Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-30 / 48. szám

TUDOMÁNY TECHNIKA Az utóbbi években gyakran olvastunk és hallottunk az energiaválságról, amely szinte az egész világon megnyilvá­nult. Egyes országokat erőseb­ben, másokat kevésbé kifeje­zően érintett. A természetes tüzelőanyag- és energiaforrá­sok, a szén, a földgáz és a kő­olaj készletei gyorsan fogy­nak, ezért a tudósok új ener­giaforrások után kutatnak, amelyek a következő évtize­dekben fokozatosan pótolhat­nák az eddigi -tüzelőanyagokat Az egy lakosra jutó energia- fogyasztás gyors ütemben nö­vekszik, ezért ez a kérdés vi­lágszerte a figyelem központ­jába került. Földünjt lakossága jelenleg megközelítőleg 6000 milliárd kilowattóra villamos energiát fogyaszt évente. A kő olaj készleteit 90,4 milliárd tonnára, a földgázkészleteket 59 000 milliárd köbméterre, a kőszénét 8000 milliárd tonná ra, a barnaszénét pedig 343 milliárd tonnára becsülik. A tüzelőanyagok világmérlegében jelentős szerepet kezd játszani az atomenergia. Egyes felmé­rések szerint az atomenergia elsődleges forrásaként 6 mil­lió tonna uránkészlettel lehet számolni, ami a szakemberek szerint hat évtized szükségle teit fedezheti. A NAPENERGIA HASZNOSÍTÁSA A tudósok az új, nem hagyo­mányos energiaforrások kere­sése közben a Napra összpon­tosítják a figyelmüket. Közis­mert, hogy a Nap óriási meny- nyiségű energiát sugároz a vi­lágűrbe. Ebből csupán egy tö­redék jut el a mi bolygónkra, de ez a töredék is rendkívül nagy mennyiséget képvisel. A Nap körülbelül harmincezer- szer több energiát sugároz a Földre, mint amennyit az egész emberiség fogyaszt. A napenergia tehát képes fe­dezni az emberek teljes ener­giaszükségletét. Az eddigi fosz- szilis tüzelőanyagokkal szem­ben számos előnye is van. Tel­jesen tiszta energiaforrás, nem szennyezi a környezetet, mint például a fosszilis tüzelőanya­gok égetése. További előnye, hogy kimeríthetetlen, és csak­nem az egész Földön előfor­dul. A napenergia kihasználása azonban bonyolult ügy. Nagy területen szóródik szét, ezért csekély a sűrűsége. Ezért a szükséges hatás eléréséhez kis területre kell koncentrálni. Ezt a problémát a tudósok nagy tükörrendszerek, esetleg len­csék segítségével oldják meg, amelyek automatikusan kísérik a Nap járását. Így nagy meny- nyiségü hő gyűjthető össze a napsugarak fókuszában. További kedvezőtlen körül­mény, hogy a napsugárzás éj­jel szünetel, és borús időben nappal is korlátozott. Ezt a szakemberek nagy energiatáro­lókkal igyekeznek megoldani. A napenergia kihasználásában a földrajzi szélesség is szere­pet játszik. Ebből a szempont­ból legkedvezőbbek a feltéte­lek a trópusi sivatagokban, ahol csaknem egész éven át meleg és napsütéses az időjá­rás. Az említett kedvezőtlen kö­rülmények mindeddig fékezték a napenergia kihasználását az emberiség szükségleteinek fe­dezésére. Ojabban azonban a szakemberek számos műszaki berendezést szerkesztettek a napenergia kisebb mértékű hasznosítására. Ezek közé tar­toznak a levegő- és a vízme­legítők, a napkályhák, a nap­energiával fűtött házak és egyéb középületek, a napener­giával üzemeltetett hűtőberen­dezések és egyéb klimatizáló rendszerek. A Szovjetunióban a Kizil-Kum sivatagban üzem­be helyezték az első villamos áramot termelő naperőművet, ahol évente átlagosan 300 na­pon át felhőtlen az égbolt. A helioenergetikai szakemberek véleménye szerint 10—15 év alatt jelentős haladást érünk él a napenergia gyakorlati hasznosításában. AZ IGÄBA fogott szél A tudósok figyelmét egy másik nem hagyományos ener­giaforrás sem kerülte el: ez a szél energiája. A szél az egyes nagyobb területeken kialakuló légköri nyomás különbségeiből keletkezik. Minél nagyobbak ezek a különbségek, annál erő­sebb a szél. Az atmoszférában nemcsak helyi jellegű szelek keletkez­nek, hanem nagy területeken ható légáramlások is. A szak­emberek véleménye szerint az egész földkerekségen ható sze­lekben legalább kétszer annyi energia rejlik, mint amennyi fosszilis energiaforrás az em­beriség rendelkezésére áll. A szélenergia olcsó, s a nap­energiához hasonlóan tiszta, emellett kifogyhatatlan. Ezért az emDerek már régebben is figyelmet szenteltek a kihasz­nálásának. Ahhoz, hogy az ember ki­használhassa a szél energiáját, előbb meg kellett ismernie a tulajdonságait. Ebben az irány­ban már a rómaiak is elértek bizonyos haladást. Rómának ugyanis évente több mint fél­millió tonna egyiptomi búzára volt szüksége a lakosság élel­mezéséhez. A római szakembe­rek hamar felismerték, hogy tavasszal Egyiptom felől fúj a szél, nyugati irányban, nyáron viszont éppen fordított irányú a légáramlás. E felismerés alapján a gabonát főleg ta­vasszal szállították Egyiptom­ból, amikor kedvező volt a széljárás. Az emberek a szél erejét ki­használva vitorlás hajóikon be­járták a tengereket és az óceá­nokat, új világrészeket fedez­tek fel, élénk kereskedelmet folytattak távoli országokkal. Emellett munkába is fogták a szelet. A szélkerékkel hajtott malmok, vízmüvek és kisebb fűrésztelepek világszerte el­terjedtek. Ismeretesek voltak az ókori Perzsiában, Egyiptom­ban és más régi civilizációik­ban. Európában csak a ke­resztes háborúk után terjedtek el a szélmalmok, főleg nyuga­ton, ahol rendszeresebb a szél- járás, mint a belső szárazföldi területeken. Az első szélmalmokat 1105- ben építették Franciaország­ban, Angliában 1143-ban, Né­metországban pedig 1222-ben épültek az első szélmalmok. Csehszlovákiában a legrégibb szélmalom a prágai Petiin he­gyen volt, ezt 1227-ben építet­ték. Később Morvaország és Szlovákia területére is elju­tottak a szélmalmok. A 17—18. évszázadban körülbelül 500 szélmalom működött a jelenle­gi Csehszlovákia területén. A szélenergia kihasználásá­ban a szélerőműveké a jövő. Ebben az esetben a korszerűen megszerkesztett szélkerekek dinamót hajtanak, amely akku­mulátorokat töltenek árammal. A vízkerékkel szivattyút Is le­het működtetni, amely egy ma­gasabb szinten elhelyezett tá­rozóba emeli a vizet, s ez ön­eséssel vízturbina meghajtásá­ra szolgálhat. Az energiater­melésnek tehát több változata is lehet. Szélerőművek főleg ott nyújt­hatnak megbízható teljesít­ményt, ahol rendszeresen fúj a szél. Építésük elsősorban tá­vol eső tanyákon, farmokon le­het előnyös, ahová a hálózati áram bevezetése nagy költ­séggel járna. A szélerőművek nagy problémája azonban, hogy szeles időszakokban fö­lösleges mennyiségben termel­nek áramot, szélcsend idején viszont nem működnek. A ku­tatók több irányban is foglal­koznak a villamos energia tá­rolásának kérdésével, s ha ez a probléma megoldást nyer, a következő évtizedekben nagy- jövő várhat a szélerőművekre. EGYÉB TERMÉSZETI ENERGIAFORRÁSOK A nap- és a szélenergián kívül a szakemberek más ter­mészeti energiaforrások kihasz­nálására is számítanak. Ilye­nek például a földből feltörő melegvíz-források. A hévizeket megfelelő műszaki berendezés segítségével lakások fűtésére is fel lehet használni, amit egyes országokban már be is vezettek. A Párizs közelében fekvő Melune települést pél­dául 1969 óta geotermális ere­detű vízzel fűtik. A szakembe­rek kiszámították, hogy eb­ben az esetben évente' kétmil­lió tonna fűtőolajat takaríta­nak meg. Egyes országokban, például Oj-Zélandban, Mexikó­ban, japánban és a Szovjet­unióban geotermális erőmüvek is műkődnek. Felvetődik továbbá a vul­kánerőművek építésének a le­hetősége. Ebben az esetben néhány nyílást fúrnának a vulkán kőzetébe, ezek egyiké­be folyóvizet vezetnének, amely a többi nyíláson forró gőzként térne vissza. Az ilyen természetes kazánként műkö­dő vulkán hőenergiáját villa­mos energia termelésére lehet felhasználni. A Szovjetunióban már kidolgoztak egy tervet a kamcsatikai Avacsinszkaja vul­kán energetikai hasznosítására. A Föld mélyében rejlő geo­termikus energia kihasználásá­ban óriási lehetőségek vannak. A földkéreg hőmérséklete ál­talában 3300 méter mélység­ben éri el a 100 Celsius-fokot, de egyes helyeken ez sokkal közelebb is előfordulhat a Föld felszínéhez. A szakemberek a nem ha­gyományos energiaforrások ku­tatása során a tengeri apály és dagály jelenségére is fel­figyeltek, ami a Nap, a Hold és a Föld gravitációs kölcsön­hatásainak a következménye. A dagály akkor a legnagyobb mértékű, amikor a Hold, a Föld és a Nap megközelítőleg egy tengelyben fekszik. A da­gályok és az apályok energe­tikai potenciálja körülbelül 1240 milliárd kilowattórának felel meg. Az ember megfelelő földrajzi környezetben, folyó­torkolatoknál és öblökben épí­tett zárógátok segítségével ezt az energiaforrást is hasznosí­tani tudja. Egy ilyen kisebb teljesítményű erőmű már mű­ködik a Szovjetunióban, s to­vábbiak építését tervezik szá­mos tengerparti országban, fő­leg Nagy-Britamniában. A fosszilis tüzelőanyagok fo­kozatos kimerülése végül is rá­kényszeríti az embert, hogy alapvetően új módszerekhez fo­lyamodjon energiaszükségletei­nek fedezéséhez. A fentiekben említett energiaforrások az év­század végéig jelentős szerep­hez jutnak a világ számos ál­lamában. Ráadásul kevésbé szennyezik a környezetet, mint az eddigi, hagyományos ener­giahordozók. DR. PETER FORGAC A JÖVŐ ENERGIAFORRÁSAI Kombinált nap- és széleromű Jörg Schlaich stuttgarti mér­nökprofesszor egy új típusú erőmű tervével foglalkozik, amely a nap- és a szélenergiát kombináltan hasznosítaná. A berendezés középpontjába egy nagyméretű toronyszerű kürtő áll, belsejében szélturbinákkal. A tornyot környező területet több emeletnyi magasságban műanyag fóliatető fedné. Az úgynevezett üvegházhatás kö­vetkeztében a tető alatt a nap­sugárzás a levegőt jelentősen felmelegíti, s minden irány­ból a kürtő felé erős, a kürtő­ben már orkánszerűvé váló lég­áramlás indul meg. A tervező számításai szerint egy 300 m magas, 10 m átmé­rőjű kürtőbe épített szélturbi­na 1 MW teljesítményt szolgál­tatna. A fóliatető átmérője ez esetben 400 m volna. Egy 1000 MW-os berendezéshez már 900 m magas kürtőt kellene építeni, amelyben hét óriási turbinát helyeznének el. Ezt a kürtőt 9600 m átmérőjű fólia­tető venné körül. Ha a kísérletek igazolják a tervező elgondolásait, és a gaz­daságossági számítások is ked­vezőek, az efféle erőműveket olyan helyeken célszerű építe­ni, ahol a napsugárzás erőtel­jes, például Dél-Európában, vagy Észak-Afrikában. (Élet és Tudomány) 1 2 T 4 J­A kombinált nap- és szélerőmű működésének vázlatos rajza SZÉLTORONY — GONDOKKAL Ez év áprilisában az új energiaforrások kutatásával foglal­kozó amerikai mérnökök, technikusok figyelme az észak-karo- linai Boone városra összpontosult. A kormány utasítására ugyan­is minimálisra korlátozták az itt felépített széltorony, valamint a hozz4 tartozó 2 MW-os turbina működését. A világ jelenlegi legnagyobb szélerőműve ugyanis kellemetlenül zavarta a vá­roska mintegy 4000 lakójának a nyugalmát. Az amerikai ener­getikai minisztérium, a széltornyot kivitelező General Electric Co. társaság, valamint a kísérleteiket végző légügyi állami hiva­tal munkatársai olyan probléma elé kerültek, amire nem számí­tottak: a zaj problémája elé. A szakembereik megállapították azt, amit a város lakosai hat hónapon át tapasztaltak. A turbina bizonyos infrahangokat ad ki, amelyek a hallható sávon kívül esnek, s amelyek az időjá­rási feltételek, a széljárás változásai szerint különböző formá­ban és mértékben hatnak. A polgárok általában nagyon kelle­metlen fütyülő hangokra panaszkodnak. Az energetikai minisz­térium munkatársa reálisan megállapította: „Amit a polgárok közvetlenül hallanak és tapasztalnak, s amit elsősorban meg kell oldanunk, az az ablakok rezgése és zöreje, a lakásban elhe­lyezett különböző tárgyak remegése.“ Egyelőre nem szüntették be teljesen a 6 millió dollárért épí­tett széltorony üzemeltetését. A szélkerék percenkénti fordulat­számát azonban 35-ről 23-ra csökkentették, s az acél szerkezeti anyagokat üvegszállal merevített műanyaggal cserélik ki. Egyes feltevések szerint az akusztikai problémák bizonyos aerodina- mikus rendellenességekre vezethetők vissza, amelyeket a torony tetején elhelyezett rotor ún. légárnyékba ikerülése okoz. A szak­emberek szerint ezek a negatív tapasztalatok nem lesznek kiha­tással a szélenergiával kapcsolatos tervekre. (TT) A CÉL — 15 EZER MÉTER A szovjet fúrótechnikusok új világrekordot könyvelhetnek el: a Kóla-félszigeten, Mur- manszk város közelében vég­zett „SG 3“ jelzésű mélyfúrá­suk túlhaladta a 10 ezer mé­teres mélységhatárt. A fúrást tovább folytatják, hogy elérjék a nagy célt, a 15 ezer métert. Az Egyesült Államokban már sok év óta a 9 ezer méteres határon túl fúrnak, de egyik kísérlet sem haladta meg a 9600 métert. A kola-félszigeti fúróegység már néhány hónap­pal ezelőtt bejelentette, hogy 9700 méteres teljesítménnyel megdöntötte az amerikaiak re­kordját. A 10 ezer méter túl­lépésével a szovjet fúrótechni­kusok egy jelentős határvona­lat hagytak maguk mögött. Az „SG 3“ csoporttal egyidejűleg a kőolajban gazdag Azerbajd­zsánban is folyamatban van egy nagy mélységű szovjet fú­rás, az „SG“, amelynek szin­tén 15 ezer méter a célja. Az egyik legérdekesebb cél a „mélyen fekvő földgáz“ ke­resése a Föld belsejének kris­tályos szerkezetű kőzeteiben, amelyek a geológusok feltéte­lezései szerint nagy mennyi­ségben tartalmaznak földgázt. A kola-félszigeti fúrásokról ér­kező első híradások arra en­gednek következtetni, hogy a nagy mélységben fekvő „őskő­zetekben“ valóban találtak ilyen gázt. A Cervencei Május 9 Efsz-ben az észak-morvaországi kerületben az elsők között kezdeményezték a napenergia felhasználását az állattenyésztési telepen szükséges használati víz melegítésére. Számításaik szerint ezzel a saját erőből kivitelezett berende­zéssel évente 5660 kWó villamos energia takarítható meg. A fel­vételen az istálló tetején elhelyezett napkollektorok láthatók (A CSTK felvétele) 1981. XI. 30. i ÚJ SZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom