Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-11-23 / 47. szám

— A nyár szebb nálunk, mint az ősz — ezekkel a szavakkal fogad Mária Baéová, a Zlaté Moravce-i Városi Nemzeti Bizottság titkára. — Az utcáinkat zöldövezet, rózsabokrok szegélyezik és van hét hektár parkunk is. Mindez elsősorban a városka lakosainak az érdeme.

A felszabadulás óta teljesen megváltozott a Zsitva folyó menti település. A mezőgazdasági városból ipari város lett. Az 5000 embert alkalmazó CALEX hűtőszekrénygyár az országhatáron 'túl is ismert. A cipőgyárban csaknem 2000-en találnak munkalehetőséget, s a hajdani egy téglagyár helyett ma már négy gyártja a téglát, a cserepet, a különböző építőanyagokat.

— Minden megbízatási időszakban előbbre léptünk a fejlődés útján, de úgy érzem, hogy a mostani alatt értük el a legtöbbet. A tervezett 1000 lakást — amelyből 250 önerőből épült — már átadtuk rendeltetésének. A Z-akció beruházási részében társadalmi munkával 43 342 400 korona értéket hoztunk létre. Ez azt jelenti, hogy a meghatározott feladatainkat ebben a választási időszakban már 38 százalékkal túlszárnyaltuk. S hogy el ne felejtsem, ebben az ötéves tervidőszakban 300 hellyel növeltük a bölcsődék és az óvodák befogadóképességét. Több gyermekintézmény közös beruházással épült. Tudom, a számok nem sokat mondanak az idegennek, éppen ezért legjobb lesz, ha szétnéz a városban.

Amikor Vladimír Pechóval, a vnb építésügyi szakosztályvezetőjével az épületből kilépünk, tanácstalanul megállunk. Kísérőm hirtelen nem tudja, merre is induljunk. A megépített szennycsatornát és a gázvezetéket — társadalmi munkában készültek el — nem mutathatja meg. A két víztároló, amely néhány hét múlva a város ivóvíz-ellátását biztosítja, messze van, éppúgy, mint a szennyvízderítő állomás. Némi töprengés után határoz.

— Menjünk az épülő műjégpálya felé. Ez az építkezés igen a szívemhez nőtt és ha minden jól megy, még ez évben meqkezdjük a próbaüzemeltetést.

Amíg célunkhoz érünk, megtudom tőle, hogy az említett időszakban két élelmiszerbolt és ugyanennyi vendéglő épült fel. A Jankó KráT gimnázium pedig iskolai étteremmel és konyhával gyarapodott. Az egyik üzem munkásszállását napközi otthonná alakították át. A városban ma már két autószerviz üzemel. A lakótelepeken felszámolták az összetákolt garázsokat, s ezeket a téglagyár előregyártott elemeiből készültekkel helyettesítették. Ma már 220 korszerű egyforma garázsuk van.

A műjégpálya építkezésén /öze/ Zatko és frantisek Polomsky kőművesek a trafóállomást készítik elő szerelésre. Stefan Kulko, a járási köz- szolgáltató üzem alkalmazottja csak egy-két órára jött ide, hogy kotrógépével a vezeték gyors lefektetését segítse elő.

— Egész nyáron úgy igyekeztünk, hogy a kiszolgálóépületben a tél folyamán elvégezhessük a belső vakolást —mondja Jozef Zafko. — Tudjuk, hogy erre a létesítményre a város minden lakója már évek óta vár.

— Az én gyermekeim is gyakran megkérdezik tőlem, hogy mikor jöhetnek már korcsolyázni — veszi át a szót Frantisek Polomsky. — Ha másért nem, ezért is igyekeznem kell.

Amikor a műjégpályát betonozták, a társadalmi munkásokkal együtt naponta 12 órát is dolgoztak. A betonkeverő géptől az Agrostav és a Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz speciális gépjárművei hordták a betont. S amint a kísérőmtől megtudom, a pályát a következő választási időszakban be is szeretnék fedni. Ha a nagyobb üzemek is olyan segítőkészek lennének, mint a kisebbek, minden lehetőség megvolna ehhez.

Az együttműködésről így vélekedik Michal Leskovsky, a Kovoplast részlegvezetője.

— A város fejlesztéséért minden tőlünk telhetőt megteszünk. Segítünk a szakmunkákban, az építőanyag fuvarozásában. A nemzeti bizottság tisztségviselőivel gyakran találkozom, megbeszéljük, miben segíthetünk. Számításom szerint évente mintegy .80 ezer korona értékű munkát végzünk el a város javára. Lehet, hogy többet is, de mi nem a számok, hanem a tettek emberei vagyunk.

A parkot egész évben gondozzák

KÖZÖSEN ÖRÜLÜNK AZ EREDMÉNYEKNEK

A Z-akció másik jelentősebb építkezése a mezőgazdasági szakmunkás- képző iskola szakműhelyei. Az épület felén még dolgoznak, de a másikban már folyik az oktatás, fán LapuSek igazgatót, a városi pártbizottság elnökét az építkezésen találjuk.

— Négyszáz tanulónk mindegyike évente 10 napot dolgozik társadalmi munkában az építkezésen. A szorgos igyekezet eredménye, hogy 4 millió korona ráfordítással mintegy 8 millió korona értéket hozunk létre.

Egy kis szünetet tart, átnéz néhány számlát, majd így folytatja.

— A városi pártbizottság sokat foglalkozik a választási program teljesítésével, többek között kommunista

szombatokat is szervezünk. A képviselők és tisztségviselők évente kétszer vállalnak rendkívüli műszakot, így is példát akarunk mutatni a város lakosainak. Nagyon szeretnénk egy fedett uszodát. Szégyen, de évente több száz gyereket nem tudunk úszni megtanítani, amit nemegyszer a szemünkre is vetnek. Igaz, van egy strandfürdőnk, de jó, ha azt idényenként egy hónapig tudjuk használni.

Szó szót követ. Felsorolódik mindaz, amivel az utóbbi években gyarapodtak, de az is, hogy mi mindenre lenne még szükségük. A következő tervidőszakban az említett szakmunkásképző iskolai tornatermet és éttermet kap. A Zitva lakótelepen már

épül az olyan nagyon szükséges 22 tantermes iskola, amelyet előreláthatólag 1983-ban adnak át rendeltetésének. A ívnb épülete mellett orvosi rendelő készül, olyan ütemben, hogy két év múlva már a lakosságot szolgálja. Hamarosan felszámolják a város területén levő 27 kis kazánt és a fűtést a melegvíz-szolgáltatással együtt egy központi kazánház látja majd el.

— Amikor az eredményeinket mérlegeljük, akaratlanul is szóba kerül, mire lenne még szükségünk. Például egy korszerű művelődési otthonra, szállodára, tűzoltószertárra, óvodára és bölcsődére, élelmiszeráruházra és zöldségüzletre, hogy tovább ne is folytassam — mondja az építésügyi szakosztály vezetője. — Folytatjuk a szenny csatorna és a gázvezetékhálózat építését. Nagy szükségünk lenne egy gyeplabda-pályára is, hiszen leányaink az országos ligában játszanak, s ketten közülük még a moszkvai olimpián is részt vettek.

A városhoz három kisebb település tartozik — Prilepy, Chyzerovce és Zi- tavany. Mindháromban jelenleg ravatalozó épül társadalmi munkával, amelyet a polgári bizottságok nagy hozzáértéssel szerveznek. Gyalogjárót építenek, utakat tesznek rendbe, igyekeznek úgy dolgozni, hogy eltűnjön a város és a település közötti különbség. i

— Talán mindent felsorolni, megmutatni nem sikerült, de az ember gyakran megfeledkezik arról, ami már elkészült, azt hozza szóba, ami épülőfélben van, vagy amit szeretne, ha elkészülne — mondja búcsúzóul a titkár. — Ügyelünk arra, hogy a vál- lasztási programban foglaltak megvalósuljanak, hogy a mindennapi élethez, szükségletekhez rugalmasan alkalmazkodjunk.

A vnb épületében a folyosók falán levő elismerő oklevelek arról tanúskodnak, hogy az utóbbi tíz évben Zlaté Moravce a nemzeti bizottságok versenyében négyszer lett a nyugatszlovákiai kerületben második, egyszer pedig az SZSZK kormányától elismerő oklevelet kapott. Miközben hazafelé tartok, eszembe jut, amit Marian Tomajko, á SZISZ városi bizottságának az elnöke mondott a város szépítéséről és fejlesztéséről: sokat dolgoztunk, de munkánk eredményeinek valamennyien örülünk.

NEMETH JÁNOS

A képviselők és tisztségviselők is részt vesznek a társadalmi munkában

(Ivan Farkas felvételei]-VILÁGJÁRÓ

felsorolásból. De vezetett csoportokat az észak-afrikai országokba, Egyiptomba, Algériába, Tuniszba, Marokkóba, Szíriába, Libanonba is.

Ami azonban az Idegenvezetői foglalkozást, munkát illeti, nem olyan egyszerű, s nem is csupán az utazásból áll.

— Aki rendesen, becsületesen akarja végezni ezt a munkát — külső vagy állandó beosztásban — annak elsősorban szüntelenül tanulnia kell. Hogy hazánkról, látnivalóiról, történelmi nevezetességeiről, eredményeinkről aprólékosan tájékoztatni tudjuk a hozzánk érkező külföldieket, az természetes. De számomra az is az, hogy arról az országról vagy városról, ahová éppen turistáinkat kísérem, a lehető legtöbb tudnivalóról tájékoztassam őket. Igaz, ma már

külföldön egy-egy városnézéshez ottani idegenvezetőt is biztosít az utazási iroda, de én még erre soha nem hagyatkoztam. Ha mód van rá, a megszabott programon kívül is igyekszem foglalkozni a csoport tagjaival. Meg az sem lenne számomra kellemes, ha a gondjaimra bízottak tájékozottabbak lennének, mint én. A turisták pedig, különösen a több várost, országot érintő utak résztvevői, egyre igényesebbek, tájékozottabbak, maguk is előre készülnek az utazásra. Valóban látni és megismerni, nem pedig vásárolni akarnak.

Egy-egy út vagy üdülés szervezési teendői sem egyszerűek. Különösen, ha azt is nézzük, hogy 30—40, leggyakrabban egymásnak ismeretlen, különböző korú, esetleg érdeklődésű

ember kerül össze egy vagy több hétre.

— Bizony tudni kell bánni az emberekkel is — bólogat a megállapításra Pavol Lazar. -— Hogy a csoport összetartson, mindenki jól érezze magát, ahhoz jókora emberismeret és diplomatikus bánásmód is kell. Nemegyszer pedig váratlanul, bonyolult helyzetben kell helytállnunk. E nyáron például Olaszországban infarktust kapott a csoport egyik tagja, de előfordult már haláleset is útjaim során. Azt is tudnunk kell, mi ilyenkor a teendő. Ezért készülünk alaposan minden útra, hogy az ismeretlenbe indulva se legyen számunkra minden ismeretlen.

— Van-e kedvelt országa a sok úticél közül és legkedvesebb emléke a sokéves utazásból?

— Az országok közül igen megszerettem Kubát. Eddig több mint 20- szor jártam ott. Kedvesek, vendégszeretők a lakosai, s jól látni a fejlődést, ami e baráti országban csupán azóta is végbement, amióta először ott jártam. Az emlékek közül pedig? Számomra minden út kedves emlék, amelyről a csoportom tagjai elégedetten tértek haza.

Pavol Lazar akkor igen sok kedves emlékkel rendelkezhet. Nemcsak azért, mert áprilistól októberig jóformán csak csomagolni jár haza, s a fő turistaidény befejeztével is gyakran úton van, hanem mert — a felettesei véleménye szerint — a Cedbk egyik legtehetségesebb és egyik leglelkiismeretesebb Idegenvezetője.

FLORIAN MARTA