Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-23 / 45. szám, hétfő
★ Nem vigasztaló, de figyelmeztető a Baník Ostrava számára, hogy olyan nagy csapatnak, mint a Bayern Münchennek is van mumusa. Breitnerék utoljára 1971 májusában győztek Gel- senkirchenben, s azóta onnan két pontot nem vittek el. A Bayern mai játékosai sem szeretik a keményebb ellenfeleket, s általában idegenben korántsem olyan magabiztosak, mint odahaza. ★ Csak április 29-én lesz Hamburgban az NSZK—Ausztria labdarúgó VB-selejtező, amelyet joggal tekintenek az európai első számú csoport egyik rang* adójának, s arra elővételben elkelt minden jegy. íl'MSkíjl ★ Angliában a legtöbb nrszávLsäaäŕae gns bajnoki címmel az FC Liverpool együttese dicsekedhet, 1981. s ez az együttes játssza majd az angol második liga jelenlegi II. 23. éllovasával, különben a KEK- ben nagyon jól szereplő West Ham United együttesével az An5 goi Liga Kupa döntőjét, amely-< re március 14-én a Wembley stadionban kerül sor. A West Ham együttesében az alig több, mint 17 éves Paul Allén személyében a kupadöntők legfiatalabb játékosa szerepel, aki a legjobb úton halad, hogy e csapat eddigi legkiválóbb játékosának, Bobby Moore-nak örökébe lépjen. Eddig 19 alkalommal volt tagja az országos ifjúsági válogatottnak. ★ Csak most értesültünk részletekről a labdarúgó Interkontinentális Kupa döntőjével (National—Nottingham Forest) kapcsolatban. A találkozónak Tokióban 62 000 nézője volt, s a földrészek legjobbjainak találkozóin gyakori bíró, Klein (izraeli) volt a játékvezető, aki az angol csapat két gólját partjelzői beintésre les címén nem adta meg. Az érvényes gólt, amely a találkozó sorsáról döntött a Nációnál Montevideo javára, a 10. percben Victorino lőtte, akit jól ismerünk a Mun^ dialitáról Is. öt minősítették a mérkőzés legjobbjának és ezért a japán rendezők modern személygépkocsival kedveskedtek neki. A Bohemians CKD Praha úszói a téli idényben kiegészítő sportként a sízést választották. Ez edzőtáborozás formájában erőnléti felkészülésüket szolgálja. A šumavai Zadov síközpontjában edzők és oktatók irányításával különben a speciális sportosztályok tanulóinak kiképzése folyik, s naponta nyolc órán át sajátítják el és tökéletesítik a lesiklást és a sífutást (ČSTK — L. Hajský fölv.J Megjött a szurkolók étvágya Fülek (Fiľakovo) a sportkedvelők tudatában évtizedeik óta a birkózás fellegváraként él. Népszerűségében a férfias sportággal csupán a labdarúgás vetekedhet, melynek fénykorát e városban — a környékbeli nagy riválisokéhoz hasonlóan — szintén a felszabadulás utáni másfél évtized jelentette. Ma ugyan nem beszélhetünk a csonka vár alján az ötvenes évekhez hasonló futballázról, ám kétségtelen, hogy az utóbbi két három esztendőben megnőtt az érdeklődés a sportág iránt, s a két országos hírű gyár kapuja- in belül ismét téma lett a foci. A krónikás is hasztalan próbálkozott információhoz jutni a város közhivatalaiban, a téli álmát nyugvó futballpálya környékén, s még a Szputnyik szálloda és étterem mindent tudó személyzete is csak a zománcgyár felé irányított. Nem véletlenül, hiszen itt dolgozik a labdarúgók és a vezetők többsége, közöttük Berta Sándor, aki mostanáig állt a labdarúgó szakosztály élén, s egyéb hivatali elfoglaltsága mellett továbbra is alelnökként tevékenykedik a vezetésben. Vajon mit jelent ez a gyár a sportág számára? — kérdeztem a zománcozó üzemrészleg vezetőjétől. — Nemcsak a labdarúgás, hanem a többi sportág szempontjából is döntő szerepe van az ipari háttérnek, mert azon túl, hogy a játékosok és a versenyzők túlnvomó többségének munkalehetőséget biztosít, a tisztes helytállás anyagi feltételeit is előteremti. Különösen az új gyárvezetés, Becher Ján igazgatóval az élen —, tekinti szívügyének a labdarúgást. Sajnts, a lakóhelyi vezetés részéről már nem tapasztaltunk ilyen érdeklődést, hiszen ikevés és korszerűtlen létesítményekkel ren- delkezümk. Az országos hírű birkózók például sokszor fűtet- len tornateremben kénytelenek edzeni, a labdarúgók pedig kímélve az egyetlen pályát napjainkban is a környékbeli falvak jóindulatára szorulva végziik az edzéseket, játszák az előkészületi mérkőzéseket. Ilyen körülmények között hogyan értékelik a labdarúgók szereplését az utóbbi két-három esztendőben? — Két évvel ezelőtt bajnokságot nyertünk az I. A osztályban, s az elmúlt évben az előkelő hatodik helyet szereztük meg a kerületi bajnokságban. Mi ezt sikerként könyveltük el, a szurkolók étvágya azonban evés közben igencsak megjött; hamarosan divízióban szeretnék látni a csapatot. Van is némi alapja a szurkolói optimizmusnak, hiszen az őszi idényt az ötödik helyen zártuk, de mindössze két ponttal a listavezető mögött, s ismerve a rendkívül kedvező tavaszi dorsolásunkat az nem jelenthet leküzdhetetlen hátrányt. Rendkívül kiélezett küzdelemre van kilátás, hiszen tudomásunk szerint több csapat is bajnoki babérokra pályázik, közülük mi a rimaszombatjaikat és a podbrezováiakat tekintjük erre leginkább képesnek. — Mindez annjit jelent, hogy megpályázzák a bajnoki cím elnyerését? Hivatalosan erről nem beszélünk, de a nagy lehetőséget egyaránt őrzik a játékosok és a vezetők, s az már csak természetes, hogy a szurkolók támogatásával mindent megteszünk a jó szereplés érdekében. Persze, őszintén be kell vallanunk, hogy három.négy tapasztalt játékost leszámítva, fiatal rutintalan még a csapat, ami esetleg kiütközik majd egy-két bajnoki csatában is. így hát cseppet sem szegné kedvünket, ha az idén nem sikerülne a feljutás. Mikor kezdték az új idényre való felkészülést, történtek-e változások játékosKeretükben? — Krista Norbert vezetésével, — akineK munkájával nagyon meg vagyunk elégedve — január első napjaioan kezdődött a felkészülés. A rövid hazai alapozást tíznapos erőgyűjtés követte Látky festőien szép üdülőközpontjában, majd heti négy edzéssel, két edzőmérkőzéssel, s egy hétfői rehabilitációs nappal folytatódik a felkészülési program. A bajnokság kezdetéig edzőmértkőzéseket játszunk váltakozó játékerőt képviselő ellenf elekkel, így j formába hozást biztosítottnak látjuk. A játékos keretben lényeges változást nem eszközölünk, maradt az ősszel szerepelt játékosgar- ra; Gecso, Szabó, Dósa, Pelráš, Hronec, Momár, Tóth I, Tóth K, Tóth S, Gáspár. Sebestyén, Mag, Rubini, Sneider, Miháľ, Liška, s egy környékbeli kis csapatból most igazoltuk jackuliakot. Nincsenek tehát látványos változások, s a jövőben sem tervezünk ilyeneket. Tapasztalataink alapján sokkal inkább érdemes a környékbeli labda rúgóiK kai foglalkozni, s a sajátnev'ílésű játékosokra építeni, örülünk annak, hogy Štefanics Lrjos és Rákos István jó munKát végeznek a serdülőknél és az ifjúságiaknál, mely az elmúlt évbon két bajnoksági cím elnyerésében is kifejeződött. Bár most mindkét közösségben bizonyosfokú generációs problémák elé néznek, bízunk az utánpótlás* nevelés folyamatosságában. Füleken tehát az elmúlt esztendőkkel ellentétben most in* kább saját erejükben bíznak, saját nevelésű fiataloktól várják a holnap sikereit, s ez elis- méréssé méltó törekvés. HACSI ATTILA Lépéshátrányban nyünk szerint országos bajnokságot rendezni az alapozási időszak végén — amikor a formábahozás, a folyamatos birkózás kezd előtérbe kerülni — felelőtlenség az illetékesek részéről. Milyen rangja lehet az országos bajnokságnak ilyen körülmények között. Sokkal ösztönzőbb, ha valamelyik világverseny után, vagy esetleg ezek utolsó válogatóversenyeinek egyikeként rendeznék. Formáról a jelen esetben nem nagyon beszélhetünk, évi két formaidőzítési időszakról — amikor az EB-n illetve a VB-n kell csúcsformába kerülniük a versenyzőknek — annál Inkább. De ezeken a világversenyeken csak néhány nagyobb- tudású verseinyző indul. Miért nem adhatjuk meg a többieknek, hogy a legmagasabb hazai versenyre — az országos bajnokságra — időzíthetik formájukat?! Előfordulhat, hog^ nem ugyanazok álltak volna a bajnoki dobogón, esetleg égé szén más sorrendben... Ez azonban a jelen esetben másodlagos jelentőségű. Nagyobb kár, hogy emiatt a hazai válogatottak lemaradtak a nemzetközi erőfelmérések lehetőségéről, s így fogalmunk sincs, hogyan állunk az „úju birkózás követelményeivel. A bajnokságon a szakemberek szerint még csak tapogatózást lehetett tapasztalni... Ezzel szemben például a jugoszláv és magyar kötöttfogású versenyzőknek szinte már a „vérévé vált“ az ú), modern, felgyorsult „hajtós“ birkózás, nem beszélve a szovjet szabadfogá- súakról.akik például a tbiliszi versenyen még a dobogóra sem „engedtek“ külföldi versenyzőt. E tények ismeretében nem érthetünk egyet a birkózás hazai vezérkarával, amely az egyrészt egy kiábrándító euró- pabajnoki szereplés legfőbb indokánál a nemzetközi rutinhiányt, a külföldi versenyeken való indulás kis számát hozza fel, másrészt meg a „karnyújtásnyira“ levő nemzetközi erőpróbákat kihagyja a versenynaptárból. így nemcsak a rutinszerzés lehetőségétől fosztja meg a versenyzőket hanem — a jelen időszak jelentőségét tekintve — a birkózás forradalmasítását előmozdító új szabályok szerinti helyzetelemzés lehetőségét is elmulasztja. így senki se csodálkozzék, ha már egy új olimpiász kezdetén lépéshátrányba került egy sportág! Ez már csak azért is bosszantó hiba, mert eleve behatárolhatja a versenyzők szereplését az elkövetkező világversenyekben. Esetleges kudarcok esetén bajosan lehetne a rossz sze- szereplés okait újra a nemzetközi tapasztalathiányra „kenni“! MÉSZÁROS JÄNOS Egy labdarúgó VB-seiejtező (za) Szerdán a labdarúgó világbajnokság európai selejtező- csoportjai közül csak a hatodikban kerül sor mérkőzésre, mégpedig az Izrael—Skócia találkozóra, amellyel az e havi selejtező-csatározások be is fejeződnek. Ismeretes, hogy Izrael együttese az ország területi hovatartozása miatt csak a FIFA nyomására juthatott európai selejtező-csoportba, Portugália, Skócia, Észak-írország és Svédország csapatához ötödikként sorolták, jobban mondva maguk közé fogadásra kényszerítették az említett szövetségeket. Izrael eddig kétszer volt ilyen találkozó házigazdája, s mind az észak-ír, mind a svéd csapat ellen gólnélküli döntetlent ért el, de a svédektől Stockholmban az l:l-es döntetlennel is elvett egy pontot. E napokban Ausztria válogatottja szerepelt Izrael együttesének vendégeként és 1:0 arányú vereséget szenvedett. Ez eléggé •figyelmeztető lehet a skótok számára, akik igényt tartanak e csoport továbbjutást biztosító első két helyének valamelyikére. A 6. csoport jelenlegi táblázata: 1. Portugália 3 210 4:0 5 2. Skócia 2 11 0 1:0 3 3. É. Írország 3 111 3:1 3 4. Izrael 4 0 3 11:4 3 5. Svédország 4 0221:5 2 Már régóta figyelem, hogy egy-egy sportágban a pillanatnyi eredményesség (vagy eredménytelenség) mennyire megváltoztatja a közhangulatot — és ami ennél sokkal meglepőbb — a sportvezetők alapvető hozzáállását és szemléletét a sportág egészére vonatkozóan. (Tudom, hogy ez így túlságosan is általános ahhoz, hogy világos legyen...) Vegyük például a birkózást. Még élénken élhet s a birkózás iránt érdeklődők emlékezetében a sportág elmúlt évi két főeseménye, a prie- vidzai Európa-baj- nokság és a moszkvai olimpia. Az eredmények szinte véglegesek voltak. A prievid- zai kudarc felfedte a sportág hiányosságait (vagy inkább a valós helyzetet), a moszkvai olimpia szerény sikerei nyomán meg mintha a sportvezetés teljes egészében elfelejtette volna a tavalyi leckét, amely tanulságaiban más országok példáját követve kivezethette volna a sportágat a kátyúból. Túlságosan borúlátó ez a nézet? Aligha. Nézzük, hogyan indokolták a prievidzai balsikert az illetékesek“ „Kevés a versenyzők nemzetközi tapasztalata .. .* —hangzott a legnyomósabb érv és példaként a kora tavaszi NSZK Nagydíjat említették, amelyen versenyzőink nem vettek részt, pedig nem úgy van mint régen, amikor sétamérkőzéseken lehetett kivívni a győzelmet e hagyományos versenyen, ma akár egy mini VB- nek is beillik ez a birkózóverseny, magyarázták tovább. Ez utóbbi igaz, de nemcsak ez az a nemzetközileg is számottevő vetélkedés, amely kizárólagosan alkalmas a tapasztalatszerzésre! A moszkvai olimpia idején a birkózás jövőjét meghatározó szabálymódosítások születtek, amelyekhez alkalmazkodni nem csekélység, nem megy egyik napról a másikra — és ami a legfontosabb — rengeteg gyakorlást, az eddiginél sokkal enegikusabb birkózást igényel, hiszen a lerövidült mérkőzésidő (3x3 percről 2x3 percre — M. J. megjegyzése) megköveteli a nagyobb iram mellett a hibaszázalék szükségszerű csökkentését. Hiszen egy-egy rossz Indítást, elhamarkodott, nem jól előkészített fogást az ellenfél a maga javára kamatoztathat s jóval kevesebb idő marad a mérkőzés k i m e n e te léne k ko r r j g á 1 á s á ra. Nos, éppen ez utóbbiakat tekintve — úgy tűnik — a birkózás hazai vezérkara túlságosan sokat pihent a nagyon is szerény olimpiai babérokon. Legjobbjaink az olimpia után szinte alig hallattak magukról. Csak egy-két versenyző visz- szavonulása, a sportág vezetésében bekövetkezett nemzedék- váltás keltett érdeklődést a közvélemény körében. Nem így külföldön. Magyarországon például még az elmúlt évben rendeztek versenyt az új szabályok szerint, pedig azok c$ak Az olimpiai bronzérmes Ľan Karabín, az RH Praha versenyzője a szabadfogású válogatott egyik kiemelkedő egyénisége (Matis-felv.) ezidén léptek életbe. Hiányoztak versenyzőink az idény eleji Szovjetunióban rendezett versenyekről, akárcsak a budapesti Matuska Mihály emlék- versenyről, amelyen tíz ország birkózói léptek mezőnyre, és ez a verseny volt az új szabályok hivatalos nemzetközi „ősbemutatója“. Ráadásul ott volt a nemzetközi birkózőélet számos vezető személyisége is. Ehelyett birkózóink egy nagyon is megkérdőjelezhető bajnokságon szerepeltek! VéleméVítézslav Mánha, a kötöttfogású válogatott új főedzője — a képen még versenyző korában (ČSTK-felv.) A labdarúgás berkeiből •v-Kjawaoí•• ... \ bksí':