Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-28 / 39. szám
ÄRA 1 KORONA SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA (Gyökeres György felvétele) Az irányító pult mögöt Michal Roékár (a háttérben) és DuSan Holtík Szolgálat a forgalomirányító központban. M egszokott pályaudvari hangulat. Sorbanállók a jegyárusító pénztárak előtt, izgatott pillantások a vonatok indulását és érkezését jelző táblára. „Személyvonat indul Galánta irányába, a vonat indulásra készen áll, tessék beszállni!“ figyelmeztet a hangosbemondó. Ajtócsapódások, füttyszó, néhány késve érkező utas sietős léptéinek visszhangja, majd a kalauzok felemelt karral jelzik, hogy minden rendben. A vonat lassan kigördül a bratislavai főpályaudvarról. A forgalomirányító központban már a következő szerelvény indítására készülnek, közben figyelve, hogy melyik irányból érkezik egy újabb szerelvény. — Négy • vasútállomással vagyunk szomszédságban, ezek folyamatosan jelentik, hogy egy-egy szerelvény mikor hagyta el a hatáskörüket. Mi valamennyi jelentést írásban rögzítünk, közben pedig átvesszük a vonat irányítását. Ezzel a biztonsági berendezéssel, vagyis irányító pulttal a legbonyolultabb váltórendszer is 10 másodperc alatt beállítható a kívánt helyzetbe, szabaddá téve a pályát — mondja Michal Roőkár, a bratislavai főpálya- udvar egyik forgalomirányítója. A forgalomirányító — akárcsak a helyiségben dolgozó három társa — egy pillanatra sem veszi le szemét a pult villogó lámpácskáiról, egy-egy vágányt, váltót jelző szaggatott vonalairól. Utasít, megnyomja a megfelelő gombokat, hátraszól a „hangosbemondónak“, felveszi a szomszédos állomások jelentéseit, bejegyez a naplóba. Figyelme mindenre kiterjed. Csodálom összpon- tosílóképességét, gyors reagálását. Gyakorlat, rutin — mondhatná valaki. Nem hiszem, hogy ez elegendő lenne. Ahogy Michal Rockár a szolgálat letétele után mondotta, ezt már csak úgy lehet jól csinálni, ha valaki ide nemcsak „munkába jár“, hanem kicsit hobbinak és főleg hivatásnak érzi a vasutasszakmát. Ö pedig valóban hivatásának érzi. Már több mint negyedszázada áll a Csehszlovák Államvasutak szolgálatában. „Talán nincs is olyan csallóközi állomás, ahol ne teljesítettem volna szolgálatot. Ez még a kezdetben, az ötvenes évek derekén volt. Nekem is végig kellett járnom a vasutasszakma ranglétráját, amíg ide kerültem“ — mondja. Próbálom figyelemmel kísérni mozdulatait, utasításait, de nagyon nehezen megy. Ö viszont bármelyik pillanatban pontosan el tudja mondani, hogy a pályaudvar 11 vágánya mindegyikén éppen mi a helyzet. Melyik szabad, melyiken milyen számú szerelvény áll, mikor engedhetik be a Zilina felől érkező gyorsvonatot, melyik vágányon közlekedik a „vasaló“ (vasutaskörökben a kicsi tolatómozdony beceneve). Becenévből egyébként nincs hiány, ezt szinte minden mozdonyvagy szerelvénytípus kapott. Viszont a szovjet gyártmányú biztonsági berendezésnek (amely 1959-től szolgálja hűségesen a főpályaudvart szinte minden üzemzavar nélkül) nincs beceneve. Valószínű azért, mert rendkívül komolyan veszik az állomás „agyát“. Az „agy“ egyébként nemcsak az irányítópultból áll (ez inkább a berendezés karjának nevezhető), hanem sok-sok relé, jelző- és kapcsolóberendezés rendszeréből. Zavartalan működésüktől függ az állomás forgalmának biztonsága. — A biztonságra pedig nagyon nagy szükség van, hiszen a pályaudvar forgalma már-már a lehetőségek határát súrolja — folytatja egyik szabad percében Michal Rockár. — Huszonnégy óra leforgása alatt általában 350 szerelvény halad keresztül az állomás területén, a turistaidényben még ennél is több. Naponta 55 személy- illetve gyorsvonatot készítünk elő indulásra, ennyi utasforgalmat bonyolító vonatnak van itt a végállomása, a többi pedig átmenő forgalom. Nagyon fontos nemzetközi vasútvonalon fekszik a pályaudvar, így nem lehet csodálkozni ezen az óriási forgalmon. Ha valamit „elnéz“ a forgalomirányító, azt nehéz helyrehozni. Figyelni kell a biztonsági berendezésre, figyelni kell a pályairányítókra, hogy éppen mit jelentenek. A négy ember munkája egymástól függ. Egy kis figyelmetlenség és' seregnyi utasnak okozunk kellemetlen perceket a várakoztatással. A főnökség viszont szigorú, a büntetést ilyenkor könyörtelenül levonja a prémiumból. A nyitott ablakon keresztül beszűrődik az állomás vége felől a forgalomirányító hangja, amit ugyancsak hangosbemondó továbbít a vonatvezetők- nek, pályakezelőknek. — Mi is jól tudjuk, hogy a közelben lakók nem örülnek ennek. Lehetne korszerűbben is. A párkányi vasútállomáson már sikeresen használják az URH-s adó-vevőkészülékeket, és ezekre bizony itt is nagy szükség lenne. A tervek szerint kapunk, de a Tesla vállalat még nem közölte velünk, mikor. Este hat óra. Közeledik a műszakváltás ideje. — Nagyon fáradt? — Mit mondjak? Évekkel ezelőtt mozdul atefemzők jártak itt a Szlovák Tudományos Akadémiáról, akik két hét alatt beleszédültek a puszta figyelésbe. Azt mondták, semmi pénzért nem vállalnák. A helyiségbe újabb vasutasok érkeznek. Odakünn a vágányokon sűrűn követik egymást az utasok százait szállító és hatalmas értékeket mozgató szerelvények. A fáradt vasutasok 12 órás műszak után átadják helyüket társaiknak. Gyorsan és tömören tájékoztatják őket a pályaudvar térségében pillanatnyilag uralkodó helyzetről. Nincs idő a fölösleges tere-ferére, hiszen a forgalom egy percig sem szünetel. Helena MikuláSiová forgalomirányító, Jozefina Gunicová hangosbemondó, DuSan Holcík és Michal Roö- kár forgalomirányító befejezte az aznapi szolgálatot. Pihenésre szükségük van, mert fáradtan nem lehet itt dolgozni. Michal Rockár helyét szinte észrevétlenül foglalta el az iyányítő pultnál Ladislav Baránek váltótárs. A Bratislava-Vajnory állomás irányából már az ő hangját továbbítja a hangosbemondó: Szabad a pálya. PÄKOZDI GERTRUD V
