Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-10-19 / 42. szám
ozsrn- M 1980 . X. 19. HOZZÁÉRTÉSSEL ES JOBB SZERVEZESSÉL Javulást eredményező gazdasági intézkedések A népgazdaság tervszerű irányítási re ndszerét 1980 után minden vállalatban és tizemben tökéletesítő Komplex intéz kedések bevezetésétől kevesebb, mint egynegyed év választ el bennünket. A gazdasági vezetők gondosan tanulmányozzák az ezzel kapcsolatos rendelkezéseket és felméréseket végeznek a munkahelyeken. Főleg ott, ahol úgy vélik, nem az elvárásoknak megfelelően használják ki a munkaidőt, nem gazdálkodnak jól a nyersanyagokkal, nem csökkentik minimálisra a selejtet, vagyis nem tesznek meg mindent a termékek minőségi színvonalának rendszeres növelése érdekében. A gazdaságirányítás tökéletesítésével kapcsolatban igen nagy feladatok várnak a Martini Nehézgépipari Művek komáromi (Komárno) vállalatára és üzemére is. Ezekről beszélgettünk Csík Jánossal, a vállalati igazgató első helyettesével, termelési igazgatóval. Mint az ország .eddig, számos vállalatában megkérdezett gazdasági vezetők, úgy Csík János is örömmel fogadta a gazdaságirányítás tökéletesítését célzó kormányrendeletet. Főleg, mert sok más, egyelőre felsorolhatatlan mennyiségű előnye mellett — elsősorban a végtermékeket gyártó vállalatokban — lényegesen javítja a munkafeltételeket, előrelendíti a műszaki fejlesztést, megoldja a termékváltással kapcsolatos korábbi gondokat, rendezi az alvállalkozók és a végtermékeket előállító vállalatok együttműködését. Végső soron még az emberi kapcsolatokat is javítja, mert ha nem hiányoznak majd a termeléshez szükséges anyagok és berendezések, ha emelkedik a szervezés színvonala, csökkennek a munkások bérét is érintő veszteségi idők, kevesebb oka lesz az idegeskedésre bárkinek az eddiginél. Vesztesági idők Sokat beszéltünk róluk az utóbbi években, de felszámolásuk érdekében nem tettünk eleget. Nem, mert ha minden vállalatban hiánytalanul teljesítették volna a megszüntetésükkel kapcsolatos intézkedéseket, a gazdaságirányítás tökéletesítésével kapcsolatos intézkedések bevezetése előtt végzett felmérések néni hozhattak volna felszínre riasztó számokat a munkaidő-kihasználás területén. — Vállalatunk vezetősége mélyrehatóan tanulmányozta ezt a területet — mondotta Csík János. — Sajnos a becsületes dolgozók ezrei között megbújnak lógósok és szép számban találhatók vándormadarak is, akik csak a saját érdekeiket nézik. Ügy látszik, velük szemben a nevelésen kívül erőteljesebb intézkedéseket is kell foganatosítanunk. Ezektől nem riadunk vissza. Pillanatnyilag a rendcsinálást illetően egyes gazdasági vezetők nem állnak a helyzet magaslatán, és úgy tűnik, arra várnak, hogy helyettük mások oldják meg a számonkéréssel kapcsolatos, nem éppen népszerű feladatokat. Szeretnének jó fiúik lenni, ezért szó nélkül hagynak olyan negatív jelenségeket, mint a munkából való el'késés és a hosszúra nyújtott tízőraizás. Még rosszabb azonban, ha az adminisztrációban dolgozók vétenek a munkafegyelem ellen. Nem szül jó vért, ha a termelésben dolgozók azt .látják, hogy egy-egy irodában kényelmesen fogyasztják a feketekávét, képes folyóiratokat nézegetnek, beszélgetnek, s csak ezután kezdenek dolgozni. A gazdaságirányítás tökéletesítését célzó intézkedések bevezetésével ezeknek az állapotoknak meg kell szűnniük, mind az irodában, mind a szerelőcsarnokban! — Nézete szerint hol kell hozzákezdeni a mendcsináláshoz? — Mindenekelőtt a vezetők berkeiben. A rossz példa közismerten ragadós. Ha a beosztott azt látja, hogy a főnöke félvállról veszi a fegyelmet és nem használja ki hasznos ténykedésre a munkaidőt, így tesz ő is. A rossz példát mutató főnök nem is vonhatja őt felelősségre, mert igen könnyen — és joggal — a fejéhez vágják: ineked lehet, nekem nem?! Mivel az elkövetkezendő időszakban minden perc az eddiginél jóval drágább lesz, nem tűrhetjük el, hogy a vállalatunkban eddig évi viszonylatban mintegy 130 ezer órát kitevő kihagyott munkaórák száma ne csökkenjen a (minimumra, hiszen ennyi idő alatt egy teherszállító hajó építési munkálatainak háromnegyed részét el lehet végezni. — Mi szükséges a fegyelmezettebb, termelékenyebb munkához? — Főleg az, hogy a munkás akarjon és tudjon dolgozni. A veszteségi idők jelentős része a rossz munkaszervezés és az anyagellátásban mutatkozó zavarok következtében jön létre. A gazdasági vezetőknek gondoskodniuk kell arról, hogy meglegyen a munkálatok zavartalan végzéséhez szükséges szerszám, műszaki dokumentáció, anyag, energia. A többi a dolgozók lelkiismeretén, munkához való viszonyulásán múlik. Gazdaságosság Ismert tény, hogy a dolgozók munkához való viszonyát nagyban befolyásolja az általuk gyártott termék haszonértéke. Ha azt látják, hogy fáradozásuk gyümölcse a raktárakban „szárad el“, porosodik és senki sem tart rá igényt, nem sok örömet találnak a munkában. A gazdaságirányítás tökéletesítésével kapcsolatos intézkedések iki is zárják az ilyen termelés lehetőségét, mert 1981-től a gazdaságosságnak az eddiginél nagyobb szerepet kell kapnia minden tevékenységben. A hajógyártásban is termékváltásra kerül sor, mely a szervezés színvonalának emelésén, kívül korszerű technológiát is igényel. A sorozatban gyártott személyhajók építését a kilencedik darabbal befejezik (az idén adják át a hetediket) és ezután különféle, főleg műszaki rendeltetésű úszóműveket gyártanak. A baggereken és teherszállító hajókon kívül tolóhajót is építenek a Csehszlovák Dunahajózási Vállalat részére. — Vállalatunkban a termékváltás több bonyodalommal jár — mondotta a termelési igazgató. — Az OL 400-as jelzésű személyhajók gyártásában — mivel luxus kivitelezésű úszóműről van szó — mintegy 170 asztalos vesz részt. Mivel azonban a teherszállító hajóikban mindössze 12 kabin van és ezek berendezése egyszerű, nagyobb meny- nyiségü munkaerő szabadul fel. Az asztalosok más munkákra való átállításánál figyelembe vesszük szakmai ismereteiket, azt, hogy milyen gépek kezeléséhez értenek és olyan munkát biztosítunk számunkra, mely nekik is, nekünk is kifizetődő. A teher- és toló- hajók gyártása — a személyszállító úszóművekhez viszonyítva — kevesebb villanyszerelői munkát igényel. Ugyanakkor sok olyan szakemberre lesz szükségünk, akik értenek a hajótest- gyártáshoz és a hegesztéshez. Az ezzel kapcsolatos teendők megoldásában a termelési részlegeken kívül részt kell venniük a műszaki alakulatoknak és a hajógyártást ismerő valamennyi szakembernek, mert ez biztosítja a termék- váltásra való zavartalan és (főleg gazdaságos átmenetet. Rugalmasság A gazdaságirányítás tökéletesítésével kapcsolatos intézkedések nem tűrik a körülményeskedést, merevséget, a kitaposott utakhoz való indokolatlan ragaszkodást. Ami a múltban jó volt, az jó lehet a jövőben is, ami viszont elavult, azt akkor is meg kell változ tatni, ha az kockázatvállalással jár. A munkaszervezésnek, technológiának lépést kell tartania a követelményekkel. Minden esetben az adott helyzetből és lehetőségekből kell kiindulni. Erről így vélekedik Csík János: — Megtörténhet, hogy télen reggel héttől nyolcig nem kapjuk meg a termeléshez szükséges elektromos energiát. Ha ez hosszabb ideig tart, célszerű, ha nyolc órakor kezdjük a munkát. Ha tíz órától tizenegyig kell takarékoskodnunk az árammal, a tízóraizás időszakár tesszük majd át erre az időre. Ez látszólag egyszerű, a valóságban azonban mégsem az. Rugalmasságot, átgondolt szervezést igényel. Szerencsére a múltban is megbirkóztunk váratlan eseményekkel és a szerzett tapasztalatokat szükség esetén hasznosíthatjuk. Mondok egy példát: Néhány évvel ezelőtt meghibásodott egy hajómotor. Nem dobtuk el, megjavítottuk és rákötöttünk egy áram fejlesztőt. Ezzel négyszáz kilowattot állítottunk elő. Nagy hasznát vettük. Később még két hibás motrot „fogtunk be“ áramfejlesztésre és ma már 1300 kilowattot tudunkj termelni. Amikor 1979 januárjában és februárjában a szélsőséges időjárás következtében több iparvállalat hosszabb-rövidebb ideig leállt, mi dolgoztunk. Tudtunk hegeszteni és működtettük a legfontosabb iberendezéseket. Ez egy példa volt a sokból. Van ennek egy nyílt titka: a problémák láttán nem szabad pánikba esni, hanem megoldást kell keresni. — Mit tesznek, ha késnek a fontos szállítmányok? Mondjuk, nem érkezik meg határidőre egy generátor? — Jogos a kérdés, mert ilyesmi gyakran előfordul. Vállalatunk 800 gyárral kooperál és adódnak — ahogy mi mondjuk — vészhelyzetek. Ha az alvállalkozók idejében értesítenek bennünket a késésről, átcsoportosítjuk munkaerőinket más munkaterületre. Előbbre hozunk néhány olyan műveletet, melyet a technológiai előírások szerint később kellene elvégeznünk. A régi mesterek talán hajmeresztőnek találnák néhány (eljárásunkat, de mi ismerjük az erőinket, hajóépítőink hozzáértését, ezért komoly kockázatvállalással — természetesen az ésszerűség határain belül — hozzákezdünk a gépház szereléséhez akkor is, ha nem érkezett meg idejében a generátor. A csöveket, kábeleket lefektetjük, illetve bekötünk mindent, mintha semmi se hiányozna. Amikor megkapjuk a szállítmányt, sajnos át kell „rámolni“ egyet-mást, de megéri, mert amit elvégeztünk, azzal már .nincs gondunk. Ilyen rugalmasan szándékozunk dolgozni a jövőben is és természetesen más területeken is. Örömmel fogadott intézkedés Amikor a vállalat vezetői áttanulmányozták a kormány jelentését a gazdaságirányítás tökéletesítéséről, annak a résznek örültek legjobban, mely a végtermékeket előállító vállalatok és az alvállalkozók közötti jogi kérdések egyértelmű tisztázására vonatkozik. Arról van sző, hogy addig nem szabad aláírni kereskedelmi-gazdasági szerződést, míg az alvállalkozók száz százalékosan nem biztosítják a részálkatré- szek, motorok, berendezések, műszerek, bútorok leszállítását. A végtermékeket előállító vállalatoknak ez nyújt biztosítékot ahhoz, hogy a tervet határidőre teljesíthessék, és a termékeket jó minőségben állíthassák elő. Nem elhanyagolható körülmény az sem, hogy az alkatrészhiány feszültséget okoz az emberi kapcsolatokban és az ebből származó idegesség, kapkodás is a minőség rovására megy. Ha viszont minden kéznél van, a dolgozók munkakedve is jobb. — Ezzel az intézkedéssel végre megszűnik egy tarthatatlan állapot — mondotta az igazgatóhelyettes. — Eddig ugyanis feleslegesen sokat utaztunk, könyörögtünk, majdnem azt mondom: alázatoskodtunk azért, hogy az alvállalkozók legalább egy részét szállítsák le a megrendeléseinknek. Ha úgy vesszük, groteszk helyzet állt elő, mert mi fizettünk és ráadásul nekünk kellett rimánkodnunk. Megtörtént az is, hogy valamelyik bútorgyár a szűk séges berendezések leszállítása helyett — ahogy mondani szokás — kiszúrta a szemünket a pönálé kifizetésével. Nyilván arra gondoltak: mit fogunk pepecselni egy olyan megrendeléssel, mely az évi termelésünk 1—2 százalékát teszi ki. És gyártották azokat a szobaberendezéseket, amelyeket a kereskedelem nagy mennyiségben átveti tőlük. Igen ám, de az egész évi hasznuk nem érte el egyetlen hajónk árát! Mi nem tudtuk átadni az úszóművet, több tízmillós kárunk keletkezett, esetleg nem teljesítettük a tervet, mely a különfél juttatásokat vonta el dolgozóinktól. Röviden: a bútorgyár csak a saját érdekét nézte, sajnos a népgazdasági érdekek rovására. A gazdaság- irányítás tökéletesítését célzó intézkedések rendet teremtenek ennek az enyhe túlzással dzsungelnek nevezhető állapotokban. A megkötött szerződést be kell tartaniuk a feleknek és így; nem kacsingathatnak a saját szerény portájukra, hanem azt kell gyártaniuk és szállítaniuk, amire a népgazdaságnak van szüksége. azt azonban már kevesebben kérdezik meg, miért hagyja abba a termelést fél órával vagy 40 perccel a műszak befejezése előtt! A komáromi hajógyárban — és nyilván több más vállalatban is — ennek egyszerű a magyarázata: mert el akarja érni a nem kellő körültekintéssel összeállított menetrend szerint közlekedő autóbuszt. — Szeretem a konkrét dolgokat, vizsgáljuk meg ezt a jelentős veszteségi időket kiváltó .negatív jelenséget is a maga .meztelen valóságában — mondotta Csík János. — Az . első műszak délután .negyed négykor ér véget. A dolgozóinkat vidékre szállító autóbuszok fél négykor indulnak a gyár portájától távolabb levő megállóhelyről. A hajógyár az alapterületét tekintve is a nagyobb vállalatok közé tartozik, s ha a munkás a hajóleeresztő-berende- zés környékén, vagy a szerelőcsarnok távolabbi részén dolgozik, negyed óra alatt hogyan szedi össze a szerszámait, hogyan jut el az öltözőbe? Mikor mosakodik meg és öltözik át? Persze, még a munkaruháját is el kell raknia, és az sem mindegy, hova teszi a fúrót, kalapácsot, mert könnyen lába kelhet. És ekkor még mindig az öltözőben tartózkodik! Hogyan jut el az említett tizenöt perc alatt a portához, ahol bélyegeznie keli és azután az autóbusz-megállóhoz? Dolgozóink nem olimpiai bajnokok, ezért nehéz elképzelni, hogyan futnák le e ne.m kis távolságokat negyedóra alatt! Mi tudjuk, hogy a menetrend összeállításánál sok fontos szempontból vesznek figyelembe. Vonatok, autóbuszok csatlakozásának a 'biztosítását és még mást. Viszont nem szabad elfeledkezniük arról, hogy mi a munkaidő minden percének termelésre történő kihasználására törekedünk, újítunk, ész-, szerűsítünk a veszteségi idők csökkentése érdekében, ezért az Illetékesek gondoljanak ránk is. Garantáljuk, ha a tömegközlekedési eszközök jobban igazodnak a gyár műszakjaihoz, senki sem bírálhat bennünket veszteségi időügyben, mert a munkások döntő többsége szeret és tud dolgozni, lelkiismeretes és szívén viseli a gyár érdekelt. Tennivaló van bőven A kormányrendelet hiánytalan .megvalósítása az elmondottakon kívül számos más, a gazdaságos és minőségileg kifogástalan termelés biztosításával kapcsolatos intézkedés foganatosítását teszi szükségessé. Fontos, hogy a gazdasági vezetők ismerik a rájuk váró feladatokat és kellő szakértelemmé; rendelkeznek. Most minden erejükkel az idei és így a hatodik ötéves tervidőszak feladatainak a teljesítésére törekednek, mert ez biztosítja számukra a következő tervidőszakra való zavartalan átmenetet. A jövő évben már segítik munkájukat azok az intézkedések is, melyek a gazdaságirányítás tökéletesítésével kapcsolatosak. KOMLÖSI LAJOS Könnyű szidni a munkást...
