Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-30 / 48. szám
A SZOVJET TESTNEVELÉS ÉS SPORT EREJE Tatjana Kolpakova 706 cm-es ugrással nyerte Moszkvában az olimpiai aranyérmet Nem újkeletű jelenség, évek óta megszokhattuk, hogy az olimpiák után a világ legjobbjai közül sokan szögre akasztják sportszereiket és elbúcsúznak az aktív versenyzéstől. Mindenki felett elszaladnak az évek, egyszer abba kell hagyni. Van, aki ereje teljében vonul vissza, de akadnak olyanok is, akik addig versenyeznek, amíg végképp ki nem öregedtek. A moszkvai, sokáig emlékezetes, nagyszerű eseményeket kővetően a világ minden tájáról érkeztek az olimpiai bajnokok és érmesek visszavonulásáról szóló hírek, s ebben nem képeztek kivételt olyan sportnagyhatalmak sem, mint az NDK vagy a Szovjetunió. Náluk azonban olyan alapokon nyugszik a testnevelés és a sport, olyan kitűnő képességű fiatal tehetségekkel rendelkeznek, hogy valóban nincsenek gondjaik az utánpótlással. Az „őrségváltás“ zökkenők nélkül megy végbe, s a válogatottakba kerülő újoncok szinte azonnal elődeik nyomdokaiban járnak, illetve ott folytatják, ahol azok abbahagyták. HÁROM SZOVJET HÉT MÉTER FÖLÖTT Még ma is akadnak olyanok, akik az emberi teljesítőképesség határairól elmélkednek, de eszmefuttatásaik során általában holtpontra jutnak, mert ki a megmondhatója annak, milyen teljesítményekkel rukkolnak ki a jövő élsportolói. Latolgatásra rendszerint az új, rendkívüli világrekordok adnak okot. Amikor például 1978. augusztus 18-án a szovjet Vilma Bardauszkiene 707 cm-re javította a női távolugrás világrekordját, s a távirati irodák jelentései alapján erről az egész világon értesültek, legnagyobb vetélytársai kétkedve forgadták a hírt. S ezen ne is csodálkozzunk, hiszen tőle várták a legkevésbé a hét méteren felüli teljesítményt. Miután 1976. május 9-én Siegrun Siegel 699 centiméternél huppant a homokba, természetesen ő lett az első számú esélyes. Egy centimétert javítani legjobb eredményén nem tűnt elérhetetlennek. Montrealban ugyan aranyérmet nyert, de csak 672 cm-es teljesítménnyel, ami nagyon bosszantotta, mert mindenképpen szeretett volna elsőként túljutni a hét méteren. Az álomhatárt azonban több mint két éven át rohamozták a világ legjobbjai eredménytelenül. Akadtak hét méteren felüli ugrások, de ezeknél mindig belépett a versenyző. Az 1976-os olimpia utáni Lengyelország - NDK atlétikai viadalon Angela Voigt ilyen érvénytelen ugrását lemérette, s az 710 cm-re sikerült. Tehát most már arról volt szó, hogy egyszer kijöjjön a lépés. Bardauszkienenek sikerült, és a prágai Európa-bajnok- ságon kivételes képességeiről mindenkit meggyőzve a selejtezőben 709-re javította saját világcsúcsát. Most e rekord tulajdonosaként vonult vissza. Közben még négyen jutottak el a hét méterig, illetve azon túl. Élénken él emlékezetünkben a női távolugrás moszkvai döntője, amikor az utolsó sorozatban a vetélytársak egymást felülmúlva változtattak az addigi sorrenden. Végül a szovjet Kolpakova szerezte meg az aranyérmet 706 cm-es ugrással, az NDK-beli Wujak (704) és honfitársnóje Szkacsko (701) előtt. Kerek hét méteres eredménnyel dicsekedhet még az amerikai Anderson. Ezek után ki merné megjósolni, hol a határ. A 710 vagy 720 centiméter már elérhetőnek látszik, a 750 azonban nagyon távoli célnak tűnik. A szakemberek véleménye szerint, aki el akar jutni a hét és fél méterig, annak olyan gyorsnak kell lennie, mint egy világklaszis vágtázónak és a két métert teljesítő magasugrók adottságaival is rendelkeznie kell. Itt a következő álomhatár. Mert ha ötnek sikerült teljesíteni a nehezen elérhetőnek vélt hét métert, miért ne sikerülne a jövőben másoknak is? VISSZAVONUL, DE NEM LESZ HŰTLEN... Nem kell a vívás szerelmesének lenni ahhoz, hogy ismerjük Jelena Bjelova nevét, hiszen áz elmúlt tizenkét esztendőben a női vívósport legnagyobb egyéniségei közé tartozott. Erőtől duzzadó vívása, robbanékonysága, küzdőszelleme, s nem utolsósorban kiváló technikája nagyon gyakran megoldhatatlan feladat elé állították ellenfeleit. A moszkvai játékok után négy olimpiai aranyéremmel tarsolyában jelentette be visszavonulását. Érdekes, hogy nem családi hagyományok alapján lett vívó, nem is a szülei vitték el a tornaterembe, hanem kosárlabdázóként került a pástok világába. A temperamentumos kislány mindenképpen a verseny- szerű sportolásra törekedett. Tizennégy éves korában kezdett kosarazni, de az edző nem lelkesedett érte, mivel Jelena akkor csak 160 cm magas volt, neki pedig nagyra nőtt fiatalokra volt szüksége. De azért nem küldte el, igaz játéklehetőséghez sem jutott. Ez nagyon bosszantotta az egészséges becsvágytól lelkesített kislányt, s amikor az egyesület vívóedzője, felfigyelve temperamentumára és mozgáskészségére, megkérdezte, nem lenne-e kedve megpróbálkozni a vívással: azonnal igent mondott. Tette mindezt dacból, hiszen a vívásról semmi fogalma nem volt. Jelena egy év alatt 15 centimétert nőtt, és most már a kosárlabdázók is szívesen fogadták volna vissza, de ő hajthatalan maradt, csak azért is kitartott a vívásnál. Pedig akkor még - saját bevallása szerint - nem volt szerelmes sportjába, mely később éveken át egész életét betöltötte. 1962-ben kezdte versenyzői pályafutását, és hat évig tartott, amíg a válogatottságig eljutott. Persze a szovjet válogatottba kerülni nagy szó, nemzetközi rangot jelent. Bjelova 1968-ban szerepelt első Ízben a válogatottban, de már a mexikói olimpián sikerült bizonyítania. Egyéniben csapatban egyaránt a dobogó legmagasabb fokára állhatott és akkor még csak 21 éves volt. Lehetett tehát várni a folytatást a további kimagasló eredményeket, amelyek be is következtek. Münchenben egyéniben arany, Montrealban egyéniben bronz, csapatban pedig arany volt a mérleg. Egyéniben 1969-ben szerzett világbajnokságot, csapatban 1970, 1974, 1975, 1977, 1978 és 1979 jelentett babért, és ötször végzett a második helyen. A kosárlabdázás iránt tanúsított hűtlenségét nem bánta meg, nem csak azért, mert évről évre, sikert sikerre halmozott, hanem elsősorban azért, mert nagyon megszerette a vívást, szinte megszállottja lett. A minszki pedagógiai főiskolán végzett többszörös olimpiai és világbajnok Bjelova már több könyvet írt a vívás történetéről, elméletéről és most, hogy hátat fordított az aktív versenyzésnek, bejelentette, hogy a jövőben még nagyobb figyelmet fordít szerzői tevékenységére. A ma 33 éves Jelena Bjelovától tehát nem búcsúzunk végleg. VAN MIBŐL VÁLOGATNI A Szovjetunió férfi és női kosárlabda-válogatottja hosz- szú évek óta ott talátható az Európa-, világ- és olimpiai Vilma Bardauszkiene az első női távolugró, aki túljutott a hétméteres álomhatáron döntők legjobbjai között. A női együttes például kétszer nyert olimpiai aranyat, ötször szerezte meg a világbajnoki és nyolcszor az Európa-bajnoki címet. Ehhez nem kell kommentár, viszont e sportág híveit bizonyára nagyon érdekli, minek tulajdonítható ez a sikersorozat? Nem is olyan régen Prágában járt a szovjet női válogatott jelenlegi edzője, Lidia Alekszejeva. Az 1945-1958-as esztendőkben a szovjet együttes csapatkapitánya volt és most már 22 éve irányítja hazája válogatottját. A szovjet kosárlabda sportról a távirati iroda munkatársának így nyilatkozott:- Hogy minek köszönhetjük sikereinket, a színvonalas teljesítményeket? Ennek titka a széles alapokra helyezett, nagy tömegeket megmozgató munka. A Szovjetunióban 1 600 000 az aktív női kosárlabdázók száma. Nem kell külön hangsúlyoznom: van miből válogatni. Természetesen nagyon fontos a játékosokkal végzett munka minősége az egyesületekben. A játékosok kiválasztását nem egyedül végzem, abban többen is a segítségemre vannak. A fiatalítás fokozatosan történik, hogy ne álljon be törés. Moszkva után a csapat egyharmadát kicseréltük, helyükbe négy új játékos került. Számolunk azzal, hogy két év leforgása alatt ismét négy újonc jut szóhoz, a többiek valószínűíeg 1984-ig maradnak.- Ami az ellenfeleket illeti: a legnagyobb az Egyesült Államok együttese volt. Az utóbbi időben sokat javultak a kubaiak és az ázsiaiak. Európában elsősorban a szocialista országok - Bulgária, Jugoszlávia, Magyarország és Csehszlovákia - válogatottjai veszélyesek és a közelgő Európa-bajnokságon ott lesznek az érmekért folyó harcban. A női kosárlabdázás fejlődése a férfiakéhoz hasonló úton halad. Az élcsapatok felkészülése azonos módszeren alapszik, jó, hogy a szabályokon nem változtattak, mivel ez a fejlődésre fékezőleg hatott volna. Az olimpiai selejtező, valamint a moszkvai torna arról tanúskodott, hogy hatnál több csapat rajtját kellene engedélyezni. Ez is hozzájárulna e sportág fejlődéséhez. Az oldalt írta és összeállította Kollár József Ott, ahol olyan nevek szerepelnek a válogatottban, mint Bjelova, nehéz a legjobbak közé kerülni #Í!J, ZÓ Kiadj* Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szsrkaszti a szerkesztő bizottság Főszerkesztő: Dr Rabay Zoltán. CSc Helyettes főszerkesztők Szarka István és Csetö János Szerkesztőség 893 38 Bratislava. Gorkáho 10 Telelőn 309. 331-252, 332-301. főszerkesztő: 532-20. szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat 505-29. gazdasági ügyek 506-39 Távíró 092308 Pravda - Kiadóvállalat Bratislava. Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállata - Pravda. 02-es Nyomdaüzem*. Bratislava Magánszemélyek a kővetkező címen adhatják fel hirdetéseiket 893 39 Bratislava. Jiráskova 5.. telefon: 577-10. 532-64. A szocialista kőzuletek a hirdetéseket erre a címre küldjék: 893 39 Bratislava. Vajanského nábreíie 15/11.. telefon: 551-83. 544-51 Az Uj Szú előfizetési dija - a vasárnapi számmal együtt - 14,70 koron* Az U| Szó vasárnapi számának külön elöfizetéae negyedévenként 13 korona Terjeszti: a Postai Hirfapszolgálat Előfizetésekéi elfogad minden postai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS - Ustredná expedlcia a dovoz tlaóe. 884 19 Bratislava. Gottwaldovo námestle 6. A SUTI regisztráciős száma 5/2. Inder 48 097
