Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-21 / 38. szám
KEIDÜDIK A Közép-szlovákiai Barnaszénmedence vidékén járva nem okoz különösebb feltűnést, ha aknatorony akad az utazó útjába, hiszen egy-egy területről sohasem tudhatjuk, hogy nem volt-e, nem lesz-e bányatelek, de lehet, hogy éppen az. A találgatás tehát fölösleges, s ha valahol szálfalerakatot látunk, csaknem bizonyosra veheti, hogy bányafa lesz be lőle, embert védő, őt szolgáló. Az utazó azonban egészen biztosan elbizonytala nodik, amikor tipikus mélyművelésű bányavidék területén egyszercsak nagymértékű földmunkát tanúsító meddőhányókat pillant meg. Sőt, akkor még nem is tudja, hogy a földrakások tulajdonképpen hányok. Az csak akkor derül ki, ha már megbizonyosodott róla, hogy bányáról van szó, méghozzá külszíni bánya nyitási műveletének „termékét“ látja vörösesságra halmokban. A helyszín pedig a No- váky közelében levő Lehota bányászfalu szélén, a mélyművelésű Lehota Bánya közelében található, s közelebbi információért Ján Hrabovskjj mérnökhöz, a Nováky Bánya vállalat termelési igazgatójához fordultunk: Geológusaink bebizonyították, hogy a már el hagyott szénmező olyan széntartalékokat rejt, amelyet bűn lenne a föld alatt hagyni. Azonban a hagyományos mélyművelésű bánya felújítása túlságosan költséges lenne. Ennél sokkal gazdaságosabb, ha külszíni művelésű bányát nyitunk, lévén a Leihota határában található szén közel a földfelszínhez. A szenet takaró meddő letakarltási munkái jelenleg olyan stádiumban vannak, hogy minden rémé nyünk megvan a külszíni szénfejtés terv szerinti beindítására. Ezt október elsején kell elkezdenünk, és még ezidén 36 ezer tonna barnaszenet kell jövesztenünk a lehotai külszíni bányában. Egyébként, ha többet akarnak megtudni a helyszínen, keressék meg Andrássy részlegvezetőt — teszi még hozzá, és nyúl a telefonért, hogy megbeszélje részünkre a randevút. A vonal túlsó végén a „címzett“ jelentkezett, s közölte, hogy a bánya területén megtaláljuk. A keresésben nem volt Ilyen szerencsénk, mert a bánya- részleg-vezető érkezésünk előtt távozott néhány perccel. így aztán kíséret nélkül jártuk körül a leendő bányát. Leendő bányát írtam, de ez a meghatározás ugyancsak ideiglenes, hiszen augusztus végén „kelt“, s az írás megjelenésének idején már szinte csak órák kérdése, mikor indul a fejtés. A meddő letakarítását három kotrógép végezte, amelyekből egy az első sávban dolgozott, míg a másik kettő a másodikban harapott nagyokat a vörösessárga, nagy lecsiszolt kövekkel tarkított fedőrétegbe. Alattuk viszont már gyanúsan feketéllett valami. Nagy vörös teherkocsik — Tatra 148-asok — vonultak gyors egymásutánban a kotrógépekhez vezető, kitaposott szerpentinen. Az ember csak statiszta, a gépeket ugyan irányítja, de a hagyományos bányászszerszámok nem a külszíni bánya tartozékai. Már-már úgy döntöttünk, hogy megelégszünk a puszta szemlélődéssel, amikor véletlenül meghalljuk a részlegvezető távollétének okát: lőszerért ment, mert délután robbantani fog... — Ö .. .71 — kérdem meglepetten. — Igen! Az itt dolgozók közül csak neki van lőmesteri mesterlevele! így aztán nem is szükséges a megbeszélés, mini stábunkban teljes az összhang. Maradunk. Azaz mégsem, mert visszamentünk a néhány száz méterrel arrébb levő mélyművelésű Lehota Bánya adminisztrációs épületéhez. Itt szerencsénk van, mert Andrássy Károly az első ember, akibe belé- botlunk. Úgy látszik, kölcsönösen megsejtettük egymást, mert szinte egyszerre kérdezünk: — Nem engem keresnek véletlenül...?! — így 6. — ‘Nem magát keressük véletlenül...?! — én így. — De a kérdőjelek már kézszorítás közben kerülnek a mondat végére. Kiderül, hogy Andrássy Károly a Csallóközből elkerülve lett kamaszból harminc év alatt bányarész- leg-vezető Szlovákia első külszíni bányájában. — Jól állunk! — mondja. — Az első „kapavágás“ óta 595 ezer köbméter meddőt szállítottunk el, s az idei év végéig 800 ezer köböt kell áthelyezni mintegy 800 méterrel arrébb a hányóra. Június 14-én kezdtük a második vágatot, hat nappal később nyitottuk a szenet, s eddig 4 ezer négyzetméter szénről takarítottuk le a földet. Ez nagyjából negyven ár — végzek egy gyors fejszámolást, miközben a házigazda a telefonért nyúl. — Ki kell hirdetni a faluban, hogy két órakor Porfelhőt kavarva haladunk járművünkkel a határűton. Balról békésen legelésző gulya látszik, fandura Tibor, a bösi (Gabőlkovo) Csehszlovák— Szovjet Barátság Állami Gazdaság állattenyésztési ágazatának vezetője elgyönyörködik a szép állományban. Menetközben visszatekint a hét évvel ezelőtti időszakra, amikor még a szlovák tarka tehenek átlagos tejhozama csak 3200 litar volt. Akkoriban sokat vitatkoztak, meghányták-vetették, mit kellene tenni egy nagyobb teje- lékenységű állpmány létrehozása érdekében. Végül is megszületett a döntés, és ezt követően megkezdték a szlováktarka szarvasmarha keresztezését, a Holsteinfrlz szarvasmarhával. Évről évre nagyobb sikereket értek el. Elégedetten állapítja meg: — Most már kedvezőek a lehetőségek a tejtermelés növelésére. A múlt évben a tehenek évi átlagos tejhozama 4056 liter volt. Kováts Gyula mérnök, a gazdaság igazgatója örömmel hallgatja az ágazatvezető bizakodó szavalt és kiegészíti: — Véleményem szerint a hetedik ötéves tervidőszakban a tehenek évi átlagos tejhozama legalább 4500 liter lesz. Talán még több is. Bízok az emberekben, akik — ha néha egy kis kockázattal is — felhasználják a termelésben a tudomány és technika vívmányait. Fekete József, az üzemi pártszervezet elnöke egyetértve az igazgató fejtegetéseivel, szintén arról beszél, hogy a gazdaságban évről évre nagyobbak a lehetőségek a több és olcsóbb termelésre. Előrelátóan képezik a dolgozókat. Ma már tizenöt főiskolai és hatvanöt középiskolai végzettségű szakember dolgozik a legfontosabb munkaszakaszon. A fizikai munkát végző dolgozók többsége különböző tanfolyamok elvégzésével szerzett szakképesítést. Ünnepélyes keretek között osztották ki nekik a bizonyítványt, amely egyben jő munkára is kötelezi őket. Véleményét összefoglalva a fejlődéssel kapcsolatban így nyilatkozik: — Tanulás, tudás nélkül nincs előrehaladás. Még egy nagyon fontos tényezőt említ. Az emberek munkaszeretetét, a felelősség- érzetet. „Erről főleg a faluréti borjúnevelő és tejtermelő részlegen kaphatunk hű képet“ — mondja. Az oázisnak tűnő farmon — Jól kell ismerni az emberek erényeit és hibáit — mondja Gottlieb Béla elvtárs, az állattenyésztési ágazat pártalapszervezetének elnöke Gottlieb Béla vezető, a párt- alapszervezet elnöke és Dö- mény István technikus fogad. Épp a kimutatásokat tanulmányozzák. Nemrég tartottak nyilvános pártgyűlést, mert csökkent a tejtermelés. Különböző Intézkedésekkel, a munkafegyelem megszilárdításával sikerült elérni, hogy a tehenek átlagos tejhozama naponta több mint tizenkét liter. Most már bíznak abban, hogy az év végéig az évi tehenenkéntl fe- jési átlag 4100 liternél is több lesz. — Nem könnyű az emberekkel dolgozni — mondja a vezető. — Ismerni kell gondjaikat, bajaikat, erényeiket, hibáikat és csak Így közeledhetünk hozzájuk. Ha kell dicsérünk, viszont, aki mulaszt, azt megbüntetjük. A múlt hónapi felületes munka miatt néhány fejő béréből jelentős összeget vontunk le. Megtanulják, hogy ezen a részlegen senki sem lazíthat. Kell, hogy tudása legjavát adja a közös munkába. Tóth Miklós, a szocialista munkabrigád vezetője, a gazdaság legjobb fejője is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — Igaza van Gottlieb elvtársnak, kiváló eredményeket csak jő minőségű munkával érhetünk el. Feleségemmel együtt már hajnali négy órakor a munkahelyen vagyunk, és csak akkor megyünk haza, ha minden tehenet alaposan kifejtünk, megigazítottuk alattuk az almot. Egyszóval, akkor megyünk haza lelkiismeretfurda- lás nélkül, ha mindent rendbe tettünk. A részlegvezető elismeréssel szól a fejőházaspárról, akik a múlt évben tehenenként átlagosan 5500 liter tejet fejtek. A napi fejési átlag most a nyári időszakban tizenöt liter. — Sok ilyen becsületes, jó munkásra lenne szükségünk, akkor pár év múlva már elérhetnénk az ötezer literes fejési átlagot az egész gazdaságban. A szépen parkosított gazdasági épületek között haladunk. A farmvezető állandóan munkájukról beszél. Elmondja, hogy a problémákkal alszanak el és azokkal együtt kelnek. Ilyen emberek ők, sohasem tudnak pihenni. Az akarás szülte az új kísérletet Is. — Enélkül nem lenne Ilyen nagy tejelékenységü állományunk — mondja. — Minden évben ki kell cserélni a tehenek egyharmadát, ezért határoztuk el, hogy nagyobb gondot fordítunk a borjak nevelésére. Benyitja az inkubátornak tűnő helyiség üvegezett ajtaját. A járásban elsőnek építették fel a profllaktőrlumot, és a mozgatható „bölcsőket“ Is a gazdaság műhelyében gyártották. A borjakat az egyedi ket— Tudás nélkül nincs előrehaladás — állítja Fekete József, az üzemi pártszervezet elnöke 'C í & N 'S IK
