Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-25 / 52. szám

Egy régi fénykép mai felkiáltójelei avagy ismerjük őket. Csak elismerjük, mert szükségünk van arra, hogy valami legyen a múltunkban. Igaz, igaz, a CSEMADOK, a Szőlősék sokat segítettek neki... DRENKO ISTVÁNNÉ: - Hát, mi kerti táplálékot, egyéb ennivalót vittünk neki. Egyik dedikációjában ezért fogalmaz így: „Drenko Istvánnak, kerti táplálékért lelki táplálékot, cseh változatban. Fábry Zol­tán Stós 967. IX. 17.“ Hozzánk mindig nagyon kedves volt. Ha tudtuk, hogy pihen, megvártuk, amíg felkel, és kinéz az ablakon. Igaz, én inkább a szépirodal­mat olvasom. Most Dubától. Fábry ne­kem nehéz. DRENKO ISTVÁN: - Nekem nem ne­héz, engem vonz, mint a csermely. En­gem őtőle nem tudnak eltávolítani. Kitet­Ez a szöveg annak a fotográfiának a hátlapján olvasható, amely még febru­árban került a kezembe. Szerzője kilétét nem tudtam fölkutatni, annál inkább a megörökítetteket. Közülük ketten nem élnek: az idén tíz éve halott Fábry Zoltán és Lúcsko Lajos, Rozsnyó (Roznava) város nemzeti bizottságának néhai elnö­ke. S mert annyi lélekzargatót olvastam, már Fábry Zoltán emlékezetéről, helyéről hagyománytudatunkban, tanterveinkben és nemzetiségi mindennapjaink szellemi­ségében, már e véletlenül kezem ügyébe jutott fénykép is kérdezésre kötelezett: vajon a közvetlen közelében élő embe­rek, azok, akikre kisebb-nagyobb gondja- inak-bajainak megoldásában is számí­tott, miként őrizték meg őt emlékezetük­ben, felhasználják-e szellemiségét az önmegismerés és az önvállalás nemegy­szer nehéz perceiben? Továbbadják-e ót, hogy írói-emberi tartalma anyanyelv­ben, múltunkban és jövónkben egyaránt s egyszerre konkretizálódhassék. A mo­nológok önmagukat jellemzik, lényegé­ben a riportalanyok szófűzése, mondat­szerkesztése, helyenként hiányos fogal­mazása gondolkozásukat, észjárásukat minősíti. Fölösleges kommentálnom a tíz ember vallomását, a tíz emberi eredetű különbözőséget, a tíz - kiben részekre bomló, kiben mélyen humánumtöltetű - felkiáltójelet. SZŐLŐS SÁNDOR: - Akkor ismertem meg Fábryt, amikor a szülői szövetség elnöke voltam a Bányász téri magyar iskolában. Iskolánk tiszteletbeli úttörőjévé avattuk, s'oly barátságosan fogadott min­ket, olyan mesélő kedvvel, hogy csak ámultunk. Ezután havonta meglátogat­tam ót, amit kellett, elintéztem neki... Példaképemnek tartom. Mint a CSEMA­DOK járási bizottságának titkára, beszé­deimben gyakran idézem ót, igyekezve bevinni mondandómba azt a tiszta szelle­met és pártosságot, ami általa oly csodá­latosan megnyilvánult. Hét-nyolc Fábry- kötetem van, és minden, Fábryval kap­csolatosan megjelent könyv megtalálható a könyvespolcomon, öt gyermekem kö­zül egy sincs, aki ne tudná, ki volt, s miért lehetett az Fábry Zoltán, aki lett. Nagy élményem, hogy Fábryn keresztül sze­mélyesen megismerhettem Illyés Gyulát, Németh Lászlót, Keresztúry Dezsőt, Ara­tó Endrét, Forbáth Imrét és több neves gondolkodót, akikkel együtt tölthettem néhány meghitt, nemegyszer vitában el­telt órát a stószi kúrián. Nagy Jánossal együtt vittük ki hozzá az Ady-mellszobrot, Cselényivel, Tözsérrel is jártam nála. Akárhányszor megjelentem s megjelenek ott, mindig elszorul a szívem. Áldott jó ember volt, s nagyon szerette a gyereke­ket. Az úttörők közül kiváltképpen Száraz Mikit, akivel kedvére mókázott. Úgy hi­szem, nem csupán a prózamondóink és a Fábry-estek résztvevői ismerik viszony­lag jól Fábryt, de a magyar iskola vala­mennyi diákja, sőt, azok a magyar fiata­lok is, akik szlovák iskolába jártak, illetve járnak. CSOBÁDY MÁRIA: - Jé, nekem is volt kismillió felvételem Fábryról, de elvesz­tek.. . ötször vagy hatszor lehettem nála, amikor tiszteletbeli úttörőnek avattuk, a születésnapján, és a többi már homály­ban van. Emlékszem, mennyire gyerekké tudott válni közöttünk... Köztudott, hogy Rozsnyó kisváros, és azt hiszem, azok­ban az években alacsonyabb szinten volt, mint ma. Ez volt az egyedüli lehetősé­gem, hogy egy ilyen nagy személyiség­gel találkozhassam. Zenetanulmányaim alatt nem volt alkalmam találkozni a mü­veivel. Arra viszont határozottan emlék­szem, hogy a szlovák tanítási nyelvű konzervatóriumban, ahová a kilencedik osztályból kerültem, volt egy óránk a csehszlovákiai magyar irodalomról is, és ott megemlítették az ö nevét. Ekkor büszke voltam rá, hogy ismertem öt, de az az igazság, hogy Fábry végképp nem női téma. Azt sem tudom megmondani, van-e otthon Fábry-könyvünk. Az én könyvtáramban biztosan nincsen, a bá­tyáméban lehet, hogy van. Kicsit távoli nekem, nehézkes Fábry stílusa. Olyan, mint zenében Bartók, aki nekem minden­esetre zenében könnyebb, mint iroda­lomban Fábry... Azzal, hogy a kilencedik után kikerültem a magyar iskolából, ez a kapcsolat esett. Gondolom, ha magyar iskolába megyek, akkor több alkalmam lett volna találkoznunk. Nem vagyok tagja a rozsnyói Fábry Zoltán Irodalmi Klub­nak, és a CSEMADOK-nak sem. Amon­dó vagyok, az ember dolgozzon keve­sebb szövetségben, de jól. ASZISZ-ben, a szakszervezetben és a CSSZBSZ-ben vagyok tag... Ha nem tévedek, egyszer felhívás hangzott el a csehszlovákiai ma­gyar rádióban, hogy akinek kapcsolata volt Fábryval, az jelentkezzen. Ekkor egybegyűjtöttem a tőle kapott képeket és leveleket, de azóta eltűntek, kár, hogy nem küldtem el őket... 1974-ben, rögtön a konzervatóriumból ebbe a zeneiskolá­ba kerültem, mint zongoratanárnő. Mint­egy húsz diákom van, abból öt magyar nemzetiségű... Hogy mit szólok a képen látott önmagamhoz? Most mindenesetre másképp fognám fel, ha Fábryval szemé­lyesen találkozhatnék. SZABÓ ANDRÁS: - Nagyon érdekes dolog az ember nézetmódosulása, ami­nek következtében akad olyan is, aki fél kimondani, hogy ö valójában kicsoda. Én kimondom, ha Czábán Samu, a neves pedagógus szobrot érdemelt, Fábry is érdemelne, és azt sem tartom lehetetlen­nek, hogy lakótelepet nevezzünk el róla. Európa egyik legjelentősebb antifasiszta írója volt és az is. Nem csinált különbsé­get népek között, mindig az embert lát­ta... Hogy jelen van-e köztudatunkban, arra nem mernék biztos választ adni. Nem tudom, hogy itt, az általam vezetett rozsnyói mosodában hányán ismerik a nevét. Szerintem jelen van, de csak úgy, hogy tanítják. És tudja, hány ember­nek az életrajzát tanítják az iskolákban... A díszpolgárságot megérdemelte, mert páratlan író és gondolkodó volt. A dísz­polgárság, emlékszem, Bocsárszky ötle­te volt... BOCSÁRSZKY PÁL: - Igen, amikor Fábry hetvenedik évében volt, én ajánlot­tam Lúcsko Lajosnak, avassuk díszpol­gárrá. Mikor átadtuk neki az oklevelet, felakasztotta a falra: „Ez itt lesz, hogy mindig lássam.“ Jómagam Fábry müvei­vel már a harmincas években találkoz­tam, amikor a magyar tanítóképzőt vé­geztem, és volt egy haladó szellemű csoportunk. Kistárkányi vagyok, 1933- ban kerültem Rozsnyóra, magyar iskolá­ba, igazgatónak. Először 1953-ban talál­koztam vele, s már akkor kialakulóban volt egy Fábry-kultusz. Azt is tudtuk, a nap melyik szakában lehet öt megláto­gatni. Emlékezetét és szellemiségét a CSEMADOK-körökben eléggé felszí­nen tartjuk, de igazából félig feledésbe merült. Tíz esztendő nagy idő. De azt állíthatom, hogy a CSEMADOK-értekez- leteken és a környékbeli magyar iskolák­ban hangsúlyozottan említik öt. Itt az egészségügyi szakközépiskolában a har­madik osztályban tanítok nyugdíjasként magyar nyelvet és irodalmat, s mondha­tom, tanulóink tudatában jelen van Fábry Zoltán. Annak idején a mi iskolai bizottsá­gunk javasolta, hogy nevezzenek el utcát Czabánról és Fábryról. A Czabán utcát lebontották, de ismét lesz. Szobrát Löffler Béla mintázta. Hogy ki csinálja majd a Fábry-szobrot, amely állítólag a róla elnevezendő új magyar iskola udvarára kerül, még nem tudom, de hiszem, hogy felavatják. S hogy még az iskoláknál maradjunk, el kell mondani, a környékbeli iskolák, sajnos, nem használják ki eléggé Stósz közelségét. S most eszembe jut az is, amit Fábry szokott volt mondani ne­künk, csehszlovákiai magyar pedagógu­soknak: „Ti, fiaim, a magyar iskolákban igen nagy munkát végeztek.“ Gyakran beszélgettünk a csehszlovákiai magyar irodalomról, amit én is figyelemmel kö­vettem és követek. Fábry legtöbb könyvét elolvastam, a tavalyi agyvérzésem óta már csak bele-belelapozgatok egyik-má­sik kötetébe, de mindig haszonnal. Az, hogy van csehszlovákiai magyar szelle­miség, az Fábrynak is köszönhető. Én pedig külön köszönettel tartozom neki, hogy embersége oly nagy hatással volt rám. Mind emberi, mind társadalmi ma­gatartásomban meglátszott ez a hatás. Vagyis, remélem, hogy meglátszott és meglátszik. Négy gyermekem és az uno­káim, hiszem, ismerni fogják Fábry Zol­tánt és életének lényegét: a fáradhatatlan és kitartó küzdelmet a vox humana megmaradásáért. FIBY VIKTOR: - Végtelen rendes em­ber volt, a becsületességnek legnagyobb foka. Végtelen szerénység, jóság áradt belőle és aggodalom az emberiségért, a máért, a jövőért, a gyermekekért. Ő ugyan betegsége miatt nem a házas­ságnak, a családnak élt, hanem az em­beriség békéjének szentelte életét. Állan­dó szava volt a béke. Vagy háromszor voltam nála, a díszpolgárrá avatása ügyében is, amit a tanács egyhangúlag elfogadott... Eljárogatok a nyugdíjasok klubjába, s bizony ott is vannak, akik ismerték írásait. És a lányaim is ismerik tanulmányait. Az egyik a magyar gépé­szetin tanít, a másik lányom nővér a reha­bilitációs osztályon, fiam Kassán dolgozik. Kilenc unokám van. Hogy fogják-e ismerni Fábryt, az rejtély, hiszen ahhoz az kellene, hogy húsz év múlva is megjelenjenek a könyvei... Nem tudom, járt-e Rozsnyón, én öt előszói a könyvből ismertem meg. CSEMADOK-ülésen kaptam, vagy vettem már nem is tudom. Tudja, akinek funkció­ja van, annak nincs, vagy alig van ideje olvasni irodalmat. Most, hogy nyugdíjas vagyok, néha két-három könyvet is kivi­szek a Kássán élő lányom körtvélyesi szőlőjébe. Az a jó levegő, reggel öt óra­kor a madarak, az a csend, az a nyuga­lom. Nem, Fábry-könyvet azért ott nem olvasok. Vagy két éve volt utoljára a ke­zemben Fábry-könyv. Dedikálta az öreg! Nagy becsben is tartjuk. Emlékszem, amikor itt járt Balogh Edgár, akkor is fölemlítettük az ö nevét. Tudja, Fábry kapcsán is érvényes, hogy megette a fe­ne, ha akkor híres az ember, amikor már nem él. A múltkor volt a pesti tévében egy vita erről, hogy amíg él az ember, addig nem teszik öt naggyá. Pedig addig kéne felemelni. A nagyjainkat akkor ismerjük el, amikor már nincsenek köztünk. S ak­kor is csak elismerjük, de nem nagyon tem magam elé, láthatja, ezt a József Attila idézetet is: „A költő alkot, és ez nem jelent kevesebbet, mint hogy alakítja a világot, az emberi világot, az embersé­get azoknak a segítségével, akik a társa­dalmi munkamegosztás révén mással lé­vén elfoglalva, úgy osztoznak a költő tevékenységében, hogy művét szeretet­tel veszik magukhoz. Mert a mű nem annyira a művész, mint inkább azok által él, akik szeretik a művészetet, s azért szeretik, mert keresik az emberséget“. Én ehhez tartom magamat akkor is, ami­kor Fábryról van szó. Tudja, már nem vagyok olyan fürge, mint a házikónk előtt csörgedező Drázus patak, fáradok, de arra még elevenen emlékszem, hogy hatvanötben mutattak be neki Kassán, a Batsányi-ünnepségen, amelyen jelen volt Illyés, Mesterházi és még jó néhány híresség. Én azért szeretem öt, mert bármilyen témában hozzányúlhatok, ő mindig útmutató. Palóc vagyok, s akár Petőfi édesapja, mészáros. Ez viszont nem zárja ki, hogy ne tartsak előadásokat róla, József Attiláról és a többi nagy magyarról, akik. nélkül el sem tudom képzelni az életem. Vénségemre prózá­jukat is mondom. Egyszer a Jókai-napo- kon a Hidak és árkokból adtam elő egy részt. A zsűri leállított, mert többet be­széltem öt percnél. Azok biztos nem tudták, hogy nem engem, hanem Fábryt szakították félbe. És ez nagy bűn, mert Fábryt hallani kell, mondani kell, ismétel­ni kell, fölerősíteni kell... hogy a fiatalok is megismerjék öt, a fiatalok, akik nélkül nincs jövő. ZELINA KATALIN: - Ma már ugyan nem Zelina Katalin vagyok, hanem Benő­né, és egészségügyi dolgozó, de jól em­lékszem, hogy mint aTimur-csapat veze­tője, sok levelet váltottam Zoli bácsival. Úgy tűnik, akkoriban az Európa elrablá­sát írta, mert arról mesélt, hogy koncent­rációs táborban volt, úgy hiszem. Úgy hiszem, volt Spanyolországban is. Köny­vek Fábrytól csak otthon, az édesanyám­nál vannak. Szlovák emberhez mentem férjhez, de azért olvasok magyarul, Pas- suthot, Némethet... Annak idején, amikor még a magyar gimnáziumba jártam, a FÁZIK-ban, vagyis a Fábry Zoltán Ifjú­sági Klubban sokat emlegettük, hiszen ö volt az egyetlen híres ember a köze­lünkben. Ma? A gimnáziumon biztos em­legetik, de, hogy elvégeztem a gimnáziu­mot, nem maradt lehető ségem. A Száraz Miki volt a ke is, hogy a tér is szavaltam megjártam, f a FÁZIK, a mi mert egyoldal A CSEMADC tam, de a csí minden idörr hogy akkorib ezért nem na a magunkét, akár a pionír A Gizi néni bácsinak. Nai STRAUSS nyász téri m; alapiskola pic sokat jelente A Nagycsucs a házban lak az utca Parti; helyén... Égj tudott eljönni pota nem ént levelezett, és levittem a pii Az Európa éli ajándékozta, ismerik Fábry lyes kapcsol; ken sokszor ként eljártunk ról, augusztus meg. A stós; úttörő tanács vei tudjuk a s lényege a b ternacionalist hangsúlyozta lenése 1969 zinczy-napok pelték, amiko lia színpadán könyvtárban könyv meg a Fábry-nap szón, és vitte Emlékszem, a pionírok íg\ togatásra fe megtudta, he képviseli talá it, elolvasta lelkiismeretes Mikit szerette benne. SZÁRAZ dolgozom, rr 3bból áll, ho kezö nyersv merre vigye, nem vagyok beszélni tudj. de volt egy-f kerültem, de tam bányász s most már nyunk, Janet hároméves. I gemmel hetv ide, Kassár; a Jesennán. akinek a fiúj a nyáron rr újságíró, de Fábry Zoli b Balról jobbra: Lúcsko Lajos, Szabó András, Strauss Gizella, Zelina Katalin, Száraz Miklós, Fábry Bocsárszky Pál, Fiby Viktor, Szőlős Sándor, Drenko Istvánná, Drenko István ZOLI BÁCSI AZ ÖVÉI KÖZÖTT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom