Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)

1980-07-13 / 28. szám

V. I. Lenin Marx és Engels tanításából kiindulva bizonyította, hogy a proletariátus osztály-, nemzeti és nemzetközi érdekeit nem lehet elszigetelten értelmezni, vagy ezeket egymással szembeállítani. Minden nemzet és nemzetiség dolgozóinak egységét, egyesítését tartotta fontosnak. Hangsúlyozta: „Csupán egy ilyen egység és egyesítés képes megvédeni a demokráciát, a munkások érdekeit a tökével szemben — amely nemzetközi méretben is hatalmas és egyre hatalmasabb — képes megvédeni az emberi fejlődésnek a mindennemű kiváltságtól és kizsákmányolástól mentes életre irányuló érdekeit.“

A munkásosztály osztályegységének kifejezője a proletár és a szocialista Internacionalizmus. A proletár és a szocialista internacionalizmusnak mint a munkásosztály szoros nemzetközi egységének lényege, hogy valamennyi ország munkásságának alapvető osztályérdekeit fejezi ki. V. I. Lenin rámutatott: az ami a proletár tömegeket nemzetközileg egyesíti

jai tapasztalatainak és ismereteinek elsajátítását, tetteik és akaratuk egységét;

0 testvéri szolidaritást és kölcsönös segítséget a munkásosztály érdekeinek védelmében és érvényesítésében.

A proletár és szocialista nemzetköziségnek megvannak a maga fejlődési szakaszai. Lenin nevéhez és ténykedéséhez fűződik a nemzetköziség elve érvényesítésének új szakasza, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal kezdődött. Fejlődésének minden egyes új szakasza tartalmi gazdagodást jelent, új elvekkel, konkrét feladatokkal, amelyeket a kor követelményei támasztanak.

A jelenleg is a munkásosztály alapvető érdekeit kifejező proletár és szocialista nemzetköziség a következőképpen nyilvánul meg:

0 mint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom egységének és fejlődésének törvényszerűsége a kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet történelmi folyamatában;

meg a proletariátus nemzetközi érdekei. A marxista—leninista tanítás alkotóereje éppen abban rejlik, hogy az a szocializmus és a kommunizmus építésének általános elveit képes alkotó módon alkalmazni az adott ország sajátosságaiban.

Márpedig a gyakorlati politikában érvényesíteni ezeket az elveket nem egyszerű dolog. Nagyon fontos, hogy meghatározzuk helyes viszonyukat és határukat. Nem szabad lebecsülnünk a nemzeti jelleget, érdekeket, viszont eltúloznunk, abszolutizálnunk sem, esetleg a nemzetközi fölé helyeznünk. Ezen elvek konkrét megvalósítása közben hibák és tévedések is bekövetkezhetnek. A fontos az, hogy ezeket az elhajlásokat időben észrevegyük és helyrehozzuk. Ilyen problémák előfordulnak a nemzetközi kommunista mozgalomban. Sokukat sikerült leküzdenünk az egész mozgalom tapasztalatainak mélyreható megismerése, elsajátítása révén, az SZKP és a többi marxista-leninista párt tevékenységéből szerzett tapasz1980

VII. 13.

nem más, mint a szociális és politikai felszabadulásra, a dolgozók széles régetei mindennemű kizsákmá nyolásának és elnyomásának megszüntetésére, a termelőeszközök birtoklásában való igazi egyenlőség elérésére, a szövetséges osztályok és társadalmi rétegek kölcsönös együttműködésének és támogatásának megteremtésére irányuló létérdekük. A munkásosztály e történelmi feladatát nem' oldhatja meg a kapitalista társadalmi viszonyok között. Minden ország munkásságának közös osztályérdeke elvezetni őket a szocialista forradalom megvalósításáig, a politikai hatalom megszerzéséig, a kizsákmányoló osztály megdöntéséig, a szocialista és a kommunista társadalom felépítéséig. Ezeket az alapvető forradalmi változásokat a munkásosztály csak akkor hajthatja végre, ha nemcsak nemzeti méretben jól szervezett, hanem kölcsönös segítséget és támogatást nyújt egymásnak, s ha osztályérdekeinek egységét földrajzi helyzetétől függetlenül értelmezi.

A munkásosztály nemzeti és élcsa patai — a marxista—leninista pártok — nemzetközi egyesítésének szükségessége abból is adódik, hogy a burzsoázia nemzetközi méretekben szövetkezett, és teszi ma is, egyezteti és összehangolja a munkásmozgalom ellen irányuló akcióit. Lenin figyelmeztetett: „A fejlett kapitalizmus az egyesített nemzetközi tőke és a nemzetközi munkásmozgalom antagoniz musát állítja előtérbe." Egyre sürgette, hogy az egységes tőke ellen a forradalmi pártjai vezette proletariátus nemzetközileg egyesülve lépjen fel. Kiemelte az internacionalizmus eszméjét, amelyet a II. Internacionálé képviselői nacionalizmussal és sovinizmussal „helyettesítettek“. Rámutatott: az internacionalizmust úgy kell értelmezni, mint „valamennyi ország munkásainak testvéri szolidaritását a tőkés iga ellen folytatott harcban." Lenin nevéhez fűződik a proletár nemzetköziség elveinek kidolgozása, amelyek a kommunisták számára a következőket jelentik:

0 a kommunista és munkásmozgalom nemzeti osztagainak szoros egységét;

0 az egyes pártok önkéntesen alávetik magukat a kollektive kidolgozott határozatoknak;

0 a különböző országok munkás- osztályai és marxista-leninista párt0 mint a nemzetközi kommunista mozgalom és a szocialista világrend- szer gyakorlati politikája;

0 mint a forradalmi munkásosztály egyes nemzeti osztagainak és élcsapatainak ideológiája és döntő világnézeti alapelve;

0 mint a munkások és valameny- nyi dolgozó imperializmus ellen folytatott harca osztályszolidaritásának erkölcsi alapelve és megvilágítása;

0 mint a munkásosztály állásfoglalása a nemzetek és nemzetiségek egymáshoz való viszonyában.

Az osztály- és a nemzetközi érdekek elválaszthatatlanok a nemzetek és nemzetiségek létezésétől. Igaz ugyan, hogy a történelmi fejlődés közepette változik megnyilvánulásuk jellege, változnak feltételei, kölcsönös kapcsolatuk. A nemzetközi és a nemzeti az általánosnak az egyedihez való kapcsolataként lép fel. Sz. P. Katkahcsjan szerint a nemzetközi a nemzeti leglényegesebb részét képviseli és a konkrét nemzeti lét által gazdagszik, ezáltal lesz egyre tartalmasabbá, másrészt viszont a nemzetiben halmozódnak fel a nemzetközi vívmányok. A nemzeti érdekek elválaszthatatlanul egybekapcsolódnak a nemzetközi érdekekkel.

A nemzeti és a nemzetközi dialektikáját Lenin elfogadta a munkásosztály osztályharcának konkrét feltételeire is. Hangsúlyozta: „A kommunista munkásmozgalom nemzetközi taktikájának egysége valamennyi országban megköveteli, hogy ne csak eltá- volítsuk a különbségeket, megszüntessük a nemzetiségi megkülönböztetéseket, hanem főleg azt, hogy a kommunizmus (a szovjethatalom és a proletárdiktatúra) alapelveit érvényesítsük, hogy ezek az alapelvek részleteikben helyesen változzanak, helyesen alkalmazkodjanak a nemzetiállami különbségekhez." Hozzáfűzte, hogy a nemzetien sajátosat, specifikusát kell vizsgálni és ennek eredményét felhasználni a nemzetközi kérdések megoldásához. Minden nemzetnek és nemzetiségnek megvannak a maga sajátosságai és külön érdekei, az osztályharc és a munkásmozgalom sajátos nemzeti formái. Ez viszont nem mond ellent az internacionalizmusnak, mert éppen a nemzeti formák kihasználásával valósíthatók

tálatok alapján. A leninizmus tanítását a nemzetközi kommunista mozgalom igazolja; az egyes nemzetek — fejlődésük sajátos történelmi feltételei következtében — egyazon cél felé közelednek, különböző utakon. Lenin szembeszállt mindenféle sablon- szerűséggel, utánzásokkal, a tapasztalatok különböző viszonyokra való mechanikus alkalmazásával és átvitelével. Egyben rámutatott, hogy szocializmus csupán egy létezik, s építésének alapelvei minden ország számára érvényesek. A dialektika vulga rizálásának tekintette, ha a szocializmus és a kommunizmus eszméi megvalósításának sokrétűségét átváltoztatják a „marxizmusok“ sokrétűsége és a „sajátos“ nemzeti szocializmusok hangoztatásává. Nem egyes hibákról van itt szó, hanem a leni- nizmustől való elhajlásról, revizioniz- musról, opportunizmusról, ami pedig árt a nemzetközi, főleg a nemzeti forradalmi mozgalomnak, mert eszmeileg lefegyverzi azt, és a burzsoázia malmára hajtja a vizet. Manapság ilyenek főleg a szocializmus úgynevezett új modelljei, mint a „demokratikus szocializmus“, az „eurokom- munizmus“, vagy a „szocializmus“ jelenlegi kínai arculata, amely a nacionalizmus, a sovinizmus, a hege- monizmus és a szovjetellenesség elveire épül. Valamennyi említett irányzat elveti a proletár és a szocialista nemzetköziség lenini elveit, s azt nyílt nacionalizmussal helyettesíti. Ez pedig a nemzetközi kommu nísta és munkásmozgalom egységének megbontásához vezet.

Csehszlovákiában nagy sikereket értünk el a lenini nemzetiségi politika megvalósításában. A nemzetiségi kapcsolatok fejlesztésében jelentős határkő volt a csehszlovák szocialista föderáció létrehozása, amely — tapasztalataink szerint — teljes mértékben biztosítja a cseh és a szlovák nemzet sajátos fejlődését, egyenrangúságát saját nemzeti ügyeinek irányításában, a szövetség közös dolgainak megoldásában, s biztosítja egyben a nemzetiségek jogait is.

Az államjogi együttélés megoldásának ezen formája figyelembe veszi az osztály-, a nemzeti és a nemzetközi szempontokat is. Az osztályszempontot úgy, hogy teljes mértékben megfelel a munkásosztály és a többi dolgozó érdekeinek, mert az a lenini alapelvekre épül, s alapkövét az képezi annak, hogy a munkásosztály és élcsapatának vezető szerepe az egész államban érvényre jusson. A nemzetit pedig oly módon, hogy mindkét nemzetünknek és itt élő nemzetiségeinknek egyenlő lehetősé- geket és jogokat biztosít, hogy a csehszlovák államiság keretében realizálják magukat. Föderációnkban a nemzetközi szempontok pedig abban nyilvánulnak meg, hogy a szövetségi szervek biztosítják mindkét nemzet és valamennyi nemzetiség alapvető érdekeit, akik a föderáció révén az egész szocialista táborhoz zárkóznak fel.

A csehszlovák állami föderáció élő szervezet, amely a fejlett szocialista társadalom építésének új feladataival és szükségleteivel összefüggésben fejlődik. Tevékenysége akkor lesz egyre tökéletesebb, ha a szövetségi és a nemzeti szervek munkájának hatékonysága tovább növekszik annak keresztülvitelében — természetesen a nemzeti sajátságok szem előtt tartásával —, ami nemzeteinket és nemzetiségeinket összeköti. Az inter- nacionalizációs folyamatok hatnak a közös föderációs elemek feladatainak szilárdítására, de a szocialista de- mokráció fejlesztésére, a szövetségi és a nemzeti dialektikájára, a szövetségi csehszlovák és nemzeti államiság fejlődésére 'is. Tovább növekszik a szövetségi szervek felelőssége a nemzeti feladatok megoldásáért, szükségletek biztosításáért, a nemzeti szerveké pedig az országos jelentőségű feladatok megoldásáért.

Pártunk nemzetiségi politikája a XV. kongresszus irányvonalából indul ki, amely feladatul tűzte ki: meg kell teremteni a feltételeket nemzeteink és nemzetiségeink további fejlődésére, közeledésére, mindenekelőtt elősegíteni, hogy ebben kihasználhassuk a szocialista társadalmi rendszer előnyeit. E lényegesen rövid történelmi időszak alatt jelentős sikereket értünk el nemzeteink, nemzetiségeink, köztársaságunk egyes területei gazdasági, politikai, kulturális életének kiegyenlítődésében. A gazdaság, a kultúra, a művelődés, a tudomány, stb. további gyors fejlődése megköveteli, hogy nemzeteink, nemzetiségeink fejlődési és közeledési folyamata is magasabb fokú legyen. Ez a folyamat egyre gyorsul s a nemzetek és nemzetiségek közeledése egyre nagyobb Jelentőséget kap nemzeti és nemzetközi méretben is a szocialista világrendszeren belül.

Nemzeteink és nemzetiségeink szocialista fejlődésében olyan szintet értünk el, hogy jogosan kijelenthetjük: társadalmunk lényegében megoldotta a nemzetiségi kérdést. Természetesen, ez nem jelenti azt, hogy immár nem léteznék semmilyen különbségek a nemzeteink és nemzetiségeink életében felmerülő néhány probléma megoldásával kapcsolatban. Ezek viszont már nem lényegesek. Tényként állapíthatjuk meg, hogy a nemzetiségi kapcsolatok új, magasabb szintjéhez értünk, minőségi töltésük is új — a nemzetközi kérdés régi értelmű tartalma és annak megoldása nem határozza meg törekvésünk fő irányvonalát. Nemzeteink és nemzetiségeink életében új feladatok és szükségletek merülnek fel, s ezeket meg kell oldanunk társadalmunk egységének szilárdítása érdekében.

A CSKP KB 15. ülése a* párt XV. kongresszusa szellemében hangsúlyozta: „Mint szemünk fényét kell őriznünk nemzeteink és nemzetiségeink egységét, tovább mélyítenünk és szilárdítanunk az internacionalizmus nagy eszméit, s vigyáznunk, hogy azt semmi ne bonthassa meg." Feladatként szabta meg továbbá: „Hassunk oda, hogy a cseh és a szlovák nemzet további sokoldalú fejlődésének és közeledésének folyamata minőségileg javuljon és elmélyüljön ... gazdaságunk, társadalompolitikai és kulturális életünk nemzetközi jellege tovább erősödjön. Arra kell nevelnünk az embereket, hogy értékelni tudják mindazt, amit a szó cialista tábor többi országainak népeivel szoros internacionalista szövetségben alkottunk."

További feladatunk, természetesen, okulni az SZKP tapasztalataiból, amelyeket a lenini nemzetiségi politika megvalósítása közben szerzett, s ezeket alkotó módon érvényre jutattni saját viszonyaink között.

Dr. IVAN HÜTIRA,

a tudományok kandidátusa

§

mm B imnMa bw