Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-25 / 52. szám

ISMERI Két halász beszélget.- Mit gondolsz, hány kilós az a hal, amit karácsonyra fogtam? A fele. BLÖD Cicvarek bemegy az étterembe.- Kérem, az ünnepek alkalmá­ból szeretnék valami ritkaságot enni. Például vadkacsát. Mire a pincér:- Kérem, nálunk a vendég sza­va parancs. Igaz, csak házi ka­csánk van, de levágás előtt alapo­san megvadítom.- DILEMMA- Szeretném megajándékozni a feleségemet egy szép kutyával. Ez mennyibe kerül?- ötezer korona. Ez kérem nagyszerű házőrző eb.- Az a problémám, ha ennyi pénzt adok érte, akkor mit fog őrizni? FÉRFIMONOLÓG- Borzasztók ezek az ünnep előtti bevásárlások. Ha kijövök a pénzzel, nem jövök ki a felesé­gemmel. Ha viszont kijövök a fele­ségemmel, nem jövök ki a pén­zemmel ... HÉTKÖZNAPI GONDOLATOK Az ember rendszerint akkor kezdi óvni az egészségét, ami­kor az már nincs meg. xxx Az a jó főnök, aki pillanatok alatt eldönti, mihez kapjon. xxx Az ötvenévesek némely do­logra túl fiatalok, másra meg már öregek. xxx Az egyik legnagyobb hazug­ság azt állítani, hogy mindenki kíváncsi az igazságra. xxx A halálunkig képesek va­gyunk túlélni bármit. xxx Azt, hogy érdemes valami­ért az életünket áldozni, eddig csak az élők bizonygatták. xxx A legnagyobb óvatosságunk ellenére tisztogatás közben valahogy mindig bepiszkítjuk magunkat. xxx Leégett a felszólalásával, mert senkit sem tudott meg­gyújtani. xxx Minden szamárságért fizetni kell, a legjobb esetben pénzzel. xxx A főnököm nem hiszi el, hogy hízik. Szent meggyőző­dése, hogy mások fogynak. Sz. J. fordításai A hét vicce Karácsonyra vásárolt halak úszkálnak a fürdő­kádban. Az egyik feltűnően vidáman lubickol. Meg­kérdi a társa:- Hát te minek örülsz ennyire?- Életemben először végre tiszta vízben úszkál­hatok. AFRIKAI KALAND A misszionáriusról már jó ideje nem érke­zett hír. Otthon már ag­gódnak érte. Epedíció indul Afrikába felkutatá­sára. Néhány hét múlva megtalálják. Már leg­főbb ideje: a bennszü­löttek egy karóhoz kö­tötték és dárdákkal ke­resztüldöfték, de még életben van. „Nagyon fáj?“ - kérdik aggódva a megmentök. - „Egy­általán nem, csak ha nevetek.“ LEHETŐSÉG- Ha most nyerek a sportkán, megveszem azt a bundát.- És ha nem?- Akkor kénytelen le­szel te megvenni, drága férjem...- Ne félj, ez nem földrengés, csak a szomszédok próbálják agyoncsapni a karácsonyra szánt pon­tyot...-Sasai.- A fa alá tettem néhány apróságot. Hoztam nagyí­tót, hogy megtaláld! (Lubomír Kotrha karikatúrái) KÉRDÉS- Papa, ki hozta nekem ezt a külföldi játékautót?- Természetesen a Télapó.- Nahát akkor a Télapó ott áll az előszobában, és követeli, hogy add meg a tartozásodat. KÁVÉ- Főúr, tegnap egész éjjel nem tudtam behunyni a szemem az önök kávéjától.- Olyan erős volt?- Nem. Azon törtem a fejem, hogy miből készíthették. INTERJÚ- Elnézést, uram, szeretném megtudni, hogy mit hallgat ön ün­nepnapokon?- A feleségemet, kérem. IDILL- Drágám, végre megkaptuk ezt az új szövetkezeti lakást. Mondd, hogy rendezzük be?- Kölcsönökre... Ünnep a lakóte­lepen (Elek Tibor rajza) 4 1/ isflú koromban min­*\ dig azt kellett énekel­ni a fenyőfa előtt, hogy „mennyből az angyal, lejött hozzátok“ és én azóta is vá­rom, hogy mikor jön le az a bizonyos angyal, de a jelek szerint megszakadt a vasúti összeköttetés a bolygónk és a mennyország között. De a karácsony ennek ellenére a béke és a szeretet ünnepe. Viszont este tízkor az an­gyal helyett lejön hozzánk Pixnfleisch Henrik, nem a mennyországból, hanem az első emeletről, és könyö­rög, lépjek közbe, mert a fe­lesége már másfél órája szü­net nélkül veri. Felbaktatok az erélyes asszonykához, aki az ártatlan és naív telkekre jellemző finomsággal felkér, hogy ne avatkozzak be az intim szférájába és fejemhez vágja a hokkedlit. Mert kará­csony a béke és a szeretet ünnepe. A Tv-híradó bemondónője bájos mosollyal értesít arról, hogy az egyik amerikai város óvodájában a gyermekek já­ték közben lelőtték az óvó­nénit, majd lassú tűzön meg­sütötték, és csak úgy kézzel (evőeszköz nélkül! Ejnye, ej- nve!) meaették. a Dápa naav- misét celebrált, Mária Callas egy római étteremben meg­pofozta Onassist, Franciaor­szágban pedig ismeretlen tettesek ellopták az Eiffel tornyot, majd nyomtalanul eltűntek. A híreket zenével színesítik: az áhítatot a „Csendes éj“ dallama hi­vatott fokozni. Mert kará­csony a béke és a szeretet ünnepe. VÁROM AZ ANGYALT Hajnali három órakor a te­lefon ugraszt ki az ágyból. Könnyektől nedves női hang közli velem, hogy ó Klotild és már tegnap délután óta vár engem, most mit csinál­jon. Gyengéden megkérdez­tem, hogy hányadik emele­ten lakik és amikor közli, hogy az ötödiken, jóságosán azt tanácsolom, hogy csa­varja magát hidegvizes lepe­dőbe és ugorjon ki az abla­kon. Mert karácsony a béke és a szeretet ünnepe. Az ünnep első napján még mindig az angyalt várom, de helyette az anyósom érkezik. A feleségemnek az a drága jó anyukája egyébként csak délután négy órakor tiszteli meg portámat, most azon­ban már délelőtt tíz órakor megjelenik. Mert karácsony a béke és szeretet ünnepe. Délután két órakor befut Róza néni és átadja felesé­gemnek a karácsonyi aján­dékot: egy flanelt bugyogót, ami csak egyszer volt rajta, fiatalsága idején, 76 évvel ezelőtt. Utána elcsipeget há­rom szelet rántott húst, két tányér töltött káposztát és hat szelet tortát. Ót perc múl­va epegörcsöt kap és amikor taxit hívok, átkozódva távo­zik, mert ő tudja, hogy mi meg akartuk mérgezni. A ta­xira elkér tőlem ötven koro­nát, ugyanis nem fogja ma­gát ilyen hozzám hasonló méregkeverőért kiadásokba verni. Mert karácsony a béke és a szeretet ünnepe. A második ünnepnapon, úgy este hat óra tájban, vég­re kettesben maradunk. Ülünk a fotelban és nézzük egykor bájos otthonunk romjait, aztán sóhajtva mo­sogatni kezdünk. Mert kará­csony a béke és a szeretet ünnepe. PÉTERFI GYULA 1980. XII. 25. ÚJ SZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom