Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-12-07 / 49. szám
ÚJ szú A B ajkái-Amur vasúti fővonalon közlekedő szerelvények mindössze 10-15 perc alatt haladnak majd át a Szevero-Mujszkij hegygerincbe vájt alagúton. Ám az építőknek tíz évre volt szükségük az átfúrásához. A Sztanovoj fennsík hegygerincei gigantikus fogóként szorítják össze a Bajkál-tó északi partvidékét. A nem is oly túlságosan magas, 3200 méterig emelkedő hegyek alattomosságukkal, vad hegyi árral, kőlavinákkal, a szakadékok szélét beborító havas párkányokkal, a nyár közepén váratlanul betörő száraz hideggel, jégréteggel kétes hírnevet szereztek maguknak. Nem véletlen, hogy az öslakó burjátok néhány hegynek, szurdoknak és hegyszorosnak ilyen fenyegető neveket adtak: Csapda, Farkastorok, Alvó ördög. A Burját Autonóm Szovjet Köztársaság fővárosában, Ulan-Udében az alpinisták útikönyve figyelmeztet: ,,Az Udokan-és a Szevero-Mujszkij hegygerinceket hatalmas szakadékok szelik át: a nemrég lezajlott tektonikus kataklizmák nyomai. Innen ma is csaknem naponta jeleznek földrengést. Hét év alatt mintegy másfélezer földlökést regisztráltak, közülük tizenegy elérte a Richter- skála szerinti 10-es erősségi fokot.“ Az útikönyv szerint Csara település körzetében az év 90-100 napján a napi átlagos hőmérséklet nem emelkedik mínusz 25 Celsius-fok fölé. A szakemberek természetesen figyelembe vették ezeket a körülményeket a BAM tervének kidolgozásánál. Kiszámították például, hogy a hegyek között, a vasúti pályatest minden kilométerének megépítéséhez 2-3 kilométeres kisegítő gépkocsiét szükséges. A domborzati viszonyokat és a szibériai hideget figyelembevéve a régi szállítóeszközöket rekonstruálták, illetve újakat gyártottak, a gépek egy részét pedig külföldön vásárolták. Az alagutak fúrása a gránit és bazalt kőzetekben sem volt könnyű feladat. A BAM alagútjainak hossza 32 kilométer. Főleg a vasútvonal nyugati szakaszán, a Bajkál-tótól északra épülnek alagutak. A Szevero-Mujszkij hegygerincet átszelő 15 kilométeres szakasz lesz a leghosszabb. Utána a Bajkál-hegységben fúrt több mint hat kilométeres alagút következik. Az észak- bajkáli vasúti szakasz a vasútvonalak teljes hosszának csupán egyhatod részét teszi ki, 1980 de a BAM-beruházás összegének egyharXII. 7. madát érre fordítják. FELADAT „X“ ISMERETLENNEL A Bajkál-hegységet keresztülszelő alagút építésénél már az első hónapban meglepetés érte az építőket. A bazaltmonolit között váratlanul üledékes kőzetre bukkantak, amelyet mintha gigász malomkövek őröltek volna „ meg. A homokkal vegyes sziklatörmelék a hatalmas aknamélyítő kombájnra hullott; ezek a gépek már kiállták a próbát, hiszen a segítségükkel sok száz kilóméternyi metró- alagutat fúrtak a Szovjetunióban és külföldön. De itt ez a kombájn felmondta a szolgálatot. Több napba tellett, amíg sikerült kiszabadítani és elvontatni az út szabad részébe. Kis idő múltán a Szevero-Mujszkij-hegy- ség is „kimutatta a foga fehérét“. Az alagút nyomvonalát csúszós gránitréteg szelte át. Vlagyimir Perebejnoszt, a tapasztalt bányamérnököt ámulatba ejtette az itteni kőzet, amelynek egyik oldalát mintha fényesre csiszolták volna. Valentyina Lesznyikova geológusod szerint az ilyen tükörsima felületű kőzetek oly könnyen megváltoztatják egymáshoz viszonyított helyzetüket, akár a jégtömbök. A veszélyt elhárították, mielőtt még a több ezer tonna súlyú gránittömb leomlott volna. Az is kiderült, hogy a BAM nyugati szakaszán a hagyományos vágathajtó módszerek nem váltak be.- Kezdetben az építők előtt egy többismeretlenes egyenlet megoldása állt - meséli Valentyina Lesznyikova. - Az alagútfúrók nem sejthették, hogy minden újabb méter miféle meglepetést tartogat számukra. Mindennek az az oka, hogy a Bajkál-tavat körülölelő hegyek nagyon fiatalok. A hegyképzö erők ma is működnek; nem alakult még ki egy szilárd réteg. Állandóak itt a földrengések, s minden rengés, kisebb vagy nagyobb mértékben, megváltoztatja a hegyek geológiai szerkezetét. Megesik, hogy a vágathajtók a kisebb földrengésekről utólag szereznek tudomást. Előző nap látszólag rendben áttörték a soron következő méteres vagy félméteres távot, de az alagutat már nem tudták megerősíteni az öntöttvas csőgyúrúvel. A következő nap viszont több atmoszféra nyomású forró víz tört elő a szikla repedéséből. Olykor az is előfordul, hogy a kivájt alagút alját, ki tudja honnan érkező, ragadós latyak önti el. A hegyek tanulmányozása, amelyek mélyén a föld alatti munkálatok folynak, sok időt vett igénybe. A tervezők és a geológusok rendkívüli bátorságról és áldozatkészségről tettek tanúbizonyságot. A legzordabb időben is sátorban kellett lakniok, jeges szélben dolgozniok, alpinistákká válniok. A kutatóaknákat a legfantasztikusabb körülmények között fúrták; meredek lejtőkön, függőleges sziklafalak között. Ahova a helikopterek nem tudtak leereszkedni, oda kézben cipelték fel a berendezéseket. A részletesebb geológiai kutatás bővebb adatokkal szolgálhatott volna, de ehhez a Bajkálon túli vidék északi részében uralkodó körülmények sok évig tartó munkát követelnének. Következésképpen a BAM nyugati szakaszának építése, s a teljes pályaszakaszon az átmenő forgalom ebben az esetben bizonytalan időre eltolódott volna. Burjátföld keleti részének és Irkutszk megye ásványkincsekben gazdag területének birtokbavétele, kiaknázása valószínűleg a XXI. századra maradt volna. • A Szevero-Mujszkij alagút építésén Érthető, hogy az említett nehézségek a munka ütemére is kihatottak. Amíg az építők a vasúti pályatest előkészítését és az utak építését (az örök fagy birodalmában ez sem könnyű munka) rendszerint a tervben kitűzött határidő előtt teljesítették, addig az alagutak építésénél a határidőt az első években nem tudták betartani. Az építők ma már nagy tapasztalattal rendelkeznek, a munkálatok a tervet túlszárnyaló ütemben folynak, de a munka kezdetén elveszített időt még be kell hozniok. A HATÁRIDŐ Az épülő Szevero-Mujszkij alagút nyugati és keleti bejáratát a Davan-hágó választja el egymástól. A sűrű köd homályába veszve szerpentin kanyarog, amelyen nehéz terepjárók és dömperek óvatosan szállítják az alagút béléséhez szükséges vastübbingeket, építőanyagokat és üzemanyagot. Ugyanezen a szerpentinen érkeznek az építők és családtagjaik számára azok a létfontosságú dolgok, amelyek az új település, Granyitnij otthonosságát biztosítják. A sziklába vésett, zúzmarával és jéggel borított alagútbejáraton sinek futnak a hegy belsejébe. A magas boltozatról jégcsapok függnek. A nyirkos sötétségben lámpácskák sárga fényei világítanak. Lábunk alatt meleg- vizű patak csordogál. A több mint kilenc méteres átmérőjű alagúttal párhuzamosan egy kisebb átmérőjű alagút halad: a kutató tárna. A vágathajtóknak ugyanis tudniuk kell, hogy mi vár rájuk. A tárna összegyűjti a föld alatti vizek jelentős részét, és ily módon vízteleníti is az alagútat. Vlagyimir Perbejnoszt ,.földalatti navigátornak“ nevezik. Munkatársaival együtt úgy kell irányítania a vágathajtást, hogy keleti és nyugati irányból épülő vágatok centiméternyi pontossággal találkozzanak.- Vágathajtó kombájnok helyett - magyarázza a „föld alatti navigátor" - teleszkópos fúróberendezésekkel dolgozunk. A berendezés a furatokba elhelyezi a robbanóanyagot, majd biztonságos távolságra visszavonul. A másodperc tört része alatt egymást követő robbanások szétzúzzák a sziklát, szinte kivésik az alagút kontúrjait. Azután a rotációs markolószerkezettel és szállítószalaggal felszerelt önjáró rakodógép megközelíti a robbanás színhelyét és csillékbe rakja a felaprózott követ. A megtisztított térséget vastüb- bingekkel erősítik meg, ezeknek sem a földrengés, sem a kőzetnyomás nem árthat. Az alagútépítók napi operatív tanácskozását hagyományosan „centiméterezó értekezletnek“ nevezik. Még nem is olyan régen a napi vágatkihajtást ugyanis centiméterekkel mérték. Ma viszont méterekben számolnak. Mégis, hogy a vesztett időt behozzák, a Szevero-Mujszkij hegygerinc tetőpontjáról 200-350 méteres aknát nyitottak a kitűzött útvonalra. Az aknamélyítésnél mintegy 80 ezer tonna kőzetet kellett kiemelni, és minden hónapban több ezer tonna súlyú berendezést felcipelni a hegyre. A világ legnagyobb alagútjának kihajtását már nyolc munkacsapat végzi. Az alagút három év múlva elkészül, és a vonatok 1984-ben a Bajkál- Amur vasútvonal teljes pályaszakaszán közlekedhetnek. (A szovjet sajtó anyagai nyomán) llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllll^ A GYERMEK ÉS A KÖNYV UNESCO-statisztikák szerint a Földön minden harmadik gyerek könyvek nélkül nő fel. E gyermekeknél jóval szerencsésebbek azok a kicsinyek, akik - mint a Német Demokratikus Köztársaságban is - már bölcsödés és óvodás korban ismerkednek a könyvvel. Ezek a gyermekek, mire^ iskolások lesznek, már megbarátkoznak a könyvvel, és a tankönyv is barátjukká válik, nem pedig riasztó taneszközzé. A szocialista országokban különösen nagy gondot fordítanak a gyermekirodalomra. A gyermekkönyv-kiadás a gor- kiji elvből indul ki, miszerint a gyermekeknek ugyanúgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak még jobban. Nem hiába írja a szovjet pedagógus, Vaszilij Szuho- mlinszkij - az NDK-ban a ,,Volk und Wissen“ kiadóvállalatánál 1974-ben megjelent művében: „Az esztétikai élet szegénysége olyan, mint egy fal, amely az embereket elválasztja egymástól, és egyik alapvető oka annak, hogy a szellemi kapcsolatok az emberek között érett korban olyan primitív alapokon állnak, hogy a család- alapításnál igen-igen csekély igénnyel lépnek fel egymással szemben. A személyiség esztétikai gazdagsága pedig olyan, mint a mágnes: vonzza az embereket!“ Pszichológusok véleménye szerint a gyermek legkésőbb 7.-8. életévében már „társadalmi lénynek“ tekinthető. A gyermeknek írt könyveket humanista, a társadalmi haladást szolgáló tartalommal kell megtölteni. A gyermekirodalom éppen ezért szerves része a nemzeti irodalomnak az NDK-ban. A különféle korosztályok számára az NDK irodalmi életének legjobbjai írnak műveket. A berlini Gyermek- Könyvkiadó Vállalatnak a kiadványai sorában említést a ,, Gyermekeknek festettük“ és a „Gyermekeknek írtuk“ kötetek, amelyek a gyermekirodalomra vonatkozó információk gazdag tárházai. Bár az NDK-ban számos intézmény és kiadó foglalkozik gyermek- és ifjúsági művekkel, ez a kiadóvállalat tekinthető a szakma legfontosabb képviselőjének. A Gyermek-Könyvkiadó Vállalat tevékenységének fejlődését mutatja, hogy amíg 1970-ben 524 művet bocsátott közre csaknem 14 millió példányban (amelyek közül 231 volt első kiadású), 1978-ban már 707 könyv - köztük 323 első kiadás - került az ifjú olvasókhoz, összesen csaknem 18 millió példányban. A gyermek- és ifjúsági irodalom olvasótáborának igényeit kielégítendő, a Német Demokratikus Köztársaságban havonta átlagosan 30 müvet adnak ki, tehát a szó szoros értelmében minden nap egy- egy új könyv örvendezteti meg a Gyermekek Országának - az NDK méltán kiérdemli e nevet - olvasótáborát. A könyvtárak kikölcsönzött köteteinek 33,1 százalékát 7-14 éves fiatalok viszik haza. Vonzóvá teszi a kölcsönkönyv- tári tagságot az a tény is, hogy a könyvek mellé lemez- és egyéb mellékletek is gyakran járulnak. Nem túlzás az a mondás, hogy az NDK-ban minden év „gyermekév“ és a „könyv éve“ is! (BUDAPRESS- PANORAMA) MM DHItI ftTM
