Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-23 / 47. szám
TUDOMÁNYI TECHNIKA FÖLDRENGÉSEK ELOREJELZESE Manapság több mint ikétmillió ember él földrengésveszélyes övezetben. A műszerek évente mintegy 300 ezer földkéregmozgást regisztrálnak, iköztiik félszáz pusztító erejű földrengést. Ezért nagyon időszerű, hogy megtaláljuk a választ azokra a -kérdésekre, hogy hol, mikor és milyen erősségű földlökések lesznek. — A mai szeizmológiai tudomány képes információkat adni a közelgő földrengésekről — mondja Ganyl Mavljanov akadémikus, az Üzbég Tudományos Akadémia Szeizmológiai Intézetének igazgatója. — Közép-Ázsia területén a tizenkét fokozatú skálán mérve évente csaknem százra tehető a 4—5 fokozatú földrengések száma. Egyes esztendőkben, például 1966-ban, amikor a 8-as erősségű földrengés Taskentet teljesen rombadömtötte, körülbelül ezer földlökést észleltek. Intézetünk a tasikanti természeti katasztrófa után alakult és a tudósok elé azt a feladatot tűzte, hogy dolgozzák ki e .rettegett természeti jelenség előrejelzését. Akikor a Szovjetunió valamennyi köztársaságából érkezett segítség az elpusztult üzbég fővárosba. A romok helyén ma már új házak állnak, amelyek 9-es fokozatú földlökéseket is kibírnak. Az utóbbi időkig a tudósok csupán akkor szereztek tudomást a földkéregben lejátszódó mozgásokról, amikor azoknak már pusztító hatását is észlelték. Ez a helyzet azonban nemrég megváltozott. A fergánai Völgyben 1978 novemberében kitört erős földrengést az üzbég szeiz- mológusok előre jelezték. A hatóságok a földrengés előtt 'hat órával kapták meg a prognózist. A tudósok bevallása szerint ehhez bizonyos értelemben bátorság is kellett. Ha az előrejel zés nem válik he, a kutatókat nagy presztízs- veszteség érheti. Az első hivatalos prognózis azonban helyesnek bizonyult: a bekövetkezett földrengés ideje és epicentruma pontosan megegyezett a tudósok számításaival. A siker elsősorban azzal magyarázható, hogy a földrengések előjeleit a tudósok komplexen vizsgálták, felhasználva a szeizmológia, a geofizika, a hidroszeizmológia és más elemzések módszereit. — Három kísérleti teleppel rendelkezünk — folytatja Ganyi Mavljanov, — amelyeket felszereltünk a szükséges berendezésekkel. Ezek lehetővé teszik -bolygónk állandó figyelemmel kísérését. Emellett minden közigazgatási területen építenek ia Szovjetunióban hidroszeizmo- lógiai állomásokat, amelyek a föld alatti vizek gázkémlai összetételét vizsgálják. Az ásványi vízben található bizonyos gázok és a készülő földrengések közötti összefüggést 1966-ban a pusztító erejű taskenti földlökések idején állapították meg. Sok megfigyelés tanúskodik arról is, hogy a mágneses tér, valamint az elektromágneses impulzusok változásai jelzik a földmozgásokat. Az Üzbég Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetében dolgozó szaik emberekkel együttműködve befejezéshez közeledik a szeizmológiai megfigyelések automatizált rendszerének kialakítása. Jelenleg a köztársaságban egyetlen -nagy építkezést sem lehet elkezdeni a szeizmológusok ajánlásai nélkül. A kutatások alapján az intézet tudósai szeizmológiai térképet állítottak össze, amelyen feltüntették a földrengésövezeteket és a lehetséges mozgások maximális erősségét. így például Taskent a 9-es erősségi övezetben fekszik, vagyis a városban minden épü letnek ki kell bírnia az ilyen földlökéseket. Ezért Taskentben az építkezéseken a megszokottnál több -fémet, cementet és egyéb anyagot használtak fel. Az ezzel járó többletkiadásokat az állam fedezi. NAPTÜZHELY A SIVATAGBAN A világ számos országában egyre több (tudós keresi a napenergia felhasználásának egyszerű, hatásos és gazdaságos módjait. Buharában nemrégiben inapenergiával működtetett vízmelegítőket és napkonyhákat kezdtek gyártani. Ez a köztársaság kormánya által elfogadott — a -napenergia hasznosítását célzó — program egyik legfontosabb része. A -terveknek megfelelően Üzbegisztán minden körzetében egy-egy négyemeletes kísérleti házat, valamint óvodát építenek, amelyekhez napenergiával működtetett berendezés szolgáltatja a meleg vizet. Taskent és Csircsifc városokban már elkészültek az -első ilyen házak. A vízmelegítő -kollektorokat a déli oldalfalakra szerelik. Borús időben, vagy erős lehűlések alkalmából automatikusan átkapcsolnak a városi fűtőhálózatra. A gyakorlat azt mutatja, hogy a napenergia alkalmazása a fűtésre és a vízmelegítésre fordított energia 60 százalékos megtakarításál eredményezheti. A ház é-pítési költségei 15—20 százalékkal növekednek. A napenergia felhasználásé • naik imá9ik -módja a napsugárkoncentráló tükrös berendezések építése. A Szovjetunióban az ilyen berendezések tervezésével az Üzbég Tudományos Akadémia foglalkozik. A koncentrátorokat több, egyenként öt méter átmérőjű gömbtükör — -facet — felhasználásával oldották meg, amelyek fémvázra szerelve egy gyújtópontba gyűjtik a napsugarakat. A fókuszban a hőmérséklet eléri a kétezer fokot. Sajátos kályha ez, falak nélkül, amelyben megfelelő berendezés segítségével -villamos energia is fejleszthető. A naperőművek által termelt energia önköltsége jelenleg nagyjából megegyezik az atom és hőerőművekével, az iparilag fejlett vidékeken azonban még nem vehetik -fel velük a versenyt. A naperőmű — a jövő útja. A naptűzhelyeket azonban már Ima is széles -körben használják azok, akik a sivatagban élnek, utaznak és dolgoznak. A tű-hely könnyen ösz- szeszer-elhető. Hét kis tükör elegendő ihőt fejleszt ahhoz, hogy -egy őrá alatt hat liter vizet felforraljon. Az üzbég tudósok ezenkívül -hűtőgépeket, gyümölcs- és zöldségfélék, gabona és selyemgubó szárítására szolgáló, napenergiával mű'kö dő berendezéseket is szerkesztettek, amelyek gyakorlati al kalmazása állandóan bővül. A gömbtükrös napenergia gyűjtők további alkalmazási területe a vetőmagvak rövid ideig tartó átsugárzása vetés előtt. A többéves tapasztalat szerint az ilyen sugárzás 10—15 százalékkal növeli a gyapot terméshozamát 6—7 nappal megrövidíti az érési idejét. Napenergiával működtetett berendezéseket a víz ső- talanítására is alkalmaznak. A napenergia hasznosításának lehetőségei korlátlanok. Hat hónap alatt a Nap annyi energiát „küld“ a Földre, mint amennyit bolygónk összes kőszén- és kőolajkészletei adhatnak. # Az Azerbajdzsán SZSZK-ban Lenkoran város mellett befejezték annak a vízműnek az építését, amely több hegyi patak vizét gyűjti össze. A tározóból csatornán vezetik el a vizet a közeli termékeny földekre, ahol nagy területeken a szubtrópusi ültetvények öntözésére használják fel (CSTK — TASS felvétele) ROBOTOK AZ ÜZEMEKBEN A szovjet üzemekben jelenleg csaknem ötezer ipari robot dolgozik. Ezek a gépek -kimerítő, egyhangú és nehéz munkaműveleteket vettek át az embertől. Olyanokat, mint például a fémek öntése, siajtolása, hegesztése és termikus megmunkálása, az eszt-ergályoző, maró, köszörülő és csiszoló gépek kiszolgálása, a munkadarabok festése, 'krómozása. Az ipari manipulátorok és a programvezérlésű szerszámgépek jól megbirkóznak a közös feladatokkal: az automatikus gyártóegységek termelékenysége átlagosan két- szerese-háromszorosa, sőt olykor ötszöröse a korábbinak. A Szovjetunióban -mintegy 50 tudományos kutató és tervező intézetet vontak be az univerzális és speciális ipari manipulátorok fejlesztésébe. Kapacitásokat hoztak létre évi több mint hétezer robot sorozatgyártására. Az irántuk megnyilvánuló kereslet azonban egyelőre meghaladja a termelés lehetőségeit. Az ország ipari üzemeiben már most 26 ezer ilyen gépet lehetne beállítani, a következő tíz esztendőben pedig több mint százezret. Sóik szovjet gépgyár tér át hagyományos termékeinek, például a szerszámgépeknek olyan rot»tokkal való kombinálására, amelyek ki tudják szolgálni ezeket a berendezéseket. Többek között a Krasznodari Gépgyár is, amely turbinák, generátorok, hajómotorok és más nagy energetikai berendezések fő alkatrészeinek megmunkálására szolgáló esztergákat gyárt. Az itt készülő szerszámgépek képesek gyorsan, műszakonként több száz különféle tengelyt megmunkálni, de a munkadarabokat igen nagy pontossággal kell beállítani, ami sok Időt vesz igénybe. Amíg munkás szolgálta ki ezeket a gépeket, a beállítás művelete -nagyon sok veszteségidővel járt. A gyár konstruktőrei a tudományos kutatókkal együttműködve kifejlesztettek egy manipulátort, a krasznodari univerzális rakodó robotot, amely közös program szerint együtt dolgozik az esztergával. A rakodó robot több elemből álló „gépi kéz“, amelynek mozdulatait számítógép irányítja. A megfogó szerkezet megragadja a munkadarabot és a megkövetelt pontossággal felteszi a szerszámgépre, majd leemeli onnan. A művelet egy percet sem vesz igénybe. Ez persze még -nem jelenti a modern robottechnika csúcsát, de könnyen beilleszthető a meglevő technológiai folyamatokba. A Szovjetunióban már sokféle robottípust gyártanak, s mintegy húszfélét már a termelésben is kipróbáltak. Azokban az üzemekben, ahol ezek a robotok dolgoznak, megkezdik a teljesen automatizált gyártórendszerek kialakítását. A robotok alkalmazásának hatékonysága a jövőben még növekedni fog. A Szovjetunió egyik legnagyobb közlekedési gépgyártó üzemében, a -kovrovszki gépgyárban beállított 60 ipari manipulátor például lehetővé tette a sajtölás -munkaerő- szükségleténeik jelentős csökkentését. A „robotbrigád“ több mint száz munkást helyettesít az üzemben. TOVÁBB épül A KARAKUM-CSATORNA A Karakum-sivatag lakóinak élete igen keserű volt a múltban. A világ legnagyobb sivataga a Turkmen SZSZK területének több mint 80 százalékát foglalja el. Az emberek évszázadokon keresztül folytatták küzdelmüket a vízért. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy a víz és a legjobb földek a nagybirtokosok tulajdonában voltak. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után minden megváltozott. A sivatagi területek fejlesztésére 1921 és 1923 között Türkmenisztánban föld- és vízreformot hajtottak végre. A primitív munkaeszközöket használó magángazdaságok közös nagygazdaságokba, kolhozokba tömörültek, s ezeket korszerű technikával látták el. A reform során célul tűzték a régi öntözőrendszer gyökeres rekonstrukcióját. Ez nemcsak Türkmenisztán, hanem a szomszédos közép-ázsiai köztársaságok további fejlődésének is alapvető problémája volt. Az évek során az öntözési munkák nagy lendületet vettek. Csupán a Türkmén SZSZK fennállásának első évtizedében 38 gravitációs főcsatornát helyeztek üzembe, amelyek hossza meghaladta az 500 kilométert. Ezután az akkori idők nagy víztározói is megépültek. A sivatagi földeken újabb és újabb kolhozok, szovhozok, létesültek. A víz azonban továbbra Is problémát jelentett: egyre több kellett belőle. A vízhiánytól különösen szenvedtek Türkménia délnyugati vidékei. A köztársaság vízkészletének 90 százaléka ugyanis a keleti részeken összpontosul, itt folyik a bővizű Amu- Darja. Ezért a világon egyedülálló építkezésbe fogtak, hogy az Amu-Darja vizét a száraz területekre, majd a Kaszpi-tengerbe vezessék. A Karakum-csatornát — ezt a mesterséges vízfolyást — 1954- ben kezdték építeni. A hatalmas vállalkozásban a Szovjetunió 32 nemzete és nemzetisége vett részt. Több mint 200 városból érkeztek traktorok, kotrógépek, földgyaluk, építőanyagok. A csatorna első szakasza — az Amu-Darja és a Murgab folyók között — 1958- ra készült el. Jelenleg a Karakum-csatorna ezer kilométer hosszan húzódik a sivatagi területeken. Mellette egy sor víztározót is építettek, amelyek még a legszárazabb években is 10 milliárd köbméter öntözővizet adnak. Hatmillió hektár közép-ázsiai terület egyharmada az Amu-Dar- jából kapja a vizet. Ott, ahol évszázados sivatagok terjeszkednek, ma szárnyashajók biztosítják az utasforgalmat. A mesterséges vízfolyás mentén új városok és települések keletkeztek, ahol földgázt, kőolajat és egyéb ásványi kincseiket bányásznak. Fejlődik az állattenyésztés is, és ez a terület adja Türkmenisztán mintegy egymillió tonnányi évi gyapottermelésének a felét. A Karakum- csatorna építése tovább folyik és hossza hamarosan elérni az 1450 'kilométert. (Az APN szovjet hírügynökség anyagaiból)
