Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-14 / 50. szám
Ható tűntek 4 GŰIOK? Minden játéknak megvannak az alapelvei. A futball lényege a gól. Aki többet rúg, az nyer. De mi az a több? Nem sok. Rendszerint egy gól. Mert manapság a mérkőzéseken a játék többnyire a két 16-os között folyik, minimumra csökkent a gólszerzési alkalom és még kevesebb a gól. Ugyan miért? Nem könnyű a válasz. Ám nem lehet megelégedni azzal az abszurd állítással, hogy kihaltak a mesterlövészek. Még akkor sem, ha a statisztikák éppen ezt bizonyítják. 1. Harminc évvel ezelőtt Josef Bican a bajnoki évad 26 találkozóján 57 gólt lőtt, s ezt a rekordot mind a mai napig nem szárnyalták túl Csehszlovákiában. Bican tehát mérkőzésenként 2,19 gólt lőtt! Csak az összehasonlítás kedvéért: az I. liga gólkirályai az utóbbi időben átlagban 17 góllal lettek elsők. Harminc mérkőzésen! Anélkül, hogy lebecsülnénk a régi nagy elődök góllövötudományát, nem téveszthetjük szem elől („védve“ ezzel a maiakat): az ő idejükben egészen mások voltak a viszonyok. Számukra akkor elegendő volt a tökéletes technikai tudás és a gyorsaság, hogy aránylag könnyen jussanak gólhelyzetbe. Ma viszont nem nagyon érvényesíthetik ezeket á tulajdonságokat, mert az ellenfél minden eszközzel (nemcsak megengedettel!) akadályozza őket szándékukban. Az utóbbi 25 esztendő labdarúgásának fejlődése ugyanis egy cél felé halad: megkeseríteni a csatárok életét, minimumra csökkenteni a kapura leselkedő veszélyt. Valamikor, a játékosok klasszikus felállásának korszakában, a kapus előtt két szélső hátvéd, előttük három fedezet és elöl öt csatár volt. A felállási rendszer így festett: 2 - 3 - 5. A középfedezet feladata volt az ellenfél középcsatárának őrzése, gyakran elébe is ment a támadások során. Ha a „center“ gyors volt, előfordult, hogy faképnél hagyta robusztus őrzőjét, s előretörhetett. Ott már csak egy akadály várta, az ugyancsak robusztus és kemény szélső hátvédek egyike. Vagy átjátszotta őt, ami nem volt túlságosan nehéz, vagy kapura lőtte a labdát, és abból gól lett. Nézzük tovább a rendszerek fejlődését; később jött a 3 - 2 - 5, amikor a két szélső hátvéd között megjelent a középhátvéd, s ráadásul az egyik „half“ is a védelmet segítette, és egy csatár rendszerint hátrahúzódott. Gondoljunk csak a csehszlovák válogatott klaszikus felállására: Schrojf - Lála, Popluhár, Novák- Pluskal, Masopust. Tudjuk, hogy Pluskal tulajdonképpen Popluhár mellett játszott, s így megszületett a 4 - 2 - 4-es rendszer és „hivatalosan" is elismerték a két középhátvéd funkcióját. Később 4 - 3 - 3-ra módosult a felállás, tehát egy játékos ismét közelebb került saját kapujához. Ráadásul a söprögető szinte a második kapust játszotta, azzal a különbséggel, hogy nem érhetett kézzel a labdához. És most itt van a 4 - 4 - 2. De ennek sem kell „hinnünk“, mert sokszor csak egy támadó alkotja a „csatársort“; a csatár pedig kóbor kutyához hasonlít, bármerre megy, „belerúgnak“... 2. Mindebből kitűnik: nagyon keserűvé vált a csatárok élete, légzési területük a minimumra csökkent. A középhátvédek rendszerint jól megtermett emberek, akik szinte élvezik a test elleni küzdelmet. A szélső hátvédek sem a régi ólomlábú futballisták többé, hanem gyors atléták, akik értenek a cselezés művészetéhez is. Amint az ellenfél csatára a félvonalnál megugrik, utánairamodik a középpályás és taktikai danccsal leteríti. A mai modern rendszerek korszakában, sajnos, gyakran többre értékelik a védekező képességet, mint a csatárerényt. Ha nincs is külön szabály a védők és a támadók számára, általában a védők a helyzet urai. És ha ráadásul megérzik, hogy a játékvezető elnézi a durva játékot, akkor nagy baj van. Talán elegendő szemléltetőnek egyetlen statisztikai adat: a sérült futballisták 80 százaléka csatár! És 50 százalékban olyanok jutnak erre a sorsra, akik nem félnek kapura törni, akik arról ismertek, hogy a szabályok keretein belül hajlandók szembeszállni a kegyetlen és pokróc durvaságú védőkkel. Ha ezeknek a gyors, gólerős, jól cselező és bátor csatároknak a lábát pályafutásuk után lefényképeznék és nyilvánosságra hozHa másképpen nem megy, meg kell fogni a csatár lábát. Nehogy véletlenül gólt rúgjon __ (Archívumi felv.) ná k, a kezdőknek bizonyára elmenne a kedvük a labdarúgástól. Most valaki joggal kételkedhetne: ma is gólhelyzetbe kerülnek a csatárok - mert a védők a legtökéletesebb rendszerben is hibázhatnak -, mégsem tudják hálóba lőni a lábdát. Miért? Állítólag ez lélektani tényezőknek tudható be. Amikor a csatár átverekedj magát a fogcsikorgató védőkön, vagy amikor a véletlen folytán gólhelyzetbe kerül, annyira megzavarodik, hogy néhány lépésről mellé vagy fölé lövi labdát, de legtöbbször a kapus kezébe. Persze van egy ellenpélda is. Gerd Müller. A góllövök legnagyobbika feje tetejére állított minden játékrendszert, minden elméletet, és lőtte, lövi a gólokat. Bárhol, bárkinek. Nem számít. Lábbal, fejjel, mellel, térddel; fekve, ülve, térdelve. Az űrhajósokat juttatja eszünkbe, akik figyelmen kívül hagyják a súlytalanság állapotát. A most 35 éves Gerd Müller (jelenleg az amerikai Strikes csapatában futballozik) 62 válogatott mérkőzésén 69(H) gólt lőtt. És hányat rúgott bajnoki vagy kupatalálkozón!? Talán már senki sem múlja felül... 3. Nehéz lenne megállapítani, hogy ki is tulajdonképpen az antifutball szülőatyja a labdarúgásban. Talán a svájci Riegel- rendszer feltalálója, aki ezzel a speciális „retesszel“ sokáig rémisztgette az ellenfél csatárait? Nehéz megmondani. Tény viszont: a döntő lépést az ilyen futball felé az olaszok tették meg. A hírhedt „cate- nacció“ először saját bajnokságuk „söprűje“ lett, majd mint valami ragályos betegség egész Európában elterjedt. A catenaccio alapjában véve biztosíték arra, hogy gólt csak valamilyen csodálatos módon kaphat a csapat. Egy, legfeljebb két játékost kivéve mindenki az aktív védekezéssel törődik, s így az ellenfélnek csak egyetlen reménye maradt: hátha 11 -est ítél a játékvezető, s ez ellen még a catenaccio is tehetetlen. E játékrendszer mindenható „főnöke" Herrera volt (most a CF Barcelona edzője), aki azt vallotta: nem az a csapat győz, amelyik gólt rúg, hanem az, amelyik nem kap gólt. Herrera nemcsak az olasz ligában győzedelmeskedett csapatával, az Interrel, hanem a nemzetközi porondon is. Százan és százan átkozták a Nagy Mágust, millió és millió szurkoló a pokolba kívánta, ám az Inter „hívők“ számára „kisis- ten" volt; csak azért, mert otthon 1:0-ra győzött az Inter, idegenben pedig „ki- bekkelte" a 0:0-át. Ebben az időszakban született meg az olasz futball egyik szomorú rekordja: egy fordulóban, tehát nyolc mérkőzésen mindössze három(ü) gól esett. Hat találkozó gól nélkül végződött, kettőn pedig háromszor került a labda a hálóba. Hát ilyesmi is volt... Harminc-negyven esztendővel ezelőtt a labdarúgás alapjában véve örömet és szórakozást jelentett a futballistáknak és a nézőknek egyaránt. A technika rohamos fejlődése azonban megtette a magáét a futballban is. A repülóutak lerövidítették a távolságokat, megszületetett a BEK, a KEK, az UEFA Kupa, a Világ Kupa. A következmények különbözőek. A labdarúgás a nemzetek egymáshoz való közeledésének egyik fontos eszköze lett (ellenkező példákat is lehet felhozni!), és egyben propaganda is; sokszor hatásosabb, mint a bonyolult és drága reklám. És nagyszerűen jövedelmező üzlet is lett. A kapitalista világ ezt tökéletesen ki is használta. A nagy klubok szinte egyik napról a másikra meggazdagodtak, a játékosokból élő áru lett. Az attraktív klubcserék hozták a „konyhára" a nagy pénzeket, a sztárok vonzották a nézőket. Valahogy így született meg az „antifutball“. A pályán elért eredmény - főleg a nemzetközi kupameccseken - nagyon fontos tényező a klub költségvetésében. A futball szépsége már régen nem számít, az idegenben elért gól nélküli eredmény jelenti az igazi örömet a klubnak és a fanatikus szurkolóknak. A labdarúgást hatalmába kerítette a tudomány: az orvosok, tudósok, szakvezetők a játékrendszer tökéletesítésén dolgoznak. Ennek értelme: lehetetlenné tenni a csatároknak, hogy a gond nélküli gólszerzéssel visszaadják ennek a szép játéknak eredeti tartalmát, küldetését. Támadás helyett az elhárítás dominál a pályán és a futba'lért felelős szakvezetők agyában. A minden áron való eredményesség lett a labdarúgás alfája és ómegája. És ennek mindent alárendelnek. Még a játék szépségét és értelmét, a gólokat is. ÍOMI VINCE Közlekedő edények A totális labdarúgás és a gólszegénység tulajdonképpen közlekedő edény. Egész kontinensünkön (de már Dél-Amerikában is) biztosított védelemmel futballoznak; elöl rendszerint csak két csatár tartózkodik. azok is „testőröket“ kaptak, a csapatok emberfogásos játékot játszanak, mint a kosárlabdában. Nézzünk most meg két táblázatot. Mindkéttőből nyilvánvaló: hová fejlődik az elképesztő erőnléten és a kegyetlenül kemény párharcokon alapuló, egyre kevesebb gólt eredményező modern labdarúgás. Az első táblázaton a mérkőzésenkénti eredmenyesség (százalékokban) szerint vannak feltüntetve azelmúlt 30 esztendő legjobb európai góllövók, míg a másikon a legtöbb gólt elért mesterlövők sorrendje látható. 1. Gerd Müller (nyugatnémet) 112,2 % 69 62 2. Luigi Riva (olasz) 83,3 % 35 42 3. Ernest Pol (lengyel) 81,6 % 40 49 4. Borivoje Kosztics (jugoszláv) 78,7 % 26 33 5. Dusán Bajevics (jugoszláv) 78,3 % 29 37 6. Jimmy Greaves (angol) 77,1 % 44 57 7. Eusebio (portugál) 74,6 % 50 67 8. Milan Galics (jugoszláv) 72,5 % 37 51 9. Tichy Lajos (magyar) 70,0 % 49 70 10. Szlaven Zambata (jugoszláv) 67,7 % 21 31 11. Viktor Ponyegyetnyik (szovjet) 66,6 % 20 30 12. Wlodzimierz Lubanski (lengyel) 62,5 % 50 80 13. Eduard Sztrelcov (szovjet) 61,5 % 24 39 14. Uwe Seeler (nyugatnémet) 59,7 % 43 72 15. Hans Krankl (osztrák) 58,0 % 30 51 16. Jósé Torres (portugál) 57,1 % 20 35 17. Jozef Adamec (csehszlovák) 55,5 % 25 45 18. Petar Zsekov (bolgár) 55,5 % 25 45 19. Dennis Law (skót) 54,5 % 30 55 20. Andrzej Szarmach (lengyel) 53,5 % 30 56 21. Bene Ferenc (magyar) 52,6 % 40 76 1. Müller (nyugatnémet) 69 gól 62 mérkőzés 2. Eusebio (portugál) 50 gól 67 mérkőzés 3. Lubanski (lengyel) 50 gól 80 mérkőzés 4. Tichy (magyar) 49 gól 70 mérkőzés 5. B. Charlton (angol) 49 gól 106 mérkőzés 6. Bonev (bolgár) 48 gól 92 mérkőzés 7. Deyna (lengyel) 45 gól 102 mérkőzés 8. Greaves (angol) 44 gól 57 mérkőzés 9. Seeler (nyugatnémet) 43 gól 72 mérkőzés 10. Lato (lengyel) 43 gól 87 mérkőzés 11. Van Himst (belga) 41 gól 81 mérkőzés 12. Pol (lengyel) 40 gól 49 mérkőzés 13. Bene (magyar) 40 gól 76 mérkőzés 14. Galics (jugoszláv) 37 gól 51 mérkőzés 15. Riva (olasz) 35 gól 42 mérkőzés 16. Albert (magyar) 33 gól 75 mérkőzés ÚJ SZÚ Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szerkeszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Or. Rabay Zoltán, CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetó János, Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda - Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jiráskova 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közületek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábrezie 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Új Szó előfizetési díja - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 korona. Az Új Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ústredná expedícia a dovoz tlace, 884 19 Bratislava, Gottwaldovo námestie 6. A SÚT1 regisztrációs száma 5/2. Index: 48 097
