Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-14 / 50. szám
ÚJ szú Ho gyan növelhető a sertéstenyésztés hatékonysága? írta: Prof. Ing. Pavol Majerciak, Dr.Sc., a Nyitrai (Nitra) Állattenyésztési Kutatóintézet tudományos munkatársa Ez év szeptemberében országos konferenciára került sor dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) a sertéstenyésztés nagyüzemi feltételek közötti belterjesítéséröl. Csehszlovák szakembereken kívül magyarországi, bulgáriai és NDK-beli tudósok is részt vettek a konferencián, melynek több mint kétszáz résztvevője meglátogatta a Nyárasdi (Topol'níky) Efsz, a Őilizközi (Medziőilizie) Efsz, valamint a Nagymegyeri (Calovo) Agrokomplex sertéstenyésztő telepeit, amelyek a biológiai anyag termelése, a sertéshús- termelés intenzitása és a munkaszervezés színvonala szempontjából egyaránt példát mutatnak. A konferencia vitájában és a szüneti eszmecserék során gyakran felmerült az a kérdés, hogy hol vannak még tartalékok a sertéstenyésztés további fejlesztésében, szem előtt tartva az abraktakarmányokkal való takarékoskodás stratégiai követelményét, valamint a CSKP KB 15. és 18. ülésén kitűzött célokat, melyek értelmében főleg a marhahús-termelést kell növelni a tömegtakarmányok jobb hasznosítása alapján. Emellett stabilizálni kell a sertéshús-termelést is, fokozva annak gazdaságosságát, elsősorban a szaporulat növelésével, a takarmányok összetételének javításával, s a hízósertések megfelelő típusaira való áttéréssel. Hazai feltételeink között az említett kérdésekre adandó válaszokat a következőkben foglalhatjuk össze. A tudományos-kutatási alapban a biológiai szolgáltatásokkal és a kísérleti nemesítő tenyészetekkel együtt arra kell törekedni, hogy megfelelő biológiai alapanyag álljon a termelők rendelkezésére, amely az ipari jellegű nagyüzemi sertéshús-termelésben nagy termelékenységgel tűnik ki. Az utóbbi években kialakult helyzet megkövetelte a törzstenyésztés, az állomány irányított újratermelése, a takarmányozás és a tenyésztési technika módszereinek átdolgozását, figyelembe véve a hibridizációs program követelményeit. Ma olyan állatokkal rendelkezünk, amelyek potenciális termelőképessége eléri a nemzetközi élvonalba tartozó génalap szintjét, illetve ahhoz tartozik. A nemrég Kanadából importált tenyészállatok is javítják a termelékenységi szintet és ezzel a sertéshús-termelés gazdaságosságát, éspedig 1000 grammos napi súlygyarapodás és 2,9 kg-os fajlagos takarmányfogyasztás mellett, a nagyüzemi tartás számára alkalmas erős testállású és egészséges egyedek kiválogatásával. Mindeddig azonban a nemesítési alap sem nyilvánult meg abban az irányban, hogy lényegesebb mértékben növelte volna a nagyüzemi haszonállományok termelékenységét. Ez főleg annak a következménye, hogy állanó, többé-kevésbé változó aránytalanság áll fenn a korszerű állattípusok biológiai követelményei, s a tenyésztés és az állattartás műszaki és technológiai feltételeinek megoldása között. Ezért a jelenlegi időszakban a sertéstenyésztésben azokra a tényezőkre kell összpontosítani a figyelmet, amelyek csökkentik a tervezett és a valóban elért termelékenység közötti különbségeket, s minimalizálják a veszteségek minden fajtáját. Gyakorlatilag a mi kutatási feladataink is foglalkoznak a tartalékok kihasználásának és a veszteségek felszámolásának a kérdéseivel. A továbbiakban megemlítek legalább néhány következtetést. Meg kell azonban jegyezni, hogy a veszteségek felszámolását csak fokozatosan és hosszú távon lehet elérni, ebben nem létezik egyszeri és azonnali megoldás. A nagyüzemi sertéshús-termelés bonyolult feltételei között, amelyek nálunk kialakultak, világosan kelt látnunk a munkafolyamatok optimális összhangjának a kérdéseit, hogy maximálisan hatékony üzemegységeket építhessünk ki. Itt azonban bizonyos problémák, illetve ellentmondások merülnek fel, amikor például a beszerelt takarmányozási és tartási technológia nincs összhangban a tenyésztés, a termelés, az állategészségügy vagy a munkatermelékenység stb. követelményeivel. Olyan tényezőkről van tehát szó. amelyek nem mindig hatnak azonos irányban, tehát optimalizálni kell ezeket, hogy végső fokon kedvező gazdasági eredmények szülessenek. A kutatási eredmények egyértelműen azt bizonyítják, 1980- hogy a hibridizációs program megvalósításának jelenlegi szakaszával összefüggő kérdések között jelentős helyen szerepel a nemesített típusok számára készített takarmánykeverékek minősége. Ezeknek fedezniük kell az állatok energetikai és fehérjeszükségleteit, s tartalmazniuk kell a többi speciális anyagot is. Nagyon fontos tehát a takarmánykeverékek stabil gyártási receptjeinek, a technológiai fegyelemnek és az érvényes műszaki szabványoknak a megtartása. A turnusszerü sertéshús-termelés bevezetésének előfeltétele az anyasertések kiegyensúlyozott termelékenysége. Ezért meg kell teremteni a feltételeket az alapállomány rendszeres felújításához kiváló minőségű anyasertésekkel, gondoskodni kell ezek felneveléséről, élettartamuk növeléséről, s meg kell oldani a nagyarányú kiselejtezés problémáit a végtagok fogyatékosságai, az ivarzási hajlam elégtelen megnyilvánulása, vagy a meddőség miatt. Ismereteink szerint ezekben a kérdésekben nagy szerepe van a kiválasztásnak és a tenyésztési környezetnek, amit főlecpa haszonállat-tenyésztésben kell optimalizálni. Nagyobb mértékben kell elkezdeni a szakosított sertésfarmok építését, legalább a korszerűsítés szintjén. Úgy vélem, hogy ki kell szélesíteni a következő ötéves tervidőszakban a kereteken kívüli beruházásokat a sertés- tenyésztés szakaszán, s jobb pénzügyi ellátásban kell részesíteni az olyan sertéstenyésztési telepeket, ahol az épület-állomány és az egész tenyésztési környezet jelentős mértékben elavult. Az irányított tenyésztés és újratermelés egyik alapvető eleme az állattenyésztési elsődleges nyilvántartás. Az operatív nyilvántartás diszpécseri rendszere, amelyet a Kostelec nad Orlicí-i Sertéstenyésztési Kutatóintézet és a Nyitrai (Nitra) Állattenyésztési Kutatóintézet munkatársai dolgoztak ki a nagyüzemi tenyészetek számára, lehetővé teszi a folyamatos napi áttekintést az anyasertések újratermelési ciklusáról, időszerű tájékoztatást nyújt az elemzésekhez és az irányító tevékenységhez. A nyert adatok alapján ki lehet választani az egyes anyasertéseket a turnusok kiegészítéséhez, meg lehet szervezni a felszabaduló istállótérségek kihasználását, az átcsoportosításokat, ki lehet választani az elöregedett, üresen maradt kocasüldőket, az üres kocákat, meg lehet teremteni az összhangot az egyes turnusok feltöltése és a tervezett szükséglet között stb. A tenyészetek vertikális egybekapcsolásához, a szaporulatnak a felsőbb szintű tenyészetekből az alsóbb szintű tenyészetekbe való átcsoportosításához elégséges koca- süldö-nevelő kapacitásról kell gondoskodni a szaporító tenyészetekben, vagy a kooperációs körzeteken belül. Célszerűnek tartom a központi kocasüldő-neveldék kiépítését az egyes járások szerint. Ez elősegíti a hibridizációs program egységesítését a járásokban, meghosszabbítja a kocák termelési időtartamát körülbelül 5 ellésre, főleg abban az esetben, ha a haszontenyésztési technológiával nevelt kocasüldőket már hathónapos korukban átcsoportosítják a további tenyésztőkhöz, hogy megszokhassák az új környezetet. A hízóállományba kerülő szaporulat minősége a kocák takarmányozásától és a szoptatástól függ. Itt ismételten hangsúlyozni kell azt a követelményt, hogy megkülönböztetett módon kell takarmányozni a termelési körforgás egyes szakaszai szerint, takarékosabban a vemhesség első két hónapjában, kiadósán a szoptatás időszakában, ami serkentően hat a tejtermelésre, s jó alapokat teremt a következő vemhességi időszakhoz, kihasználva a jó A korszerű sertéshizlaldákban is érvényesül a gépesítés (ÓSTK-felvétel) minőségű nedvdús takarmányokat, (a takarmányadag tápértékének 30 százalékos arányában), s a malacokat normális tenyésztési feltételek között a 35. napon kell elválasztani. így jobban kihasználjuk a kocák természetes tejtermelő képességét, feltételeket teremtünk az ivarzás kifejező megnyilvánulásához a malacok elválasztását követő időszakban, s így évente 2,1 ellést érhetünk el. Az anyasertések nemesített típusainál a takarmányozás területét érintő intézkedéseken kívül a szelektív kiválogatás lesz a tenyésztési gyakorlatban a tartalékok mozgósításának leghatékonyabb módszere, ami főleg a jó egészségi állapot kialakítására és a haladó biotechnikai módszerek bevezetésére fog irányulni (a petesejt-képződés megfigyelése, a vemhesség korai megállapítása, az ellé- sek indukálása, a turnusszerü termelés és a mesterséges megtermékenyítés technológiai fejlesztése stb ). A sertések állományforgójában az átlagos létszám 92 százalékát a hízósertések állománya képezi. A legnagyobb megtakarítást tehát elsősorban ebben a kategóriában lehet elérni A hizlalásban főleg a napi súlygyarapodás növelése vezethet megtakarításokhoz az abraktakarmány-fogyasz- tásban. A takarmányozási technika és az állatgondozók kezdeményezése egyaránt befolyásolhatja a takarmányok hasznosulását, valamint a hús és a zsír arányát a súlygyarapodásban. A legnagyobb napi súlygyarapodást nedves takarmányadag etetésével sikerült elérni, amelyben 1:2,7 arányban szerepelt a takarmánytáp és a víz, miközben a takarmány- táp-megtakarítás aránya elérte a 3-5 százalékot. A kásás takarmányadag etetése az anyasertéseknél is előnyös, ami együtt járhat a termékenységre kedvezően ható zöldtakarmányok és a répafélók etetésével. Ennek a technológiának azonban negativ oldala az alacsony munkatermelékenység. A takarmányozási technika területén a egyértelműen bebizonyosodott, hogy a kimért takarmányozás előnyösebb az állatok étvágyát teljesen kielégítő, ún. ad libitum takarmányozással szemben. Technológiai rendszereink lehetővé teszik a takarmánytápok normázott adagolását. A tetszés szerinti takarmányozással csekély mértékben növekszik ugyan a napi súlygyarapodás, de aránytalanul nagyobb a termékegységre jutó fajlagos tápfogyasztás. Az adagolt takarmányozásnál azonban gondoskodni kell a takarmányadag ízletességéről, hogy növekedjen az átlagos napi fogyasztás, s a hízók jóllakottan távozzanak az etetőktől. A kísérletek eredményei arra is rámutattak, hogy a hizlalásban a napi etetések számának növelése (négyszeri, ötszöri etetés) csökkenti a napi súlygyarapodást, s növeli a takarmányok fajlagos fogyasztását. Ami a tápanyagok hasonulási mértékét illeti, a legjobb eredmények a hizlalásban a finomra darált takarmánykeverékek etetésével érhetők el. A sertéshizlalásban nagy tartalékok vannak az élelmiszer és a vendéglátóipari etetésre alkalmas hulladékok hasznosításában, amelyekkel sok abraktakarmány takarítható meg, s amelyekkel a takarmányadagok ízletessége is fokozható. E források jobb kihasználásához bizonyos szervezési intézkedésekre van szükség. A vér és a vágóhídi hulladékok felhasználásával sok fehérjetartalmú takarmányt pótolhatunk. Ehhez azonban általában hiányzanak a tartósító és feldolgozó gépi berendezések, figyelembe véve, hogy gyorsan bomló anyagokról van szó. Az állomány minden kategóriájában az eredményeket legjobban befolyásoló tényező a takarmánykeverékek állandó jó minősége. Ezért olyan intézkedésekre van szükség, amelyek legalább egy hónapi tartalékot biztosítanak a legfontosabb alapanyagokból, hogy ne kerüljön sor gyakori beavatkozásokra a takarmánytápok összetételében, s gondoskodni kell a takarmánytápok rendszeres ellenőrzéséről. Ezzel összefüggésben nem szabad lebecsülni a tenyésztés ökológiai feltételeinek jelentőségét, figyelmen kívül hagyni az elválasztott malacok minőségét, egészségi állapotát, mert különben a legjobb takarmánytápokkal sem lehetne elérni a kívánt eredményt. A termékegységre jutó fajlagos takarmányfogyasztás csökkentésével összefüggésben az optimális vágósúly kérdését is alá kell húzni. A jelenlegi sertéstípusokkal végzett kísérletek eredményei azt bizonyították, hogy a vágósúly csökkentése 117 kg-ról 105 kg-ra kedvezően hatott az 1 kg súlygyarapodásra számított takarmányfogyasztásra, ami a vágóállatok testi felépítésének általános érvényű biológiai összefüggéseiből eredően 0,2 kilogrammal csökkent. El kell tehát érni, hogy a vágósertések egyes turnusai optimális vágósúlyban kerüljenek felvásárlásra. A sertések nemesítésében azt a célt követjük, hogy a jelenleginél nagyobb legyen az optimális vágósúly (körülbelül 110 kg-os). Ilyen tulajdonságú a Szlovákiában kinemesített új típusú fehér hússertés, valamint annak hibrid szaporulata. A fentiekben csupán a sertéstenyésztés néhány lényeges kérdésével foglalkoztam. Ezek összességükben rámutatnak azokra a feladatokra, amelyek teljesítése a tudomány, a szolgáltatások és a tenyésztési gyakorlat szoros együttműködésében megszünteti a sertéshús-termelés gazdasági mutatóinak jelenlegi stagnálását.
