Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-13 / 10. szám, kedd

A VÉGSŐ HATÉKONYSÁG MASA - OBJEKTÍV SZÜKSEGSZERŰSEG írta: František Mišeje, az SZSZK pénzügyminisztere Befejeztük a hatodik ötéves tervidőszakot — hazánk szocia­lista építésének egy további fontos szakaszát. Az elmúlt év­tized két sikeres ötéves terv időszaka volt, amelyben — az új pártvezetés irányításával végrehajtottuk a CSKP XIV. és XV. kongresszusa által kitű­zött gazdasági és szociális prog­ramot. Jelenleg a CSKP XVI. kong­resszusára és az SZLKP kong­resszusára készülünk. A kom­munisták legfelsőbb fóruma majd értékeli az elmúlt időszak eredményeit, és kijelöli a nyolcvanas évek első felének programját. A kongresszust megelőző időszakban évzáró párttaggyűléseket és konferen­ciákat tartunk. amelyeken a CSKP KB 18. ülésének határo­zatával összhangban a kommu­nisták tárgyilagosan és bíráló- an elemzik a munkában elért eredményeket, kijelölik a leg­közelebbi időszakra eső felada- Jokat Múlt év decemberében a leg­felsőbb törvényhozó szervek megvitatták az 1981 re szóló népgazdaságfejlesztési tervet és az .állami költségvetést. Ezzel az évvel olyan időszakba lép­tünk, amelyben semmiképpen sem csökken a népgazdaságfej- lesztés bonyolultsága és igé­nyessége. Továbbra is számol­nunk kell azzal, hogy bizonyos nyersanyagokból és energiából korlátozottak az erőforrásainké Nekünk azonban Ilyen helyzet-* ben is fokozni kell az erőforrá­sok képzését, hogy ki tudjuk elégíteni a társadalom igényeit. Ez szükségszerűen megköveteli, hogy minőségileg új szemlélet érvényesítésével elemezzük ed­digi eredményeinket, ugyanak­kor pedig átértékeljük a gazda­ságpolitika új feltételek között való megvalósításának útját és módját. A CSKP KB 18. ülése és az SZLKP KB ülése megállapította, bogy népgazdaságunk a 6. öté­ves tervidőszakban a problémák és a fogyatékosságok ellenére is tovább fejlődött. A csehszlo­vák népgazdaság keretében Szlovákiában is gyarapodott a nép vagyona. Kétségkívül a po­zitív vonások közé tartozik, hogy tovább növekedett a ter­melés anyagi bázisa, és tovább emelkedett, tökéletesedett a nép életszínvonala. Több beru­házásigényes fejlesztési tervet hajtottunk végre Szlovákia ter­mészeti kincseinek, főleg a fa­anyagnak és egyes ércféléknek a kihasználására. Jelentős be­fektetéseket eszközöltünk az importált kőolaj, fémek és egyéb nyersanyagok magasabb szintű hasznosítására. Csaknem 5 milliárd koronát fordítottunk a föld termőbbé tételére. Több mint egyharmadrésznyi- vel nőtt 5 év alatt az ipari ter­melés. Ez azonban kevesebb az eredetileg tervezettnél. Az utób­bi években a^ iparban erőtelje­sebben érezhető az állóalapok teljesítőképességének csökkené­se, és a szükségesnél lassúbb a tudományos-műszaki haladás bázisán való intenzifikálás, il­letve a nyersanyag, anyag és energia értékesítésének haté­konyabbá tétele. Pedig a 6. öté­ves tervidőszakban is jelentős eszközöket fordítottunk a dol­gozók munkahelyeinek gépek­kel és berendezésekkel való jobb felszerelésére és a műsza­ki fejlesztésre. Problémáink, az, hogy nem tudtuk teljes mérték­ben megvalósítani a szándéka^ Inkát, azzal függenek össze el­sősorban, hogy a beruházás és a műszaki fejlesztés nem min­den esetben valósult meg a kel­lő minőségi színvonalon, noha a CSKP XV. kongresszusa erre különös hangsúlyt helyezett. Nemcsak arról van szó, hogy egyes hazai gépek műszaki szín­vonala nem kielégítő, hanem ar­ról Is, hogy a beruházási folya­matban is vannak olyan ismert fogyatékosságok, mint pl. az építés időtartamának hosszúsá­ga, a paraméterek és a költség- vetési kiadások be nem tartása, Illetve a műszaki fejlesztés ala­csony fokú hasznossága. Kedve­zőtlenül hat az is, hogy a be­ruházási akciókat nem hangol-1 ják össze a munkaerő biztosítá­sával, a termelést programok­kal és az anyagellátási lehető­ségekkel. A beruházási eszkö­zök visszatérülése az iparban és általában a gazdaságban erőtel­jesen meghosszabbodott. Szlo­vákiában ez a nemzeti jövede­lem-képzést kedvezőtlenül befo­lyásolja. Az ipar ilyen jellegű fogyatékosságai ugyanakkor a piaci alapok feltöltésének fo­lyamatát is kedvezőtlenül érin­tik. Építőiparunk — amely szá- mos igényes akciót hajtott vég­re —, szintén lemaradt a mi­nőségi fejlesztésben, főleg a termelési kapacitás, az építőipa­ri gépek, szállítóeszközök és a munkaerő kihasználásában. Az egész építőipari termelés gaz­dasági színvonala is alacsony, ami főleg a jelentős vesztesé­gekkel és egyéb nem produktív kiadásokkal függ össze. A rossz időjárás következté­ben a mezőgazdasági termelés az elmúlt ötéves tervidőszakban csaknem 10 százalékkal növe­kedett. A legkomolyabb, prob­lémák egyike, hogy nincs össz­hang a növénytermesztés és az állattenyésztés között, neveze­tesen. hogy a növénytermesztés-' ben nem sikerült több takar­mányt termeszteni. Viszont gyorsabban fejlődött az állatte­nyésztés, így növelni tudtuk a hús-, tej- és baromfihúsfogyasz­tást, ehhez azonban külön ta­karmányimportra volt szükség. Az egész gazdasági szférában Jelentős tartalékaink vannak a termelés anyag- és energiaigé­nyességének csökkentésében. Nemcsak felhasználás, hasznom sítás közben keletkeznek vesz- teségek, hanem a gyenge szín­vonalú gazdálkodás következté­ben is. • Jelentős eredményeket értünk el azokban az ágazatokban, amelyek alapokat teremtenek a társadalom szociális, kulturális és közművelődési fejlesztéséhez* Az erre a szférára, az ingve-. nes társadalmi-fogyasztási szolt gáltatásokra fordított állami ki­adások gyorsabban növekedtek, mint a nemzeti jövedelem. A mennyiségi fejlesztéssel azon­ban nincs mindenütt összhang­ban a minőségi fejlődés. Erőtel­jesen javult a helyzet az isko­láskor előtti gyermekintézmé­nyek szférájában. Ez elsősor­ban a nemzeti bizottságok, a képviselők áldozatos munkájá­nak, valamint az állampolgárok kezdeményezőkészségének a vá­lasztási programok végrehajtás sa során elért eredménye. E te­rületen túlteljesítettük az öté­ves terv által kijelölt feladato­kat; az óvodai férőhelyek száma pl. öt év alatt körülbelül 48 szá- zalékkal növekedett. Ezzel azonban csak mérsékelni tudtuk az óvodában ^való elhelyezés Iránti kérelmek számát. Arra lenne szükség, hogy a gyermek- intézmények építésének problé­máját az eddiginél intenzíveb­ben magáénak tekintse a válla­lati szféra is, és a kérdést az eszközök célszerű összevonásá­val és a nemzeti bizottságokkal szorosan együttműködve kelle­ne megoldani. Javult a lakáskultúra színvo­nala; Szlovákiában kb. 230 000 lakást adtunk át. Kevésbé lehe­tünk elégedettek az üzletháló­zat és a többi járulékos létesít­mény fejlesztésével, építésében. Persze, az átadott lakások mi­nősége is gyakran kifogásolha­tó. A lakosság pénzjövedelmé­nek növekedéséhez kapcsolód­va tovább növekedett a szemé­lyi fogyasztás. A növekedés itt — ami a mennyiséget illeti —, öt év alatt kb. 23 százalékot tesz ki. Emellett azonban a fo­gyasztás struktúrája is javult, főleg azáltal, hogy színvonala­sabbá vált a háztartások tartós fogyasztási cikkekkel való fel­szereltsége. A táplálkozás szín­vonala Is emelkedett; kedvező­en növekedett az állami eredetű élelmiszerek részaránya. E szempontból — figyelembe véve az egy főre eső fogyasztást — a világ élenjáró országai közé tartozunk. Továbbra is gondot okoz azonban a belső piacban forgalomba kerülő (főleg ipari) termékek választékának és mi­nőségének fejlesztése, illetve ja­vítása. Elmélyült a hiánycikkek — főleg a gépipari cikkek —1 okozta probléma. Az ésszerű táplálkozás megvalósítása érde­kében még több tejet és tejter­méket, gyümölcsöt és zöldséget kellene fogyasztani. Ha bírálóan szemléljük is a gazdasági és szociális program végrehajtásában elért eredmé­nyeinket, joggal állapíthatjuk meg, hogy az elmúlt időszakban a párt vezető szerepe érvényesí­tésének és a széles tömegek ál­dozatos munkájának köszönhe­tően sok kimagasló sikert ér­tünk el. Ez az eredmény annak is köszönhető, hogy sikeresen fejlesztjük a nemzetközi szo­cialista gazdasági integrációt, főleg a Szovjetunióval való gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműködést. Azt is pozitív jelenségnek te­kintjük, hogy minden évben egyensúlyban van az ország pénzügyi és költségvetés-gaz­dálkodása. Ez stabilizáló ténye­zőként érvényesül a népgazda­ságban. Mivel a népgazdaságban a pénzügyi erőforrásképzés nem volt teljes mértékben összhang­ban a tervekkel és az igények­kel, a költségvetési egyensúly elérése érdekében az utóbbi években megszigorítottuk a. pénzügyi és költségvetési esz­közök felhasználásának feltéte­leit. A takarékossági intézkedé­seknek köszönhetően ugyanak­kor a nem produktív kiadások aránytalan növekedését is kor­látozhattuk (pl. reklám, kiszál­lási költségek, szolgálati gépko­csik stb.J A kiegyensúlyozott pénzgaz­dálkodás annál inkább fontos' tényező, mert a társadalmi, pénzforrásokból fedeztük a ha­talmas terjedelmű beruházáso­kat és a lakásépítést, valamint a társadalmi fogyasztás dinami­kus fejlesztését. Ezen kívül az ötéves tervidőszakban csaknem 30 milliárd korona költségveté­si eszközt fordítottunk a mező- gazdaság szükségleteinek kielé­gítésére, elsősorban az alapve­tő élelmiszerek árának stabili­zálására, államunk politikájának aiapelvével összhangban. Más­részt a növénytermesztés és az állattenyésztés költségeinek csökkentésére, az indokolatlan gazdálkodási különbségek fel­felé való kiegyenlítésére törek­szünk, hogy az eredmények összhangban legyenek az ága­zat fejlesztésére fordított erő forrásokkal. Mint már említettem, a 6. öté­ves tervidőszakban számos fo­gyatékosság és probléma is elő­fordult, olyanok is, amelyek már az előző Időszakban is érettek voltak a megoldásra. Különösen e gazdasági fejlesztés minőségi vonatkozásai okoztak gondot. Itt rendkívül fontos szerepet játszik az emberi tényező. Nem egyszer tapasztaltuk, hogy em­beri tényezők miatt kevésbé ha­tékonyan érvényesül az anyagi, pénzügyi és munkabefektetés. Teljesen Indokolt tehát, ha az elkövetkező Időszakra szóló programok és feladatok kidol­gozásakor különös figyelmet fordítunk a gazdaságfejlesztés minőségi problémáinak gyorsí­tott ütemű megoldására. A komplex intézkedések ehhez megfelelő teret és feltételeket biztosítanak a szabályzók és alapelvek révén. Az eddiginél nagyobb mérték­ben előtérbe kerül az az alap­elv, amely kimondja: csak azt oszthatjuk el, amit saját mun­kánkkal megteremtünk. Kétség­telen, megvannak hozzá az elő­feltételeink, hogy tovább növel­jük az elosztásra szánt erőfor­rásokat. Termelési bázisunk ter­jedelme és struktúrája, a mun­kaerő mennyisége és szakkép­zettsége, valamint a tudományos kutatóbázis ezt lehetővé teszi. Továbbfejlődésünk döntő tarta­lékait azonban ezekben a ter­melést tényezőkben, ezek s’zín* vonalasabb kiaknázásában kell megtalálnunk és érvényesíte­nünk. Érthető, hogy amikor korlá­tozódtak a lehetőségeink, főleg pedig csökkentek a tüzelőa­nyag-, energia-, fém- és egyéb nyersanyagerőforrások növek­ményei, nem számolhatunk olyan fejlődési ütemmel, mint amilvent népgazdaságunk az el­múlt ötéves tervidőszakban el­ért. Ilyen körülmények között is számolunk axtonban növekedés­sel, ebben az évben pl. az ipari termelés 3,3 százalékkal növek­szik, és ennek megfelelően nö­vekszik a nemzeti jövedelem is. A legközelebbi időszakban rend­kívül igényes feladatokat jelent az állami terv teljesítése. 1981- ben a többi minőségi mutató teljesítése is igényes, de teljes mértékben reális feladatok elé állít bennünket. A nyereség nö­vekedése pl. több mint 7 száza­lékot tesz ki, ugyanakkor a rentabilitás és a termelés minő­sége is erőteljesen fejlődik. Napjainkban állandóan hangsú­lyozzuk: nemcsak a feladatok megértésében kell megváltoz­tatni a magatartást, hanem r— és elsősorban — a konkrét cse­lekvésben, a mindennapi mun­kában. hogy a hatékonyságban kimutatható eredményeket ér­iünk el. Tehát a végső haté­konyság növelésére kell töre­kednünk mind a termelési, mind a termelésen kívüli be­fektetéseknél. Úgy kell dolgoznunk, hogy szándékainkat meg tudjuk való­sítani. Ez azt jelenti, hogy min­den anyagi és pénzügyi befek­tetésből és felhasznált munká­ból a lehető legtöbb és legszín­vonalasabb terméket kell nyer­nünk; a nyereség növelésére, megfelelő társadalmi pénzügyi erőforrások biztosítására van szükség. Az állami terv és az állami költségvetés egyaránt el­sősorban ezekből a szándékok­ból indul ki, ezért a lervfelada- tok biztosítása és következetes megvalósítása: az életszínvonal tervezett fejlesztésének egyet­len biztosítéka. Az eddiginél még nagyobb szükség van a ter­melési és a nem termelési szfé­ra összes (eredményének össze­kapcsolására. Tehát szükség van arra, hogy minden egyén is hoz­zájáruljon állampolgáraink igé­nyeinek jobb kielégítéséhez. A jövőbeli fejlődés egyik legerő­teljesebb vonása, a fejlődés ha­tékonyságának alapja a tudomá­nyos-műszaki fejlesztés eredmé­nyeinek javítása és ezeknek a gazdasági gyakorlatban való ki­aknázása. Ez azt jelenti, hogy a tudományos-kutató- és fej­lesztési bázisnak a döntő fela­datokra kell összpontosítania, és az eddiginél rugalmasabban hasznosítani kell e szféra mun­kájának eredményeit. Ugyanolyan jelentős tartalék az egész beruházási folyamat hatékonnyá tétele, a meglevő termelő berendezések kihaszná­lásának következetes biztosítá­sa, az új kapacitások gyors üzembe helyezése és a tervezett termelési és gazdasági paramé­terek elérése is. Az új építke­zések számának csökkentésével és a kapacitásnak a befejezésre való összpontosításával megfe­lelő előfeltételeket teremtünk ežeknek a céloknak az elérésé­hez. A beruházási folyamat min­den résztvevőjének magas foftű felelősséget kell tanúsítania a döntésekben és a kölcsönös kapcsolatok alakításában. A nyersanyag, az anyag és az energia erőforrásai egyre kor­látozódnak, így felhasználásuk" során maximális gazdaságos­ságra van szükség. Másrészt azonban arra is nagy gondot kell fordítani, hogy felhasználás suk során a kor színvonalának megfelelően alakuljon az anyag-, nyersanyag- és energia- igenyesség. Az iparilag fejlett országokban elért eredmények azt mutatják, hogy a gazdaságo­sabb felhasználáshoz nálunk is adottak a lehetőségek. Főleg ebben a szférában kap fontos szerepet, hatalmas teret a tudo­mányos-műszaki fejlődés. Az in- tenzifikálási tényezők érvénye­sítése a minőségileg jobb ered­mények elérése érdekében el­képzelhetetlen a munka és pénzügyi fegyelem bárminemű megsértésének kiküszöbölése, a minden munkahelyen való ma­ximális gazdaságosság alapelvé­nek következetes érvényesítése nélkül. Mint tudjuk, ebben az évben teljes mértékben ki kell bonta­koztatnunk a népgazdaság terv­szerű irányítása tökéletesítését célzó komplex intézkedések alapelveit. Ezek gyakorlati ér­vényesítésének sikerétől függ, hogy miként birkózik' meg a termelési szféra az előtte álló feladatokkal. A bratislavai Slovnaft vállalat etilén-gyártó részlegén dolgozó szocialista munkabrigádok múlt évi jeladataikat 3 százalékkal túlteljesítették. A felvételen: Martin Jákubec az etilén-gyártás technológ giai folyamatának szabályozása kőiben (Falvétel: ČSTK — Neubaueri

Next

/
Oldalképek
Tartalom