Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-09 / 45. szám
► A Szovjetunió 1977 októberében elfogadott új alkotmánya kimondta, hogy a szovjet állam össznépi állam, amely .kifejezi a munkásoknak a parasztoknak és az értelmiségieknek, az ország minden nemzete és nemzetisége dolgozóinak érdekeit és akaratát. Az alkotmány ennek alapján pontosan meghatározza az érett szocializmus politikai rendszerének struktúráját, fő elveit és jellemző vonásait. A szovjet politikai rendszer különböző szervezetek összesége, amelyből mindegyik meghatározott funkciókat teljesít. E szervezetek a következők: a Szovjetunió Kommunista Pártja, a népképviselők tanácsai, az állami szervek, a szakszervezetek, a Komszomol, a szövetkezeti és más társadalmi szervezetek, a dolgozó kollektívák. E láncszemek felépítése és tevékenysége a demokratikus centralizmuson, a szocialista törvényességen, a inépha- talom elvének következetes érvényesítésén alapul. Fejlesztésük fő irányai a szocialista demokrácia további kibontakoztatása. A szovjet politikai rendszerben különleges 'helyet foglal el az iSZKP. A párt ideológiájával, politikájával, sokrétű elméleti, szervező és nevelő tevékenységével a szovjet állam fennállásának minden szakaszán konszolidálja a politikai rendszert, biztosítja magas fokó szilárdságát, zökkenőmentes funkcionálását. Az SZKP ilyen irányú tevékenysége manapság még jelentősebbé válik. A fejlett szocialista társadalomban tovább erősödik a szovjet népnek, mint az emberek új történelmi közösségének az összeforrottsága. Egyre szilárdabb lesz a munkásosztály, a kolhozparasztság, a népi értelmiség szövetsége, politikai és ideológiai egysége. A párt a nép legjobbjait tömörítve soraiban, a legaktívabban képes befolyásolni ezt a folyamatot. A szovjetunió 1977. évi alkotmánya ezért is mondta ki: „A Szovjetunió Kommunista Pártja a szovjet társadalom vezető és irányító ereje, politikai rendszerének, az állami és társadalmi szervezetek.,ek a magva.“ Ilyen módon törvényesen rögzítette, hogy az SZKP a szovjet társadalmi-politikai szervezetek legmagasabb formája. Lenin, a szovjet állam megalapítója mondta, hogy a párt hivatott „irányítani és megszervezni az új 'rendet, és minden dolgozó tanítója, vezetője és ivezére tud lenni“. Érthető, hogy ez nagy felelősséget ró a pártra. A jelenlegi szakaszban fokozottan szükséges a kommunista építés feladatainak és távlatainak tudományos megalapozása, ami megköveteli a forradalmi elmélet további alkotó kidolgozását. Az SZKP ezt figyelembe veszi, és a testvérpártokkal együtt állandóan fejleszti és gazdagítja a forradalmi elméletet. Amikor a párt kidolgozza a kommunizmusért folytatott harc stratégiáját és taktikáját, sokoldalúan, osztályszempontból, marxista—leninista szemszögből elemzi az ország életében és a nemzetközi színtéren végbemenő folyamatokat. Ennek eredményeképpen idejében fel tudja tárni a megoldásra váró belső és-nemzetközi problémákat, tudományosan, hosszú időre előre jelzi a társadalom szociálgazdasági és politikai fejlődését, a legmesszemenőbben képviseli a dolgozók legfontosabb érdekeit. A pártnak ma több mint 17 millió tagja van. A kommunistáknak csaknem háromnegyed része az anyagi termelőmunkában dolgozik. Kommunista minden negyedik mérnök, technikus és mezőgazdász, minden harmadik tanító, minden hatodik orvos. Ez lehetővé teszi, hogy az SZKP ténylegesen betöltse élcsapata szerepét, mint a társadalmi- politikai szervezet legmagasabb formája, vezető magva. Az SZKP tudatában van annak, hogy a politikai rendszerre, a kommunista építés egész menetére gyakorolt befolyásának ereje közvetlenül attól függ, milyen aktívan támogatja a nép. Leooyid Brezsnyev, az SZKP KB főtitkára a Központi .Bizottság 1980. júniusi ülésén kifejtette azt a szilárd megyőződését, hogy „az SZKP XXVI. kongresszusára való felkészülés újból demonstrálja majd a párt összeforrottságát, a párt és a nép .rendíthetetlen egységét a kommunizmus diadaláért vívott harcban*. A pártnak a társadalmi élet valamennyi területére gyakorolt befolyása annak eredményeképpen is fokozódik, hogy a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, a határterületi, a területi, a városi é; a kerületi pártbizottságok évről évre egyre magasabb színvonalon valósítják meg a gazdasági és a kulturális építés politikai irányítását. A politikai irányítás tekintélyes szerveiként lépnek fel, s területükön jelentős szervező munkát végeznek a párt politikájának, irányelveinek és határozatainak végrehajtása érdekében. lEz teszi lehetővé, hogy a párt, mint a szovjet politikai rendszer irányító és szervező magva minden szinten teljesítse funkcióit — mind országos viszonylatban, mindpedig valamennyi köztársaságban, határterületen, városban és kerületben. Rendkívül fontos szerepük van a párt alapszervezeteinek, amelyek száma már több mint 411 ezer. Amikor az SZKP Központi Bizottsága elemzi az egyes pártszervezetek munkáját, ezek tapasztalatai alapján tanít minden kommunistát arra, hogyan kell előse- gíteniök a gazdaság, a kultúra, a kommunista nevelés fejlesztésével összefüggő, konkrét problémák megoldását a tanácsokban, a szakszervezetekben, a Komszomolban, a dolgozók kollektíváiban. A párt mindig hangsúlyozza azt a lenini tételt, hogy a pártirányítás politikai irányítás. Ügy befolyásolja az állami és társadalmi szervezetek tevékenységét, hogy az össznépi érdekekből kiindulva, kidolgozza az elvi jellegű irányelveket, s az említett szervezetek figyelmét a legfontosabb, legidőszerűbb feladatokra összpontosítja. A párt elsősorban a meggyőzés, az eszmei befolyásolás módszereivel él, a szervező munkát szorosan összekapcsolja a tömegek nevelésével. Ez azt jelenti, hogy a pártszervezetek nem helyettesítik az állami szerveket és a dolgozók 'tömegszervezeteit, és nem párhuzamosan végzik ugyanazt. A pártszervezetek elsősorban az említett szervekben, illetve szervezetekben működő kommunisták révén érvényesítik irányvonalukat. A pártnak egyre nagyobb lehetőségei vannak. A párt, a tanácsapparátus, a szakszervezetek |és a Komszomol vezető szerveiben tízmillió kommunista tevékenykedik. Az SZKP káderpolitikájával is hat a politikai rendszerre. Gondoskodik a káderek helyes kiválasztásáról és elosztásáról. A párt-, a tanácsi tisztség- viselők és az ideológiai dolgozók képzésére hivatott az SZKP KB Társadalomtudományi Akadémiája. Megalakult a Szovjetunió Népgazdasági Akadémiája is. Itt a különböző termelési ágak vezető káderei — miniszterhelyettesek, főigazgatóságok és főhatóságok vezetői, egyesülések és nagyüzemek igazgatói — részesülnek továbbiképzésben, ismerkednek meg a modern irányítástudo- mány legújabb vívmányaival. A vezetők többsége társadalmi származását tekintve munkás és paraszt, illetve munkásként vagy 'parasztként kezdett dolgozni. Ebbe a kategóriában tartozik a szövetségi köztársaságok kommunista pártjai központi bizottsági titkárainak, a határterületi, területi pártbizottságok titkárainak, a szövetségi és autonóm köztársaságok miniszterelnökeinek, a területi (határterületi) végrehajtó bizottsági elnököknek csaknem háromnegyede. A pártnak a szovjet politikai rendszer tökéletesítésére irányuló munkájában a legfőbb, meghatározó szempont a szocialista demokrácia bővítése és elmélyítése. Ennek érdekében mindenekelőtt a népképviselők tanácsai javítják tevékenységüket. Az országban ma több mint 500 ezer tanács működik — a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsától a falusi, lakótelepi tanácsokig. A tanácsok a széles képviseleti bázisra épülő, teljhatalmú szervek egységes rendszerét alkotják. A szovjetek megválasztott tagjainak száma meghaladja a 2,2 milliót, több mint kétharmada munkás vagy kolhozpa- raszt. A tanácsok munkáját több mint 30 millió aktivista segíti. A tanácsok munkájában érvényesülő demokratikus elvek fejlesztését, tömegkapcsolatainak erősítését szolgálja tevékenységük nyilvánossága és a tanácsok beszámolási kötelezettsége. Lényeges a tanácstagok visszahívásának joga is. A választók szükség esetén élnek is ezzel a joggal. Az utóbbi tíz évben a különböző fokozatú tanácsokból, a Legfelsőbb Tanácsot is beleértve, körülbelül négyezer olyan népképviselőt hívtak vissza, aki méltatlannak bizonyult a bizalomra. A történelmi tapasztalatok azt mutatják, hogy a szocialista demokrácia annál teljesebben érvényesül a különböző területeken, minél aktívabban működnek a társadalmi szervezetek. A Szovjetunióban ezek a szervezetek felölelik csaknem az egész felnőtt lakosságot. Döntő szerepet játszanak abban, hogy az állampolgárok az ő közvetítésükkel vesznek irészt az ország kormányzásában. Elég, ha annyit mondunk, hogy a szakszervezeteknek több mint 127 millió, a Komszomolnak mintegy 40 millió tagja van. Az alkotmány nagy lehetőségeket biztosít számukra, a többi közt a törvényhozó kezdeményezés jogát a gazdasági és szociális- kulturális feladatok megoldásában. A társadalmi szervezetek élnek is e lehetőségeikkel. A szovjet szakszervezetek például aktívan részt vesznek a termelés irányításában, behatóan foglalkoznak a bérek, a munkavédelem és a biztonsági technika, a társadalom- biztosítás kérdéseivel, a dolgozók törvényes jogainak védelmével és kulturális-jóléti szükségleteik kielégítésével. A vállalatok igazgatósága a több mint 70 irányítási funkcióját inem gyakorolhatja a szakszervezeti bizottság egyetértése nélkül. A szakszervezetek, a Komszomol, a műszaki-tudományos egyesületek, a művészeti szövetségek és más társadalmi szervezetek fokozott tevékenysége jótékonyan fiat a dolgozó kollektívák — a szovjet gazdasági és politikai apparátus legkisebb sejtjeinek — termelési és társadalmi életére. Ennek eredményeképpen a társadalom minden tagja elsajátítja azt a magas szintű politikai kultúrát, amelynek előfeltétele a párt politikája, az össznép érdekek elmélyült ismerete, a fejlett jogtudat, az aktív állásfoglalás. Az állampolgárok társadalmi és politikai aktivitását nagymértékben elősegíti a nyilvánosság az állami és a társadalmi szervezetek munkájában. A párt 'példamutatóan tájékoztatja a népet tevékenységéről.' A szocialista demokrácia az állampolgárok jogainak és kötelességeinek oszthatatlan egységét jelenti. Ezért az SZKP az állampolgárok jogainak kiszélesítése és érvényesítése során kellő figyelmet fordít a fegyelem megszilárdítására, arra neveli a szovjet embereket, hogy felelősségteljesen tegyenek eleget állampolgári kötelességeiknek. A kommunista párt vezető szerepének növekedése tehát hem a demokrácia korlátozásához, amiről külföldi bírálóink fecsegnek, hanem a demokrácia kiszélesítéséhez és elmélyítéséhez vezet. (A PARTYIJNAJA ZSIZNY című folyóiratból) RTA: IVAN KAPITONOV, AZ SZKP KB TITKÄRA MM. XI. 9. Családi „költségvetés“ a Szovjetunióban A Szovjetunióban 265 millió .ember, megközelítőleg 70 millió család él. Még ilyen sokmillió család között is nehéz lenne találni |két olyat, amelynek az anyagi helyzete teljesen egyforma lenne. Abban viszont, hogy jövedelmük miből származik, a szovjet családoknál sóik a közös ivonás. Még nem is olyan irégen, elsősorban a férj hozta a pénzt, ő volt a „kényénkereső“. Napjainkban más a helyzet. A tegutöbbi népszámlálás adatai szerint a munkaképes nők közül minden Itízböl kilenc dolgozik vagy tanul. így aztán a tipikus szovjet családra az a jellemző, hogy mind a két házastárs dolgozik, fizetésük a családi jövedelem alapja. A férj és a feleség fizetése elsősorban a szakképzettségtől, a munka jellegétől, a végzett munka mennyiségétől és minőségétől függ. A népgazdaságban foglalkoztatott munkások és alkalmazottak havi átlagkeresete 168 rubel. Az ipari és az építőipari munkások havi átlagbére magasabb — 180—200 rubel. A jelenlegi ötéves tervidőszakban 17 százalékkal növelték a legalacsonyabb munkabéreket, átlag 27 százalékkal' több bért és fizetést kaptak a szolgáltató ágazatokban. Felemelték a szén-, textil-, és faiparban dolgozók bérét, a kohászati, építőipari munkások fizetését is. Ebben az évben bérrendezést terveztek a vasutaknál is: a munkaviszony időtartamától függően 50 százalékig terjedő fizetésemelést kapnak la vasutasok. Növekszik a vállalatok, üzemek jutalmazási alapja is. A tervfeladatok túlteljesítése esetén a munkások prémiumot kapnak, ami eléri az alapbér 50 százalékát, év végén pedig megkapják a 13. havi fizetést. A (munkabér a szovjet családok alapvető, de nem egyetlen jövedelmi forrása. Anyagi helyzetükön sokat segítenek a társadalmi, fogyasztási alapokból származó juttatások. A gyerekekről az állam fokozottan gondoskodik. Napjainkban minden második 2—6 éves korú gyermek bölcsődébe vagy óvodába jár. A szülőik a gyermekek ellátási költségeinek csak egyötödét fizetik. A Szovjetunióban minden ember átlag 8—9 alkalommal veszi igénybe az orvosi ellátást. |Sok esetben csak megelőzés céljából. A betegek a világon egyedülállóan a betegség idejére is megkapják a fizetésüket (ötéves szakszervezeti tagság után elérheti a 100 százalékot). Az állam fedezi a lakásfenntartás költségeinek kétharmadát, a lakbér összege ugyanis jelentéktelen. Ha átszámítjuk pénzre mindezeket, arra az eredményre jutunk, hogy a közvetett anyagi juttatások mintegy másfélszeresével növelik a családok jövedelmét. (APN) r I 11 4 -1 1 fi li fi IC |1| J -1 % jj ^ Sff -4 ;> , \ I * 3 \J kl- I 81 "I IÜ 'm $.&■ I •« m? mmmIIwr * »»« m AZ SZKP XXVI. KONGRESSZUSA ELÉ ________________________________________________________________________________________________________ __________________________________j
