Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-20 / 29. szám

Kijevi városzrészlet, előtérben Lenin szobra A második világháború borzalmas katasztrófa volt. A háborús szeren­csétlenségek és gaztettek láncolatá­ban, amelyek Coventryt, Lenlngrádot sújtották. Kljévé volt a legborzalma­sabb tragédia. Csupán a Kijev kör­nyéki Babij Jár szakadékban a nácik 100 ezer (egyes számítások szerint 195 ezer) embert lőttek agyon! Kijev nem adta meg magát. Az ille­gális területi pártbizottság 11 parti­zánalakulatot szervezett, s ezekben az alakulatokban 4400 ember küzdött. A megszállók ellen vívott harcban ta­núsított bátorságáért 1317 kijevi ka­pott kormánykitüntetést, s magát a várost a „Hős város“ címmel tüntették ki. Hogy könnyebben éljünk Valamikor az asztalos, a pék, a konyhakertész és a kőműves mester­ségét tartották a városban a legtisz­teletreméltóbb foglalkozásnak. Az ipart csupán kis kézműipari üzemek képviselték. Ma Kijevben elektronikus számító­gépeket, folyami hajókat, villamoso­kat, exkavátorokat, fényképezőgépe­ket, magnetofonokat, műszálat, bútort, cipőt, motorkerékpárokat, gyógysze­reket, kötött árut, mosógépeket és tranzisztorokat gyártanak. A kijevi = Vannak városok, amelyeknek = a múltja jelentősebb, mint a je­= lene. Vannak városok, amelyek Ü még az ifjúság köntösében vár­= ják jövendőjüket. Kijev az idő = mindhárom dimenzióját harmo­= nikusan egyesíti. Egy kanadai turista, aki először járt Ukrajnában, hazatérve cikket írt a helyi lapba. Írását ezzel a lelken­dező felkiáltással fejezte be: „Kijev a világ legszebb városa!“ Megmosolyoghatjuk ugyan ezeket az elragadtatott szavakat, ám a fogé­kony kanadai véleményét, különböző időkben Lev Tolsztoj, Honoré de BaT zac, Fjodor Dosztojevszkij, Louis Ara­gon, Adam Mickiewicz, Vlagyimir Ma­jakovszkij, Hja Ehrenburg is osztotta. Valamennyien lelkesülten írtak erről a városról. Pavel Popovics szovjet űr­hajós pedig a következőket mondta: „Kijevvel találkozni — mindig öröm. Én úgy néztem a világűrből, mint a földkerekség legcsodálatosabb he­lyét.“ Korok emlékezete I9HU VII. 20. Kijev, a Szovjetunió harmadik leg­nagyobb városa, három évszázadon keresztül az ősi Kijevi Fejedelemség fővárosa volt, abban az időben, ami­kor Moszkva még nem létezett. A város keletkezésének történeté­téről szóló legenda szerint három fi­vér, Kij, Scsok és Horin, valamint nő­vérük, Libigy, a Dnyeper folyó jobb partján emelkedő három magas dom­bon várakat épített. Mindez az V. században történt. A legidősebb test­vérről a várost Kijevnek nevezték el, a közeli folyó pedig a Libigy nevet kapta. „Kijev keletkezésének és fejlődé­sének a legjobban kedvezett — állítja száraz tárgyilagossággal a mai kijevi útikalauz — előnyös földrajzi fekvé­se. Nem messze attól a helytől, ahol a Dnyeper egyesíti magában a nagy folyók, a Berezina, a Szozs, a Prip- jaty és a Gyeszna vizét, Kijev folyója Európa egyik legnagyobb vízi útjává válik.“ Ebből következik, hogy Oleg fejedelem kitűnően eligazodott a gaz­dasági földrajzban, mert a történe­lemben arról olvashatunk, hogy 882- ben kíséretével csónakokon leeresz­kedett Kijevig, és ott mondta: „Ez a város lészen az orosz városok anyja“. Ám mint ismeretes, az előnyös földrajzi fekvésnek megvan az ára. A háború veszélye Damoklész kardja­ként állandóan a város fölött' lebe­gett. A XII. században Batu kán ta­tár-mongol hordái, a XIV. században a litván hübérurak, a XV. -században a krími tatárok, a XVII. században a lengyel slahta (kisnemesség) ellen harcoltak. A nép csak azután lelt vé­delmet, s találta meg a jövőbe vetett hitét, miután 1654. január 18-án Uk­rajna egyszer s mindenkorra újra­egyesült Oroszországgal. Csak csodálni lehet a kijeviek ma­kacs kitartását és optimizmusát: még a legnehezebb' időkben is folytatták városuk építését, és csodálatos, a mai embert is gyönyörködtető alkotásokat hoztak létre. Az ősi Kijev védőfalaihoz tartozó, 1037-ben épült Aranykapu (Zolotije Vorota) Kijev város főbejárata lett. Ugyanebben az évben alapította Bölcs Jaroszlav a csodálatos Szofija székes- egyházat. 1380-ban a Várhegyen épült kastély a város dísze lett. Kijev rohamosan fejlődött és növe­kedett. A XIX. század elején valami­vel több mint 50 ezer lakosa, 90 ut­cája és 30 mellékutcája volt. A század végén már Európa egyik legnagyobb városává fejlődött, lakóinak száma meghaladta a félmilliót, a 340 városi utca és a 60 mellékutca összhossza mintegy 200 kilométert tett ki. A század eleji, Kijevről szóló szám­talan leírás közül egyik sem adja vissza olyan pontosan a város atmo­szféráját és báját, mint Konsztantyin Pausztovszkij író. ,,A tavasz Kijevben a Dnyeper áradásával kezdődik. Ezen felül azonban más is áradni kezdett a városban: a ragyogó napfény, a szí­nek frissesége, a langyos, illatos szél. A Bibikov sugárúton kirügyeztek a mézgás jegenyenyárfák. Az évszáza­dos kertekből hűvös hullámok áram­lottak az utcákra: a sarjadó fű lehe­leté, a nemrég kibomlott levelek ne- szezése. > Még a főutca, a Krescsatyik járdáin is hernyók mászkáltak. Cserebogarak és lepkék repültek be a villamosok kocsijaiba. Beköszöntött a kijevi ker­tek évadja, a kertek széles övként hú­zódtak a Dnyeper vörösagyagos, me­redek partszegélye felett.“ A háború megpróbáltatásai A német-fasiszta területrablóknak több napos harc után 1941. szeptem­ber 19-én sikerült elfoglalniuk Kije- vet, Szovjet-Ukrajna fővárosát. Ami­kor több mint két év múlva a város felszabadult a hitlerista megszállás alól, 800 ipari üzem, 6 ezer lakóház, 940 állami hivatal, 140 általános is­kola, 4 kultúrpalota, 58 klub, 13 film­színház s 250 könyvtár romokban he­vert. A Krescsatyik mind a 324 épületét felrobbantották. Ügy festett, mint egy tégladarabokkal és vasbeton törme­lékkel teletömött mély szakadék. Azokban a napokban a külföldi új­ságok szenzációs szalagcímekkel hök­kentették meg olvasóikat: „ ... a vá­rosban mindent kifosztottak és lerom­boltak. A kommunistáknak száz-száz­tíz évre lesz szükségük ahhoz, hogy Kijevet újjáépítsék!“ Újjászületés Kijev 1943. november ö-ra virradó éjjel szabadult fel a hitleri megszállás alól. Másnap reggel pedig a városban máris hozzáfoghattak az újjáépítés­hez. A kijevieknek mindössze nyolc évre volt szükségük ahhoz, hogy a vá­rosban — az elpusztult obeliszkek és emlékművek kivételével — semmi se emlékeztessen többé az elmúlt há­borúra. Jelenleg " Ukrajna fővárosának la­kásállománya mintegy 15 millió négy­zetméter alapterületű, ez pedig any- nyit jelent, hogy eddig már három háború előtti Kijev épült fel, és most készül a negyedik. A városban min­den húsz percben születik egy gyer­mek, és az építők minden húsz perc ben adnak át egy új lakást. Kijev két év múlva ünnepli alapí­tásának 1500. évfordulóját. Évszáza­dokon át a város a Dnyeper jobb part­ján helyezkedett el. Csak a XX. szá­zad második felében, mintegy 30 év­vel ezelőtt született meg a gondolat: a bal parti síkságot is birtokba kell venni, s be kell építeni. A kételkedők azt hangoztatták, hogy nem szabad építkezni olyan földterületen, amelyet a Dnyeper ára­dó vize rendszeresen elönt. A terve­zők azonban, miután megfelelő szá mításokat végeztek, arra a következ­tetésre jutottak, hogy a beiszapolt ho mokágyazalon építsék fel a házakat. Igaz, egyetlen négyzetméternyi te­rület beiszapolására hat rubelt kell fordítani a városi költségvetésből, érthető tehát, hogy hatalmas végösz szeg kerekedik ki. Hiszen ilyen ho­mokágyazatra épültek a 100 ezer la­kosú Ruszanovka és Bereznyiku ha­talmas épülettömbjei, és Obolony is, ahol már most 150 ezer kijevi lakik, és a közeljövőben újabb 50 ezer em­ber kap majd lakást. Ha a Dnyeper árterületének beépí­téséről lemondtunk volna, magyaráz­zák a kijeviek, most az erdőt kellene irtanunk, vagy értékes, termékeny földterületeket kellene beépíteni, ami­nek úgyis szűkiben vagyunk. A város fejlesztési tervét nemrég dolgozták ki, s eszerint Kijev körül szputnyik- városokat létesítenek, természetesen a várost körülölelő erdő határán túl. Az erdőhöz nem nyúlnak. A Libegy szállá A Szcfija székesegyház gyárak termékeit a világ 80 országá­ban ismerik. Itt van az Ukrán Tudományos Aka­démia, és itt székelnek az akadémia intézetei, köztük az egész világon Is­mert Paton Villamoshegesztési inté­zet, a nagy ukrán forradalmár költő­ről, Tarasz Sevcsenkóról elnevezett egyetem. A városnak főiskolái, tech­nikumai, iskolái, könyvtárai, színhá­zai, múzeumai, képtárai vannak, vagy­is minden, aminek egy modern, több mint 2 millió lakosú városnak lennie kell. Ám a kijeviek azzal is büszkélked­hetnek, amivel századunkban, a tudo­mányos-technikai forradalom korában korántsem dicsekedhet valamennyi nagy ipari központ: tiszta levegőjük van. Az ukrán fővárosba érkezett amerikai újságírók megjegyezték: „New Yorkban naponta kétszer kell inget váltani, itt két napig lehet egy inget hordani.“ A tudósok kiszámították: ahhoz, hogy a légkörben az oxigénvesztesé­get teljesen pótolhassák, minden ki­jevi lakosra 25 négyzetméter zöld te rületnek kell jutnia. Kijev megköze­lítette ezt a követelményt: központjá­ban, a város legjobban beépített ré­szén minden lakosra 20 négyzetmé­ter zöld terület jut. Tizenháromszor több, mint Párizsban, hússzor több, mint Tokióban és negyvenszer több, mint Hongkongban. Kijev 780 négyzetkilométernyi te rületen fekszik. Területének három ötödét tölgyfák, gesztenyefák, cipru­sok, füzek, platánok zöld erdeje bo rítja. Háromszáz almafajta, hetvenfé- ie bokor és 10 millió .virág illatozik a városban. Ezt a rengeteg virágot a ki­jeviek minden évben elültetik az ut­cájukon. (A RADUGA című folyóirat cikkei alapján) (arch.-felv.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom