nálunk úgy megy végbe, ahogyan a szo-í cializmusban kell végbemennie: az egyenlőség, a testvéri együttműködés és az önkéntesség alapján. Pártunk szigorúan figyelemmel kíséri a nemzetiségi politika e lenini elveinek megtar* tását. Sohasem fogunk eltérni tőlük! emberek jobban, szívesebben dolgoznak ott, ahol azt érzik, hogy szüntelen nül törődnek munkájuk és mindennapi életük körülményeinek javításával. Az üzem, az állattenyésztő telep szintén otthon, amelyben az ember életének legalább egyharmadát tölti. Itt minden' nek kényelmesnek, korszerűnek kell lennie — a munkahelytől a szolgáltató helyiségekig és étkezdékig. Sajnos, vannak még nálunk olyan gazdasági vezetők, akik ezeket a kérdéseket valamelyest másodlagosnak, mellékesnek tekintik. Ez teljesen helytelen, káros álláspont. A Központi Bizottság Politikai Bizottsága nem is egyszer, szigorúan számonkérte az ilyen magatartást a vezetőktől, beleértve a minisztereket is. Biztosítanunk kell annak szigorú ellenőrzését, hogy a vállalatok, a városok és falvak szociális fejlesztésére kiutalt összegeket pontosan, rendeltetésüknek megfelelően, teljes egészükben, s a kitűzött határidő alatt használják fel. Az új ipari létesítmények üzembe helyezéséről szóló helyi jelentésekben rendszerint nem említik, mit tettek azoknak az érdekében, akik itt fognak dolgozni, hány lakást, óvodát, könyvtárat és milyen szervizhálózatot építettek. Egyezzünk hát meg: az ilyen jelentéseket csak abban az esetben fogjuk érvényesnek tekinteni, ha az objektumon a terv által előirányzott lakás- és kulturális-szociális építkezés programja is megvalósul. Ogy vélem, a kongresszus támogatni fogja a kérdés ilyetén való felvetését. Elvtársak! Pártunk megkülönböztetett figyelmének tárgya volt és marad is az elosztás szférája. Az itt végbemenő változások irányáról és mélységéről szólnak például a következő tények. A hetvenes évek alatt csaknem háromszorosára növekedett az olyan munkás-, alkalmazott- és kolhozcsaládok száma, amelyben több mint száz rubel jut havonta egy főre. És fordítva. Körülbelül ugyanilyen mértékben csökkent azoknak a családoknak a száma, amelyekben az egy főre jutó jövedelem kevesebb volt havi 50 rubelnél. Tehát a dolgozók valamennyi szociális csoportja életszínvonalának memcsak emelkedése megy végbe, hanem egymáshoz való közeledése is. Ez a tendencia erősödni fog — s annál gyorsabban, minél hatékonyabban dolgozik mindenki. fA beszámoló befejező részét holnap közöljük.) 2. A szocialista életforma, az új embertípus kialakítása anyagi és szellemi alapjainak megszilárdítása
