Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-14 / 50. szám
Az egyik leghatásosabb plakát, amelyet még gyerekkoromban láttam, ma is gyakorta elÖDukkan emlékezetemben: szörnyű arcú férfit ábrázolt a plakát, aki pálinkásüveggel a kezében folyadéktengerbe süllyed. A plakát felirata nagy betűkkel figyelmeztette az embereket: Az alkohol öl, butít és romlásba dönt! A megrendítő erejű kép felirata ma is időszerű; mondanivalóját néhány szóval még ki is egészíthetnénk, mégpedig azzal, hogy az alkohol börtönbe is juttathat. Ezt a tényt könnyen alátámaszthatjuk a statisztikai kimutatások rendelkezésre álló adataival: a Szlovák Szocialista Köztársaságban 1979-ben 11 562 személy ellen indítottak eljárást olyan bú etettek miatt, amelyeket szeszes ital hatására követtek el. Habár ez a szám 1975-höz (16 224) viszonyítva csökkent, tekintetbe véve a bűnözés általános csökkenésének mértékét, megállapíthatjuk, hogy az alkohol fogyasztása által motivált bűncselekmények aránya növekedett. Szlovákiában tavaly az összes bűntettek 36,5 százalékát követték el ittas állapotban, szemben az 1975. évi 34,3 százalékkal. Kiváltképpen a közép-szlovákiai kerületben tapasztalható az alkoholos befolyásoltságban elkövetett büntettek és vétségek arányának növekedése. Miképpen mutatkozik ez meg egy járás helyzetében, erről kértem tájékoztatást dr. Peter Benko elvtárstól, a losonci (Lucenec) járási ügyész helyettesétől. Ami a bűnözés helyzetének alakulását illeti, az utóbbi öt évben csökkent a járás területén előfordult bűnesetek száma; tavaly összesen 884 személy ellen folyt eljárás, ami az elmúlt öt évben a legkevesebb. Alkohol hatása alatt a büntettek 24,8 százalékát követték el, ami lényegesen jobb az országos aránynál, azonban ennek ellenére figyelmeztető. Hiszen az élet és a testi épség elleni bűntettek kilencven százalékát ittas állapotban követték el a tettesek, a közlekedési balesetek jelentős részét alkohol hatása alatt levő gépkocsivezetők okozták, az ittasság bűntettéért tavaly 118 személy ellen indítottak bűnvádi eljárást, a rablótámadások, betörések, megerőszakolások és a nemi visszaélés bűncselekményének elkövetésében szintén nagy szerepet játszik az alkoholfogyasztás. Az alkoholizmus, sőt az alkalmi, de mértéktelen italozás társadalmi veszélyességére az utóbbi időszakban is számos bűneset figyelmeztet. Benka elvtárs ezek közül szemléltetésképpen - főképpen pedig okulásul - néhányat megemlített. A bűnös útra lépés veszélye kiváltképpen nagy azoknak az alkoholistáknak az esetében, akik munkakörükben pénzt kezelnek. Ezt tanúsítja Rác Béla esete is, aki postai kézbesítőként dolgozott. A múlt év december 21 -töl ez év január 15-ig 21 400 koronát sikkasztott el abból a pénzből, amelyet a Jednota bolyki (Bol'kovce) üzletének bevételeként a losonci postának kellett volna továbbítania. A megtévedt jaostai alkalmazott egyébként részleges rokkant volt, gyomorbajban szenvedett, az elsikkasztott pénz jelentős részét mégis viszonylag rövid idő alatt elitta. A bíróság előtt elismerte, hogy tettének indítéka az alkoholizmus. Ugyanakkor kérte: a büntetés kiszabásakor vegyék tekintetbe, hogy három kiskorú gyerek eltartásáról gondoskodik. Életmódja mindenesetre igen megkérdőjelezte a kérés indokoltságát. A kétévi szabadságvesztés és a kár megtérítésének kötelezettsége talán kellő okulásul szolgál majd számára életmódjának megváltoztatására. A mértéktelen italozás útjára lépett ember elóbb-utóbb elveszti erkölcsi érzékét, lezüllik és rendszerint összeütközésbe kerül a törvénnyel. Gáfrik László szocialista rendszerünkben középfokú szakképzettséget szerzett, rendes foglalkozást, tisztességes megélhetést biztosított neki a társadalom. Mégis 1368-ban Angliába disszidált. Testileg és szellemileg leromolva tért vissza a múlt évben Csehszlovákiába. Nem volt képes bekapcsolódni a rendes életmódba, a munkába, és csakhamar szembekerült hozzátartozóival is akiket sértegetett és megfenyegetett. Több személy elleni erőszak bűntettéért elítélték. Ezután sem változott meg az életmódja, emiatt a családja szakított vele. Tavaly októberben, amikor teljesen pénz nélkül volt, elhatározta, hogy betöréssel szerez ételt és italt. Behatolt a losonci Druzba büfébe, ahonnan kétezer korona értékű árut lopott el. A szocialista vagyon megkárosításáért egy évre börtönbe került. Megtörténik, hogy fiatalokban környezetük, társaságuk hatására helytelen elképzelés alakul ki az életről. Mindenáron lépést akarnak tartani azokkal, akiknek a szüleiktől1 kapott és túlzásba vitt anyagi támogatás vagy a keresetük lehetővé teszi a meglehetősen költséges életmódot, a vendéglőkben és a szórakozóhelyeken a gavalléroskodást, a drága holmik vásárlását. Akadnak olyanok akik ha másképpen nem lehet, akkor tisztességtelen úton szereznek pénzt. A.O. tizenkilenc éves lány tanítócsaládban nőtt fel, odahaza rendes nevelést kapott, jövedelméből szolidan megélhetett. Ő azonban ennél többre vágyott, hogy ne maradjon el a barátnőitől. Családjuk jó viszonyban volt a szomszédasszonnyal, akit a fiatal lány gyakran meglátogatott. Nagy volt a szomszédasszony meglepetése, amikor rájött, hogy ifjú barátnője meglopta. 1979 októberétől 1980 szeptemberéig negyvenhatezer koronát és kétszázhat tuzex-utalványt csent el tőle. A lány azzal indokolta tettét, hogy „grand“ akart lenni barátnői szemében. A pénz jórészét szórakozóhelyeken hagyta. A. O. lopás bűntettéért két és fél évre a rács mögé került. Milyen jóvátehetetlen következményekkel járhat a meggondolatlan italozás, arra figyelmeztető példa Ján Slosá- rik, huszonnyolc éves technikus esete. Több munkatársával együtt azon a tragikus napon a Losonci Magtermesztő Állami Gazdaság földjén talajjavító munkálatokat kellett volna végezniük. Ehelyett reggeltől napestig vendéglőkben mulatoztak. Hazatérőben Ján Slosárik részegen vezette a szolgálati GAZ-típusú gépkocsit. A járművel karambolozott. A baleset következtében az autó egyik utasa, S.F. mérnök súlyosan megsérült és kórházba szállítása közben meghalt. Ján Slosárikot, akinek a vérében a baleset után 2,03 ezrelék alkoholt találtak, ittasság, testi sértés és szolgálati kötelesség megszegése bűntettéért három és fél évi szabadságvesztéssel sújtották és négy évre eltiltották a gépjárművek vezetésétől. Ki tudja, hányszor hangzik el naponta barátok, munkatársak között az indítvány: menjünk egy pohár sörre, két deci borra stb. Ki gondol arra, hogy ilyen egyszerű dologból nagy baj, sőt dráma is kerekedhet! Nem gondolt effélére az a három fiatalember sem, akik Tocnicában ez év szeptember 21 -én sörözni indultak a falutól két kilométerre levő Halier vendéglőbe. Habár tudták, hogy szeszes italt fognak fogyasztani, mégis motorkerékpáron mentek, melyet a hajtási engedéllyel nem rendelkező Ivan Sihalsky, tizennyolc éves fiú vezetett. Azt sem bánták, hogy a motorkerékpár fényszórója nem világított. A sörözésből italozás kerekedett, s amikor a számla kiegyenlítésére került volna sor, kiderült, hogy nincs elég pénzük. Sihalsky felpattant a motorkerékpárra és a faluba hajtott pénzért. Visszafelé jövet az elfogyasztott szeszes ital hatására és a sötétben későn vette észre, hogy két barátja szembe jön az úton. A robogó motorkerékpár egyiküket elsodorta. A baleset következtében a szerencsétlen fiatalember súlyosan megsérült, és mire a kórházba éhek vele, már halott volt. Megrázó, óva intő esetek, és hány ilyet említhetnénk még egyetlen járás életéből! Az anyagi jólét magával hozta, hogy a háztartásokban a szeszes italok több fajtája megtalálható a bárszekrényekben, s ezek a fiatalkorúak számára is hozzáférhetőek. A vendéglőkben, üzletekben sokszor fiatalkorúakat is kiszolgálnak szeszes itallal. Bőséges zsebpénzt kapó, jól kereső fiatalok gyakorta szeszes italokra költik pénzük egy részét. A felnőttek többnyire nagyvonalúan tekintenek erre a kérdésre, azt tartva, hogy egy-két pohár ital nem árt meg nekik. Aztán, amikor az egy-két pohárból megszokás, majd szenvedély válik, már késő a bánat. Szolgáljon intő figyelmeztetésül az a tény, hogy Szlovákiában a legutóbbi három évben az alkoholos befolyásoltság következtében elkövetett bűncselekményekben a húsz-huszonnégy éves fiatalok részaránya volt a legnagyobb, tekintélyes számú ittas bűnelkövető pedig a tizenöt-tizennyolc évesek közül kerül ki. A tanulság mi lehet egyéb: idejében előzzük meg a veszélyt! GÁL LÁSZLÓ ... és kergettük az ellenséget- Holnap leszel huszonnégy éves — mondta Gorbacsov vezérőrnagy, a 252-es lövészhadosztály parancsnoka, és magához ölelte Leonyid ivanovics Go- lubovszkijt. Katonatáskájából térképet vett elő és piros ceruzával megjelölte a következő támadás helyét. - Itt kell áttörnünk a németek védelmét és felszabadítanunk Magyarosbányát - mutatta.- Ez a te feladatod lesz, a születésnapodat majd a parancs végrehajtása után ünnepeljük meg.- Ne aggódjék tábornok elvtárs, jól befútünk a németeknek - válaszolta Go- lubovszkij főhadnagy zászlóaljparancsnok. Hajnalban megszólaltak a golyószórók, s szovjet csapatok támadást indítottak, hogy kikergessék az ellenséget. Ekkor már a szovjet hadsereg fiatal tisztjének nagy harci tapasztalatai voltak. Először 1938-ban öltözött egyenruhába, amikor a Pamíron mint határőr teljesített katonai szolgálatot. 1941-ben már nehéz harcokban vett részt mint törzsőrmester A tűzkeresztségen Rezsev városában esett át. Noha százada a lövészhadosztály erős láncszeme volt, a fasiszta tankok sokaságával vívott harcok nehezek voltak. A feladat így hangzotbáttörni a német védelmet, és folytatni az előretörést Moszkváig.- 1941. szeptember 3-án Rezsev város alatt akna sebesített meg - mondja Leonyid Ivanovics Golubovszkij beírja nevét a város emlékkönyvébe (A szerző felvétele) Golubovszkij elvtárs. - A bal lábamat két találat érte, s ezért ideiglenesen el kellett búcsúznom a fiúktól. Gyógyulásom három hónapig tartott. A szaratovi kórházból mentem utánuk az északnyugati frontra, a leningrádi körzetbe. 1943 januárjában és februárjában harminc fokos hidegek voltak. Száz katonámmal eljutottam egészen Kurtszkaja Duháig, ahol talán a legsúlyosabb harcokat vívtuk. Harkov alatt is nehéz harc várt ránk. Végül is sikerült a németek állásait bevennünk. Felszabadítottuk Szúrni városát, és Poltava, valamint Krimincsuk irányába myomultunk előre. 1943 novemberében ismét kemény harcok vártak ránk, ezúttal a Dnyeper közelében. A felszabadító harcokat ezután Jugoszlávián keresztül folytattuk, és még nem kevés kegyetlen csatát vívtunk, például a Balaton mellett, Székesfehérvárnál és Budapest alatt. 1945. március 28-át írtunk, amikor hadseregünk felszabadította Komáromot. Erre pontosan emlékszem - folytatja elbeszélését Golubovszkij elvtárs. - Éppen dél volt, amikor a dunai híd a németekkel és minden hadifelszerelésükkel együtt a levegőbe repült. Az ellenség reménytelen helyzetbe került. Leonyid Ivanovics Golubovszkij ezre- de elsőként küzdötte át magát Komáromon keresztül Szlovákia területére, és győzelmes harcát csak Plzenben fejezte be. Leírhatatlan örömöt jelentett Golu- bövszkij elvtárs számára 1945. június 25-e, amikor tíz bajtársával, az ezrede harci zászlója alatt a moszkvai Vörös téren részt vehetett a dísszemlén. Leonyid Ivanovics Golubovszkij elvtárs, Komárom és Bratislava díszpolgára, a csehszlovák hadsereg tiszteletbeli tagja sok-sok kitüntetést kapott. Az egyik kitüntetést az Alekszander Nyevszkij Érdemrendet éppen. Komárom felszabadításáért kapta. Továbbá két Vörös Csillag Érdemrend tulajdonosa, az egyiket Bratislava felszabadításáért kapta. Helytállásáért más kitüntetést is kapott, amelyekre méltán lehet büszke a kommunista hős és nagy harcos, aki 1956-ig volt a szovjet hadsereg tagja. Golubovszkij elvtárs most hatvanhárom éves. Feleségével, Margaréta Pet- rovnával Szúrni városában él. Két fia van: Vologya őrnagy Frunzéban, Zsenya pedig mérnök az Urálon. Leonyid Ivanovics Golubovszkij jelenleg mint főmérnök dolgozik a szúrni építőipari kombinátban. Az üzemben a háború veteránjai szövetségének elnöki tisztjét tölti be, aktív tevékenységet fejt ki mint előadó és propagandista a SZKP alapszervezetében. A háború alatt négyszer sebesült meg, és később - már civilben - két műtéten esett át. Ennek ellenére életkedve, tettrekész- sége nem hagyja el: intenzív életet él, mint az olyan ember, aki már sokszor szembe nézett a halállal, örömmel töltik el a szocialista építés eredményei, amelyeknek tanúja volt nálunk is az elmúlt napokban. - El kell még ugranom Gútára - mondja leplezetlen örömmel. - Meglátogatom Ivánt. Tizenöt éves, Komárom felszabadítása 20. évfordulójának napján született, és a szülei megkértek, hogy legyek a névadó apja. Boldogan tettem eleget a kérésnek, és mindig nagy örömet szereznek a család levelei, amelyekben beszámolnak a nevemet viselő fiú fejlődéséről, tanulmányi eredményeiről, terveiről. STANISLAV ILLÉS Ä1KOH01 Ol, butít, romlásba dönt... és
