Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-12-21 / 51. szám

KOMOR Csoda- Asszonyom, ez az ön gyer­meke?- Igen.- Csodálatos, hogy mennyire hasonlít a kedves férjére.- Most szóljon, hogy micsoda véletlenek vannak! A péknél '-jaHottufe \&y\lr TO /le-jtyU. -Izcj^jyyrEoJrb'. ÜNNEPEK ELŐTTI FORGATAGBAN AZ ÜNNEPEK ELŐTTI FORGATAG HANGULATA, SOK JELLEMZŐ KÉPE IHLETTE MEG MUNKATÁRSUNKAT, LUBOMÍR KOTRHÁT AZ ALÁBBI KARIKATÚRÁK MEG­RAJZOLÁSÁRA. Erdőben - karácsony előtt- Hát te mit csinálsz?- Az ünnepek közelegnek, a vendégjárás elviseléséhez jó erőnlét kell!- Vettem a feleségemnek egy apróságot... Elfoglalt- Hol a ceruzám? - kérdi a ve­zérigazgató idegesen a titkárnőjét.- A füle mögött, vezérigazgató úr.- Nincs időm a részletekre- türelmetlenkedik a vezér.- Konkrét választ adjon: melyik fülem mögött? Fiatal házasok- ízlett az ebéd? - kérdi a fele­ség.- A só remek volt, csak kevés volt rajta a leves. Zseni- Mester, az ön képei nagyon hasonlítanak Leonardo da Vinci müveihez.- Igen, már hallottam róla, hogy néhány dilettáns utánozza a stílusomat. Éppen azért Egy rendőr megpróbálja jobb belátásra bírni a makacskodó ré­szeget:- Csak semmi ostobaság, néz­ze, milyen késő van! Menjen csak szépen haza. A felesége már biz­tosan várja.- Ezt jól eltalálta. Éppen azért nem mehetek haza. Kettecskén...- Lajos, figyelmeztetlek, hogy a férjem egy óra múlva itthon lesz.- No de kérlek, semmi olyat nem tettem, amit nem lett volna szabad.- Persze hogy nem. Csak azért mondom, hogy ha esetleg akarnál ilyesmit tenni, akkor jobb lenne, ha sietnél.- De kérem, ezen a mákos kiflin csak három szem mák van!- Mit csináljunk, ha több nem fért rá! Áruházban Egy fiatalember megáll a csinos elárusítönö előtt.- Mi a kívánsága? - kérdi a lány.- Szeretném megölelni, innen elvinni és szenvedelyesen meg­csókolni, de amit vásárolni akarok: az egy pár zokni. Finom kis vendéglő- Főzz két pár virslit annak a kockásinges vendégnek.- Elég lesz egy pár is, hiszen olyan részeg, hogy kettőnek fog látni.- Jó, jó, de ő négy párat ren­delt. Kocavadász Vadásztársaságban a rókák ra­vaszságáról beszélgetnek. Valaki megjegyzi:- A róka igen könnyen rászedi az embert. Nemrég egy álló napig voltam a nyomában egynek, és amikor lelőttem, akkor derült ki, hogy kutya. Szülői büszkeség- Szép kis huligán a fiad! Az összes falubeli lányt megtanította csókolózni.- Akkor nem huligán, hanem pedagógus. Hozomány- Ugye, a modern férfi kispol­gári csökevénynek tartja a hozo­mányt?- Az attól függ, hogy a vőle­gényről van-e szó vagy a me­nyasszony apjáról? Bátorság és vakmerőség A riporter megkérdi a népszerű étterem vezetőjétől, mi a vélemé­nye a bátorságról és a vakmerő­ségről.- Véleményem szerint - vála­szolja a kérdezett -, bátor ember az, aki bejön hozzánk az étterem­be, megebédel, majd úgy távozik, hogy nem ad borravalót a föpin- cérnek. Az újságíró tovább kíváncsis­kodik:- És a vakmerőség?- Vakmerőség? Ha ugyanaz az ember másnap is betér az étte­rembe... Bárban A bárba belép egy hanyagul öltözött hölgy, odamegy a bárpult­hoz és megkérdezi:- Mondja, ez jó hely?- Igen, hölgyem, de azért ma­gát is kiszolgáljuk - hangzik a vá­lasz. Titok Személyzeti főnök az új alkal­mazotthoz:- Szeretném, ha -a fizetése ti­tokban maradna. Bízhatom ben­ne, hogy nem fog róla beszélni? Az új alkalmazott:- Bízhat bennem, én magam is szégyellem... Kritika Részlet egy filmkritikából: ,,A film meglepetésszerűen végződik - éppen abban a pilla­natban szakad félbe, amikor a né­ző már azt gondolja, hogy soha­sem lesz vége.“ Telefon- Remek, kislányom - dicséri a papa a lányát -, már húsz perc alatt végeztél a telefonbeszélge­téssel ... Ki volt az?- Téves kapcsolás. Jogos bosszúság A szemészprofesszorhoz beállít egy beteg:- Tessék megnézni a szeme­met - panaszolja. - Napok óta mintha fényes bogarak, parányi legyek milliói repkednének előttem.- Akkor mit akar tőlem - mond­ja bosszúsan a szemész. - Men­jen el egy féregirtóhoz! A hét vicce A könyvelő bekopog az igazgatóhoz:- Volna egy személyes kérésem.- Halljam - mondja az igazgató.- Szeretnék fizetésemelést kérni.- És meg tudná indokolni?- Igen - mondja a könyvelő. - Szeretnék annyit keresni, hogy ne kelljen mindig benyúlnom a kasszába. FÉLIG-MEDDIG- Maga törvényes házasság­ból született?- Félig-meddig.- Hogyhogy félig-meddig?- Az apám nős volt, az anyám hajadon. Családi vita- Mondd, Pista, hogyan végző­dött a tegnapi vitád a felesé­geddel?- Az asszony térden állva kör nyörgött nekem.- És mit mondott?- Azt, hogy gyere ki az ágy alól, Pista! ÚJÍTÁS- Kérem, ez a legújabb talál­mány. Óra mutató és számok nélkül.- S akkor hogyan tudjuk meg, hány óra van?- Tessék bármikor betelefonál­ni hozzánk, szívesen meg­mondjuk! ...- Remélem, hogy energiatakarékoskodás címen prémiumot is kapunk! (Paviiha) Egy talponállóban Kérek egy üveg bort! Milyen márkájút? Mindegy, verekedéshez kell! Jé barátnő- Hol jártál, szívem?- Most jövök a kozmetikustól.- És nem volt nyitva? Kaptam egy kis váratlan, rendkívüli jutalmat. Nem na­gyot, de mégiscsak valamit. Egy százast. No, mondom, a család nem tud róla, meg­lepem vele. De megörülnek majd neki. Hiszen ideje, hogy már én is hozzak vala­mi rendkívülit haza. Bedugtam a százast a zse­bembe és elindultam hazafe­lé. Mendegélek, s egyszer csak látom: a sarkon egy virágüzlet. Kitűnő, mondom magamban, hozok az asz- szonynak egy csokor virá­got. Nincs se név- se szüle­tésnapja, éppen ezért meg lesz lepve. Biztosan meg is örül majd a virágnak. Keresem a százast: a za­kóm jobb zsebében, a bal zsebében, meg a két belső zsebben. A nadrágom két ol­dalsó zsebében,de a hátsó zsebében is. Nem hagytam ki még a felöltőm zsebeit sem. A százas sehol. Közben túljutottam a vi­rágkereskedésen és nem messze látom: egy cukrász­HOCMAN GÁBOR: SZÁZAS . ✓ da. No, mondom ha már a feleségemnek nem viszek virágot, hozok legalább vala­mi édeset a gyerekeknek. Hi­szen úgy szeretik a süte­ményt, megörülnek az édes­ségnek. A drága apró sar­jaim. Keresem a százast: a za­kóm jobb zsebében, a bal zsebében, meg a két belső zsebében. A nadrágom két oldalsó zsebében, de a hátsó zsebében is. Nem hagytam ki még a felöltőm zsebeit sem. A százas sehol. Közben elhagytam a cuk­rászdát is és nézem: előttem egy korcsma. Ej, rossz sor­som, nem engedte, hogy meg­örvendeztessem az asz- szonyt, se a gyerekeket. Mi marad más hátra a számom­ra, mint hogy enyhítsem a bánatomat egy pohárka itallal? Keresem a százast. Be­nyúlok a zakóm felsőzsebé­be, a szívem fölé - és ott lapul az én százasom, szé­pen négyrét hajtva. Csak úgy maga csúszott bele a tenye­rembe, a huncut Látjátok, ilyen a sors; mi maradt más hátra, mint az, hogy vegyek rajta magamnak egy üveg vodkát! 1980. XII. 21. N C/3

Next

/
Oldalképek
Tartalom