Új Szó, 1981. február (34. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-21 / 44. szám, szombat
r kis n L NYELVŐR^ Ä TÖBBESJEL MAGYARTALAN HASZNÁLATÁNAK ESETEI Az ép nyelvérzék bizonyára enyhe viszolygással fogadja az olyan mondatot, amilyent a közelmúltban olvashattunk egy vezércikkben. így szólt: „A gazdasági vezetőik bonyolult, sokrétű és olykor buktatókat is magában rejtő munkákat végeznek.“ A „buktatókat magában rejtő" kapcsolat tükröz bizonyos idegen hatást, de érdekesebb számunkra a munkákat szó, mivel a magyartalan nyelvhasználat egyik eléggé gyakori típusát képviseli. Mind sűrűbben találkozhatunk ugyanis olyan mondatokkal, amelyekben egy-egy névszó — nyelvünk szabályaival ellentétben — indokolatlanul többesjelet kap. A fent idézett mellett például ebben is: „1980- ban és a 7. ötéves tervidőszak éveiben sokkal jenletősebb megtakarításokat kell elérni.“ A vezetők munkája bizonyára bonyolult és sokrétű is, a takarékosság sem egyetlen ágazat feladata, mégis magyarosabb az ilyen mondatokban egyes szálaiban használni a szóban forgó főneveket. Egyes számban s egyebet is módosítva: „A gazdasági vezetők bonyolult, sokrétű és olykor buktatókat is rejtő munkát végeznek.“; a második mondat: ... a 7. ötéves tervidőszak éveiben sokkal jelentősebb megtakarítást kell elérni." Sokszor olyan szót is ellátunk a többes szám jelével, amelyiket a jel nemcsak számban változtatja meg. Például: „... a propagandisták elméletileg és gyakorlatilag alaposan felkészültek, kellően ellátottak propagációs anyagokkal ..." A többes szám ez esetben csak akkor volna indokolt, ha többféle anyagfajtáról lenne szó, de mivel csak egyféléről, propagációsról szól a mondat, magyarosabb az egyes szám. A második tagmondat állítmányát is módosítva: „.., kellően etl vannak látva propagációs ariyaggaV...“ Nyilvánvaló, hogy idegen hatás mutatkozik a következő mondatok többesjellel ellátott névszóinak használatában is. Az Egyesült Államok új elnökéről újságunk egyik cikkében ezt olvashattuk: „A második világháború idején a légierőArnél szolgált." Az új aleinökről ugyanebben a cikkben: )rA második világháború idején ő is a légierődnél szolgált.“ Ezt a szót a szlovák nyelv csak többes számban használja, a magyar épp fordítva. Haditengerészeti erői lehetnek ugyan egy országnak, de még a szuperhatalom is csak légierővel rendelkezik. Így hát az elnök és a helyettese Is csak a légierőnél szolgált. Sajnos azonban a békésebb erő jelezésével sincs minden rendjén. Gazdaságpolitikai cikkekben egyre-másra találkozhatunk ilyenekkel: „ jobban gazdálkodunk a munkaerőAr/rel és beruházási eszközökkel.“; „... intézkedéseket kell hozni a munkaerőit racionálisabb kihasználására.“; rendkívül jelentős a munkaerőit célszerű elhelyezése.. Ilyen kapcsolatokban a kérdéses szót a magyar mindig egyes számban használja, s az idézett hibák egyértelműen az Idegen hatás rovására írhatók, MORVAY GÁBOR MEGKÉRDŐJELEZ Ä megkérdőjelez igét az Értelmező Kéziszótár két jelentésében magyarázza. Az elsőben: „kérdőjellel megjelöl" ritkán használatos, a másodikban, átvitt értelemben: „kétkedve fogad valamit“ választékos. Lássuk, az utóbbi jó néhány hónapban mit kérdőjeleznek meg — választékosán akarván szólni — szónokok, felszólalók, nyilatkozók, riporterek, hírmagyarázók! Sok mindent megkérdőjeleznek például az államférfiak. Baniszadr levele megkérdőjelez bizonyos információkat. Baniszadr megkérdőjelezi a nagykövetség elfoglalásának nem hivatalos jellegét. Madari ajatollah megkérdőjelezi az új alkotmányt... Szaúd-Arábia megkérdőjelezi az amerikai jelenlétet... A dél-afrikai csapatok jelenléte megkérdőjelezi a tűzszünetet. Nyugat-Európában mind jobban megkérdőjelezik az amerikai rakéták Európába való telepítésiét. Jonestown túlélői viszont — olvassuk — sohasem kérdőjelezték meg vezetőjük személyes vonzóerejét. A kompromisszum nem kérdőjelezi meg a LEMP vezető szerepét. És még miket kérdőjeleznek vagy nem kérdőjeleznek meg azok, akik tájékoztatásunkra hivatottak? Például a munkahelyi szociális juttatások létjogosultságát, a lakók véleményét, a belső piac fontosságát, a sport és politika közötti kapcsolatokat, a „sikeres“ jelzőt, a háttéripar jelentőségét stb. Az egyik lap tudósítója az olasz terrorizmust kommentálván, szellemes szójátékkal a kérdőjeleket is megkérdőjelezi. S hadd zárjam idézett példáim sorát egy olyan nyilatkozattal, amelyet — legalábbis nyelvi szempontból — magam is megkérdőjeleznék: „Ha ez az eszköz nem lenne, a beteg élete lenne megkérdőjelezve.“ Vajon megvan-e a citált mondatokban a megkérdőjelez ige választékos hangulata? Egyszer-egyszer még igen, a példák többségében azonban már alig vagy egyáltalán nem érezzük eleganciáját. Inkább tűnik tág jelentésű, sok mindenre ráhúzható szónak. Nem kell erőltetni agyunkat, kényelmesen megkérdőjelezünk mindent, ami kétséges, kétségbe vonható, bizonytalan, amin vitatkozni lehet; ami nem vagy csak nehezen hihető, amit cáfolni lehet; ami nem fogadható el, ami nem érvényes, nem jogos, nem törvényes, nem szabályos, ami nem szükséges, és nem hasznos, ami ellen tiltakozunk, amit visszautasítunk, amit tagadunk stb. Ilyesféle megkérdőjelezett mondatokat nemcsak eredeti magyar fogalmazványokban olvashatunk, nagy bőségben megtalálhatjuk őket idegenből fordított írásokban is. Nemegyszer szeretné tudni az ember, ugyan melyik az az orosz, német, francia, angol vagy lengyel szó, amelynek legalább magyar megfelelője a megkérdőjelez ige. fi. KISS SÁNDOR LESZ TEENDŐ BŐVEN Útkeresés a nagykürtös! (Veľký Krtíš) járási pártkanferencia után A statisztikai számadatok a hozzáértők azámára nagyon sok érdekes információt nyújtanak és igen érdekes következtetések levonását teszi lehetővé. Kétségkívül nagy eredménynek számít például a nagykürtösi járásban, hogy a járási párt- szervezet az évzáró taggyűléseken való részvételben 96,1 százalékos járási átlagot ért el, sőt az alapszervezeteknek több mint az egyharmadában száz százalékos volt a megjelenési arány s több, mint minden ötödik kommunista szót kért a tartalmas és építő jellegű vitákban, kifejezve az adott szervezet munkájáról kialakult nézeteit, véleményét, javaslatait. Minden bizonnyal elismerésre méltó tény, hogy a járás ezekkel a statisztikai adatokkal a közép-szlovákiai kerületben a második helyen állt a járások sorrendjében. Nem kevés politikai-szervező munka, eszmei-nevelési erőfeszítések eredményei a fenti adatok. De csupán ezekre az adatokra építeni a holnapi teendőket, csupán ezeknek az ismereteknek a birtokában megkörvonalazni az egyes alapszervezetekre, de még a járási pártszervekre is háruló igényes célokat és feladatokat, semmiképpen sem lenne helyénvaló álláspont. Legalább is erre lehet következtetni az alapszervezeti évzáró taggyűléseken elhangzott sok-sok vitafelszólalásból, amelynek központi kérdése volt: az eredmények — s a feladatok összeségét tekintve nem rossz eredmények — ismeretében hogyan lehet továbbhaladni a kitűzött célok eléréséhez? Az évzáró taggyűlések egyik leglényegesebb eredményének azt lehetne tekinteni, hogy az alapszervezetekben immár kézzelfogható bizonyítékai vannak azoknak a stabilizációs intézkedéseknek, amelyek a járási párt- bizottság a CSKP XV. kongresz- szusa határozataiból kiindulva az egyes párt- és gazdasági funkciók betöltésekor maximális mértékben igyekezett szem előtt tartani. A párt vezető szerepének el- mélyítése a társadalmi élet egyes szakaszain — így például a tömeg szervezetekben is —igen fontos kérdésként szerepelt az évzáró taggyűléseken. így például a vinicai (Ipolynyék), a lesenyei (LeseniceJ, a kővári (Koláry), de további alapszervezetek is behatóan foglalkoztak a tömegszervezetek munkájával — sőt már az évzáró taggyűléseket megelőző időszakban isi Különösen a tömegszervezetekben tevékenykedő kommunisták munkájával és felelősségével foglalkoztak a megnövekedett igényesség szellemében. Igaz ugyan, hogy járási méretben egyre inkább növekszik például a pártbizottságokban tevékenykedő fiatalok s a nők aránya. Azonban még mindig elég gyakori eset, hogy inkább a bírálat szellemében kerül szóba a tömegszervezetek munkája a pártszervezetek gyűlésein — s valahogy sokszor megfeledkeznek arról, hogy a kommunisták milyen segítséget nyújtanak azok munkájukbanl Most, amikor az alapszervezetek bizottságai az évzáró taggyűlések és konferenciák eredményeiről nyilvános pártgyűléseken tájékoztatják a pártonkí- vülí dolgozók és a lakosság tömegeit, minden bizonnyal teljes létjogosultságot kér minden párttag maximális mértékű aktivitásának kérdése a tömegszervezetekkel való rendszeres foglalkozás tekintetében is. S ez nemcsak most, a választásokat megelőző hónapokban esedékes feladat, hanem mind a pártszervezet, mind pedig az egyes tömegszervezetek munkájában állandó jellegű igény. Az évzáró taggyűlések után a hogyan tovább kérdése igényes formában jelentkezett a gazdasági tevékenység egyes ágazataiban is. Vitafelszólalásokban százak tették fel a kérdést a párttagság felé: az 1981- es év, mint a hetedik ötéves terv első éve, az igényes feladatok éve, s hogyan reagálnak erre az igényre a kommunisták, a pártbizottságok és az általuk irányított gazdasági szerveze tek? Erre a kérdésre igen határozott formában került sor például a Szklabonyai (Sklabiná) Efsz pártalapszervezetében. Megállapították, hogy a szövetkezet nem teljesíti a mezőgazda- sági össztermelés tervét, ezen a téren csupán 90,32 százalékos tervteljesítést mutattak ki, ebből növénytermesztés aránya 91,9, az állattenyésztésé pedig 89 százalékot tesz ki. Igen, minden bizonnyal fennállnak az úgynevezett objektív tényezők, az idő- járáé szeszélyei rendkívüli mértékben sújtották a szövetkezetét — állapította meg mind a pártbizottsági beszámoló, mind pedig a vitában felszólalók egy része. De azért nem volt minden rendben a technológiai fegyelem, a munkához való viszony egyes vonatkozásaiban sem. Vagyis, ha a hiányosságokból levonjuk az annyira könnyen szóba kerülő,, objektív“ tényezőket, minden bizonnyal minden kommunista és párton kívüli vezető dolgozó, de valamennyi szövetkezeti dolgozó munkájában akad még jócskán javítanivaló —- állapították meg a megoldásokat kereső felszólalók a szklabonyai szövetkezet évzáró taggyűlésén. Nemcsak sok tanulságot, de egyúttal igen sok hónapi feladatot is eredményezett a nagykürtösi Dolina szénbánya üzemi pártkonferenciája. Pedig ebben az üzemben nem kell szégyenkezni az elmúlt ötéves terv irányelveinek teljesítését illetően. A bánya dolgozói az elmúlt ötéves tervidőszakban 4 millió 760-ezer tonna szenet hoztak felszínre, vagyis tervfeladataikat 40-ezer tonnával túlteljesítették. Vitathatatlan tény, hogy a bányában a korszerű bányatechnika legjobb berendezései üzemelnek, elsősorban szovjet bányagépek, s ez is jelentős szerepet játszott az üzem kiváló gazdasági eredményeinek elérésében. A bányászok lelkesedését azonban — elsősorban á szocialista munkabrigádok példamutató aktivitását — semmiféle technikai berendezés nem pótolhatja, különösen olyan hatalmas munkamegmozdulásokn ban, mint amilyen az SZNF 35. évfordulója kapcsán kibontakozott „35 rekordhét“-verseny- mozgalom volt a közelmúltban. Az üzemi pártkonferenciát azonban mégsem az önelégültség vagy az igényesség csökkenése jellemezte. A bányászok képviselői átadták a felettes pártszervek képviselőinek szocialista munkavállalásaikat, amelyeket a CSKP megalakulása 60. évfordulója és a CSKP XVI. kongresszusa tiszteletére ajánlottak fel több mint 1 millió 169 ezer korona értékben. Ezekben a vállalásokban 4000 tonna terven felül jövesztendő szén és az eredeti irányszámokon túl 100 méter új bányafolyosó nyitása, továbbá egész sor vállalás az energiával, a vih lannyal, a gépparkkal és a berendezésekkel való fokozatos takarékosság szerepelt. A járás kommunistáinak az elkövetkező időszakban kitűzött céljait igen találóan fejezte ki Michal Lekyr mérnök, az Ipoly- nyéki (Vinica) Efsz pártbizottsági tagja a pártszervezet évzáró taggyűlésén: „Munkánkban a jövőben több helyet kell kapnia a lelkesedésnek, a kezdeményezésnek, a gazdaságosság• nak, a hatékonyságnak, ezek nélkül nem birkózhatunk meg az előttünk álló feladatokkal .. .* AGÖCS VILMOS, a nagykürtös! járási pártbizottság titkára A KROMPACHY! FELKELÉS 60. ÉVFORDULÓJÁRA A„VÉRES HÉTFŐ“ Az 1920-as decemberi sztrájk leverése után a burzsoázia egyre erőteljesebb támadásba lendült a forradalmi proletariátus ellen. Üldözések, letartóztatások sorozata következett. A terror azonban nem törte meg a munkásosztály mozgalmát. A húszas évek elején továbbmélyülő válságot a burzsoá kormány a szlovákiai ipari vállalatok felszámolásával igyekezett megoldani. E lépés következtében egyre nőtt a munkanélküliek száma, rosszabbodtak a dolgozók életkörülményei. Ez a kilátástalan helyzet aktívabb, szervezettebb ellenállásra késztette a munkásokat. A forradalmi munkásmozgalom egyik központja a vasércbányászat és a kohászat fellegvára, a Rimamurányi Részvény- társaság tulajdonában levő krompaehyi Vasgyár volt. A krompachyi proletariátus élén a marxista baloldal szervezere állt, amelyet a legerősebbek között tartottak számon Szlovákiában. Mély gyökerei voltak itt az ifjúsági mozgalomnak is. A burzsoázia ezt, természetesen, nem nézte jó szemmel, üldözte a forradalmi munkásság vezetőit, a mozgalom képviselőit. Az üldözésre a krompachyi munkásság már február 18-án egységes fellépéssel válaszolt, s kikényszerítették a mozgalom több mint harminc letartóztatottjának —» közülük sokan a Magyar és a Szlovák Tanácsköztársaság harcosai voltak — szabadon bocsátását. A harc nem szűnt meg: 1921. február 21-én hatalmas tömeg vonult a Vasgyár igazgatótanácsának épülete elé, főként a gyári munkások asszonyai, akik az ellátás javítását, a munka- és szociális feltételek igazságos rendezését követelték, tiltakoztak a „fejadag“ csökkentése, az élelmiszerek egyre rosszabb minősége ellen. Az Igazgató az irodájába zárkózott, a vállalat vezetősége mozgósította a csendőrséget. Az események híre gyorsan elterjedt a gyárban, a munkások asszonyaik segítségére siettek. A csendőrük brutálisan igyekeztek szétverni az egyre sokasodó tömeget. Krou- pa rendőrfőnök tüzet vezényelt ... Ezen a „véres hétfőn" csendőrgolyóknak esett áldozatul négy munkás, a tizenkilenc éves Heinisch Dezső, Bátor Pál, Stanislav Gont és fán Semeňák. További tizennégy munkás súlyos sérüléseket szenvedett. A Vasgyárban leállt a munka. Krompachyt és Nižné Slo- vinkyt katonaság és csendőrség szállta meg, s kihirdették a statáriumot. A terror ellenére azonban a krompachyi munkások sztrájkja március 17-ig folytatódott, A meggyilkolt munkások családjainak megsegítésére gyűjtést rendeztek. Temetésük hatalmas burzsoáel- lenes tüntetéssé lett — mintegy 12 ezer ember gyűlt össze. A krompachyi események következő fejezete 1921 nyarán és őszén zajlott a lőcsei (Levoča} bíróság előtt. A burzsoázia hatalmas pert kerekített, a 64 letartóztatott munkás és mozgalmi vezető ellen bizonyítékai ugyan nem voltak, ennek ellenére a bíróság 5—7 évig tartó börtönbüntetésre ítélte őket. A tragikus események nagy visszhangot váltottak ki országszerte. Bohumír Šmeral és a marxista baloldal más vezetői a parlamentben emeltek szót a krompachyi dolgozók védelmében, a forradalmi sajtó leleplezte az események igazi okait, s a burzsoá terror ellen folytatott fokozott ellenállásra mozgósította a munkásokat. A harcoló krompachyi munkások támogatására az ország több helyén általános sztrájkot hirdettek. A „véres hétfő“ egyike volt a húszas évek elején lezajlott azon eseményeknek, amelyek során bebizonyosodott a burzsoá köztársaság népellenes jellege. A krompachyi felkelés fontos tényező a csehszlovákiai proletáriátus forradalmi mozgalmának továbbfejlődésében, abban a fejlődésben, amely később Csehszlovákia Kommunista Pártjának megalakulásában csúcsosodott ki. —-wJk — SUS 19*1. II 21
