Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-09-07 / 36. szám
SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA 1980. IX. 7. VASÁRNAP BRATISLAVA XIII. ÉVFOLYAM 36. SZÁM Ara 1 KORONA H ajnalban csörög az ébresztőóra, felkattintjuk a villanyt, a fürdőszobában meleg vizet engedünk a csapból, teát iőzünk, majd szaladunk a villamosra, vonatra, autóbuszra... Munkahelyén ki-ki végzi a dolgát, majd hazafelé a sorrend fcrdftott: villamos, autóbusz, vonat — kinek mi felel meg — odahaza melegszik a vacsora, közben irány a fürdőszoba, majd a meleg /lakásban kattan a tévé kapcsolója __ Sz inte valamennyiünk napjai — esetleg, kisebb módosításokkal — így zajlanak. Szinte nincs egy „energiamentes“ lépésünk, s mindehhez az energia nagy részét még mindig a szénből nyerjük! Még mindig... Nem kell ahhoz túlságosan korosnak lennie valakinek, hogy emlékezzék arra az időre, amikor lép len-nyomon hallottuk-hallhattuk: a szénnek befellegzett, jön a gáz meg kőolaj, nem lesz annyi füst, korom, hamu és salak ... Néhány év elteltével aztán változott a képlet, jött az olajárrobbanás, az energiakrízis, amiből lényegében azóta sem sikerült kilábolni. Ezzel egyidőben újra napirendé került a szén, amelyről kiderült, hogy mindezidáig nélkülözhetetlen, sőt az marad egészen addig, amíg ki nem merülnek a földalatti szénkészletek. Ez az idő nincs már nagyon messze, a szén megnyugtató helyettesítésének lehetőségei pedig még mindig nem végérvényesen megoldottak. Olyannyira, hogy geológusok fúrótornyai jelzik !a már elhagyott bányák fölötti térségekben, van még ott is annyi szén, ami megfontolandóvá teszi, nem éri-e meg újra leszállni a mélybe — még a nagyobb költségek árán is — s felhozni a Föld méhéből a fekete aranyat... Mindebből látható, mennyire téves volt korábban a szénbányászat visszafejlesztését feltételezni, sőt elrendelni. A tévedés árai pénzben kifejezni szinte lehetetlen, egy biztos: bányászaink hosszú ideig dolgozhatnának „bérmentve“, amíg a tévedés ára megtérülne! Ennek ellenére még nem sikerült visszaállítani a bányászmundér megbecsülését a korábbi szintre. Az energiaigénnyel párhuzamosan nő a ^zénigény is, a megbízható bányászmun- kaerő-bázis viszont egyre csökken. A pillanatnyi javulás érdekében tett intézkedések nem jelentenek lényeges javulást, a törzsgárda körében meg nem egyszer nemtetszést vált ki, hiszen az egyes munkahelyekről rövid időre bányamunkát vállaló idénymunkások jövedelme a kisebb teljesítmény ellenére akár duplája is lehet — állandó munkahelyük jóvoltából — a bányászatot maguknak hivatásul választók hűségét meg szinte csak szimbólikusan jutalmazzuk. Pedig már felfigyelhettünk volna arra is, hogy a szükséges szénmennyiség biztosításához a bányászok szabadnapjainak egy- hatodára is szükség volt. Persze, nemcsak az anyagi juttatások területén akad kívánnivaló a munkájukat egyre nehezebb körülmények között végző bányászok részéről. Ilyen például a bányászati beruházások kivitelezésének kérdése, akárcsak a technológiai egységek biztosítása, azok zavartalan üzemelése feltételeinek megteremtése. Amit még inkább nehezményeznek a bánya- ipar szakemberei az az, hogy a kiemelt fontosságú beruházások biztosításához sem akad szavát megtartó kivitelező, s gyakran egészen kis dolgok elhanyagolásából származnak pótolhatatlan veszteségek. Pedig már ideje lenne tudatosítani, hogy az energetikában — tehát a bányászatban is — nincsenek kis és nagy gondok. A feltételeket biztosítani kell! Amikor valamilyen akadály merül fel, eszünkbe kell jusson a tény, hogy energia nélkül kedvenc ételünket sem lehet elkészíteni. Ilyenkor ünnep táján, persze, nem illik panaszkodni — mondhatná valáki. Valóban így van, ami eddig elhangzott nem is bányászsirám. Született mindez a körülmények, nehézségek ismeretében, a naponta mélybe szálló, a mások érdekében is kockázatot vállaló, a mélyből csapzottan, szénportól feketén napfényre lépő férfiak munkájának ismeretében. Előfordulhat, hogy a már említett okokból eredően az értékelésekből, kimutatásokból az tűnik ki, hogy néhány térüli adósak maradnak a bányászok az eléjük kitűzött feladatokkal szemben. A bányásznap kapcsán ajánlatos lenne egy kis önvizsgá- iódás, elsősorban azok részéről, akik a bányászatot valamilyen módon — közvetlenül vagy közvetve — befolyásol- (hat)ják. Ha csak képzeletben is — leereszkednének a kasban a szállítóaknán; botorkálnának a köves-latyakos folyosón, átbújnának a nyomástól összetöredezett ácsolat alatt a fejlőfolyosón; s oltanák szomjukat a kőfolyosó oldalából' előtörő vízsugárral — másként tekintenének a bányászokkal szembeni feladataikra. Akkor az ünnepnapon sem mulasztják el, hogy legalább sgv főhajtással tisztelegjenek a bányászok előtt. mészáros jAnos Gyökere* György felvételei
