Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-08 / 6. szám, csütörtök

A SIKER KOVÁCSAI Már hagyomány a Kassa-vídé- ki (Košice-vidiek) Járás leg­eredményesebb újítóinak, él­munkásainak, valamint szocia­lista munkabrigádvezetőinek évvégi találkozója a párt és ál­lami szervek, illetve a tömeg­szervezetek járási bizottságai­nak képviselőivel. A szép és hasznos szokásokról az illeté­kesek 1980 végén sem feled­keztek meg, így a minap mint­egy háromszáz földműves mun­kás, és értelmiségi dolgozó gyűlt össze a Hernád-parti vá­ros Szakszervezeti Házában, hogy elemezze a járásban 1980- ban elért eredményeket, tapasz­talatot cseréljen egymással és közösen megbeszéljék az új év feladatait, illetve azt, hogyan lehetne a termelést a tervvel összhangban, esetleg gyorsabb ütemben fokozni. Hogy a találkozó mezőnye népesebb volt, mint eddig, az abból adódott, hogy az elmúlt vákiai átlag fölött van). Más­szóval: 1970 és 1975 között a Járásban egy hektár mezőgaz­dasági területen 9486 korona volt a termelés értéke, az utób­bi öt év átlaga viszont 11217 korona. Nem elvetendő érv, mint ahogy nem lényegtelen az sem, hogy a hatodik ötéves tervidőszakban a járás mező- gazdasági üzemei egy lakosra számítva 141,3 kilogrammal több húst, 103,9 literrel több te­jet és 690 kilogrammal több ga­bonát termeltek, mint az ötödik ötéves tervidőszakban.. Aligha mondható a véletlen művének, hogy a járás hús-, tej- és gabo­natermelésében a kerület leg­jobbjai közé tartozik. A mező- gazdasági szempontból igen ne­héz 1980-as esztendőben példá­ul Kelet-Szlovákiában egyedül itt sikerült elérni gabonából a 3,6 tonnás átlagos hektárhoza­mot. Igaz, az aratás szokatlanul hosszúra nyúlt — 57 napig tar­fozef Závada, az SZLKP járási bizottságának vezető titkára gratu­lál a legjobbaknak, és az elismerés jeléül átadta a szocialista munkabrigádok aranyjelvényét {Felvétel: Ián Bičkoš) öt évben emelkedett a szocialis­ta munkabrigádok száma, s ugyanakkor bő kétezerrel sza­porodott tagságuk. Már maga az a tény is fej­lődést jelent. Igaz, vannak, akik nem szeretik a száraz ada­tokat, nem számítják a mérva­dó tényezők közé. Azonban s találkozón elhangzott elemzé­sek, értékelések és beszámolók alapján más bizonyítékokat is említhetünk, melyek összefüg­gésben vannak a csoportos mun­kaversenybe bekapcsolódó dol­gozók számának növekedésével, csakúgy, mint a többi becsüle­tes dolgozó igyekezetével. Ha ugyanis a munkaverseny és a termelés fokozását segítő többi mozgalom csak formális lenne a Bódva és a Hernád vidékén, akkor a járás a bruttó mezőgaz­dasági termelésben aligha zárja 12,4 százalékkal nagyobb ered­ménnyel a hatodik ötéves terv­időszakot, mint az azt megelő­zőt (kb. 1,6 százalékkal a szlo­lott —, az aratók mégis mind­végig helytálltak. A kerület mezőgazdasági üzemei közül a Kassa-vidéki járáshoz tartozó Perényi (Perín) Efsz .volt a leg­eredményesebb gabonatermelő. Említést érdemel az is, hogy az állatok áttelelése szempontjá­ból igen fontos tömegtakar­mányból szintén ennek a járás­nak van q legnagyobb tartalé­ka. A felsorolt néhány adatból kiderül, hogy a Kassa-vidéki já­rás mezőgazdasági ágazata jól fejlődik. Ez persze, nem azt je­lenti, hogy minden rendben van és nincs szükség a további ha­ladásra, a munka minőségének javítására. Ellenkezőleg! Fon­tos, főleg ott, ahol jóval a járá­si átlag mögött kullognak. Ha például a šertáshizlalásban min­denütt olyan eredményt érné­nek el, mint a Družstevná pri Hornáde-í Efsz ben Kristína Franková munkacsoportja (0,54 kg az állatok napi sülygyarapo­Bronz utón, ezüst előtt 1981. I. 8. •— Higgye el, igazán ritkán él át az ember ilyen kellemes pillanatokat, mint mi amikor néhány héttel ezelőtt a Bratis­lava! Magasépítő Vállalat ipari termelést végző üzemében át­vettük azt a kitüntetést, amely munkánkat fémjelezte — mond­ta Pavol 2á£ik, a bronz fokoza­tú szocialista munkabrigád ve­zetője. Ez a jobbára lakatosokból és hegesztőkből álló tizenöt tagú kollektíva 1975 óta versenyez a szocialista munkabrigád címért. Becsületes hozzáállásukkal nemcsak idejében, hanem jó mi­nőségben is teljesítették az el­múlt időszak feladatait. A kol­lektíva gerincét alkotó munká­sok tizenöt éve dolgoznak a vállalatnál, öt évvel ezelőtt az üzemen belüli szocialista mun­kaversenyben a példás kollek­tíva címet nyerték el, 1978-ban pedig a szocialista munkabri­gád címért versenyző legjobb kollektíva kitüntetést szerezték meg. 1977-ben valamennyien bekapcsolódtak a szaratovi-moz- galomba is, hiszen a munka­csoport összes tagja egyazon cé­lért harcol: javítani a termékek minőségét és kiküszöbölni az előforduló hibákat. A szocialista munkabrigád ve­zetője szintén több elismerés­ben részesült, mert Pavol ZáCik- ról ugyancsak sok jót mondha­tunk el, s nem véletlenül lett több ízben is „A vállalat leg­jobb dolgozója.“ A bronz fokozatot elnyert kollektíva tagjai valamennyien becsületes, kitartó munkát vé­geznek, s magatartásukkal pél­dát mutatnak másoknak is. Bár­mikor készek többletmunka el­végzésére is. JOZEF SUHAN dása), akkor a múlt évben a já­rás 361 tonna sertéshússal töb­bet termelhetett volna, az ab­raktakarmányból pedig 1140 tonnával kevesebbre lett volna szükség. Az egyik sem elenyé­sző mennyiség, mint ahogy nem csekély összeg az a közel há­rom és fél millió korona sem, amely azért nem került a ter­melők „zsebébe", mert a tej mi­nősége néha kifogásolható volt. Még egy sokat eláruló, érdekes összehasonlítás: tegyük fel, hogy pl. a kecerovcei és hranič- nái (Kenyhec-Migléc) földmű­vesszövetkezeteknek annyiba kerülne egy liter tej előállítása, mint a Perényi Efsz-nek. Ebben az esetben az elmúlt évet az egyik és a másik üzem is közel egymillió koronával gazdagab­ban zárta volna. Amint az a találkozón elhang­zott, ez év elejétől — amikor megkezdődött a komplex intéz­kedések érvényesítése népgaz­daságunkban — mindenkinek érdeke lesz a jókhoz való fel­zárkózás, mert a múlttól elté­rően a jutalmazásnál nemcsak azt veszik majd figyelembe, hogy ki mennyit termelt, ha­nem elsősorban azt, hogy ki mi­lyen ráfordítással. Az tehát, hogy követni kell az olyan cso­portok példáját, mint amilyen a Perényi Efsz-ben dolgozó Szitás Ferenc sertésgondozóé, vagy az említett Kristína Frankováé, to­vábbá az „ötezer literesek“ kö­zé jutott Valalikyi Állami Gaz­daság fejöcsoportja — Margita Batlová vezetésével, vagy a Tornai (Turnianské Podhradie) Állami Gazdaságban dolgozó Kerekes József munkabrigádja, ma nem frázis. Bármennyire Is mezőgazdasá­gi jellegű e járás, azért a jók követése, az eredményesebb ter­melés követelménye az iparra is vonatkozik. Elsősorban azért, mert annak ellenére, hogy a járás ipari termelése 1980-ban közel harminc száza­lékkal, azaz 890 millió koroná­val túlszárnyalta az 1975-ös év eredményét, a tervezett felada­tokat nem sikerült megvalósí­tani. A három százalékos lema­radás pénzben kifejezve 126 millió korona. Nem sok, mégis hiányzik. Persze, teljesíthető lett volna, ha olykor-olykor az objektív, de elsősorban a szub­jektív okból kevesebb van. Ha egyes üzemek, így főleg a Szep­si (Moldava nad Bodvou) Tesla, a Meczenzéfi (Medzev) Strojs- malt, a Tornai Cementgyár leg­alább olyan eredménnyel.műkö­dik, mint például a Szepsi Autó­javító Üzem, a KokSov—Bakša í Tőzegkitermelő Telep, az acél- szerkezeteket gyártó bócsárdi (BoČiar) üzem, vagy a PoproCi Obzor, a Szaláncl (Slanec) Er­dőgazdasági Üzem, ha a jelen­leginél több olyan kezdeménye­ző és igyekvő munkakollektíva van, mint például a Nehézgépi­pari Művek szepsi üzemében a Kiss Gyula vezette csoport, vagy a Stószi (Štos) Sandrik-gyárban dolgozó Imrich Závadský és csoportja, valamint még néhány hozzájuk hasonló, akkor a járás ezen a téren is „emeltebb fő­vel“ kezdhetné a hetedik ötéves tervidőszakot. A találkozó résztvevői szavu­kat adták, hogy a jövőben sem lazítanak. Ellenkezőleg. Még jobb eredmények elérése a cél­juk, s ugyanakkor segíteni akarják a gyengébbeket a fel­zárkózásban. GAZDAG JÓZSEF A strátZskei Chemko válla­lat termékeinek jelentős részét a szocialista országokba, kö­zülük főleg a Szovjetunióba szállítja. A fel­vételen: Michal Kertis szocialis­ta munkabri- gádtag (Felvétel: A. Haščák - ČSTK) Tiszacsernyőn /Čierna nad Tisou) a vasúti automatizálási üzem dolgozói a XVI. pártkongresszus egybehívására szocialista válla­lással reagáltak: ennek értelmében 1980 végéig terven felül 1 mil­lió korona értékű áru termelését vállalták, a selejtes termékek százalékarányát 0,10 százalékkal csökkentik, az 1981. év első ne­gyedében 14 új gyártmány előállítását vezetik be, a nyári mező­gazdasági munkákban hiánycikknek számító pótalkatrészeket fog­nak gyártani a mezőgazdaság számára. Felvételünkön Éva Lipajovd a C-54 típusú távközlő berendezést szereli (A. Haščák felvétele — CSTK) A MUNKAER0MEGTAKARÍTÄS TARTALÉKAI Tervszerű gazdaságirányítási rendszerünk tökéletesítése so­rán sok szó esik a mnkaerő- gazdálkodás színvonalának fej­lesztéséről. Magyarán szólva arra törekszünk, hogy egy adott létszámú gyári kollektí­va minél több, minél tökélete­sebb előnyösen értékesíthető terméket tudjon előállítani. A munkaerőgazdálkodás fejlesz­tése — a hatékonyság egyik legfontosabb tényezője. A munkaerömegtakarításhoz jelentősen hozzájárulhatnak az ésszerűsítők és az ipari nor- mázák, de az építőiparban a mestereknek és az építésveze­tőknek is fontos feladataik vannak e téren. A közelmúltban több feldol­gozóipari vállalatot is meglá­togattunk, és ennek során 55 no r mázónak, illetve ésszerű sí­nek feltettük a kérdést: „Mi akadályozza a munkaerő gé­peikkel való helyettesítésének még intenzívebbé tételét?" A megkérdezettek válaszát lényegében a következőkben lehet összegezni: 1. a kapacitás fejlesztéséhez nagy beruházásokra van szükség, 2. >a kapacitásfejlesztést általá­ban új beruházásokkal igye­keznek végrehajtani ahe­lyett, hogy a megoldást a meglevő részlegek korszerű­sítésében keresnék, 3. nincs elegendő beruházási eszköz, , 4. nem importálunk elegendő korszerű gépet, 5. a hazai ipar nem állít elő elegendő korszerű gépet bel­ső használatra, 6. a vállalatok nem eléggé ér­dekeitek a hatékonyság nö­velésében, és nem megfele­lően kapcsolódik az egyén és a társadalom érdekeltsé­ge, 7. az élőmunka géppel való he­lyettesítésének gazdaságos­sági kalkulációja nem meg­felelő (alábecsülik a mun­kaerő értékét), 8. nem megfelelő színvonalon érvényesült a korszerű gé­pekkel, berendezésekkel végzett munkához, illetve az ily módon való munkaerő­megtakarításához fűződő anyagi érdekeltség. Megállapítottuk, hogy a meg­kérdezettek közül csak kevés­nek tűnt Jel, hogy a munkaerő géppel való helyettesítésének gazdaságossági kalkulációjában lehet a fogyatékosságok forrá­sa, és meglepő, hogy milyen kevesen láttáik a problémák okát abban, hogy a vállalatok nem eléggé érdekeltek a haté­konyság pozitív befolyásolásá­ban. ' A megkérdezett normázók és racionalizátorok (gumi-, bör- és műanyagfeldolgozó ipar) a munkaerő géppel történő he­lyettesítésének gátló tényezőit elsősorban és leggyakrabban azzal hozzák összefüggésbe, hogy kevés a beruházási esz­köz, hogy nem importálunk elegendő korszerű és nagy tel­jesítményű gépet, hogy a ha­zai ipartól a vállalatok kevés kiváló gépet kapnak, illetve hogy az elképzelések megvaló­sításához sok beruházásra len­ne szükség. A komplex intézkedéseket- tanulmányozva feltűnik, hogy a dokumentum kidolgozói mindezzel tisztában voltak az 1980 utáni népgazdaságirányí­tási feladatok kijelölésekor, és a szükségleteknek megfelelően intézkedtek. Az állóeszköz- új­ratermelést tervezőknek a komplex intézkedések értelmé­ben biztosítaniuk kell, hogy az állóeszköz-újratermelés össz­hangba kerüljön a munkaerő­újratermeléssel, mégpedig oly módon, hogy erőteljesebbé vál­jék a munkaerő technikai esz- k őzökkel való helyettesítése. Ezt a gazdaságfejlesztés beru- házásigényességének további növelése nélkül kell végrehaj­tani. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása során rendkívül fontos szerepűik lesz a közpon­ti ágazati szerveknek. Biztosí­taniuk kell, hogy fokozatosan tökéletesedjék a munka éssze­rűsítése irányításának a rend­szere. Tervszerűbbé kell fej­leszteniük a munkaerőgazdál­kodást, megfelelő célokat, fel­adatokat kell kitűzniük megfe­lelően átgondolt kalkuláció alap­ján. Ezeknek a központi ága­zati szerveknek kell objektivi- zálniuk a munkanonmákat, biz­tosítaniuk, hogy a normákat a továbbiakban is mindig a fej­lesztésnek megfelelően módo­sítsák a termelők. Mindebből arra is következ­tethetünk, hogy a vállalati nor- mázókra és ésszerűsítőkre ha­talmas feladatok várnak a jö­vőben. Persze, az ő lehet ősé- geitk sem korlátlanok, különö­sen ha figyelembe vesszük, hogy köztük és a termelési dol­gozók között konfliktusok ala­kulhatnak ki. Valószínűleg ez­zel is összefügg, hogy az utó>b- bi három évben csőikként a fő­iskolai képzettségű normázók és ésszerűsítők száma. A két szakma képviselői úgy véleked­nek, hogy a gazdasági vezetők nem érdeklődnek eléggé a mun­ka ésszerűsítésének problémái iránt. Egyesek amiatt panasz­kodtak, hogy a társadalmi szervezetek nem támogatják eléggé a törekvéseiket. Ezetk a dolgozók érzik, hogy jogkörük és felelősségük távolról sincs összhangban. A komplex Intézkedések igé­nyes feladatokat jelölnek ki a normázók és az ésszerűsítési ^dolgozók számára. Feladataik sikeres végrehajtása érdeké­hen szükségük van a gazdasá­gi vezetők sokoldalú támogatá­sára. Enélkül a normázók más munkaterületekre való áramlá­sa aligha állítható meg. A nor- máiókat és ésszerüSítöiket Anyagilag és erkölcsileg na­gyobb megbecsülésben kell ré­szesíteni, hogy így képzettségi struktúrája is javuljon ezeknek a szakmáknalk. A helyzet meg­javításával megteremtjük a mumkaerömeg takarítás előfel­tételeit. A komplex intézkedések megfelelő lehetőségeiket terem- itenek ahhoz is, hogy a mun­kaerőmegtakarítás során az egyén és a vállalat érdekei is közelebb kerüljenek egymás­hoz. IVAN KLAČANSKÝ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom