Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-07-20 / 29. szám
0 Milyen szerepe van a vesének? — A vese egyik legfontosabb szervünk, amely nélkül nem élhetünk. A működésében bekövetkezett komoly zavarok — a veseelégtelenség miatt, a korszerű gyógymódok hiányában hazánkban még 10—15 évvel ezelőtt évente mintegy hétszázan vesztették életüket. A vese egy rosthoz hasonlítható, amelyet szén helyett táplálékkal és folyadékkal „fűtünk. Ezeknek egy részét a szervezet felhasz nálja, ám az égési termékek, vagyis a hulladékanyag eltávolítása a vese feladata. Ha két vesénk közül egyik sem teljesíti rendeltetését, akkor a káros anyagok a vérkeringés útján néhány napon belül elárasztják s megmérgezík a szervezetet. Szerencsére, az utóbbi években az új gyógymódok, illetve az előírt életmód és a diéta alkalmazásával nem feltétlenül 'reménytelen a betegek helyzete. 0 Mi a vese működésében bekövetkezett zavarok oka? — A heveny vesebaj rendszerint valamilyen súlyos sérülésre, ideg- sokkra, mérgezésre, bonyolult műtétre stb. vezethető vissza. Gyógyítása a fejlett országokban ma már többnyire nem jelent különösebb problémát. A szerv idővel ismét teljesítheti funkcióját. A veseelégtelenséget azonban — a szerv krónikus megbetegedését — az orvosok szerte a világon még ma is a legnagyobb problémának tekintik. Ezeknek a súlyos betegeknek a kezelése kétféleképpen történik: a rendszeres hemodializáló gyógymód alkalmazásakor a pácienst két-három- szór hetenként 6—8 órára „rákapcsolják a művesére, vagy a beteg szervet más ember szervével pótolják, vagyis veseátültetést hajtanak végre. 0 Hogyan működik a művese? — A hemodiallzis tulajdonképpen vértisztítás. A beteg vérkeringése és a művesének nevezett készülék közt megteremtett közvetlen kapcsolat ré vén a készülék a vesét helyettesítve kiválasztja, illetve eltávolítja az anyagcserével keletkezett káros anyagokat a vérből. A készülék műszaki fejlesztése jóvoltából egyre biztonságosabb és hatásosabb ez az eljárás. Ennél egyszerűbb megoldás, ha a vértisztítás a hashártyán át egy speciális katéter segítségével a hasüregbe vezetett különleges oldattal történik. A módszer nagy előnye, hogy a káros anyagokat magába szívó oldatot a beteg maga Is kicserélheti, tehát nincs szüksége mások segítségére. A nehézséget ebben az esetben a rendkívül érzékeny hashártya fertőzése jelentheti. A legcsekélyebb tisztátalanság ugyanis hashártya- gyulladást idézhet elő. Ennek a problémának a megoldásán fáradozunk az Egyetemi Kórház belgyógyászatának dializáló központjában. 0 Melyik gyógymódot tartja Ön előnyösebbnek: a vesedialízist, vagy a szerv átültetését? ■ y — A látszólag különböző két gyógymód összefügg és kölcsönösen kiegészíti egymást. Ma már minden kerületi egészségügyi központnak, s az utóbbi időben több járási központnak is van dializáló osztálya. Veseelégtelenség esetén a beteg a lakhelye szerinti egészségügyi központban részesül rendszeres gyógykezelésben. Sajnos a betegek száma növekszik. A dializáló osztályok korlátozott kapacitása, illetve a páciensek évekig tartó kezelése további ilyen osztályok megnyitását teszi szükségessé. Min? den külföldről behozott készülék azonban 17—25 ezer devizakoronába kerül. Egy-egy beteg gyógykezelése pedig évente legalább 150 ezer koronát emészt fal. Nem minden állam engedheti meg magának az ilyen költséges kezelést. Valamennyi beteg kezelése tehát csak a két gyógymód kombinált alkalmazásával lehetséges. A rendszeresen dializált betegeket a veseátültetésre várakozók között tartjuk nyilván. Megfelelő veseadó esetén, a műtét után már nincs szüksége a páciensnek a dialízisre. 0 Mennyi ideig élhet az ember művese segítségével? — Tapasztalataink szerint 10—15, sőt 18 évig is. A gyógymód fokozatos tökéletesítésével a szakemberek olyan miniatűr készülék kifejlesztésére törekszenek, amelyet a beteg állandóan a testén hordhat, úgy, hogy a hulladékanyaggal telített tartályt naponta csak egyszer kelljen kicserélnie. Minden jel arra mutat, hogy a műszaki problémának megoldása egyszerűbb lesz, mint a szervezet idegen anyagok elleni védekezésével kapcsolatos biológiai nehézségek megszüntetése. Ha ugyanis a szervezet nem fogadja be az idegen szövetet, akkor addig folytatjuk a dialízist, amíg további veseadót nem találunk a páciens számára. Maga a műtét technikája már nem okoz nehézséget. Immunológiai szempontból azonban — a szervezetnek az idegen anyagokkal szembeni ellenállóképessége miatt — még mindig nagy probléma az idegen szervek átültetése. 0 Mi az úgynevezett vesebank? — A tapasztalatok szerint minél közelebb áll egymáshoz két egyén genetikai szempontból, annál nagyobb a valószínűsége az átültetett szerv életképességének. Az átültetésre váró dializált betegek és a veseadók adatainak pontos nyilvántartása tehát nagy segítségére van nemcsak a páciensnek, hanem az orvostudománynak is. Ezért hazánkban havonta nyilvánosságra hozzuk a várakozók listáját, amely 1978 óta a KGST országok vesebajosairól szóló tudnivalókat is tartalmazza. A számítógép e jegyzék alapján választja ki a beteg részére a legmegfelelőbb vese adót. A legnagyobb remény az átültetett vese élettartamának a meghosszabbítására, ha a veseadó vérrokona — szülője, vagy testvére — a páciensnek. Ugyanakkor azonban nem téveszthető szem elől a vese- adó hátrányos helyzete, aki bár egy vesével is elélhet, ám ha az is megbetegszik, akkor ugyanolyan helyzetbe kerül, mint az, akin segíteni akart. Ezért a veseátültetéshez többnyire — Európában 90 százalékban — a valamilyen katasztrófa következtében hirtelen elhunytak egészséges vesé jét használjuk fel. 0 Hány veseátültetést végeznek évente hazánkban? —- Az utóbbi időben meglehetősen gyakori műtét a veseátültetés. A vá rakozók listáján jelenleg több mint 200 pácienst tartunk nyilván, ezzel azonban nincs arányban a műtétek száma, mert kevés a veseadásra al kalmas elhunyt. Számuk az egész országban évente alig százra tehető. A problémát súlyosbította az ezzel kapcsolatban gyakran felmerült orvosi etika-erkölcsi kérdés, helyes-e az elhunyt szervének más ember testében való felélesztése? De mert ezzel nem árthatunk a halottnak, a páciens életét azonban megmenthetjük, vagy legalábbis meghosszabbíthatjuk, a hozzátartozók tiltakozására nem lehetünk tekintettel. Ma már törvény szabályozza ezt az eljárást. Bizonyos nehézséget okoz azonban, hogy az átültetésre alkalmas szerv eltávolítása az elhunyt testéből a vérkeringés megszűntével nem tűr halasztást. A vese ugyanis hűtéssel mindössze 24 órán át konzerválható, tehát átültetése azonnali beavatkozást igényel. 0 Milyenek a legközelebbi célkitűzések? — Megnyugtató, hogy nem topo gunk egy helyben. Ezt bizonyítja a művese már említett miniatürizálására irányuló igyekezet és az, hogy a beteg nincs mindig ráutalva a kórház közvetlen segítségére. Elegendő, ha felkeresi a dializáló központok egyikét, ahol a készülék működését nővér ellenőrzi. Akinek pedig lehetősége van rá, az külföldről behozott készülékével — nálunk ugyanis nem kapható a művese — odahaza is kényelmesen gyógykezelheti magát. Igaz ugyan, hogy a hetvenes évektől a Chirana, is gyárt művesét, de mert a mennyiséget és korszerűsítésének ütemét tekintve nem elégíti ki az igényeket, előreláthatóan még sokáig nem mondhatunk le a készülékek behozataláról. 0 Térjünk még vissza, ha röviden is, a kongresszusra, amelyet bizonyára több rendezvény egészített ki. — Mondottam már, hogy nagy megtiszteltetés érte orvostudományunkat azzal, hogy Prágában rendezhettük meg a tanácskozást. Ebből az alkalomból a művesét és gyógyszereket gyártó országok legkorszerűbb termékeivel kiállításon ismerkedtünk meg. A tapasztalatcsere keretében a veseelégtelenséggel és gyógykezelésével kapcsolatos problémákon kívül pl. a dialízissel összefüggő szexuális zavarokat, az immunológiai nehézségeket is megvitattuk. Bátran állíthatom, hogy hazánkban az utóbbi években ennél nagyobb jelentőségű orvosi kongresszusnak nem voltunk tanúi, tehát minden téren elégedettek lehetünk. KARDOS MARTA / _ II II egészségügyünk ELISMERÉSE A MŰVESE MEGHOSSZABBÍTJA AZ ÉLETET Fejlett egészségügyünk figyelemreméltó eredményeinek elismeréseként az Európai Dializálási és Szervátültetési Társaság 17. kongresszusát — negyven ország több mint 2500 tudósának részvételével — június 8—14-e között Prágában tartotta meg. A kongresszusi vendégek közt volt N ils Alwall tndós is, aki elsőként alkalmazta a művesét. A készüléket, amelyet 1940-ban továbbfejlesztett, hazánkban 1955 óta használják. A kongresszust a Csehszlovák Nefrológial Társaság elnöke, dr. Albert Vélek docens, az orvostudományok doktora nyitotta még és irányította. Kérdéseinkre az alábbiakban válaszolt. a végállomáson előttem szállt jel 4M a buszra. Nem húzódott a ko esi belsejébe, nem ült le, hanem szó nélkül megállt a vezető mellett. Kö szönése egy boldog mosoly, egy ki csil titokzatos, egy kicsit játékos, de hiszen játszani is készül. Mi a játék? jobb keze öklét nyújtotta a vezető jelé, majd hirtelen szétnyitotta ujjait, s a gyermektenyéren megcsillant kincse: egy ezüst Ferenc józsej tallér. A vezető elismerően csettin- tett, s a fiú a bemutatás után zsebébe rejtette a pénzdarabot és beszélni kezdett. Az első pillanatban zavarba jövök, úgy vélem, én hallok rosszul, de néhány szó után már minden világossá válik előttem. A gyerek süketnéma. Artikulálatlan hangok törnek fel a torkából, gyorsan pergő egymásutánban, olyanok, hogy furcsa, távoli földrész nyelvének hihetné valaki az első pillanatban. Mondókáját élénk gesztusokkal kíséri, szinte beszél a teste, keze, lába, kis tízéves életének egész lendülete ég minden mozdulatában, minden hévvel kimondott szavában. Iskolai történetet adhat elő, valószínűleg focimeccset kommentál, legalábbis gesztusai, egy-egy érthetőbb szava erre enged következtetni. Egyre jobban belefeledkezik az előadásba, egyre szaporábbá válnak gesztusai, hangosabbá a szavak. Az autóbusz utasai némán ülnek. Mindenki tudja, hogy a vezetővel tilos beszélgetni, hogy veszélyes figyelmét elvonni, de ugyan ki szólna, ki merné elrontani a gyermek örömét? Pedig mindenkit bánt már a nagy hangerő, az artikulálatlan hangok fülsértő disszonanciája. Pedig mindenki érzi: szólni kellene ... Egy középkorú asszony emelkedik végül fel, s óvatosan, simagatóan teszi kezét a felhevült kisfiú vállára. A gyermek arca idegesen megrándul, az asszonyra néz. Az csitítóan emeli mutatóujját a szájához. A fiúcska elhallgat, lesüti a szemét. A cipője orrát nézi, de az ajkai mozognak, hangtalanul, csak magának fejezi be a megkezdett történetet. A vezető jobbjával megérinti kis barátja karját, s mikor az felnéz, lassan mondja: „Majd holnap befejezed!“ A gyermek bólint. A következő megállónál baljával felemeli az iskolatáskát, jobb kezét pedig a vezetőnek nyújtja. Az férfiasán megrázza a vékonyka tenyeret, s bátorítóan int búcsút. A süketnéma fiú kiszáll. Elszoruló szívvel nézünk utána. KOSA KAROLA 1980. VII. 20. A süketnéma fiú izámos járási egészségügyi központban is működik már művese. Képünk a jihia- ai dializáló központban készült (CSTK-felv.)
