Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-09 / 45. szám
k 1980. XI. 9. A Szovjetuniónak ez a hatalmas földrajzi tájegysége sok ezer kilométeren át húzódik nyugattól keletig, északtól délig. Területe háromszor akkora, mint Spanyolország, Franciaország, Anglia, Olaszország és az NSZK együttvéve. A Jenyiszej folyótól keletre fekvő óriási térség meghódítására kerül sor. Kelet-Szibériában minden szokatlan. Hosszú és hideg a tél. a hőmérséklet csökken és a száz fokot is eléri. Vannak olyan területek, ahol évenként mindössze 150—200 milliméter csapadék hull, és olyanok is (Bajkál-tavon túli vidékek), ahol az 1300 milliméter sem ritka. Kelet-Szibéria déli részén megterem a görögdinnye és a paradicsom, ám nem sokkal északabbra az örök fagy honol. A fagyott talaj vastagsága helyenként a 200—500, sőt néhol még az 1500 métert is eléri. bér és a természet számára egyaránt a legkisebb veszteséggel? A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata főleg Kelet-Szibéria problémáival foglalkozik. A fenti cím pontosan kifejezi tudósainak óriási erőfeszítéseit, melynek célja az érintetlen táj meghódítása. Ismerkedjünk meg közelebbről velük. Segít a tudomány A hasznos ásványok felkutatására kidolgozták a „vibrációs röntgenelés“ módszerét. Lényege a következő: a rezgéshullámokat a föld mélyébe „pumpálják“, és azok föld alatti mozgását a geofizikai állomások regiszt rálják. Az adatokat számítógépbe táplálják, amely az adott körzetben összeállítja a föld belső szerkezetének térképét. Más szavakkal, a vibrációs röntgenezéssel fúrás nélkül vizuális formában teljes geológiai információt kaphatunk. S ez Kelet-Szibériában a kőolaj- és a földgázkutatásnál különö Faipari kombinát építkezése Uszty-Uimszkben Járatlan ösvények, érintetlen területek — íme a Jövő „hadszíntere“. csenek utak, hatalmas idő- és eszközmegtakarítást jelent a Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata Atomenergiai Intézetének tudósai által kidolgozott, a helyszínen végezhető gyorselemzési módszer. Ez bevált a fémek — különösen a nehéz elemek — lelőhelyeinek kutatásánál és feltárásánál. Az elemzést erős röntgensugarak segítségével végzik, s a fúrómintában szinte pillanatok alatt meghatározzák a fémek jelenlétét. Elengedhetetlen a genetikai „robbanás“ esek kimerülése után egy újabb lelőhelyre költöznek. Szibéria mezőgazdasága számára pedig azt a feladatot tűzték ki, hogy a következő 25 évben megháromszorozza az élelmiszer-termelést. Ez a terv csak úgy valósítható meg, ha a helyi feltételekhez alkalmazkodó növény- és állatfajtákat honosítanak meg. A probléma megoldásával a Tudományos Akadémia Szibériai Tagozata Sejttani és Genetikai Intézetének szakemberei foglalkoznak. A növényi csíra génszerkezetének ultraibolya- .röntgen-, neutron- és gam- masugár-kezelésével száz-, sőt ezersze résén meggyorsíthatják a növények genetikai tulajdonságainak megváltozását a természetes körülmények között tapasztaltakéhoz viszonyítva. Ily módon a gomba tizenöt olyan hibridváltozatát sikerült előállítani, amelyek az éghajlati körülményekhez való alkalmazkodás és a terméshozam tekintetében felülmúlják természetes „társaikat“. Az állattenyésztésben a feladat bonyolultabb. Ám ezen a területen is lehet megoldást találni, ha a genetika által előrejelzett úton haladunk. A feladatot nem a fajtiszta tenyésztés út ján, hanem fajtaközi hibridekkel kell megoldani. Hiszen éppen a genetikai szempontból távol álló eltérő hozamú fajták, amelyek hozzászoktak a különböző életfeltételekhez, a keresztezéssel robbanásszerűen növelhetik tér melékenységüket és ellenállóképességüket az új életkörülmények között. — Az ország más területeiről áttele pített állatok egyszerű hozzászoktatá- sa Szibéria zord éghajlatához, igen sokat ígérő — véli Dmitrij Beljajev akadémikus, az intézet igazgatója. Például a Hegyes-Altájból áttelepített jakokkal kapcsolatos tapasztalataink azt bizonyítják, hogy ezek az állatok kitűnően akklimatizálódnak fakut-földön is, és nagy produktivitású szarvasmarhafajtává válhatnak. A szociológusok véleménye szerint a XXL század elején Kelet-Szibéria újonnan meghódított területein mintegy 100 millió ember él majd. Ezért már ma alaposan át kell gondolni, és tudományosan megalapozni a terület meghódításának valamennyi aspektu sát és irányvonalát. Huszonnégy ilyen program készül A Szovjet Tudományos Akadémia Szibériai Tagozatának tudósai és szakemberei dolgozták ki. Ezeknek a programoknak a végrehajtását a következő, tizenegyedik ötéves tervidőszakban (1981—1985) kezdik el. VILJAM AGABEKOV, Az EKO (Novoszibirszk) c. folyóirat nyomán Kelet-Szibéria gazdag szénkészlettel is rendelkezik. Legnagyobb szénmedencéje a tunguzkai, amelyhez mérhető nincs az egész világon: szénkész lete 2100 milliárd tonna. A Léna-me- dencében 1600 milliárd tonna barna szén rejtőzik. A zirjankai és a tajmiri medencék is bővelkednek szilárd fűtőanyagokban. Andrej Trofimuk akadémikusnak, a Geológiai- és Geofizikai Intézet igazgatójának véleménye szerint ezek a szénmedencék mindössze háromezer évesek. Intenzív kiaknázásuk tehát egyhamar nem kezdődhet meg. Ám találhatók Kelet-Szibériában olyan medencék is, ahol a fejlesztési munkálatok már javában folynak. Ilyen például a világ egyik legnagyobb medencéje, a Kanszk-Acsinszki, 600 milliárd tonna készlettel, amelynek egynegyede külszíni fejtéssel termelhető ki. Trofimuk munkatársai számos tervet készítettek, amelyek lehetővé teszik, hogy csupán a medence néhány külszíni bányájából annyi szenet termeljenek ki, amennyit jelenleg az egész országban bányásznak. Kelet-Szibériában a szénen kívül vasérc, és sok egyéb hasznos ásvány is található. A Bajkál—Amúr vasútvo nalnak kell biztosítani e terület birtokbavételét, ám valamennyi problé mát a vasút sem képes megoldani. A kérdés sokkal összetettebb: hogyan tegyék lakhatóvá ezt a rideg északi vi déket, úgy, hogy ne bontsák meg az északon amúgy is kényes ökológiai egyensúlyt? Hogyan vegye birtokba ezeket a hatalmas területeket az emAzoknak a területeknek a meghódításában, ahol szélsőséges természeti és éghajlati viszonyok uralkodnak, a természeti kincseket az egész világon olyan munkacsoportok aknázzák ki, amelyek a készletek kimerülése után tovább vándorolnak. Ám Kelet-Szibéria olyan óriási kiterjedésű, hogy természeti kincsei olykor nehezen megközelíthető területen találhatók, ezért ilyen expedíciókkal nem vehetők birtokba. Megfelelő feltételeket kell teremteni azoknak az embereknek a letelepítéséhez, akik idejönnek élni és dolgozni. Olyan bázisvárosokat és ideiglenes településeket építenek, amelyek az ásványkinsen fontos, ahol minden fúrás nemcsak jelentős összeget emészt fel, hanem a környezetet is szennyezi. De menjünk tovább. Jelenleg a geológuscsoportok a fúrómintákat átadják a kémiai elemzést végző laboratóriu moknak. Ehhez gyakran hetek, sőt hónapok kellenek, attól függően, hogy a geológusok a kutató központtól milyen távol dolgoznak. Kelet-Szibéria óriási kiterjedésű területén, ahol ninKelet-Szibéria területén folyik át a Szovjetunió két legbővizűbb folyója: a Jenyiszej és a Léna. Évi vízhozamuk 624, illetve 540 köbkilométer. A két folyó között fekszik a Bajkál-tó, amely a világ édesvízkészletének ötödrészét tárolja. A táj erdőkben is kivételesen gazdag. Csupán a krasznojarszki határterületen van a Szovjetunió összes erdeinek egyötöd része. Egyéb érdekes adatokat is idézhetnénk Kelet-Szibériáról, ám most azt domborítanánk ki, hogy az éghajlati és a természeti viszonyok itt olyannyira különbözőek, hogy egységes tájról nem is beszélhetünk. Ez pedig befolyásolja a természeti erőforrások jövendő kihasználási módszereire vonatkozó terveket. A terület meghódítása azonban szükségszerű, mivel ásványkincsekben rendkívül gazdag. Nyugat- és Kelet-Szibériát összevetve, az olaj- és a gázkutatás terén nagyobb jövő vár Kelet-Szibériára. Amíg Nyugat-Szibéria kiaknázásra váró kőolaj- és földgázlelőhelyei mintegy 1,7 millió négyzetkilométer kiterjedésűek, Kelet-Szibériában ez a szám a 3,2 millió négyzetkilométert is eléri. Az üledékkőzetek olajtartalmú szintjei kétszeresen felülmúlják a nyugat-szibériait. A Krasznojarszki Vízerőmű, aggregátorának teljesítménye 8 millié kilowatt
