Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-11-09 / 45. szám
VASÁRNAP 1980. november 9. A NAP kel — Kelet-Szlovákia: 6.33, nyugszik 16.02 Közép-Szlovákia: 6.41, nyugszik 16.10 Nyugat-Szlovákia: 6.49, nyugszik 16.18 órakor A HOLD kel — 7.51, nyugszik 17.31 órakor Névnapjukon szeretettel köszöntjük TIVADAR nevű kedves olvasóinkat lBBO-ban született Rudolf KARÉI. zeneszerző ( + 1945) • 1880 ban született Jordan JOVKOV bolgár frú 1+ 1937) — UNESCO évforduló • 1980 ban született BÉRÉI Andor, a magyar és a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége. A kádermunka tíz éve Dr. Jón Machynidk írása A hegesztőláng túloldalán Polák László riportja Bulgáriai tapasztalatok Bállá József riportsorozatának harmadik része Vakvágányon Kardos Márta riportja A karnagyunk szive Bodnár Gyula írása Novemberi gyászmise Gilber Cesbron elbeszélése Csehszlovákiában az első veseátültetést a Hradec Králo- vé-i kórházban 1961-ben hajtották végre. Az idén a kórház első belgyógyászati klinikája műveseközpon- tot nyitott meg, amely a maga nemében nem csupán hazánkban, hanem a szocialista országokban is egyedülálló. Ebben a központban a komplikációmentes páciensek képesek ellátni sasaját magukat. Tulajdonképpen egy bizonyos önkiszolgáló berendezést szereltek fel a központban, Így az ápolószemélyzet létszáma rendkívül csekély. A központot a kórházon kívül, egy családi villában helyezték el. Az öt művese 20 páciens gyógyítását teszi lebetővé. Felvételünk az új műveseközpont- ban készült (Z. Humpálová — CSTK-felvétele} Összefutunk a kisvárosi utcán egykori kolléganőmmel. Elfáradt, nyugdíjba készül. Az unokák is várják már nagyon, hogy „szabad" legyen a nagymama. Jól is fog esni a pihenés, sokat és keményen dolgozott egész életében. Tőle jó öt-nyolc évvel fiatalabb férfi siet el mellettünk. Illedelmes jónapottal köszönti, a férfi méltóságteljes biccentéssel fogadja. — Az igazgatóm — suttogja tisztelettel. Rá- révedek, valamit nem értek. Bár be kell vallanom, nem volt gyerekszobám. Süt, voltak idők, mikor tizenegyünknek hónapokig egyetlen pince futott csupán. Boldogult tánctanárunk is mellőzte annakidején az illemtanoktatást a csetne- ki tánciskolában. Etikett dolgában tehát nem tartom magam szakértőnek. Annyi azért rémlik, hogy alapvető illemszabály: fiatalabb az idősebbnek, férfi a nőnek köszön előre, ha ismerik egymást. Ezen a vezető-beosztott viszony sem módosít. Vagy tévedett volna a nagy család, a falu évszázadok óta homogén közössége, amely emberi tisztességre tanított? Torz elképzelésem lenne a szocialista együttélés alapelveiről is? Míg ezt elősorolom, az én megfáradt kolléganőm csak néz, néz rám ál- mélkodva. — Hol élsz te? Természetes, hogy az igazgatómnak előre köszönök. Mégiscsak ő a felettesem — mosolyog jóságosán. Most én hallgatok ámulva és ő folytatja: A vezető állásban levő férfiak mind ilyenek. A férjem barátja jogász a járási székhelyen. Nagyon képzett, amellett jópofa férfi. Ha felénk visz az útja, a házunk előtt mindig megáll a kocsijával. Bejön, udvarias, kedves, barátságos. De ha a járási székhelyen összefutunk az utcán, akkor nem ismer. Aztán ha aznap este netán ismét benézne hozzánk, kézcsókokkal köszöni meg a finom töltöttkáposztát. Sorolja idevonatkozó tapasztalatait, de már nem is hallom, s nem is merek belegondolni, miféle ósdi, dohos, s örökre le- küzdöttnek vélt elképzelések munkálnak egy ilyen látszatra jelentéktelen magatartászavar mélyén. Ml ÉS AZ ETIKETT IDŐSZERŰ GONDOLATOK Ebben az ötéves tervidőszakban több mint tízezer új és inovált gyártmányt vezetünk be a termelésbe. Ez azonban még mindig kevés, s ezen túlmenően az ilyen gyártmányok közül nem mindegyik éri el a magas műszaki paramétereket és a kiváló használati tulajdonságokat. Becslés szerint az új gyártmányok nem egészen egyötöde felel meg a világszínvonalnak. Márpedig ez valóban kevés. Viszont nemcsak erről van szó. Hiszen manapság a külföldi piacokon nemcsak a gyártmány minőségét értékelik, banem előállítója képességét is, a rugalmas szolgáltatásokat, szervizt és pótalkatrészek biztosítását. Tudjak, bogy egyes szakágakban ez a terület is már hosszabb ideje gyönge pontunknak számít. Abba sem törődhetünk bele, hogy míg világviszonylatban a gyártásfejlesztés ciklusa szüntelenül lerövidül, addig nálunk az egész eltelt öt esztendőben gyakorlatilag változatlan maradt és hossza, más iparilag fejlett államokhoz viszonyítva átlag kétszeres. A műszakilag haladó gyártmányok erkölcsi kopásának ideje ma világviszonylatban már csak 3—4 esztendő. Azt is tudjuk, hogy a gépek és berendezések jelenlegi nemzedékéből ezt az évtizedet a gyártmányoknak legfeljebb 10—20 százaléka „éli tú!“ — mégpedig legegyszerűbbek, amelyek a kutatással szemben nem támasztanak nagy igényeket. Ebből is következnie kell technikai politikánk stratégiájának, hogy a termelési potenciált átcsoportosítjuk a gyártmányfejlesztésre, jól megfontolva, hogy hová összpontosítják az erőt és az eszközöket. Hiszen az ádáz nemzetközi konknrrencia harcban, világszerte a műszaki fejlődés rendkívül gyors üteme mellett mindenben nem lehetünk sikeresek. A komplez intézkedésekben rögzített változásokkal azt kívánjak elérni, hogy az irányítás minden szintjén vezető dolgozóink gondolkodásmódjában és cselekvésében felülkerekedjenek éppen a gyártmányaink nagyobb versenyképességének, a gyártmányfejlesztés meggyorsításának, termelési vállalataink konstrukciós és technológiai osztályai jelentősége fokozódásénak szempontjai, a kereskedelmi tevékenység tökéletesítésének alapját képező haladó megoldások érvényesítése érdekében. Ezzel egyidejűleg az eddiginél jobban kell anyagilag, társadalmilag, erkölcsileg és politikailag is értékelni azokat a dolgozókat, akiknek érdemük lesz abban, hogy a gyártmányok használati értéke a nálunk eddig szokásosnál gyorsabban fog növekedni és jóval nagyobb lesz a világszínvonalat elérő termékeink hányada. (Lubomír Strougalnak a CSKP KB 18. ülésén mondott beszédéből) iiiiuiáitíR Ezerki len cszáznegyvenki lencben már megnyílt néhány magyar tanítási nyelvű iskola, de zömmel ezerki- lencszázötvenben indult meg a magyar nyelvű oktatás. Dobál Lajos is azok közé tartozik, akik húszéves fejjel, tapasztalatok és képzettség nélkül indultak TANÍTANI. Hivatástudat nélkül nem lehet megmaradni ezen a pályán, az akkoriak közül sokan otthagyták a tanítóságot. Nemcsak azért, mert kiderült, nem is olyan könnyű mesterség ez, hanem mert magu-knaik Is tanulniuk kellett, pótolni a háború okozta kiesést. Szímő (Zemné), Tardos- kedd (Tvrdosovce), Szőgyén (Svodín), Kéménd (Kame- nín) majd 1957-ben Köbölkút (Gbelce) következik, s Dohai Lajos azóta is az ottani magyar tanítási nyelvű alapiskola pedagógusa, ötvennyolc óta a mai napig igazgatóhelyettese, de közben nyolc évig igazgatója is. Menet közben szerezte meg a képesítést, magyar—orosz szakon. Hosszú évek óta orosz nyelvet tanít, s ha valaki, ő igazán tudja, mekkora különbség az ötvenes évek orosznyelv-oktatása és a mai között. — Elsősorban maga a pedagógusképzés lett sokkal magasabb szintű. Akik az utóbbi tíz évben végeztek a főiskolán, sokkal nagyobb fekészúltséggel bírnak, mint annak idején mi. Heves viták tárgya az új koncepció szerint folyó oktatás. Vannak, akik szidják, vannak, akik síkra szállnak érte. — Ötödik éve folyik az új koncepció szerinti oktatás, amelynek a lényege: kevesebbet beszéljen a pedagógus, lényegesen többet foglalkoztassa a tanulót. Csak dicsérni tudom az új koncepciót. Az ötödik osztályban — ahol első éven tanulnak oroszt, most már heti négy órában — sokkal felkészültebbek a gyerekek. Alig két- hónapi tanulás után szépen elbeszélgetnek oroszul. Tavaly Berlinben az orosz nyelv- és -irodalom-tanárok nemzetközi szövetsége (MARPJAL) IV. kongresszusán 64 ország több mint 1800 küldötte vett részt, köztük Dobai Lajos is. A tanácskozás a tanárnak az orosz nyelv és irodalom oktatásában betöltött helyéről és szerepéről folyt. — A varsói, harmadik kongresszuson is részt vettem, és ez év márciusától tagja vagyok a szervezet szövetségi központi bizottságának is. A kongresszusok s a kongresszusok közti nemzetközi konferenciák sokat nyújtanak az orosz nyelvvel foglalkozóknak. Módszertani kérdésekről esik szó, az oktatás leghatékonyabb formáiról; az alapvető követelmény — s ez gyerekre, felnőttre egyaránt vonatkozik — éberen kell tartani az érdeklődést, a beszédkészség fejlesztését kell szem előtt tartani. Segédanyagokat kapunk, s maga a nyelvgyakorlás is sokat jelent. Ogy vélem, minden orosz szakosnak lehetővé kellene tenni, hogy részt vegyen nyelvtanfolyamon. Évente járásonként egy-két pedagógus ha eljut a Szovjetunióba, s ez igen kevés. Mert éppen a mi generációnknak volna rá a legnagyobb szüksége, hiszen elsősorban a pedagógus felkészültségén múlik az eredményes oktatás. Akik mostanában végeznek orosz szakon, azok egy szemesztert töltenek a Szovjetunióban, Túlterheltek-e a pedagógusok? Nem hiszem, hogy akad köztük olyan, aki ne végezne iskolán kívüli munkát. — Szervezzük az orosz olimpiászt, a Puskin-emlék- versenyt, iskolánk mindig jól szerepel ezeken a versenyeken, de nagyszerű eredményeket ér el a naszvadi és a komáromi iskola is. Sajnos néhány járás, pl. a duna- szerdahelyi, a lévai, a Bra- tislava-vidéki nem kapcsolódik be az orosz olimpiászba. Dobai Lajos kompetens ennek megállapítására, hiszen a Kerületi Pedagógiai Intézet orosz kabinetje magyar szekciójának az elnöke, ennélfogva jól ismeri az eredményeket, de a hiányosságokat is. Iskolán kívüli munkát emlegettünk? Következzék egy felsorolás: a legnehezebb időszakban a falusi pártszervezet elnöke, jelenleg alel- nöke, a hnb-nek huszonkét éve tanácstagja, illetve az iskolai és kulturális bizottsáf ának elnöke, a CSEMADOK rsekújvárl (Nővé Zámky) Járási Bizottságának éveken át elnöke, a CSSZBSZ falusi alapszervezetének az elnöke, évekig a járási pártbizottság lektora, járási pedagógiai lektor ... és nem soroltunk fel mindent. Hogy is van ez? Hivatástudat, elkötelezettség nélkül ezen a pályán nem lehet megmaradni, szükséges, hogy az ember szeretettel végezze a munkáját. KOPASZ CSILLA HARMINC ÉVE A PÁLYÁN
