Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-09-21 / 38. szám

— Ne menjenek közel a géphez — a balesetveszélyre tigyelmezt'et Josef Drábek őr­nagy. A tőlünk alig néhány méternyire felszállni készülő helikopter légcsavarjai — el­tekintve a fülsiketítő zajtól — olyan szélvihart támasztanak, hogy hullámzik tőle a fű. Né­hány másodperc múlva egyre kisebb ponttá zsugorodik, s vé­gül is a szemünk elől eltűnik a gép. Ám rövidesen, néhány kört leírva, ismét megjelenik. KORSZERŰ HADITECHNIKÁNK Amikor végre földet ér, kö­zelről is megcsodáljuk a kor­szerű a haditechnika elektro­nikus és navigációs rend­szerrel ellátott vívmányát. A kabint ketten hagyják el: a pilóta, Jifí Macura őrnagy és az operátor, Jifí Valach főhad­nagy. Jaroslav MatyáS altábor­nagy, a légierők helyi pa­rancsnoka meghallgatja a fel­adatuk teljesítéséről szóló je­lentést, majd hozzánk, újság­írókhoz fordul: — Ez a Mi-24 típusú, legkorszerűbb harci he­likopterünk — teljesítményét tekintve — valamennyi hasonló rendeltetésű gépünkön túltesz. Bár sok függ a pilóták ráter­mettségétől és tapasztalataitól is, rádiótechnikai felszerelése jóvoltából rakétái nem téveszt­hetnek célt. Egyetlen ellensé­ges tank sem menekülhet meg előlük. Alkalmas a bombázás­ra, és ejtőernyősök szállításá­ra, vagy akár arra is, hogy a nála lassúbb gépeket kísérve, védje őket az ellenséggel ví­vott légiharcban. Az arcok valamennyiünk ki nem mondott kívánságát tükrö­zik: bárcsak fejlett haditechni­kánk mindig a béke védelmé­nek szolgálatában maradna. Ez azonban nem tőlünk függ. A katonai pilótáknak te­hát minden eshetőségre fel kell készülniük. Ezért tanulnak állandóan, ezért gyakorlatoz­nak rendszeresen, órákat, na­pokat, heteket töltve a tanter­mekben, a levegőben és a hangárokban. A FIATALOKAT KÖTELESSÉGTUDASRA NEVELIK — A fiatalok kiképzése ered­ményesen folyik. Különösen a feladataikat példásan teljesítő kommunisták és a SZISZ-ta­gok munkáját becsüljük — utal az őrnagy a pártnak és az ifjúsági szervezetnek a le­génységre — a pilótákra és technikusokra — gyakorolt befolyására. Nem véletlen te­hát, hogy a kollektívák tagjai minden kiképzési évben a le­hető legjobb eredményekre tö­rekszenek és mert megszokják s megszeretik „mesterségüket“ —, amelyet a kedvezőtlen lá­tásviszonyok és az időjárás egyéb viszontagságai sem be­folyásolhatnak — teljesítmé­nyeik egyre figyelemre méltób­bak. Ez alól az idei év sem ké­pez kivételt. A fiúk ugyanis kezdettől fogva tisztában van­nak azzal, hogy sikereik felté­tele a kemény, igényes munka és hogy legkisebb figyelmet­lenségük, vagy hanyagságuk végzetes következményekkel járna. Csak ők tudják, mennyi verejtékbe, fáradságba, lzga lomba kerül, míg bebizonyít­ják, hogy érdemesek a példás repülő, operátor, vagy techni­kus címére. Ebben a megtiszteltetésben azonban aligha részesülnének a szocialista versenyben való részvételük, illetve kötelezett­ségvállalásaik pontos teljesíté­se nélkül. Kezdeményezésükről tanúskodik például, hogy szűk ség esetén a géphibák vagy a különböző alkatrészek megjn • vitására szakosított társaik helyettesítése sem okoz nekik különösebb gondot. A pártbizottság és a pa­rancsnokok nagy örömére, kü­lönösen a karbantartók és a többi technikus között sok az újító. — Gondolkodnak munka közben. Ötleteikkel és javasla­taikkal — a gazdasági köve­telményektől eltekintve — a feladatok teljesítését is meg­könnyítik. A műszaki hibákat 24 órán belül kell eltávolíta- nunk, szükség esetén tehát szabad időnk rovására, és ün­nepnapokon is dolgozunk. A gépek rendszeres műszaki el­lenőrzése és a technológiai előírások következetes megtar­tása ugyanis a biztonságos re­pülés legfőbb feltétele. Az em­berek élete és a nemzeti va­gyon ugyanis semmiképp sem kockáztatható — hangsúlyozza a trnavai származású DuSan Skaliéan hadnagy. Szakosított munkatársaival négy MiG-23 típusú gép harmadik nemzedé­kének állandó üzemképességé­ről gondoskodik. TÍZEZER METER MAGASBAN Az egyik helyiségben a dél­után felszállni készülő pilóták sorakoznak: — Látástávolság 10 km, északnyugati szél, se­bessége másodpercenként húsz méter, hőmérséklet 10 km ma­gasban 5—fi fok, légnyomás 25 millibar — hangzik a tájékoz­tatás. Az útirány és a repülési szint meghatározása után a repülőtéren sok bonyodalmat okozó galambokra és — mert az ördög nem alszik — a kényszerleszállás esetén foga­natosítandó intézkedésekre is figyelmeztet. A fiúk figyelmesen meghall­gatják, majd megismétlik az utasításokat. Fiatalok még, élettapasztalataik nem hason­líthatók az idősebbekéhez, de tisztában vannak kötelessé­geikkel, azzal, hogy veszély jir< Macura őrnagy felszállás előtt esetén hazájukat meg kell vé­deniük. A kezdők magatartása a leg­jobban a három képernyővel ellátott imitátoron kísérhető fi­gyelemmel, amely a különbö­ző helyzetek, pl. a gépzavarok szimulálásával szakszerű ki­képzésükhöz járul hozzá. Mi­előtt engedélyt kapnak az ön­álló felszálláshoz, legalább húsz órát gyakorlatoznak ennél a készüléknél, hogy tettrekészsé- gükkel bizonyítsák: a nem várt problémák megoldására is al­kalmasak. MESTERSÉGE A TANlTÄS ÉS A GÉPEK BEREPÜLÉSE — A tanácstalanságot a le­vegőben senki sem engedheti meg magának — mondja Vác­lav ZateCka, a pilóták egyik instruktora. Már a Honvédelmi Szövetségben megszerette a re­pülést, természetesnek tartotta tehát, hogy a toborzás alkal­mával — barátjával együtt — aktív katonai szolgálatra je­lentkezik. — A barátomat nem vették fel — mondja —, én azonban valamennyi _ vizsgán megálltam a helyemet. A Szlo­vákiában eltöltött tizenkét esz­tendőre — legszebb éveim vol­tak — ma is szívesen gondolok vissza. Tanítóim megértésének és türelmének köszönhettem, hogy az életben valamire vit­tem s ezért azon fáradozom, hogy tanítványaim ts megsze­ressék és elsajátítsák a repülés művészetét. A pedagógiai tevékenység mellett Václav ZateCka mellék- foglalkozása a karbantartott, vagy megjavított repülőgépek berepülése. Kérdésemre elmo­solyodik: — Dehogyis félek, szokás dolga az egész. Meg­bízom technikusainkban, akik­nek szorgalma és felelősségtu­dása a nyugodt, biztonságos, repülés záloga. Vendéglátóm védőöltőnyét is megmutatja, amely megóvja a túlnyomástól, illetve védi a súlytalanság állapotában. Az ember szervezete ezt az álla­potot a légmentesen zárt ka­binban gyorsan megszokja. Is­merteti velem a katapultáló szerkezetet is, amelyek segít­ségével a pilóta elhagyhatja a végveszélybe jutott gépet. — Mert bármilyen értéket is kép­visel a gép, a legfontosabb az ember élete és egészsége — mondja Zateóka elvtárs. * * * Esteledik. A repülőgépek út- jukról visszaszállingózva, ismét elfoglalják kijelölt helyüket. Ma már nincs rájuk szükség. A pilóták Is megpihenhetnek. Holnap azonban új nap kezdő­dik, folytatják a gyakorlato­zást, hogy mielőbb elsajátítsák a repülés művészetét. KADOS MARTA jól megfogtak a munka végét A község már rég talpon volt. Pl eva Lászlót, a hnb elnökét azonban nem találtam az irodájában. Akit csak megkérdeztem, azt mondta, bogy minden bizonnyal a falut, illetve az építkezéseket járja. Egy fiatalasszony még Jiozzátette: — A magyar iskolánál napközi otthon, a szlovák iskolánál pedig kazánház és szociális létesítmény épül. Átépítik az egykori szövetkezeti áruházat is. A munkálatokat a hnb építkezési csoportja végzi. Valamelyik építkezésen minden bizonnyal ráta Iái. — Szokásommá vált, hogy regge­lenként végigjárom az építkezéseket. Megbeszéljük az aznapi teendőket, meg azt, hogy a folyamatos munká­hoz milyen anyag szükséges — mondja a hnb elnöke találkozásunk után. — Ha eredményesen akarunk dolgozni, akkor mindenről gondos­kodnunk kell. Az irodából nem lehet jól irányítani. A személyes kapcso­lat elkerülhetetlen, ez a legfontosabb. Alsószelin (Dőlné Saliby) néhány évvel ezelőtt rájöttek, ha összefog­nak, szebbé, gazdagabbá „varázsolhat­ják“ községüket. A választási prog­ramban mindössze az szerepelt, hogy a Z-akció keretében ebben a megbí­zatási időszakban áruház és a sport­pályán öltöző épül. Mindez ma már a múlté. Az áruházat öt hónappal a határidő előtt adták át rendeltetésé­nek. Szorgalmukat mi sem jellemzi jobban annál, hogy amikor betonoz­tak, a vadászszövetség tagjai két mű­szakban dolgoztak. A nagytakarítást pedig a nőszövetség tagjai végez­ték el. — Az átadás után meghánytuk ve­tettük a dolgokat. Ügy határoztunk, hogy nem ülünk ölbe tett kézzel — folytatja az elnök. — Mivel volt rá lehetőségünk, a Z-akcióban egy két- osztályos óvoda építéséhez fogtunk hozzá, s ezt határidő előtt befejez­tük. A 2186 lakosú település óvodai ellátottsága ezzel megoldódott. Jelen­leg korszerű körülmények között 120 gyermekről tudunk gondoskodni. Néhány évvel ezelőtt a községben, a kocsma közelében, egy elmocsara- sodott tófélét láttam. Most a falu­járáskor már nem találok rá a Dud- vág holtágára. Feltöltötték és 1,5 hektáros park lett belőle. Részben a díszbokrokat Js kiültették és a lócák is készülnek már. A kocsma is új köntösbe öltözött. Nemcsak kívülről, hanem bévülről is. Van itt étterem, a pincehelyiségben pedig 50 férőhe­lyes borozó. Mindez nemcsak azért érdemel említést, mert ezzel növeke­dett a vendéglátás színvonala, ha­nem azért is, mert a kivitelező a hnb építészeti csoportja volt, éppen úgy, mint a cukrászda, a tej- és ke­nyérüzlet, vagy a magyar tannyelvű iskola korszerűsítése esetében. A napközi otthonnál, amely mind­két oktatási nyelvű iskola részére épül és konyhája is lesz, szorgos munka folyt. Szilvási István és Bo­dor Zoltán kőművesek a szellőző kéményt falazták. Néhány nyugdíjas a tető szigetelését készítette elő. — Bőven akad munkánk és a szá­mításunkat is megtaláljuk — mondja Bodor Zoltán, a ihnb építészeti cso­portjának tagja. — Igaz, sokolda­lúaknak kell lennünk, nemcsak a fal­rakáshoz, a vakoláshoz, az alapozás­hoz kell értenünk, hanem például a csempézéshez is. — Nagy megkönnyebbülés lesz szá­munkra, ha a napközi elkészül — veszi át a szót Szabados László, a magyar tannyelvű iskola igazgatója. — Többek között előnye lesz, hogy a két iskolából mintegy száz gye­rek itt ebédelhet majd. De az sem lesz baj, ha többen lesznek, mivel az étterem és a konyha kapacitása 150 diák ellátására alkalmas. A kanyargós utakat, utcákat ró­zsabokrok övezik. A művelődési ott­hon előtt egy kisebb „rózsaligetben“ Pavol Petrovié, Virág Dezső és Mé­száros Árpád szorgoskodik a metsző­ollóval. — A kiskertészek szövetsége alap­szervezetének vagyunk a tagjai, s mi­vel délutáni műszakban dolgozunk, délelőtt társadalmi munkát végzünk — mondja Pavol Petrovié. — Egyéb­ként alapszervezetünk tagjai gondoz­zák a kiültetett több ezer rózsabok­rot. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a fontosabb építkezéseken hiányzunk... — Magunk és községünk javát szolgáljuk ezzel — vág a szavába Virág Dezső. — Csupán egy kis több­letmunka és akarat kell hozzá. S eb­ből az utóbbi években községünkben nincs hiány. A társadalmi munkából minden tö­megszervezet kiveszi a részét. Egy­öntetű azonban az a vélemény, hogy a legnagyobb elismerést a nyugdíja­sok érdemlik. — Mi is megbecsüljük a nyugdíja­sokat, az idős embereket — mondja Szaksz Ernőné, a hnb dolgozója, a nőszövetség helyi szervezetének el­nöke. •— A hnb 22 nyugdíjas étkez­tetéséhez járul hozzá, s évente mint­egy tizennégyen kiránduláson vesz­nek részt. Tavaly például Marianské Láznéban voltak. A rászorulókat egy­szeri szociális segélyben részesítjük. Évente rendszeresen megrendezzük az öregek napját. A településen a lakosság összefo­gásával, a hnb jó szervező munká­jának köszönhetően már rég teljesí­tették a választási programot. Több mint 15 millió koronát fordítottak az utak portalanítására. Ebben nagy se­gítséget kaptak az pfsz-től. járdákat javítottak, újakat építettek. Felépült, illetve épülőfélben van 40 családi ház és több mint 80 telekhez már elké­szültek a betonutak. S hogy el ne felejtsem, a Dudvág régi medrének feltöltésével 1—1,5 hektárnyi halas­tó keletkezett és a labdarúgópálya rendbetétele is folyamatban van. — A 28 képviselő, egy-kettő kivé­telével, aktívan dolgozik. Az egész testület kívánságát fejezem ki azzal, amikor azt mondom, hogy a követ­kező megbízatási időszakban egy szolgáltatóházat szeretnénk tető alá hozni — ezt már az irodában mond­ja az elnök. Kicsit elhallgat, majd mosolyogva folytatja: — Egyébként, nem árulok el tit­kot, amikor azt mondom, nálunk nem a munkától, hanem inkább a pénztől függ, hogy mivel is gazdago­dunk a jövőben. Mi készek vagyunk nagyobb feladatok teljesítésére is. Egyszóval, nem a véletlen műve, hogy a nemzeti bizottságok verse­nyében az alsószeliek csoportjukban mindig az első helyen végeztek. Sze­retnék megoldani még — s ez nem­csak rajtuk múlik — a háztartási szemét szervezett elhordását, korsze­rűsíteni a villanyvezeték-hálózatot. Szó van az állami út átépítéséről is, amire nagy szükség van, s ami újabb feladat elé állítja a község lakosait, a helyi nemzeti bizottságot. Már a járási székhely utcáit ro­vom, amikor régi ismerősömmel, Osztényi Árpáddal, a Járási Szak- szervezeti Tanács dolgozójával, a hnb képviselőjével találkozom. Amikor megtudja, hogy községükben jártam, így fogalmazza meg véleményét: — Ebben a megbízatási időszakban községünk többet fejlődött, mint az­előtt húsz év alatt. Ha ezt az ütemet tartani tudjuk, akkor közelebb kerü­lünk céljainkhoz és elmondhatjuk: érdemes volt dolgozni. NEMETH jAnos 1981 IX. ÚJ SZÚ A R&ÜLÉS MŰVÉSZÉT? Hazánk biztonsága fölött örködnek STANISLAV TEREBA felvétele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom