Új Szó, 1981. január (34. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-26 / 21. szám, hétfő

Megvalósíthatatlan elképzelés... Annák idején beszámoltunk arról, hogy görög javaslatra az olimpiai játékokat az ókori olimpiák színhelyén szeretnék lebo­nyolítani, mégpedig rendszeresen. Külföldi forrásból merítve le­írtuk, hol rendeznék meg az egyes sportágakban a versenyeket, miként biztosítanák zavartalan lefolyásukaf, hol építenék fel az olimpiai falut és így tovább. Az olimpiával kapcsolatos javasla­tokat természetesen a NOB illetékes bizottsága elé kell terjesz­teni, és magának a NOB-nak kell jóváhagyni. Erről egyelőre szó nem esett, hiszen a dolog egyáltalán nem sürgős. Hanem mie­lőtt a görög elképzelés vita tárgyát képezhette volna, megszüle­tett egy másik javaslat, amelyet két svájci sportbarát vetett pa­pírra és azt szorgalmazza, hogy 1992-től állandóan vagy nyolc­évenként — Svájc legyen a nyári olimpiák színhelye. A zürichi Sport aprólékosan tájékoztatja olvasóit a javaslat­ról, kommentárral és interjúval is szolgál, ami érthető, hiszen saját országukról lenne szó, olyan esemény állandó biztosí­tósáról, amely nemcsak Svájcot, hanem az egész világ sportmoz­galmát és az olimpiai eszmét egyaránt érintené. A nagysza­bású terv szerzői természetesen minden igyekezetükkel arra tö­rekednek, hogy elképzelésüket nyomós okokkal megindokolják. Elsősorban arra hivatkoznak, hogy országuk sportlétesítmé­nyekben gazdag, így nem lenne szükség nagyobb befektetések­re. Mivel pedig Svájc semleges Európa szívében fekvő ország, melyben a többnyelvűség a bé­kés egymás mellett élés ékes bi­zonyítéka, nomeg az a tény, hogy Lausanneben üléseznek a nemzetközi bizottságok, nem le­hetne akadálya a játékok állan­dó lebonyolításának. Az elképzelés szerint az egyes sportágakban az olimpiai verse­nyeket a következő városokban rendeznék: Basel: torna, kézilabda, labda­rúgás Bern: vívás, ökölvívás, röplab­da Lausanne: cselgáncs, birkó­zás, súlyemelés ~ Lugano: kosárlabda, országú­ti kerékpáros verseny Luzern: evezés, kajak-kenu,, lovaglás, sportlövészet, ijjászat Zürich: atlétika, pályakerék­páros verseny Olten: gyeplabda, öttusa Nyílt még a következő spor­tok színhelye: vitorlázás, úszás, vízilabda, nyitó- és záróünnep­ségek A kezdeményezés természete­sen még nem talált az illeté­keseknél visszhangra, hiszen először arra kell választ kapni, vajon Svájc képes-e és egyálta­lán hajlandó-e a nyári olimpiá­nak állandó otthont adni. S ha igen, milyenek lesznek a felté­telek. Megkérdezték Marc Hódiért a Kati két szerelme Vékony, magas kislány Báli Katalin, a losonci (Lučenec) Pedagógiai Iskola tanulója és egyik kiváló sportolója. Fiatal kora ellenére már sikerei is vannak kedvenc sportágában, az 1500 méteres futásban. Igaz, szabad idejében sókat edz. Kiskorától kezdve két „sze­relme“ volt, sokáig nem tudta eldönteni: melyiktől váljon meg, inkább futott, mint gyalo­golt. Az alapiskolában minden versenyen ott volt, a járási ver­senyeken is sikerrel szerepelt, de szépen csengő, kellemes hangjával Is kitűnt. Tagja volt az iskolai énekkarnak, verse­nyeken is ő képviselte az isko­lát. Később községe, Ipolynyék (Vinica) folklóregyüttesének tagjaként megismerte őt az egész nagykürtösi (Velký Krtíš) járás. Énekelt, futott és az utóbbi évek azt bizonyítják, hogy a két „szerelem“ közül a sport az igazi. ir Mi az oka, hogy a két „sze­relem“ küzdelméből a sport ke­rült ki győztesen? — Talán az, hogy sokkal töb­bet foglalkozom vele, mint az énekléssel. Az iskolában rend­szeresen edzek, versenyekre já­rok. _ if Vannak-e már versenyek, amelyekre szívesen emlékszel vissza? — Lehet, hogy a sport szere- tete teszi, de nekem már a he­lyi rendezvényeken való részvé­tel is örömet jelent. Egyikük a Smena-futóverseny, melyen 1979-ben harmadik lettem. A szlovákiai atlétikai bajnoksá­gon, Kassán is jő helyezést ér­tem el: 800 méteren (bár igazi számom az 1500 méter) harma­dikként futottam a célba. Prá­gában 1980 ban az országos baj­nokságon a 6. helyen végeztem. Ez mind olyan siker számomra, amely további jó munkára ösz­tönöz. ★ Milyenek a fejlődési lehe­tőségeid? — Ügy érzem, megfelelők a feltételek. Délutánonként há­rom órán át van közös edzé­sünk, melyet korábban Ivan Eibner tanár irányított, de ősz óta Papp Imre, a szaktanintézet tanára foglalkozik velünk, Ka­mii Nosian „főedző irányítása mellett.. Két alkalommal edzőtá­borozáson is voltunk a Magas- Tátrában, de most térdsérülés miatt kényszerpihenőre vagyok ítélve. it Távolabbi terveid vannak a sporttal? — Természetesen, hiszen aki megszerette, nem tudja egy­könnyen abbahagyni. Persze, tudom azt is, hogy a „csúcsra“ nem juthat fel mindenki, az adottságok és lehetőségek egyé­nenként változók, de sportolni, bizonyos szinten, mindenkinek lehet. Ha befejezem az iskolát, mint nevelőnő igyekszem majd a gyerekekkel is megszerettet­ni a sportot. Az elképzelés dicséretes. Pá­lyára kell vinni, versenybe állí­tani mindenkit, s megérteni, hogy aki pályára lép — még ha nem is győz —, mindenképpen nyer. Vesztesek csak azok, akik távolról, tétlenül nézik mások egészséges küzdelmét, vetélke­H ócpt BÖJTÖS JÄNOS 1981. I. 28. NOB tagját a Nemzetközi Sí Szövetség (FIS) elnökét mi a véleménye a tervezetről? — Nem hiszem — mondotta — hogy ez az elképzelés — az olimpiát állandóan egy helyen megrendezni, amint azt már a görögök is javasolták — a NOB- ban sok pártfogóra találna. Az olimpiai eszmének többet hasz­nál, ha a játékokat minden egyes alkalommal más más vá­rosban rendezik meg. A legújabb javaslatról az idei Baden Ba- den-í kongresszuson vitatkoz­hatnak majd, vajon nem lenne e célszerű, nyolc- vagy tizenkét évenként az olimpiát ugyanazon a helyen lebonyolítani. A do­logban a legnagyobb pozitívum az lenne, hogy egy hely állan­dóan készen állna és amennyi­ben a játékok megrendezésénél problémák adódnak, vállalná a pótrendező szerepét. Hodler egyúttal sajnálkozásá­nak adott kifejezést a felett, hogy a javaslatról oly sokat ír­tak, még mielőtt az egyes sportszövetségekkel tárgyaltak volna. Pedig hát azok adják a szakembereket. Véleménye sze­rint Svájcban jelenleg nem ked­vező a hangulat az olimpia ren­dezésével kapcsolatban, de le­het, hogy célszerűbb, ha a javas­latot most kezdeti állapotában elvetik. Persze azért általában kíváncsian várják a fejleménye­ket, annak ellenére, hogy a többség utópiának tartja az egészet. (k) Csehszlovákiá­ban a modern sportgimnaszti­ka a népszerű sportok közé tartozik. Az or­szág legjobbjai évek óta kitü­nően szerepel- , nek a nagy vi­lágeseménye­ken, ami első­sorban annak köszönhető, hogy az egyesü­letekben körül­tekintő, komoiy ' ’gényes mun- A... folyik f CSTK-felv.) Szervezett sportélet — falun Sztankovics a legjobb immár töb mint egy évtizede a rimaszombati IRiin. Sobota) járásban is (megszavazzák, ki­hirdetik az év legjobb sportoló­it. Az elmúlt évi eredmények alapján a járás legjobb sporto­lója címet Sztankovics István, a rimaszombati Lokomotíva szlo­vákiai és országos ifjúsági baj­nok birkózója érdemelte ki. A dicsőséglistán a válogatott ver­senyzőn kívül még kilencen kaptak helyet ime a névsor he­lyezési sorrend nélkül. Baláž Peter, birkózó (Lokomo­tíva Rim. Sobota), Balciar Ján cselgáncsozó (Lok. Rim. Sobo­ta), Básti Ferdinand, labdarúgó lAjnácskő), Filka Vladimir, lab­darúgó (Slovan Rim. Sobota), Kanát Jaroslav, cselgáncsozó (TJ Mladosť R. Sobota), Lajgútová Táňa röplabdázó (Iskra Hnúš- ťa), Réthy Marian, cselgáncsozó (Lok. Rim. Sobota), Uhliar Ján, cselgáncsozó (TJ Mladosť Rim. Sobota), Uličný Ondrej kulturis­ta (Iskra Hnúšťa).-h. a­Egy 800 lakosú falu sport- egyesületének évzáró taggyűlé­sére menni? Szombaton? Rossz időben? Inkább gyere hozzánk, így az ismerősöm. És elmentem — Illésházára (Nový Život). Mert az ember kí­váncsi. Van-e mit mérlegre ten­ni a kisegyesületekben? És egyáltalán: van e szervezett sportélet a falun szokásos lab­darúgáson kívül? Az első meglepetés az utcán ért. Kerestük a kultúrházat. Egy bácsika útba igazított. Lehetett vagy hetvenéves, ö is az évzá­róra igyekezett. Együtt men­tünk. Az asztalon sokszorosított pa­pírok az új vezetőség összetéte­lére tett javaslattal, az évi mun­katervvel, az idei rendezvényeik* kel,... Megtelik a kultúrház. Minden korosztály képviselve. Lehetnek vagy hetvenen-nyolc- vanan. A nők sem hiányoznak. A későn jövők megjárják: pót­széket kell keresniük. Ha talál­nak. Ki gondolta voina, hogy eny- nyien összejönnek? Kellemes meglepetés. Két kollegám sem győz eléggé csodálkozni. Szabó Pál tanító nyitja meg a gyűlést, majd átadja a szót Fel­iinger István elnöknek. Régen, vagy talán nem is hallottam ilyen tartalmas (nem frázis!) beszámolót kisegyesület évzáró­ján. Eredmények, elismerő sza­vak. Az elsők közölt rendeztek a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) járásban spartakiád-be- mutatót, a kerületi bajnokság­ban szereplő junior kézilabdá­zók tornát nyertek Bratislavá- ban, jól megy a tekézőknek, a sakkozóiknak) bronzérmet nyer­A lengyel atléták tervei Kétségtelenül kár, hogy a Király Kupa küzdelmei során nem a DK-ban oly kitűnően bevált Lendl—šmíd kettős képviseli a csehszlovák színeket, s különösen a Mesterek Tornáján nagy­szerűen szerepelt Lendl hiánya pótolhatatlan (ČSTK-felv.J (N) — A lengyel atlétika jó évet zárt. Versenyzői az olimpi­án 2 arany-, 4 ezüst- és 1 bronz­érmet szereztek, négyszer értek el világcsúcsot. Szerencse, hogy az idősebb versenyzők folytat­ják. Egyedül Irena Szewinska nem versenyez tovább. De nem szakad el sportágától, a női at­létikával foglalkozik a szövet­ségben. A válogatott bizonyára megérzi hiányát, mert Irena ki­vételes egyéniség volt. A női csapat nehéz helyzetben rajtol az Európa Kupa elődöntőjében. Az utánpótlás ugyanis még nem áll készen a helytállásra. Jelenős változások történtek a szakmai irányításban. Az év vé­gén újjászervezték ugyanis az edzőtanácsot, amelyet az olim­piai magasugró bajnok Wszola édesapja, Roman Wszola vezet. Néhány változás történt a szak­ágakért felelős edzők személyé­ben is, a szövetségi kapitány Marek Lucynski maradt, foly­tatja a négy évvel ezelőtt meg­kezdett munkát. Érdekesség még, hogy a versenyzők számá­ra is létrehoztak egy bizottsá­got, amelynek az élén Jacek Wszola áll. Tehát apa és fia is a szövetség vezetőségének tagja. Hat futó, köztük Malinowski és Grazyna Rabsztyn (aki az év végén férjhez ment, de tovább­ra is leánynevén versenyez) Ausztráliába utazott, a többiek otthon készülnek. Wladyslaw Kozakiewicz, a rúdugró olimpiai bajnok a világcsúcs további ost­romát igéri, s hasonló tervekkel várja az idényt Urszula Kie- lan is. A magasugró bajnoknő 205 cm-re szeretné javítani a csúcsot. Pillanatnyilag csak Ta- deusz Slusarski, a montreali olimpiai aranyérmes rúdugró pihen, az év végefelé ugyanis Bécsben műtéten esett át. A lengyel férfiak a harmadik, a nők az ötödik helyre pályáz­nak az Európa Kupában. tek a járási bajnokságban), a futballisták a II. ogztály közép­mezőnyében tanyáznak, sok hí­ve van az alapfokú testnevelés­nek, a röplabdának, tenisz­nek... Jóleső érzés volt hall­gatni, hogy a falu vezetői mennyire szívükön viselik a sportéletet, milyen jó az együtt­működés a társadalmi és álla­mi szervekkel, a szövetkezet­tel... A beszámoló bírált is. Például a járást, hogy képtelen volt megrendezni a labdarúgó kupa küzdelmeit, hogy a fiata­lok egy része közömbös, nem élnek kellőképpen a lehetősé­geikkel; azt is beismerte önkri­tikusan a beszámoló, hogy a ve­zetőség bizonyos akciók szerve­zésében nem volt mindig hatá­rozott ... Igen, így teljes a kép. Nem (kell elhallgatni a fogyatékossá­gokat sem. A vitában nagyon szépen beszélt az efsz és a hnb elnöke. Mindketten a fiatalokra apelláltak, és hangoztatták: csak közös erővel, összefogás­sal, együttműködéssel tehetik mozgalmassá, széppé a falu sportéletét. Illésházán nem az a cél, hogy világbajnokokat neveljenek, ha­nem hogy még jobban „meg­mozgassák“ a falu emberét, hogy a szabad időt nem csak a kocsmában, a televízió előtt töltsék, hanem a sportpályán is. A dunaszerdahelyi járásban 65 tesnevelési egyesület van, s ahogy a járási küldött az évzá­rón elmondta, a fennállásának 30. évét ünneplő, 231 tagot számláló lllésházi Družstevník a legjobb 10 közé tartozik. De ahogy hallgatta az ember a ter­veket, az elképzeléseket, lesz­nek ők még a legjobb öt között is! Mert a lelkes és ügyes veze­tők szervezőkészsége, sportsze- retete még magasabb csúcsokra ragadhatja az illésházi sport szekerét. Egyik csúcsnak számítana — mondja félig viccesen Németh István, a futballszakosztály el­nöke, ha az illésházi öregfiúk legyőznék az országszerte is­mert és elismert szlovákiai ma­gyar újságírók labdarúgócsapa­tát. Ez még sosem sikerült ne­kik. Igaz, csak egyszer játszot­tak ellenük. Május 9-re ismét betervezték. No nem a győzel­met, hanem a mérkőzést. Ál­lunk elébe 1 (T. V.) ZAVAROS HELYZET A nemzetközi kerékpársport­ban zavaros a helyezet és a nemzetiközi szövetség pillanat­nyilag nem sokat tesz a zűrza­var csökkentése érdekében. Ré­geben az UCI, vagyis a Nemzet­közi Kerékpáros Unió fogta ösz- sze az egyes országaik kerékpá­ros szövetségeit, teljesen füg­getlenül a szövetség által fog­lalkoztatott versenyzők státusá­tól. A hatvanas évek közepén a Nemzetközi Olimpiai Bizottság követelésére minden nemzetközi sportszövetségben szigorúan kü­lön kellett választani az ama­tőr és a hivatásos versenyzőket, így az UCI 1965-től kezdve kény­telen volt megelégedni a csúcs­szövetség szerepkörével, s ugyanakkor két önálló és egy­mástól független nemzetközi sportszövetség alakult. A közelmúltban tartották Genfben a FIAC, a FICP és az UCI kongresszusát. Az amatőrök és a profik szövetségének vez®» tősége külön-külön tanácskozott és a kiszivárgott hirek szerint & hivatásos szövetség egyik kül­dötte az amatőr szövetség ülé­sén is szót kapott. Arról igyeke­zett tájékozódni, hogy vajon a» amatőr szövetség hozzájárul-e a Giro d’Itaiia és a Tour de Fran­ce nyílt versennyé való nyilvá­nításához. Azaz, beleegyeznek e abba, hogy a világ két legjelen­tősebb hivatásos versenyén amatőrök is induljanak. Nem döntöttek, de a hírek szerint e jelenlevők többsége bizonyos mértékig helyeselte a tervet. Amikor a francia profiverseny­zők erről tudomást szereztek, a legerélyesebben tiltakoztak a terv megvalósítása ellen, úgy­hogy a Tour de France igazga­tósága sietve kijelentette: a* 1981-es versenyen nem vehetnek részt amatőr kerékpárosok. (NDj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom