Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-25 / 47. szám, szerda
ÚJ SZÓ AZ SZKP KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK BESZÁMOLÓ JELENTÉSE a Szovjetunió Kommunista Pártja XXVI. kongresszusán és a párt soron következő feladatai a bel- és külpolitika területén L. I. Brezsnyev elvtársnak, az SZKP KB főtitkárának előadói beszéde (A beszámoló első részét tegnap közöltük.) A kilencedik és a tizedik ötéves tervidőszakban emelték a munkások, az alkalmazottak és a kolhoztagok minimális nyugdíjának összegét. Javították a Nagy Honvédő Háború részvevőinek anyagi-jóléti életkörülményeit. Családi pótlékot vezettek be az alacsony keresettel rendelkező családok részére. Növeltéik az ösztöndíjakat a főiskolai hallgatók, valamint a szakközépiskolai intézmények és a műszaki szakiskoláik növendékei számára. Az első-ötödik osztályos tanulók díjmentesem kapják a tankönyveket. A legközvetlenebbül kapcsolódik az életszínvonalhoz a közszükségleti cikkek termelésre, amely a hetvenes években az előző évtizedhez viszo- nyitva csaknem kétszeresére nőtt. Ugyanakkor ezen a téren, csakúgy mint a lakosság élelmiszerellátásában. vannak problémáik és hiányosságok, amelyekről a továbbiakban részletesen szólok. A hetvenes években annyi lakóház épült, hogy a ttok területe meghaladja a hatvanas évek elejének teljes városi lakásalapját. A lakásépítés hatalmas méretei, elv társak, a ml kiemelkedő szociális vívmányunk. így tehát a párt gazdasági stratégiájának fű célkitűzése következetesen realizálódik. Az itt felmerülő kérdések bonyolultsága ellenére a párt által megjelölt irányvonal töretlenül valósul meg. Egészében véve a hetvenes éveket úgy értékelhetjük, mint nagy lépést az ország valamennyi szövetségi és autonóm köztársasága népgazdaságának fejlesztésében. Az elmúlt évtized sikereit nagy mértékben határozzák meg a tizedik ötéves terv eredményei. Az elért eredményekről általános képet nyújt a következő táblázat' A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlődésének fő mutatói a tizedik ötéves tervidőszakban a kilencedik ötéves tervhez viszonyítva (évi átlagos szintek, milliárd rubelben, összehasonlító árakon) IX. ötéves X. ötéves X. ötéves terv terv terv száza léik ban a IX.-hez viszonyítva Társadalmi össztermék 769 989 129 Fogyasztásra és felhalmozásra felhasznált nemzeti jövedelem 329 409 124 A nemzeti jövedelem fogyasztásra és nem termelési beruházásóikra fordított eszközei 258 325 126 Ipari termelés 438 581 133 Mezőgazdasági termelés 113,7 123,7 109 Beruházások 98,6 126,8 129 A közlekedés valamennyi ágazatának teherforgalma (milliárd tonna /km) 4625 5833 126 Kiskereskedelmi áruforgalom 191,4 246,1 129 Társadalmi fogyasztási alapok 78,6 105,4 134 Az SZKP Központi Bizottsága ezeknek az eredményeknek a szociálpolitikai értelmét abban látja, hogy a gazdaság szilárd fellendítésének bázisán tovább tökéletesedett a társadalmi viszonyok egész rendszere, szocialista életformánk. Az elért eredmények mögött az emberek tízmillióinak önfeláldozó munkája áll, a pártszervezetek, a népképviselők tanácsai, a szakszer- vezeték és a Komszomol aktív munkája, a lendületes szocialista munkaverseny. És ma, visszatekintve a megtett évekre, teljes joggal mondhatjuk: gigászi munkát végeztünk. Nagy Hazánk erősebb, gazdagabb, szebb lett! Elismeréssel adózva a szovjet nép valóban történelmi jelentőségű tetteinek az SZKP Központi Bizottsága világosan látja a nehézségeket, a hiányosságokat, a meg nem oldott problémákat is. Nem minden kitűzött célt sikerült elérni. Nem minden minisztérium és vállalat teljesítette terveit. A népgazdaságban még vannak gyenge pontok és aránytalanságok. Ennek okai különbözőek. Közrejátszottak az objektív, akaratunktól független körülmények is. A tervezésben és az irányításban meglevő fogyatékosságok is. Több pártszerv és gazdasági vezető elégtelen Igényessége is, a munkafegyelem megszegései, a gondatlanság megnyilvánulásai. De a legfőbb ok bizonyára abban rejlik, hogy még nem sikerült maradéktalanul leküzdeni a tehetetlenség visszatartó erejét, azokat a hagyományokat és szokásokat, amelyek abban a*z időben alakultak ki, amikor nem annyira a minőség, mint inkább a mennyiség volt előtérben. Minderről részletesen volt szó az az SZKP Központi Bizottságainak plé- numain. Konkrét határozatokat hoztunk, amelyek arra irányultak, hogy az elmaradozó ágazatok és láncszemeik felzárkózzanak. Most arra van szükség, hogy a felhalmozott tapasztalatokra támaszkodva még határozottabban hárítsuk el az akadályokat, amelyek gátolják a gazdaság fejlődését. Ehhez pedig egyetlen út vezet, fokozni kell a követelményeket, meg kell tanulni hatékonyabban dolgozni, hatékonyabban gazdálkodni. Ez a tudomány nem könnyű dolog. De mi, kommunisták kitartó és céltudatos emberek vagyunk. Rátértünk erre az útra és nem térünk le róla. 2. A nyolcvanas évek és a tizenegyedik ötéves terv időszerű népgazdasági problémái 1981 II. 25. Elvtársak! A tizenegyedik ötéves tervidőszakra és a nyolcvanas évekre vonatkozó feladatokat részlegesen vázolta az SZKP Központi Bizottságának tervezete „A Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányai az 1981—85-ös évekre, és az 1990-ig terjedő időszakra“. A tervezet megvitatásában több mint 121 millió ember vett részt. Tejes mértékben helyeselte a tervezetet a munkásosztály, a kolhozparasztság és az értelmiség. Sok hasznos javaslattal, kiegészítéssel és módosítással járultak hozzá, amelyek kétségtelenül gazdagabbá teszik a dokumentum tartalmát. Engedjék meg, hogy a kongresszus emelvényéről elismerésemet fejezzem ki mindazoknak az elvtársaknak, kommunistáknak és pártonkívülieknek, akik részt vettek a tervezet megvitatásában. Az, hogy a dolgozók milliói jő gazda módjára személy szerint érdekelten fogadják a párt szociális-gazdasági terveit, törődnek az állami ügyekkel, kifejezi a szovjet rendszer igazi demokratizmusát. Ez terveink valóra váltásának fontos biztosítéka. A nyolcvanas évek sajátosságai és a tizenegyedik ötéves terv fő feladata Az ország hatalmas gazdasági és műszaki-tudományos potenciállal, az ügy iránt odaadó, képzett kádereik sokmilliós seregével lépett be az új évtizedbe. Ez határozza meg lehetősé- geinket. Egyidejűleg fokozódnak szükségleteink is, növekednek mind a népgazdaság normális munkájához, mind a szovjet emberek növekvő igényeinek kielégítéséhez szükséges beruházások méretei. S e termelési és személyi szükségleteket nem egyszerű körülmények között kell majd kielégítenünk. A nyolcvanas években, mint tudják, több olyan tényező fog közrejátszani, amely bonyolultabbá teszi a gazdasági fejlődést. Ezek egyike a munkaerőforrások növekedésének a lelassulása. A másik az, hogy növekednek a ráfordítások a keleti és az északi körzetek gazdasági hasznosításával kapcsolatban, valamint az, hogy elkerülhetett®- nül emelkednek a környezetvédelemre fordított kiadások. Ehhez hozzá kell tenni, hogy sok a gyökeres átépítést igénylő, régi vállalat. Azonkívül az utak, a közlekedés és a hírközlés elmarad a gazdaság növekvő szükségleteitől. Következésképpen itt Is komoly erőfeszítésekre, számottevő anyagi eszközökre van szükség. A népgazdasági fejlődés fő irányainak tervezetében érvényesül a párt gazdasági stratégiájának a folytonossága. Figyelembe veszi azokat a kőnk lét körülményeket is, amelyek között az ország fejlődni fog. Ebből a szemszögből jelöltük ki a gazdasági fejlődés céljait és azok elérésének fő útjait. „A tizenegyedik ötéves terv fő feladata — áll a tervezetben — a szovjet emberek jóléte további növelésének biztosítása a népgazdaság állandó fokozatos fejesztésének, a műszaki tudományos haladás meggyorsításának és a gazdaság intenzív fejlesztési módra való átállításának, az ország termelési potenciálja ésszerű felhasználásának, a valamennyi erőforrásfajtával való lehető legnagyobb takarékosságnak és a munka minősége megjavításának alapján“. A meglevő számításoknak megfelelően a fogyasztásra és felhalmozásra fordított nemzeti jövedelmet 1990-re legalább az 1,4-szeresére kell növelni. Körülbelül ilyen mértékben növekednek a beruházások is. A tizenegyedik ötéves tervidőszakban a nemzeti jövedelmet 18—20 százalékkal, az ipari termelést 26—28 százalékkal, a mezőgazdasági termelést pedig 12—14 százalékkal kell növelni. Az ötéves tervidőszakban a beruházások összvo- lumene eléri a 717—730 milliárd rubelt. Valamennyi népgazdasági — mind termelési, mind társadalmi — feladat megoldásának elengedhetetlen feltétele a nehézipar fejlesztése. Ez különösen vonatkozik az alapvető, elsősorban a fűtőanyag-energetikai ágazatokra. Nem fogok számokat említeni, ezeket Önök ismerik. Csak azt szeretném hangsúlyozni, hogy egyre időszerűbbé válik a fűtőanyag-energetikai mérleg szerkezete javításának a feladata. Csökkenteni kell a kőolaj, mint fűtőanyag részarányát, ezt földgázzal és szénnel kell helyettesíteni, gyorsabban kell fejleszteni az atomenergetikát, ezen belül a gyorsneutronokkal működő reaktorokat. És természetesen az élet megköveteli az új energiaforrások felkutatását, beleértve a termonukleáris energetika alapjainak a létrehozását. Elsődleges fontosságú gazdasági és politikai feladatként szeretném kiemelni a szibériai földgázkitermelés gyors növelését. A nyugat-szibériai térség lelőhelyei egyedülállóak. Közülük a legnagyobb — az urengoji — olyan gigászi tartalékokkal tűnik ki, hogy sok éven át biztosíthatja mind az ország belső szükségleteit, mind az exportot, ezen belül a tőkés országokba irá- nyulót is. A nyugat-szibériai földgáz és kőolaj kitermelését, az ország európai részébe való szállítását a tizenegyedik, de még a tizenkettedik ötéves terv energetikai programjának is fontos' láncszemévé kell tenni. Ez a párt Központi Bizottságának irányelve és remélem, a kongresszus is támogatni fogja ezt. Azt várjuk, hogy ennek az elgondolásnak a megvalósításában csakúgy, mint az atomenergetika fejlesztésében részt vesznek az érdekelt szocialista országok. Ennek nagy jelentősége lenne egész közösségünk számára. Előre tekintve alaposan át kell tanulmányozni a folyékony szintetikus fűtőanyag előállításának a kérdését a Kain szko-Ácsi nsz ki medence szénkészletének alapján. Az új ötéves tervidőszakban jelentős összegeket fordítunk a kohászat — a vas- és színesfémkohászat — fejlesztésére. Természetesen új kohászati kapacitásokat fogunk üzembe helyezni. De a fémhiány kiküszöbölésének más útja is van — ésszerűbben és teljesebben kell felhasználni azt, amit megtermelünk. Ha csak a felére csökkentenénk a fémmegmunkálási veszteségeket és hulladékokat, ez a vaskohászati hen- gereltáru-termelés tízszázalékos emelésével lenne egyenlő. Nem csekély tartalék magának a kohászati hulladékoknak, valamint a korrózióból adódó fémveszteségeknek a csökkentése. És milyen eredményekkel járna országos méreteikben a munkagépek és felszerelések súlycsökkentése, a fém, valamint a fémtermékek minőségi javítása, vagy, mondjuk a fémet helyettesítő anyagok gyártásának a bővítése? Itt lenne mit tenniük a tudósoknak, tervezőknek, újítóknak. Persze, ehhez is beruházásokra, erőfeszítésekre, bizonyos időre van szükség. De sokkal kevesebbre, mint a fém előállításának végtelen növeléséhez. ' Az új ötéves terv komoly vizsga -lesz az építőik számára. Jellemző vonása az erők nagyméretű összpontosítása azon vállalatok mielőbbi felépítésére és üzembehelyezésére, amelyek képesek biztosítani a legnagyobb terméknövekedést, megszüntetni a szűk keresztmetszeteket. Már ennek az irányvonalnak megfelelően munkálkodunk és a továbbiakban is rendíthetetlenül ezt az irányvonalat fogjuk követni. Külön iki kell térnem a közlekedés munkájára. Figyelembe véve a közlekedésben felhalmozódott problémák komolyságát és arányait, arra a következtetésre jutottunk, hogy ezek csak egy hosszútávú komplex program alapján oldhatók meg. Egy ilyen program kidolgozását előirányozták a Fő irányok. Az egész teherforgalomnak több mint a felét a vasút bonyolítja le. A fejlesztésére előirányzott pénzösszegek az elkezdődött ötéves tervidőszakban több mint 30 százalékkal emelkednek. Ez lehetővé teszi a gördülőállomány, korszerűsítését és a pályagazdaság javítását. Fontos a pályaudvari pálya- szakaszok fejlesztésére összpontosítani az erőfeszítéseket. Ez a vasút áteresztő képessége fokozásának gazdaságos és gyors módja. A programinak elő kell irányoznia a közlekedés valamennyi ágazata — a vasúti, a közúti, a légi, a tengeri és a folyami közlekedés, valamint a cső- vezetékes szállítás — koordinálásának a fokozását. Az energetikai és nyersanyagbázis keletre való áttolódása megköveteli az utak, csővezetékek és repülőterek fejlesztésének meggyorsítását Szibériában és a Távol-Keleten. Sok más problémához hasonlóan a közlekedés problémáját sem lehet elszigetelten megoldani. A közlekedési ráfordítások csökkentése fontos, össz- állami feladat. Megoldásának útja: a termelőerők ésszerű elhelyezése, a teherforgalom optimális sémáinak a kidolgozása, valamint az ellenirányú szállítások kizárása. És természetesen komolyan meg kell javítani az utasszállítást a minimumra kell csökkenteni a menetrendtől való eltéréseket, kényelmesebbé kell tenni a pályaudvarokat és repülőtereket, kulturáltabbá kell tenni az utasok kiszolgálását. Az SZKP Központi Bizottsága felhívja az energetika, a kohászat, a nehézipar más ágazatainak valamennyi dolgozóját, az építőket, a közlekedési dolgozókat, hogy kiváló, kezdeményezőkész munkájukkal, a Haza javát szolgáló munkájukkal, tegyék nevezetessé az új ötéves tervet. Elvtársak! Minden ágazatnak megvannak a maga időszerű feladatai, sajátos problémái. De vannak a népgazdaság minden szférájára kiterjedő problémák és a legfontosabb közülük, hogy befejezzük a főleg intenzív fejlesztési útra való átállást. A gazdaság intenzívvé tétele, hatékonyságának tokozása, ha ezt a tételt a gyakorlat nyelvére ültetjük át, mindenekelőtt abban rejlik, hogy a termelés eredményei gyorsabban nőve-, kedjenek, mint a ráfordítások, hogy viszonylag kisebb erőforrásokat vonva be a termelésbe, többet tudjunk elérni. E feladat megoldásának kell alárendelni a tervezést,, a műszaki-tudományos és strukturális politikát. A hatékonyságot kell szolgálnia a gazdálkodási módszereknek és a gazdaság- irányítás politikájának is. Engedjék meg, hogy kifejezzem meggyőződésemet; a kérdés ilyen felvetését teljes mértékben helyeselni fogja pártkongresszusunk. A kongresszus küldöttei meghallgatják és megvitatják Nyikolaj Tyihonov elvtársnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének előadói beszédét a Szovjetunió gazdasági és társadalmi fejlesztésének fő irányairól az 1981— 1985. évekre és az 1990-ig terjedő időszakra. A magam részéről szeretnék kifejteni néhány elvi jellegű elképzelést, amelynek jelentősége van gazdaságpolitikánk számára mind a következő ötéves tervidőszakban, mind (Folytatás a 4. oldalonJ
