Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-06 / 27. szám
Bernard BrqZina, a Szovjetunióban megalakult csehszlovák hadosztály egykori harcosa, gyakori vendég a kaszárnyában levelet megválaszoljam. Van egy lányismerösöm. Kétszer járt már nálam, de azért a levélváltás sem maradhat el. Nagy közlegény elgondolkodva néz maga elé. Ellentétben a áateci katonatársával, ő rossz levélíró. Talán azért, mert barátjai gyakran felkeresik, elújságolják, hogy a járási bajnokság fordulóiban hogyan játszott a futballcsapatuk. Jóleső érzéssel nyugtázza, amikor ezt hallja tőlük: „Ha te is játszottál volna, minden másképp sikerül“. — Jól érzem magam a kollektívában. A fiúk mindenben segítenek — mondja a csallóközi fiú. — A katonaságnál a szószoros értelmében érvényesül a kollektív munka, a kollektív szellem. — Valóban így van — veszi át a szót Gálik közlegény, — Azok, akik ügyesebbek, akiknek jobban megy a tanulás, segítenek a gyengébbeknek. Ez bizony sokat jelent, mert mi tagadás, nekem is jólesik, ha főleg az elméleti tudásom bővítéséhez segítséget kapok. Az órájára néz, majd mentegetőzve mondja, hogy neki és társainak őrszolgálatba kell készülniük, menniük kell. Az ajtóból azonban még visszaszól. — Két évből még nem sok telt el, de úgy érzem, hogy a tényleges katonai szolgálat fó iskola lesz számunkra. Embert faragnak belőlünk. Mi is mindent megteszünk, hogy kötelességünknek, és a katonai eskünek maradéktalanul eleget tegyünk. NEMETH JANOS H árom azonos nevű család lakott valamikor Kassa (KoSice) egyik kis utcájában, amely közel három és fél évtizede viseli Rásky István nevét. Ki volt Rásky István? Mozdonyfűtő, majd gépész, a CSKP egyik alapító tagja, a kassai munkásmozgalom elkötelezett harcosa. Róla nevezték el azt az utcát, ahol élt, ahol hét gyermekét nevelte. Egyik fiával, Rásky holtán elvtárssal beszélgettünk a minap. Hatvanéves életútjáról és az általa irányított nemzeti bizottság újbóli győzelméről. Mindenekelőtt édesapja került szóba, aki elindította azon az úton, melyen szinte gyermekkora óta halad, különböző politikai és társadalmi tisztségeket betöltve. Közel tíz esztendeje a Kassal Északi városkerületi Nemzeti Bizottság elnöke. — A családban én voltam a legfiatalabb gyerek — emlékszik Rásky elvtárs. — De már felettem is elröpült hatvan esztendő. Apám mint mozdonyfűtő sokfelé eljutott, gyak ran találkozott a magafajta munkásemberekkel, sokat tapasztalt. A Magyar Tanácsköztársaság idején a vörös mozgalom harcosaként teljesített szolgálatot mozdonyán. Az első köztársaság megalakulása után Kassán telepedett le, nem térhetett vissza Mogyorországra. Alkalmi munkásként kereste a kenyérrevalót. Közben aktív szerepet vállalt a vörös szakszer vezetékben. Részt vett a pártalapító munkálatokban, majd mint a CSKP tagja, különböző tisztségeket töltött be. A párt egyik csoportjának vezetőjeként 1938-ig tevékenykedett. Ami kor megerősödött a párt befolyása a városban, apám gépészként dolgozott a villanytelepen. Az 1935—37-es években, a párt képviselőjeként a vá rosi képviselőtestület tagja volt. Ben nünket, gyerekeket is bekapcsolt a politikai munkába. En például na ponta száz Kassai Munkás-t hordtam szét, röplapokat, tájékoztatókat továbbítottam. A Horthy-rendszer, idején apámat elbocsátották a munkahelyéről, rendőri felügyelet alá ke rült. 1944 januárjában a nyilasok letartóztatták, koncentrációs táborba hurcolták. Egyik hazatért harcostár sótól tudtuk meg a szörnyű igazságot. Egy embertelen menetelés közben apám nem bírt lábra állni, a német fasiszták agyonlőtték. Megszakadt a beszélgetés fonala. Rásky elvtárs lehajtott fejjel gondolt édesapjára. Akárcsak a város idősebb kommunistái, apja harcostársai 1946- ban, amikor ezt a kassai kis utcát Rásky utcává keresztelték. Rásky Zoltán ugyanebben az esztendőben vált a CSKP tagjává, édesapja munkásmozgalmi tevékenységének igazi folytatójává. Közben kitanulta az elektroműszerész szakmát, ebben dolgozott 1950-ig, amikor a pártapparátusba szólították. Ezt megelőzően egy háromszáz tagú utcai pártszervezetnek volt a titkára. 1948 ban részt vállalt a politikai munká (Róbert Berenhaut felv.) ból, egy évvel később már a falu szocializálásának megvalósításán műn kálkodott. Harminc esztendővel ezelőtt a vá rosi pártbizottság titkáraként, később a városi nemzeti bizottság alelnöke ként dolgozott. Majd hat éven át volt igazgatója az általa alapított Lakás gazdálkodási Vállalatnak. Rásky Zoltán köztudottan egyike azoknak a kommunistáknak, akiket az 1968-as események sem tévesztették meg. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: — Csak becsületesen érdemes dől gazni, erre még apám tanított meg. Elköteleztem magamat a munkásosz tály ügye, pártunk politikája mellett és ehhez életem végéig ragaszkodom, bárhol is dolgozzam. Tíz esztendővel ezelőtt választották Rásky Zoltán elvtársat a Kassai Északi Városkerületi Nemzeti Bizottság elnökévé. Irányítása alatt a nemzeti bizottság, a kerületben élő több mint huszonnyolcezer lakos segítségével jelentős eredményeket ért el a Nemzeti Front választási prog ramjának teljesítésében. Az is köztudott, minden esztendőben a nyer tesek között szerepel ez a városke rület a nemzeti bizottságok versenyében. Kapott már* kormányelisme rést is. A tavalyi eredmények értékelése alapján a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottságtól idén elismerő oklevelet és ötvenezer korona pénzjutalmat kaptak. Rásky elvtárs meg említett néhányat az elért eredmé nyékből. — Eddigi eredményeinket követke zetes, céltudatos szervező munkával, a lakosság lelkes segítségével értük el. Tavaly például a körzetünkben élő és dolgozó emberek több mint tizenhárom millió korona értékű felajánlást tettek, amit 140 százalékon felül teljesítettek. A Z-akció beruházásos részében 3,2 millió korona értéket hoztak létre. A nem beruházásos jel legű fejlesztési akciók megvalósítása terén 10,6 millió korona értéket ho zott létre lakosságunk. Ezen a szakaszon a vállalt kötelezettségeket közel 153 százalékra teljesítették. Ezek az adatok mindennél többet mondanak. Többek között igazolják azt is, hogy az NF választási programjának teljesítése nagyon sikeres nek mondható ebben a városkerületben. — Számomra ez a legkedvesebb születésnapi ajándék, — jegyezte meg Rásky elvtárs. — Bízom abban, hogy a megbízatási időszak letelte után a nemzeti bizottságok versenyében elért újabb győzelmünkkel adhatom át elnöki tisztségemet. KULIK GELLERT 1980 VII. 0. / napról a másikra. De nem akarokl — Mi célja van még magának az életben? — A legközelebbi célom az, hogy Józsi barátommal kiisszuk a kishordó- ból a maradékot. Ha innen kiszabadultam. — Ez minden? — Nekem már ennyi is elégi 3 Fizetésnap van. A kis gépjavító műhely melletti talponálló már tíz óra előtt megtelik vendégekkel. A kiszolgálónő, a mindenki által közkedvelt Rézike, ilyenkor már hitelbe is ad. Ű pontosan tudja, kinek mennyi a fizetése, ki mennyi jutalomra számíthat. Sőt, az áldott jó szíve még arra is rákényszeríti őt, hogy az utolsó ötszázast már nem váltja föl senkinek, any- nyit minden törzsvendégének haza kell adnia. Mert még a feleségek egyszer megcibálnák Rézikét valahol. Tizenkettőkor, a boríték kézbevétele után már a műhelyben nem találni senkit. A főnökség tudja, látja ezt, de szólni senki sem mer. Ez az egy nap jár a melósnak, hiszen maga a főnök is szívesen üldögél a szálloda kávéházának sarki asztalánál. Néha megesik, hogy valamelyik munkás felesége megjelenik a kiskocsma előtt és követeli a férjétől a fizetést. Azt mondják, amikor legutóbb Ju- cika oda állt a férje elé, elvette a borítékot és adott neki húsz koronát, az emberek heccelni kezdték a férjet. Fizettek neki, itatták őt. Annyira fel- heccelték, hogy hazarohant, késsel rontott az asszonynak. A szomszéd mentette meg Jucikát az utolsó pillanatban. A kiskocsma törzsgárdája azóta biztonságban érzi magát. Elrettentő példa ez a többi asszony számára, hogy soha többet ne álljon férje elé fizetésnapon. Azóta nem is volt rá példa. 4 G.-ben a Nagy családot úgy ismerik, mint a legrészegesebb famíliát. Iszik az ötvenöt éves háziasszony, iszik mindkét fia és mindkét menye. Csak a férje nem iszik. Talán életében ösz- szesen annyi alkoholt nem ivott meg, mint a családja egy nap alatt. — Hogyan tudott józan maradni? — kérdezem tőle munkahelyén, a szövetkezeti tehénistállóban. — A feleségem megszülte a két gyereket és utána kezdett inni. A szom szédasszony szedte őt rá. Én korábban módjával megittam a magamét, de akkor elhatároztam, egy kortyot se többet. Ha mindketten az italnak adjuk a fejünket, mi lesz a gyerekekkel? Kezdetben, megmondom őszintén, vertem az asszonyt az italozás miatt, vállással fenyegettem, de semmi sem használt. Elvonókúrán is volt, az sem segített. Tehetetlen vagyok. Mosok, főzök, rájuk s megpróbálom ép ésszel elviselni mindazt, ami nálunk rendszeresen lejátszódik. Nem tudom, meddig leszek még erre képes. Egyre nehezebb. Az asszony a gyerekekkel együtt pálinkát főz, amíg tart, azt isszák. Ha elfogy, veszik az italt. Higgye el, már engem is foglalkoztat a gondolat, hogy közéjük állok, leiszom magam, és könnyebb lesz mindent elviselni. De nem megy, nincs gyomrom hozzá. 5 Szomorú, kialvatlan tekintet: — Két csodaszép kislányom van és egy mindenkinél drágább feleségem — volt. Az ital, az választott el minket, semmi más. Nem Is csoda, hogy nem tudott velem élni az asszony, az ő helyében én már hamarabb kiadtam volna az utam. A családom elhagyott, de az ital maradt. És józan pillanataimban nagyon boldogtalannak érzem magam. 6 Megyünk az utcán. A kis falu már az éjszakai pihenőre készülődik. Valahonnan, valószínűleg a legközelebbi mellékutcából rekedt nőtafoszlányok hallatszanak. Közelebb érve kísérőm az árokpartra mutat: — Berci... már megint részeg. Bercinek a faluban mindenki ismeri az életét. , Szegény, igen szegény családból származik, de a felszabadulás után sikerült elszabadulnia a földtől, a szegénységtől, iskolába került. Tanítói, osztálytársai csodálták éles eszét. Egészen a gimnáziumig eljutott. Csodagyereknek tartották. Az utolsó vizsgák előtt eltűnt. Keresték, sokáig nem találták meg. Hetek teltek el, amikor végre előkerült: hullarészegen! — Azóta — és annak már van vagy húszegynéhány éve — szinte egyfolytában iszik. Néha, félmámoros állapotban a falu kocsmájában még mindig hibátlanul elszaval verseket, matematikai képleteket sorol... És, amikor már annyira részeg, hogy a lábán se bír állni, ezt mondja: csak ez a pálinka, csak ez a pálinka ne lenne! És a cimborái hagyják, hogy egész éjszakákat az árokparton töltsön. Azt mondják, még egyszer se fordult elő, hogy valaki is haza vitte volna öreg édesanyjához. Bercit már leírta a falu. 7 Senki sem hitte, hogy M. Bélának érdemes elvonókúrára járnia. Notórius alkoholista, akin már senki és semmi sem segít — mondogatták az emberek. Valóban, példátlan volt, amit ő müveit: részeg fejjel fejszével kergette a családját, józanul pedig térden állva esedezett bocsánatért a felesége élőit. Háromszor volt már kezelésen, de hiába. A kórházból való hazaérkezése után alig telt egy hét, tíz nap, folytatta újra az ivászatot. Hosszabb időt nem bírt ki. Már-már tragikus esemény szoktatta le — valószínűleg véglegesen — az alkoholról. Tizenkilenc éves lánya figyelmeztette az apját: ne igyon többet, mert öngyilkos lesz, nem bírja tovább az állandó rettegést! Az apa nem vette komolyan a figyelmeztetést, másnap ismét leitta magát. A lány betartotta a szavát: felakasztotta magát a padláson. Szerencse, még idejében levágták a kötelet. — Hogy leszokjon az alkoholról, ahhoz mindennek meg kellett történnie? — kérdezem, miközben nekem tölt egy pohár bort, ő pedig szódát iszik. — Közel húsz esztendő kiesett, elveszett az életemből. Valójában csak amióta nem iszom, hét hónapja és tíz napja, azóta élek. Azóta tudok logikusan gondolkodni, azóta fogom fel mi is történik körülöttem. Azóta, hogy könnyű és tiszta a fejem. De a kérdésére válaszolva: nem tudok ... nem tudok mit mondani... szégyenlem magam ... ember szeretnék már végre lenni. Józan, ép ésszel gondolkodó ember. 8 (Szlovákiában jelenleg 60 ezer alko-. holistát tartanak nyilván.) ZOLCZER JANOS CSAK RECSOlEIESEN Érdemes dolgozni
