Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-31 / 35. szám
AZ ÚJ TANÉV KÜSZÖBÉN {Folytatás az 1. oldalról) nélkül gyermekeink nevelését nem végezhetnék a megfelelő szinten. Mint említettem, az 1980/81-es tanévben az alapiskola tartalmi és szerkezeti átépítése az 5. osztályban folytatódik. Ez természetesen alapos felkészítést, igényes hozzáállást és lelkiismeretes mindennapi munkát igényel minden pedagógustól, oktatási szakembertől és mindenkitől, akinek valamilyen kapcsolata van az iskolával, az oktatásüggyel. Az oktatásügy területén dolgozó szakemberek lelkiismeretes munkáját bizonyítja az a tény, hogy hazánk minden alapiskolájára idejében megérkeznek azok az új tanterv szerint kidolgozott tankönyvek és munkafüzetek, melyekből szeptember elsejétől az 5. osztályos tanulók tanulnak. Ugyanakkor minden, 5. osztályban tanító pedagógus is kézhez kapja a munkáját jelentősen megkönnyítő módszertani kézikönyveket és a tanítási órákon használandó segédeszközöket is. Az eredményes pedagógus-átképzés folyamatában, az iskolák ellátottságának biztosításában megkülönböztetett szerepe volt és van a kerületi és járási módszertani központok szakembereinek, valamint azoknak a tapasztalt pedagógusoknak, akik járási lektorként járultak hozzá a munka sikeréhez. Elmondhatjuk tehát, hogy az új koncepció szerinti oktatás eredményeségéhez az 5. osztályban is megvannak az objektív feltételek. A felszabadulás óta eltelt időszakban oktatási rendszerünk fokozatos fejlődése kialakította a mindenki számára elérhető művelődés síkján a demokratikus művelődés mennyiségi bázisát. Oktatási rendszerünk jelenlegi átépítésében a demokratizálás folyamata törvényszerűen a művelődés másik síkjára irányú!, arra, hogy mindenki számára oly módon biztosítsa a művelődés magas színvonalát, ahogy azt szocialista Alkotmányunk külön cikkelye tartalmazza: mindenkinek joga van arra, hogy alkotóerejét és képességeit a legteljesebb mértékben érvényesítse. A középfokú műveltségi szintből eredő magasabb fokú műveltségi színvonal elérése alapvetően meghatároza a csehszlovák oktatási-nevelési rendszer továbbfejlesztésére vonatkozó, jóváhagyott javaslatot, s annak kiindulópontjává vált. A magyar tanítási nyelvű iskolák és nevelőintézmények szocialista oktatási rendszerünk szerves részét alkotják, hiszen pártunk marxista—lennista iskola- politikájának egyik alapelve, hogy egyenlő feltételeket és lehetőségeket biztosítsunk a tanuláshoz hazánk ifjúsága számára, tekintet nélkül származására vagy nemzetiségére. A nemzetiségi gyermekek számára az anyanyelven történő tanulás és ismeretszerzés jogát az iskoláskor előtti intézményekben, az alapiskolákban és középiskolákban szocialista Alkotmányunk biztosítja. Természetes azonban, hogy a nemzetiségi fiataloknál az ismeretszerzés folyamatában jelentős szerepe van a szlovák nyelv ismeretének, hiszen ez teszi lehetővé számukra, hogy hazánk bármely területén, bármilyen szakterületen eredményesen kamatoztathassák az alap- és középiskolában anyanyelvükön szerzett ismereteiket. Az 1980/81-es tanévnek a magyar tanítási nyelvű szocialista iskolák történetében külön jelentősége van, hiszen ezen iskolák pedagógusai számára a visszatekintés, a megtett út értékelésének az éve is lesz. A felszabadulás után csak az 1948-as Győzelmes Február nyitotta meg újra a magyar tanítási nyelvű iskolák kapuit. Az ismert nehézségek, a kezdeti problémák, a pedagógushiány miatt az 1949/50-es tanévben még csak mindössze 154 osztályban tanult magyar nyelven mintegy 5100 tanuló. A szükséges pedagógusgárda gyors biztosítása után az 1950/51-es tanévben — tehát 30 évvel ezelőtt — már 1260 osztályban 30 000 magyar nemzetiségű tanuló sajátította el a tudás alapjait saját anyanyelvén. Az eltelt 30 év folyamán a csehszlovák magyar iskolaügy fokozatosan erősödött, javult az iskolák káder- és anyagi ellátottsága. Az elmúlt tanévben 3311 osztályban megközelítőleg 81 700 gyermek, illetve fiatal részesült magyar nyelvű képzésben az óvodákban, alap- és középiskolákban. Iskolapolitikánk demokratikus jellegével összhangban a magyar tanítási nyelvű iskolák tanulói a tananyag tartalmát illetően maximálisan egyenértékű isleretekre, jártasságokra, készségekre és szokásokra tesznek szert a szlovák tanítási nyelvű iskolák tanulóival. Mindemellett lehetőségük van két nemzet kultúrájának azonos mértékű megismerésére .és elsajátítására, ami jelentősen szélesíti látókörüket, erősíti internacionalista meggyőződésüket. A két nyelv ismerete lehetővé teszi számukra az építőmunkába történő aktív és eredményes bekapcsolódást szocialista hazánk egész területén. A magyar tanítási nyelvű szocialista iskola az eltelt 30 év folyamán igazolta a párt és állami szervek bizalmának megalapozottságát. Ezekben az iskolákban is évről évre magasabb szinten történik az oktatás és a nevelés — összhangban a társadalom igényeivel. Egyre jelentősebbek azok az eredmények, melyeket a magyar tanítási nyelvű iskolák a kommunista nevelés részterületein érnek el. Állandóan mélyül a tudományos világnézeti nevelés. A tanulókban egyre erősebbé és meggyőzőbbé válik a szocialista haza szeretete, a proletár és szocialista internacionalizmus eszméje és az egységes csehszlovák hazafiság tudata. A pedagógusok megkülönböztetett figyelmet szentelnek a szlovák nyelv tanításának, 1972. óta, az új felfogás szerint történő tanítás révén az elért eredmények fokozatosan javulnak. A nyelvészeti kutatások vívmányait fölhasználva szakítottunk a nyelvtani ismeretekre alapozott felfogással és az idegen nyelvek tanítása során az alkalmazott kommunikatív — a beszédkészséget eredményesen fejlesztő — nyelv- oktatást helyezzük előtérbe. A tapasztalatok, a tanulók által elért eredmények egyértelműen bizonyítják a változtatás helyességét. A magyar tanítási nyelvű alap- és középiskolák azonban továbbra is nagy tartalékkal rendelkeznek a tanulók pályaválasztásának területén. Már az 1980/81-es tanévben javítani kell az iskola — az iskola vezetősége, a pálya- választási tanácsadó, az osztályfőnök és a pedagógusok — együttműködését a szülőkkel. Közösen kell elfogadni azt az álláspontot, hogy az egyéni érdeket összhangba kell hozni a társadalom igényeivel. A szülők hozzájárulásával kell elérni, hogy a tanulók megfelelő arányban jelentkezzenek közép- és főiskolára. Szem előtt kell természetesen tartani azt az alapvető differenciálást, hogy egyetemi továbbtanulásra elsősorban a gimnázium készíti fel a tanulókat, nem feledve azt sem, hogy a szakközépiskolák közül a műszaki irányzatúak állnak leginkább a társadalom igényeinek középpontjában. A pályaválasztásra történő felkészülést a szülőkkel közösen, együttes munka révén kell elérni, hogy a tanulók érdeklődésének felkeltése egy adott szakma vagy hivatás iránt ne kampány- szerű legyen, hanem valóban hosszan tartó, több éven keresztül ható irányítás, tanácsadás. Csak ezáltal lehet elkerülni a bizonytalanságot, csak így lehet kiküszöbölni a pályaválasztási felkészítés hatékonyságát romboló véletlen szerepét. Hangsúlyozom azonban a szülők szerepét is ebben a társadalmi szempontból megkülönböztetett fontosságú feladatban, az 1980/81-es tanév elején. C súcsforgalom van. A város utcáit elözönlik a munkából hazasiető emberek. A könyvtár előtt, a trolibuszmegállóban huszonéves fiatalember álldogál és türelmetlenül az őráiát nézi. Végre megérkezik, akit várt. — Ne haragudj, hogy késtem — mondja bűntudattal a lány. — Ugyan, én is épp most értem ide... — Hová megyünk? — Sétálhatnánk a folyóparton — javasolja a fiú. — Estére mozijegyet vettem ... • * • A jelenet ismerős, pedig nem nálunk történt, hanem a távoli Angarszkban. A fiatal szibériai város Irkutszk tőszomszédságában, az Angara folyó partján terül el az olajfeldolgozó ipar egyik központja. Mindössze 32 éves, de lakóinak száma már eléri a negyedmilliót. Milyen a város munka után? Hogyan művelődnek, szórakoznak az itt élő emberek? Az új szibériai városban előbb találni tudóst és mérnököt, mint magas képzettségű zenészt vagy művészettörténészt. Az új telepesek eleinte itt is beérték a szabad idő eltöltésének legegyszerűbb módjaival: olvasnak, vadásznak, horgásznak, kirándulnak. A felmérések adatai szerint Szibéria az ország legtöbbet olvasó vidéke. A fiatal városok lakói sokkal nagyobb számban fizetnek elő újságokra és folyóiratokra, kétszer annyian vesznek könyvet, mint másutt. — Nem értek egyet azzal a véleménnyel, hogy a fiatal városok lassan tesznek szert kulturális hagyományokra — mondta Ljudmila Kuratnyik, a városi tanács végrehajtó bizottságának elnökhe lyettese. — Nálunk, Angarszkban 10—15 év alatt olyan pezsgő kulturális élet alakult ki, amely meg közelíti a régi központokét. Rövid idő alatt kilenc hatalmas filmszínházat, huszonnégy könyvtárat, több tucat stadiont és sportpályát, egy sportkom binátot és tizenkét kultúrházat építettünk fel. Megkönnyíteti a dolgunkban az is, hogy a város lakói valamennyien fiatalok, szívesen kapcsolód nak be a város társadalmi és kulturális életébe. Az estét, mint a világon mindenütt, Angarszkban is sokan családi körben szeretik eltölteni, vagy szívesen járnak egymáshoz vendégségbe. De a legtöbben más kedvtelés után néznek: színházba, zenés szórakozóhelyekre, moziba mennek. A szabad időből jelentős részt foglal el a szakmai és általános műveltséget nyújtó tanulás, a sport és a művészi tevékenység. A város kultúrházaiban és klubjaiban 155 műkedvelő művészcsoport műkő dik. A Színház című lap kritikusa Angarszkot a szín házkedvelők városának nevezte, jóllehet, hivatásos színháza egyelőre nincs a településnek. Annál több a műkedvelő színjátszó csoportja. Közülük a legnépszerűbb az Angarszki Népi Színház, mely .most ünnepelte huszonötödik születésnapját. Elő adásaik magas színvonalúak, műsorukon klasszikus és mai szerzők darabjai egyaránt szerepelnek. — Olyan színházat akarunk csinálni — mondta Leonyid Beszprozvannij főrendező —, ahová az emberek azért járnak, hogy lelkiismeretükkel foly tassanak párbeszédet. A közönség tetszéssel fogadta az elképzelést. Angarszk népi színházában a társulat mindig zsúfolt nézőtér előtt játszik. (Szörényi »V ir If /f l\ >/ Kopócs Tibor: Ballada a Szlovák Nemzeti Felkelésről (rézkarc, 1974)
