Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-09 / 45. szám
SZIPORKÁK SZOVJET LAPOKBÓL Vannak, akik azzal jutottak a csúcsra, hogy mindig felemelték a kezüket. * * * Valamikor inasból lett a segéd s abból a mester. Ma egyre több segédből lesz — pancser. • • • Ne csináljatok szabályt a ikivé telekből! * * # Megnősülni könnyű, ennél jóval nehezebb nősnek lenni. Főnököm tervszerűen elhalasztja a tervek megvalósítását. • * * Az ügyes dolgozó munkaidő alatt megfejt legalább egy keresztrejtvényt. * * # Az az író, a*kí nem akar mélyebbre hatolni, gond nélkül a felszínen marad. # * * Oj mondás: Jöttem, láttam, elloptam. — y — f fordítása ÉJSZAKA — Én már tizennyolc éve gondolok az első szerelemre! — Olyan nagy szerelem volt? — Nem. Azóta fizetem a gyermektartást. OKOSABBAK — Nyolcán akartaik elvenni, mielőtt hozzád mentem. És mind a nyolc férfi okosabb, ügyesebb volt nálad! — Igen. S ezt be is bizonyították. Őszi hangulat (Pikker — Tallin) FENYEGETÉS A kis Ildikó figyelmezteti a mamáját: — Ha nem adsz pénzt csokira, akkor, ahogy beszállunk az autóbuszba, nagymamának foglak szólítani. AGGODALOM A ligetben két fiatal gyermekgondozónő beszélget a babakocsik mellett. — Nem jössz este táncolni? — Szívesen mennék veled — mondja a másik —, de nőidig olyan nyugtalan vagyok, amikor a kicsit a mamájára kell hagynom ... ÉLMÉNYBESZÁMOLÓ Szabina felháborodottan meséli a barátnőjének: — Képzeld, tegnap hirtelen rám dudált egy pimasz autós, és magával akart vinni... Hű, micsoda elegáns lakása van!... TORKIG A filmcsillag felsóhajt: — Torkig vagyok a házassággal. — Hát akkor válj el — tanácsolja a barátnője. — A válással is torkig vagyok — hangzik a válasz.- Tudod, hogy ma van a tizenötödik házassági évfordulónk? - ébreszti reggel Kovácsné gyengéden a férjét. - Igazán meglephetnél egy-két aprósággal, ide kellene valami a nyakamra, a fülemre, a karomra, esetleg a kezemre...- Rendben van - mondja morogva Kovács, - áruld el, melyik a kedvenc szappanod! SZERENCSE ÉBREDÉS Késő éjszaka egy részeg az utcán nekimegy egy járókelőnek és rárivall: — Hány óra, van? Az dühösen orrba vágja, s így szól: — Egy óra! — Te jó Isten — motyogja a részeg —, micsoda szerencsém van, hogy nem tizenkettőkor érdeklődtem magától a pontos idő után ... — Miért vagy Ilyen dühös, Péter? — Tudod, tegnap egy kicsit kimaradtam és a pohár fenekére néztem. Amikor végre hazaértem, már az előszobában óvatosan levetkőztem s aztán feküdtem le, nehogy felébresz- szem a feleségein ... — Na és? — ... na és másnap kijózanítóban ébredtem föl... TELIK AZ IDŐ Végül jó szert találtam az álmatlanságom ellen — mondja Kovács. — No, és mi az a szer? — kérdi a barátja, aki ugyanabban a bajban szenved. — Minden órában iszom egy nagy pohár pálinkát vagy konyakot. — És akkor tud aludni? — Azt nejn, de legalább az idő igen kellemesen telik ... ORVOSI TANÄCS A gyermekorvost felhívja egy asszony, és izgatottan közli: — Doktor úr, a fiunk az előbb lenyelt egy vadásztöltényt. Mit csináljunk, amíg ön megérkezik? — Feküdjön nyugodtan a gyerek, és a hasával ne vegyen célba senkitl FALUSI ESTEK Egy fiatal orvos meséli: — Nem értem, miért húzódz- kodnalk a kollégák a falutól. Mi már május óta élünk falun, de egyáltalában nem unatkozunk. — És mit csinálnak estén- kint? — Bemegyünk a városba. — Drága elvtársak, engedjék meg, hogy átadjam az áj létesítmény szimbólumát, ezt a csodálatos aranykulcsot! — De hol az új épület? — Hát... az is csak szimbolikusan készült el... (Krokogyil) SOROZÁS ÉTLAPOK Sorozás folyik — Van valami baja? — A szemem ... — Jó, — mondja a katona- orvos. — Akkor hangosan és érthetően olvassa el, mi van ott a táblán. — Milyen táblán?! Semmiféle táblát nem látok. — Nagyon jó! Nincs is ott tábla. Alkalmas. — Pincér — mondja a vendég egy első osztályú étteremben. — Miért van maguknál kétféle étlap? — Az egyik a hölgyeiknek készül és az ételek kalóriaértékét közli. — És ez a másik? — Ez a férjeknek szól és az árakról tájékoztat. tanAcs — Öregem, adj tanácsot, mit vegyek a feleségemnek a születésnapjára? — A legjobb az lenne, ha tőle magától kérdeznéd meg. — Annyi pénzem nincs. BARÁTNŐK — Eljegyeztem magam. — Kivel? — 'kérdi a barátnője. — Egy röntgen-specialistával. —• Végre egy ember, aki lát benned valamit! VENDÉGLÁTÁS A fiatalemberhez váratlanul beállít a barátja és megkérdi: — Nálad alhatom? — Hogyne! De magadnak kell megcsinálnod az ágyat. — Szívesen. — Na, akkor itt van egy kalapács, és egy fűrész és egy csomó szeg. Deszkát a pincében találsz. GYEREKSZÁJ — Kislányom, hányingered van? — Három. FELIRAT Az egyik üzem folyosóján ez a felirat olvasható: „Ne menjen haza a munka idő befejezés előtt, mert összefuthat a főnökkel, aki éppen munkába igyekszik“. BALESET — Én a feleségemmel a vonaton ismerkedtem meg ... — Tehát vasúti szerencsétlenség volt. FOGADALOM Kovács szabadság után belép a hivatalba. Kollégái mondják: — Kovács kolléga, elhatároztuk, hogy az irodában nem fogunk sem dohányozni, sem kávézni! Mire Kovács: — Hát akkor mit fogunk csinálni a munkaidő alatt? Ha£0■//a IU-, deU Bikojedov nem volt szép férfi. — Na és — mondták az emberek —, nem szép ugyan, de azért okos még lehet. Csakhogy Bikojedov ostoba volt. — Na és — mondták az emberek —, ostoba ugyan, de azért még jó lehet. Bikojedovnál kapzsibb embert aligha lehetne találni. — Na és — mondták az emberek —, esetleg kapzsi, de azért jókedélyű imég lehet. Az igazság az, hogy Bikojedov rém unalmas ember volt. — Na és — mondták az emberek —, talán unalmas, de lehet hogy nagyon boldog. Bikojedov azonban nem érezte magát boldognak. El ne feledjük: ez a csúnya, ostoba, kapzsi, unalGrigorij Pruszlin: Mit mondanak az emberek? más és boldogtalan Bikojedov főosztályvezetői beosztásban téblábolt: Ricsagov szép volt. — Na és — mondták az embereik —, fia szép, hát szép, de lehet, 'hogy ostoba. Csakhogy Ricsagov egyáltalán nem volt ostoba. — Na és — mondták az emberek —, talán nem ostoba, de azért még kapzsi az lehet. Ricsagov viszont jószívű ember volt. — Na és — mondták az emberek —, ha jószívű, hát legyen az, viszont, ki tudja, nem unalmas-e? Ricsagovről viszont meg lehetett volna mintázni a vigkedélyű férfi szobrát. — Na és — mondták az emberek —, lehet, hogy boldogtalan. Ricsagov viszont boldognak érezte magát. El me feledjük: Ez a szép, értelmes, jószívű, vígikedé- lyű és boldog ember már hét éve ugyanannál a vállalatnál dolgozott — Bikojedov osztályán. Ott semmi esélye sincs a fejlődésre és az előbbre jutásra. — Na látják — mondták az emberek —, hát nem volt igazunk? SZ. J. fordítása ll8fc ti a ÚJSZÓ ?
