Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-07 / 36. szám
I m. BLÖD — Tessék mondani, gyakran süllyed el a hajó? — kérdezi a fedélzeten lábatlankodó utas a kapitánytól. Mire a kapitány, morcosán: — Nem, csak egyszer ... KÉRDÉS — Maga már túlélt egy vasúti katasztrófát? — Igen, amikor az egyik ala- gútban a leány helyett az apját csókoltam meg ... — Nem engedem, hogy odanézz! Majd én megmondom, milyen az a nőcske! (lei Paris) jh m Mm • A hét vicce-Kivel beszélgetsz már egy órája telefonon? - kérdi mérgelődve a férj a feleségétől.-A barátnőmmel. Éppen azt meséli, úgy megfázott, hogy egy hang sem jön ki a torkán... GYEREKÉSZ — Mama, hol voltál te, amikor én születtem? — kérdezi Pistike. — A kórházban. — És a papa? — A hivatalban. — Hát senki sem volt itthon mikor megérkeztem? IZMOS Pétiké talált egy régi fotóalbumot. — Mama, ki ez a fekete hajú, izmos, deltás. férfi ezen a képen? — Az a te papád, kicsikém. — Igen? És akkor ki az a pocakos kövér férfi, aki évek óta velünk lakik? A RAVASZ A hosszú tengeri út közben Kovács felfigyel arra, hogy kabintársa lefekvés előtt mindig hosszú hálóinget vesz magára. — Miért alszik ön női hálóingben? — kérdi kíváncsian. — Hát nem tudja, hogy veszély esetén először a nőket és a gyerekeket mentik?! NYELVTAN Az esti iskolában felszólítja Krehácsot a tanár: — Mondjon egy főnevet! — Feleség. — Nagyon jó. Most mondjon egy melléknevet! — Szerető ... ZMÁ fp'j. A KROKOGYILBOL Semmi sem könnyíti meg annyira a korbács po litikájának megértését — mint a mézesmadzag. (M. Gain szociológus) Az ész legjelentősebb fogyatékossága — ha teljesen hiányzik. (Az „Ellenőrizzétek elméleteket" sumer teszt részlete) Akinek sokat adott a sors — attól gyakrabban kérnek kölcsön. (Paul Getty néhai amerikai milliárdosnak tulajdonított mondás) Ostobaság nyitott kaput döngetni, amikor körös körül annyi csukott kapu akad. (Babiloni kapusok tréfás megállapítása) Ha valaki elmúlt ötvenéves, és reggel úgy ébred fel, hogy egyáltalán semmije sem fáj — ez azt jelenti, hogy meghalt. (Perui orvosok népi bölcsessége) GELLERT GYÖRGY fordítása ALEKSZEJ HODAIMOV: Barátságtalan esős nap volt, amikor elmentem abba a ronda szürke várószobába és miután feltettem a kérdést: — Ki után következem majd a sorban? — leültem egy kopott székre. A szemem végigfutott az ajtóra kifüggesztett kis táblán: „Panaszfelvétel minden szombaton 10-től 12- óráig.“ A kezeim akaratlanul is ökölbe szorul tak, a panaszomat tartalmazó papírlap pedig szinte égette a zsebemet. Végre rám került a sor. Kihúztam a zsebemből a panaszlevelet és berontottam az irodába. — Majd én megmutatom maguknak, így kínozni az embereket ... — kezdtem, de hirtelen elhallgattam. Az íróasztaltól, amelyen egyetlen megszokott irodai kellék sem volt, hanem egy váza állt rajta, benne fehér rózsák, ettől a szolid íróasztaltól elegáns fiatal férfi jött felém és barátságosan a kezét nyújtotta. — Tolja vagyok — mutatkozott be. — Hát ön? — Szása — morogtam, nem is tudom, miért, hiszen legalábbis a nagybácsija lehettem volna! Széles gesztussal a puha fotelra mutatott, kezébe vette a kezemet, megmérte a pulzusomat és együttérzéssel jegyezte meg: — Talán túlságosan fáradt vagy, Szás- ka. Nem vagy valami jó színben, a vér\mm\ nyomásod sincs rendben... de azért nem lesz semmi baj... Odalépett az ablakpárkányhoz, amelyen valamit forralt. — Egy csésze fekete rendbe hoz — mondta és kávét töltött két kis török kávéscsészébe. Aztán huncutul rám kacsintott és a páncélszekrényből elővett egy palack konyakot. A kávéillatnak és a nem valami gyakran látott konyakos üvegnek az lett a hatása, hogy a szívem valahogy megnyugodott és már nem akartam törni- zúzni az irodában. — Nagyon rokonszenves vagy nekem, Száska — mondta. Én nagyon jó ember ismerő vagyok. Te például, ahogy így elnézlek ... De nem harapsz valamit? Legalább egy magyarszalámis szendvicset... Ahogy így elnézlek, legjobb barátom jut az eszembe, Nyikolaj, a berepülő pilóta. Az ő arcéle is olyan, mint egy római légionáriusé, ugyanolyan férfias, vastag a szemöldököd is, a bátor sastekinteted, hősökre emlékeztető testtartásod. önkéntelenül is kiegyenesedtem és mély lélegzetet vettem. Igen, ez a fiatalember belém látott! Olyan voltam a számára, mint valami nyitott könyv. Rámosolyogtam és örömmel állapítottam meg, hogy őt is valami nagy öröm tölti el. — Tudod, barátom — mondta meghitten —, a társadalmi szokások megölnek bennünk mindent, ami emberi, igen, mindent megölnek. Szása. Vegyünk például téged meg engem. Én téged azonnal megértettelek, de ha nem lenne ez a csendes iroda, te könnyelműen elmentél volna mellettem. Én meg csak néztem volna utánad és elszorult volna a szívem. Ha gyerekek lennénk, mennyivel egyszerűbb lenne minden! Csak integetnék neked és megkérdezném: „Szása, nem kötünk vérszerzödést, mint Winnetou és sápadtarcú fivére?“ — Kössünk — suttogtam és a kezemet nyújtottam feléje, melyben még ott szorongattam a panaszlevelemet. — Dobd el azt a papirost — biztatott —, így nem tudok kezet szorítani veled. Valóban ... Rápillantottam a papirosra, aztán zsebre vágtam. Tolja az órájára pillantott és fészkelődül kezdett a székén. — Tudod mit, barátom — mondta —, meghívlak mihozzánk. Ne, ne hárítsd el! Meghívlak! A feleségem, aki egyébként Sophia Loren élethű hasonmása, gyönyörűen hárfázik. Megmutatom neked az afrikai álarcgyűjteményemet is. Egyet neked ajándékozok, amelyik ott van balra az ajtó mellett... És vadászni jársz-e? Van engedélyem két vad elejtésére, az egyik a tiéd lesz. Az ajtóig kísért és barátságosan hátba veregetett mindaddig, míg boldogan ki nem léptem a várószobába, amely most egész kedves, barátságos kis helyiségnek tűnt. — Kedves fiú, gondoltam magamban, miközben kihúztam a zsebemből az ellene megírt panaszlevelet és a papírkosárba dobtam. SÁGI TÓTH TIBOR fordítása SZÓRAKOZOTT Borogyin, a híres orosz zeneszerző nagyon szőrakozott ember volt. Egyszer, amikor elment otthonról, egy cédulát tett az ajtóra ezzel a felirattal: „Egy óra múlva jövök ..Aztán elindult. De egy pillanat múlva visszafordult valamiért, s amikor az ajtóhoz érve elolvasta a cédulát, ezt mondta: — A fene egye megl Most várhatok... — és leült a lépcsőre. Modern idők (Punch) 19M. IX. 7. Ik'ÚJ SZÓ
