Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-15 / 12. szám, csütörtök

Folytatni a sort Vázlatok a Szenei Magyar Tanítási Nyelvű Gimnáziumról Az Igazgató órán van. Amíg kicsengetnek, az emeleti folyo­són sétálgatok, nézegetem a tab­lókat, díszítéseket. Egészen kel­lemes, egészséges, szépen kiala­kított környezet. Igaz, most egy kicsit hideg van, a fűtőtestek Ügy látszik nem bírják kellőkép­pen fölmelegíteni a tágas teret. Pedagógusokkal találkozom a folyosón. Magáról az épületről, a tantermekről, a korszerű okta­táshoz—neveléshez szükséges külső feltételekről ló szavak hangzanak el, és hogy lássam ;s, amit mondanak, bevezetnek az egyik osztályba, amelyben éppen most nincsenek diákok. Magas terem, levegős, világos, parkettá­val padlózott. Régebbi az épület, de körültekintő munkával igye­keztek mindig a korhoz igazí­tani, újítani belső tereit. Aztán arról beszélgetünk, hogy az itt tanító tizennégy tanárnak egyre nehezebben tudják biztosítani a megfelelő óraszámot, ami az osz­tályok számának csökkenésével függ össze. A Szenei (Senecj Ma­gyar Tanítási Nyelvű Gimnázi­umnak a mostani tanévben 163 diákja van, és már csak a negye­dik osztály párhuzamos, vagyis csak abból van kettő. Természe­tesen, ezek az idén érettségiz­nek, elhagyják az iskolát és mi­vel szeptemberben megint csak egy osztály nyílhat, négy osz­tály lesz itt összesen, plusz az #sti tagozatos, me’yben 20-an ta­nulnak jelenleg. Az 1958-ban alakult iskola Igazgatója ma a 38 éves Hlavatý Sándor Galántáról jár be, álta­lában fél hétkrr már az Irodá­jában van. Csendes, művelt sza­vú ember, dé nincs híjával a szenvedélynek, elárulja néhány mozdulata, araikor valamelyik gondolat fölállítja az asztal mel­lől, és sétára készteti az ízléssel berendezett helyiségben. — Azelőtt Galántán tanítot­tam, de sok kollégát ismertem az itteni tanári karból, hiszen többször találkoztunk különböző tanácskozások alkalmával. Első­sorban azzal a szándékkal jöt­tem ide, hogy tartsunk továbbra is, és ha lehet, emeljük még az addigi színvonalat. A tantestület korátlaga eszményinek mondha­tó, négyen fiatalabbak harminc évesnél, a legtöbben harminc­negyven között vannak. Vala­mennyi pedagógus képesített, ami pedig a közös célokat, az iskolánkra mint nemzetiségi is­kolára háruló feladatokat Illeti, úgy érzem, egységes szellemben dolgozv.nk mindnyájan a telje­sítésükért. Itt van ez az évkönyv az 1979/80-as tanévről, számok­ban, táblázatokban is megpróbál­tuk benne összefoglalni az eredményeket. És persze szavakban, monda­tokban. A számok helyett hadd idézzek ezekből egy csokorrava- lót, feltüntetve a fejezetcímet és a szerző (tanár) nevét. Anyanyelvűnk — „Minden kul- tú ember tiszteli, becsüli és fél­tő gonddal ápolja édesanyjától kapott legdrágább kincsét, az anyanyelvét. Iskolánk tanári ka­ra ezt állandóan szem előtt tart­ja, s s kérdéseknek mindenkor megfelelő figyelmet szentel... Munkánkat úgy végezzük, hogy az anyanyelvi órákat tanulóink ne lélektelen nevelésnek tartsák, hanem örömteli és élménydús folyamatnak... Megelégedéssel tapasztaltuk, hogy növendéke­ink... megfelelő szókinccsel és szóbőséggel is rendelkeznek... A hivatását teljesítő pedagógus­nak ez az igazi fizetése... Fel­emelő elégtétel azért a sok fára­dozásért. türelemért, amelyre bi­zony lépten-nyomon szüksége van“ (Herdics János/ Szlovák nyelv — „Köztudott hogy tanulóink az érettségiig nagyon lói elsajátítják a szlo­vák nyelvet mind szóban mind írásban. Évek óta nem okoz problémát az egyetemeken való tanulás sem..., mivel a szlovák szakos kollégák becsületesen megadták tanítványaiknak mind­azt a tudást és szakismeretet, amellyel azok bátran a szlovák végzősök mellé sorakazhatnak.“ /Kovács János) Orosz nyelv — „Az orosz nyelv oktatása terén is arra törek­szünk, hogy egyre jobb eredmé­nyeket érjünk el. Ebben nagy segítségünkre van a levelezők köre... Közismert, hogy az ilyen levelezés folyamán nemcsak a diákok nyelvi ismeretei bővül­nek, hanem szovjet levelezőtár­saikról, azok életmódjáról sok érdekeset is megtudhatnak.“ (Kiss Edéné) Szakosított oktatás — „Az 1978/79-es tanévben a szaktan- tárgyak közül bevezettük a me­zőgazdasági termelés alapjainak az oktatását, majd a következő tanévben a gépészet alapjait... A két év alatt bebizonyosodott, hogy a modern pedagógiai köve­telményeknek csak úgy tudunk eleget tenni, ha minél szorosabb­ra fűzzük az elméletet a gyakor­lattal. .. Ez évben első ízben érettségiztek a mezőgazdasági termelés alapjaiból, s hogy jó úton haladunk, azt bizonyítják az érettségin elért jó eredmé­nyek is. Elmondhatjuk, hogy az üzemek vezetősége, dolgozói és az iskolánk közötti jó együtt­működéséről is tanúbizonyságot tettek.“ (Kovács László) Tanulmányi versenyek és a szakkörök munkája — „Isko­lánkban már hagyományai van­nak az egyes tanulmányi verse­nyeknek. .. 18 tanuló kapcsoló­dott be a fizikai szakkör munká­jába ... A nyitrai kerületi ver­senyen Nemes Ildikó és Magyar Natália képviselt bennünket... A matematikai olimpia kerületi fordulójában iskolánkat Olgyay György és Simon Szilárd képvi­selte. .. Dicséretre méltó, hogy egyes diákok mennyi akarattal és odaadással vannak az olimpi­ák ügye iránt... A kémiai olim­pián először az 1966/67-es tan­évben indultunk, s már az indu­láskor komoly eredményeket ér­tünk el... A földrajzi olimpia kerületi fordulójában Bogár Im­re a 0. helyet szerezte meg.“ (Tóth Endre, Simon Ferencné, Szarka Istvánné, Mázik Mária) Sok szép eredményt tartalmaz a sportról, testnevelésről szóló fejezet, melynek egyik szerzője Szabó László testnevelő tanár, aki — az igazgató szavaival él­ve — sok időt szentel a gyerme­keknek, főként a kézilabdázás­ban érnek el figyelemre méltó sikereket. Kovács László az énekkarral és a tánccsoporttal foglalkozik; az Oj Láng című, változatos tartalmú sokszorosí­tott diáklapnak Dr. Párkány An­tal a felelős szerkesztője s most egyben vezetője az ateista kör­nek is. Nemcsak az évkönyv, hanem az igazgató is beszél az ifjúsági szervezetről, a nyári építőtáborokban végzett munká­ról, a szlovák, cseh, szovjet és magyarországi Iskolákkal kiala­kított baráti kapcsolatokról, a pályaválasztásról, melynek veze­tője Simon Ferencné. Az el­múlt tanévben az érettségizők 64 százaléka jelentkezett főis­kolára, ezt az arányt szeretnék az idén is elérni. — A tanítás színvonalát meg­felelőnek tartom, a tanulókkal való külön foglalkozásokat, a felkészítést kell még hatéko­nyabbá tennünk. Kis létszámú a tantestület is. így mérhetetlenül sok feladat hárul egy emberre. Ezért például szülőket, egykori diákjainkat kérjük fel egyik- másik kör vezetésére. A szenei, a féli, a jókal, a nagyfödémesi és a diószegi alapiskolákból jön­nek hozzánk a tanulók, akik, ögv tapasztalom, szeretik isko­lánkat. Tó a könyvvel való mun­ka, a városi könyvtártól nagy segítséget kapunk. Az egyik ter­Különleqes színház 59 A két és fél ezer éves üzbég város — Buhara — látogatói kü­lönleges színházat tekinthetnek meg. A színház egy XVII. száza­di medreszben nyílt. A restau­rátorok a munkák során nagy gondot fordítottak az építészeti remekmű eredeti Jellegének megőrzésére, bár az épület fa­münkben könyvtárat és forra­dalmi szobát alakítunk ki, rövi­desen elkészülnek. Általában nincsenek anyagi problémáink, jól felszerelt gimnázium va­gyunk, a szaktantárgyak okta­tásához szükséges didaktikus eszközök tárát folyamatosan bő­vítjük. A magyar, szlovák, orosz nyelven kívül angolt és^néme- tet is tanítunk. És nagyon szeretnének még egy osztályt tanítani itt. Ha szeptemberben vagy legalább a következő esztendőben nem egy, hanem két első osztály nyílhat­na, számos — fejtörést okozó, munkakedvet befolyásoló —kér­dés megoldódna. Az irányelvek ismeretében gimnáziumi osztály­ról aligha lehet szó, annál in­kább lehetne egy szakközépis­kolairól, hiszen ilyen — ma­gyar tanítási nyelvű — nincs a környéken, sőt a járásban sem. Bizonyára lenne iránta édeklő- dés, mint ahogyan van egy újabb osztály iránt az esti tagozaton. Az iskola vezetősége most abban bízik, hogy a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság ok­tatási osztályától engedélyt kap arra, hogy esti tagozatos osz­tályt nyithasson az 1981/82-es tanévben. Diplomásaink, főiskolai hall­gatóink, büszkék vagyunk rátok! — olvasom már kint a folyosón arról a tablóról, melyen sok- sok fénykép sorakozik. Nincs rajta mindenki, aki magasabb iskolába került innen, de mint Hlavatý Sándor igazgató mond­ta, ki akarják egészíteni a tab­lót. És a fényképek sorát újab­bakkal akarják folytatni. BODNÁR GYULA Ihletője a néo Kare! Svolinský nemzeti művész 85 éves Gazdag életműre tekinthet vissza a cseh képzőművészet kiemelkedő egyénisége, Karéi Svolinský nemzeti művész, aki most töltötte be 85. életévét. Neve patinásan fémjelzi a cseh festészetet, grafikát. Il­lusztrációi nemzedékek tuda­tát formálták, monumentális alkotásai megtalálhatók a prá­gai Vítus székesegyházban, go­belinjei díszítik Csehszlovákia moszkvai nagykövetségének belsejét. Számos színpadi mű­höz, közöttük Smetana Eladott menyasszonya és Janáček Je- nufa című operájához Is ő ké­szítette a nagyszerű díszlete­ket. 1896. január 14-én született az Olomouc melletti Svätý Ko- peček nevű faluban. Prágában kitanulja a fafaragó szakmát, majd később, az iparművészeti iskolán Rohumíl Kafkától ta­nulja a szobrászat alapjait, František Kyselytől a monu­mentális festészetet. Művészi útja mentes a kü­lönféle izmusoktól. A cseh mű­vészet realista hagyományait követi, inspirációinak forrása Josef Mánes és Mikoláš Aleš halhatatlan életműve. A cseh művészet legnagyobbjainak szellemében alkot újat. Ösz­tönzést keres és talál a nép életében. A mánesi hagyomá­nyokat korszerű eszmeiséggel tölti meg, a népélet és a ter­mészet művészi ötvözetét meg­teremtve mesterien alkotja meg a valóság és álmai vilá­gának egységét. A cseh és a világirodalom nagy alkotásait illusztrálja. Rajzai rendkívüli költőiesség­gel, egyszerű szépségükkel adekvát módon fejezik ki köl­tők, írók gondolatvilágát. Könyvművészetének csúcs­pontja kétségkívül Karéi Plic- ka és František Volf híres Cseh esztendő (Český rok) cí­mű népi közmondás-, dal- és mesegyűjteményének illusztrá­lása. A négykötetes, az egész cseh nyelvterületen rendkívüli népszerűségnek örvendő mű* ben Svolinský utánozhatatlan pátosszal örökíti meg a cseh népélet mozzanatait a négy évszakban. Illusztrációi díszí­tik Vladislav VanČura Képek a cseh nemzet történetéből cí- mű művének II. és III. köte­tét, Božena Némcová Nagy- anyóját, Marie Majerová több könyvét. A prágai Iparművészeti Fő­iskolán festők és grafikusok nemzedékeit nevelte fel. Karéi Svolinský nagyot al­kotott a bélyegtervezés terén is. Abban, hogy a csehszlovák bélyegek művészi színvonalát világszerte példaként emlege­tik, nagy szerepe van neki is. Hiszen 1947-től. amikor meg* tervezte első bélyegét, a Lidi­ce elpusztítása 5. évfordulójá­ra emlékeztető emlékbélyeget, már több mint 170 bélyeget alkotott. Méltán hívják a cseh­szlovák bélyegtervezés élő klasszikusának. Műveit itthon és külföldön többször kiállították. Az idén, életének 85. évében Prágában tervezik Karéi Svolinský egész életművének kiállítását. Munkásságát szocialista tár­sadalmunk a legmagasabb ki tüntetéssel, a nemzeti művész cím odaítélésével méltányolta. A nép életéből merítő, népé­hez hű, a haladás ügyének el­kötelezett hívét köszöntjük személyében. SOMOGYI MÄTYÄS Kell-e zsebszámológép? lafban és díszítésében az elmúlt századok eseményei, földrengé­sei, időjárási viszontagságai je­lentős károkat okoztak. Nagy gonddal restaurálták a falakat, az értékes freskókat, amelyek helyenként csak nyomokban ma­radtak meg. (APN) A húsboltban tizenöt deka son­kát kérek. Az elárusító szeletel, csomagol és mér. A mérlegen két téglalap alakú kijelzőben számok ugrálnak. Amikor meg­állnak, az egyiken láthatom a pontos súlyt, a másikon az árat tízfilléresekre Kerekítve. A vég­eredmény egy papírszalagon is megjelenik. Tévedés, számolási hiba és csalás kizárva! Nem cso­dálkozom: a komputerek korát éljük. A zsebszámológép a hetvenes évek elején megcsodált és csak kevesek által használt luxus­cikknek számított. Gyors elter­jedésében akkor még a legvak­merőbb jósok sem bíztak. Drága volt, és úgy tűnt, csak szűk kör­ben használható: csupán a mű­szaki szakembereknek és eset­leg a pénztárosoknak, elárusí­tóknak lesz rá szükségük, de ne­kik is csak a négy számtani alapműveletet tudó típusokra. Az akkor föl sem merülhetett, hogy a számológép használatát az iskolákban is bevezessék. Pe­dig vaskos táblázatok, nehezen kezelhető logarlécek váltak vol­na fölöslegesekké. Azóta sokat változott a hely­zet, de azt korántsem állíthat­juk, hogy a zsebszámológépek hasznát mindenütt fölismerték volna. A szakközépiskolákban mindig előnyben részesítették a logarlécet a táblázattal szem­ben. Ez helyes is. Egy jobbfajta logarlécet csak több kilónyi táb­lázattal lehetne helyeltesíteni. Igaz. a táblázat jóval pontosabb és megbízhatóbb. A zsebszámoló­gép mindkét segédeszköz jó tulajdonságaival rendelkezik: könnyebb a logarlécnél, ponto­sabb a táblázatnál, és mindket­tőnél könnyebben kezelhető. Ez­ért érthetetlen azoknak a peda­gógusoknak a magatartása, akik a számológéppel rendelkezőket is mindenáron a logarléccel va­ló számolásra akarják rákény­szeríteni. Ne hallgassuk el, hogy azért a zsebszámológépeknek is van egy hibájuk: még ma sem túl ol­csók. Ám a diákokat és szülei­ket nem a magas ár ijeszti el a vásárlástól, hanem az a néhány matematikatanár, aki kate­gorikusan megtiltja használatu­kat. (Minek vegyem meg, ha nem számolhatok vele?) ök azok. akik még mindig egyenlő­ségjelet tesznek a matematika és a számtan közé. A gyerekek többsége az alap­iskola első négy-öt évében tűr­hetően megtanul bánni a négy számtani alapművelettel. Később a számolás már „csak“ eszköz lesz, amelyet magasabbrendű, bonyolultabb problémasor meg­oldása során kell alkalmazniuk. Például az egyenleteknél. Ha szöveges feladatról van szó, rá kell jönni, mi az ismeretlen (Is­meretlenek), milyen összefüggé­sek írhatók fel az ismert és is­meretlen adatok között. Ha már fölírtuk az egyenletet, azt több lépésben meg kell oldani. Eset­leg feleletet írni, elvégezni a próbát, megvitatni, bizonyítani stb... Még leírni is sok. Közben állandóan számolni is kell, de itt nyilvánvalóan nem ezen van a hangsúly. Nem ez a legfonto­sabb. Mégis hajlamosak vagyunk lerontani egy-egy eltévesztett szorzás vagy összeadás miatt (különben kifogástalan megol­dásmenet mellett) a dolgozat osztályzatát. Pedig nem igaz, hogy az a tanuló, aki fölfedezte a matematikai probléma össze­függéseit, ne tudna számolni. Megtévedt, vagy egyszerűen Idő­zavarban volt. A zsebszámológép ebben az esetben jó szolgálatot tett volna. Mondják, hogy a számoló­gép-használat nem hagyja ki­fejlődni a számolási kézségeket. Ez komoly és elfogadható érv az alsó tagozaton, de nem a hetedik-nyolcadik osztályban vagy a középiskolákban, és még kevésbé a főiskolákon, egyete­meken. Akik ugyanis addig nem tanultak meg számolni, azok már azután sem fognak. Termé­szetesnek tartjuk, hogy aki nem tud úszni, az öszógumival lebeg­jen a víz tetején, akinek nincs abszolút hallása, az hangvillá­val vagy hangszerrel találja meg a hangmagasságot. Miért ne használhatnának a küszködve számolók számológépet? A kér­dés jogos és helyénvaló, mert néha arra Is akad példa, hogy egy-egy gyengécske fejszámoló nehézségek nélkül tájékozódik az egyenletek, a trigonometria vagy a függvények világában. A zsebszámológépek sok min­dent tudnak. A legegyszerűbbe­ken Is lehet összeadni, kivonni, szorozni, osztani, négyzetre emelni, négyzetgyököt vonni, százalékot számítani. A kissé bo­nyolultabbakkal már ún. záróje­les feladatok is megoldhatók; trigonometriai és logaritmustáb­lázatokat pótolnak. Ám Igazán csak akkor könnyítik munkán­kat, ha tökéletesen megtanuljuk kezelésüket. Német Lajos írja a Magyar Tudományban a zseb- számológépekről: „A hetvenes évek elején rosszul prognoszti* zálták várható elterjedésüket, és nem számoltak azzal, hogy a műszaki felsőoktatásban már ta­nítani kellett volna szakmai használatukat. Közben a számo­lógépek ára zuhant, legálisan beszerezhetőkké váltak itthon is a hallgatók meg is vették eze- két, csak éppen az oktatás ma- radt el egész évfolyamokkal." Tegyük hozzá: a zsebszámológé­pek kezelését nemcsak a felső- oktatásban, hanem már a közép­iskolákban, sőt az alapiskolák felsőbb osztályaiban is oktatni kellene, hogy az iskola és az élet közötti szakadék tovább ne mé­lyüljön. Akik ma az Iskolapadokban szorzásokkal és osztásokkal ró­ják tele füzeteiket, talán csodál­kozva gondolnak majd vissza a nyolcvanas évek elejére: hogyan lehet, hogy az akkori felnőttek föltették a kérdést: „Kell-e szá­mológép?“ HORVÁTH GÉZA Kiránduláson Kiránduláson a harmadik D. osztály. Műsoron: a vár megte­kintése. Közeledünk a torony- hoz: Júlia, a fizika—matemati­ka szakos tanárnő, férje Dezső a népművelési dolgozó, valamint ml, a harmadik D. osztály ta­nulói. Két diák vitatkozik: „Hány méter magas a torony?* Nem tudják eldönteni. Megkér­dezik a tanárnőt. — Mit tudom én! — hangzik a felelet. De azért megkérdezi a férjét. — Dezsőm, hány méter magas a torony? Dezső ránéz a toronyra, ciga­rettájából nagyot szippant és válaszol: — Harminc méter magas. — Dezsőm, nincs igazad! — mondja büszkén a tanárnt majd hozzáteszi: — Tanulóki Mondják meg a többieknek, a torony huszonkilenc méter ma­gas. Mázik István 1981. b-Sj I. 15.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom