Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-25 / 52. szám
A NAP kel - Kelet-Szlová- kia: 7.27, nyugszik 15.48 Közép-Szlovákia: 7.35, nyugszik 15.56 Nyugat-Szlovákia: 7.43, nyugszik 16.04 órakor A HOLD kel - 1.24, nyugszik 12.39 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük Szilveszter nevű kedves olvasóinkat 1855-ben született Giovanni PASCOLI olasz köttó (+1912), 1905-ben született Tadeusz BREZA lengyel iró. AZ ÚJ SZÓ JÖVŐ HETI VASÁRNAPI SZÁMÁNAK TARTALMÁBÓL AZ AKCIÓKÉPESSÉG ALAPFELTÉTELE MIROSLAV §0LC CIKKE NEM DÉLIBÁBOT KERGETNEK SZABÓ SÁNDOR RIPORTJA TÉL A HEGYEK ALATT LALO KÁROLY RIPORTJA ÉLETUTAK TALÁLKOZÁSA HACSI ATTILA RIPORTJA rudolf Öcsém ÉLETE ÉS HALÁLA LUDWIG TUREK NOVELLÁJA „A HARCBAN NEM SZABAD MEGÁLLNI“ BEVEZETŐ EGY SOROZAT ELE A Bratislavai Nehézgépipari Üzem dolgozói egy hónappal a határidő előtt leszállították a Szovjetunió számára gyártott hidraulikus hengereket. Fevételünkön: Ján 2iak műszaki ellenőr (V. Andor - ŐSTK - felv.) Számtalan gyengéim egyike a vadhús. Számban összefut a nyál, hacsak rágondolok - mondjuk - a vadas nyúlra, fácánsültre, fogolypecsenyére, a tűzdelt őzgerincre, vagy akár egy ízletes amely - idényben - elég gyakran többfajta vadhúst is kínál a tisztelt vásárlóközönségnek. Néhány héttel ezelőtt is így tettem és nem csalódtam. Olyasvalamire bukkantam, amitől egészen felvillanyozódtam. Firtató kérdésemre habozás nélküli, határozott választ kaptam: - Van, mégpedig vadsertés, combrész... Lelki szemeim előtt máris tányéromon párolgott a vékonyra szeletelt, két oldaláról barnapirosra sült pecsenye, a magamVADDISINÓAGYARRA VADÁSZOM szarvaspörköltre. Nem csoda, hogy amikor időm engedi, szenvedélyemtől űzve járom a húsboltokat, főleg azokat, amelyeknek cégére ilyenfajta csemegével is kecsegtet és bőszen vadászom vadhúsra. Megvallom, sajnos többnyire hasztalan, amolyan járatlan kocavadászként üres tarisznyával térek haza. De néha ünnep van az én utcámban is. Ezt az elmúlt néhány esztendőben több esetben egy kitűnően ellátott nyitrai szövetkezeti húsboltnak köszönhettem. Ezért, ha történetesen arra vezet utam, sohasem mulasztom el a Mezőgazdasági Főiskola, illetve az Agro- komplex épületcsoportjával átellenben felkeresni ezt a csalogató boltot, szedte csipkebogyóból készített mártással. Jó két kilót vettem a sonka formájú tömbbe fagyasztott húsból és fel- ajzottan gondoltam arra, vajon a szükséges fűszerek közül van-e otthon fe- nyömag, kakukkfű, az elmaradhatatlan fekete áfonya, nem is beszélve a hiánycikknek számitó, immár tőkés importot követelő fokhagymáról. (A beszerzési nehézségek miatt már eleve lemondtam a burgonyáról és inkább - ez stílusosabb - a finom zsemlyegombócra adtam le voksomat). Közben kuncogva jutót* eszembe a régi vicc, amely fénykorát az időszaki hagymahiány idején élte. Az igényes vendég egy kisvárosi vendéglőnkben sült tevefület rendel, pirított hagymával. A pincér kissé zavarba jön: - Bocsánat, tevefülünk, az van, de hagyma... hová gondol, uram? Maradjunk a tárgynál. A vadhúst hazavittem, még egy-két hétig fagyasztással porhanyosi- tottuk, majd ünnepi ebédre vendégeket hívtunk. Csakhogy alig engedett fel a hús és feleségem a nagy konyhakéssel szeletelni akarta, döbbenten állapította meg- meddő próbálkozás. A két kiló vaddisznóhús egyszerűen széthullott. Igaz, nem az atomjaira, csak - eltekintve egy gyerektenyérnyi darabtól- szabálytalan alakzatokra, amelyeknek nagyságrendje megfelelt a gulyáskészítés követelményeinek, de szeletet egyet sem lehetett belőlük varázsolni. S ez a tény még annál is jobban bántott, hogy az ilyen csontról le farigcsált, s többnyire távolról sem a combból származó húsdarab kékért becsületesen megfizettem a combhús eléggé borsos árát. A történet csattanója azonban csak most következett. A piros húshalomból kísérties fehéren ránk vicsorgott a nemes zsákmány - fél állkapcsa. Fogastul. Ez azután kiengesztelt. Elhatároztam, hogy gyakrabban látogatok el abba az általam is agyondicsért húsboltba. Mert ki tudja, talán egyszer olcsó lapockaáron kifogok egy sértetlen és komplett kapitális vaddisznóagyart. .. Gály Iván IDŐSZERŰ GONDOLATOK A következő időszak igényes feladatai megkövetelik a vállalaton belüli irányítás színvonalának javítását. A helyzet olyan, hogy az sok vállalatban az anyag - és élőmunka-fogyasztás normaalapja nem megfelelő. Különböző vállalatokban az azonos munkákat eltérően normázzák. A kalkuláció és a költségvetés nem befolyásolja megfelelően a gazdaságosságot, a kalkulációeredményeit és az egyes központok gazdálkodásának eredményeit nem használják ki kellőképpen az irányításban. Nem kötik ezeket össze következetesen az egyes kollektívák és vezetők anyagi érdekeltségével. Az irányító szervek többségében egyelőre nagyon keveset tettek az irányító apparátus és az adminisztráció racionalizálásával kapcsolatban. A hatékonyság és a gazdaságosság növelésére irányuló törekvésünk részét képezik a rossz minőségű termelés bírságolására vonatkozó intézkedések. 1979-ben a raktára- - zott termékeknél a veszteség több mint 1 milliárd korona volt. Ezek a nyilvántartott veszteségek a rossz minőségű munka következményei, kéttized százalékkal csökkentik az átlagbérek növekedésének ütemét, és lényegesen csökkentik a hozzájárulásokat a kulturális és szociális szükségletek alapjához. Az eddigi tapasztalatok alapján már folyik a további eljárás megvitatása. El akarjuk érni, hogy a rossz minőségért ne csak a végtermékek termelőit, hanem az alvállalkozókat is bírságolják. Ha helyt akarunk állni a külföldi piacokon a konkurrenciában, ha azt akarjuk, hogy elégedettek legyenek a hazai fogyasztók, sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk a minőségre. Azok a vállalatok, amelyek ezt megértették, tökéletesítik gyártásközi és a készáruellenörzést, intézkedéseket hoznak a technológia konstrukciójában, a termelés szervezésében és ott, ahol kell, szükséges káderváltozásokat hajtanak végre. Ezt helyesnek tartjuk. A komplex intézkedések nemcsak a rossz minőségű munkát bírságolják, hanem jelentősen előnybe helyezik az új progresszív termékeket, amelyek magas műszaki, gazdasági és esztétikai színvonalon állnak. A szállítások azt mutatják, hogy a vállalatok és a dolgozók ezen az úton jelentős összegekhez juthatnak. A termékek minőségét javító intézkedéseket meg kell vitatni a termelési értekezleteken, a szakszervezetekben, hogy konkrétan minden dolgozóhoz eljussanak. Lubomir Strougal a CSKP KB 18. ülésén mondott beszédéből Orosz nyelv-testnevelés -polgári nevelés szakos pedagógus. Bodrogközben, Zemplén (Zemplin) községben született. Huszonhat éve Nagyidán (Vel'ká Ida) tanít. Néhány hónap múlva lesz negyvenöt éves. „Gyermekkori vágyam teljesült azzal, hogy pedagógus lettem“ - mondta egy őszinte beszélgetésen. Most is magam előtt látom az arcát, sok minden leolvasható róla. Leginkább a derű, az élénkség. Horkay András számomra a klasszikus pedagógust jelenti. Nemcsak a gyerekeket - felnőtteket is tanít. Már több mint negyedszázada együtt él, együtt lélegzik a faluval. Az iskola igazgatóhelyettese, tizenöt évvel ezelőtt képviselőnek is megválasztották. Sokat dolgozik. Kommunistaként szinte minden tömegszervezet munkáját segíti, ötleteket ad, állandó tevékenységre ösztönzi az embereket. Nagyidán különösen nagy szükség van az ilyen magatartásra. A falu lakosságának lelki egyensúlya ugyanis másfél évtizeddel ezelőtt megbillent. Bizonytalanságban éltek. A Kelet-szlovákiai Vasmű közvetlen Nagyida szomszédságában terül el, a nagyolvasztók és a többi gyár kéményei erősen szennyezik a levegőt. A járási nemzeti bizottság döntése értelmében már 1970-ben fel kellett volna számolni a falut. A módosított döntés 1980-ra tolta ki a határidőt, legújabban azonban már kétezret emlegetnek. Az utóbbi öt év folyamán több mint ötszázan költöztek el Nagyidéról. de a lakosság száma még így is 2899. Horkay Andrásnak pedig fontos ez a közel háromezer ember. Időt, fáradtságot nem sajnálva törekszik arra, hogy valamilyen módon lekösse az emberek figyelmét, gazdagítsa őket. Nyilván az sem véletlen, hogy Horkay András vezetésével a Kassa- vidéki járásban éppen Nagyidán működik a legjobb tudományos ismeretterjesztő társulat, amely az alapiskola mellett alakult: az úgynevezett szülői népi egyetemükön azonban a felnőtteknek is tartanak olyan előadásokat, melyek tágítják szemléletüket, s elősegítik tudományos világnézetük formálását. Horkay András nagyon sokat tesz Nagyidéért, a nagyida- iakért. Szívügye természetesen mégis az iskola, az anyanyelvű oktatás magas színtű folyamatos biztosítása. Amint elmondotta, jóleső érzés számára, hogy a magyar tanítási nyelvű alapiskolából kikerülő tanulók 70 százaléka érettségit szerez, a többség főiskolai tanulmányokkal is eredményesen, nyelvi nehézségek nélkül megbirkózik. A nagyidai gyerekek nemcsak a tanulásban, a sportban is kiválóak. Horkay Andrásnak nagy szerepe van abban, hogy a kézilábdában, négytusában, sakkban kerületi versenyt nyertek, asztaliteniszben pedig mind a fiúk, mind a lányok a járás legfobbjai közé tartoznak. Odaadó munkájáért Horkay Andrást szeretik Nagyidán, és a felettes szervek - amelyektől már több kitüntetést kapott - elismerik tevékenységét. Jóllehet, ö ezzel sohasem dicsekszik. Szerényen, de őszintén vallja: „Nekem az a legnagyobb jutalom, ha a gyerekek szemében azt az örömteli fényt látom, amely a sikerélményből fakad. Nem tagadom, jóleső érzés, hogy ennek eléréséhez a tudást tőlünk kapják.“ SZASZÁK GYÖRGY A TUDÁST TŐLÜNK KAPJÁK 1980. XII. 31.
