Új Szó - Vasárnap, 1980. július-december (13. évfolyam, 27-52. szám)
1980-08-31 / 35. szám
/ E rdő övezte völgyben párhuzamosan halad az országút a kristálytiszta vizű Sajóval. Ott, ahol véget ér az út, a köves domboldalon szinte egymáshoz ragasztott házaival húzódik meg az ezer lakosú Rejdova, amelyet három oldalról hegyek vesznek körül. A múltat, a szegénységet idézi tel a ma már műemléknek számító 120 íaház. Amikor még ezek voltak többségben, a szegénység volt az itt élő emberek osztályrésze. A hegyoldal szűkösen termett. Így hát, amikor véget ért a favágás, az erdei gyümölcs szedése, az emberek fazsindelyeket készítettek, az asz- szonyok pedig a szövőszékhez ültek. Készítményeiket aztán a déli községekben értékesítették. — Az üldöztetés ellenére 1940-ben a Jung házaspár négytagú illegális ellenállási sejtet hozott létre. En- gemet is maguk közé vettek — idézi fel a múltat Ondrej Sládek. — A Vörös Hadsereg sztálingrádi győzelme után számunk húszra, majd később negyvenre tettünk — tájékoztat Ondrej Bezek, a hnb elnöke. — Abban az időben készült el a művelődési otthon, amelyben többek között helyet kapott a hnb, a községi könyvtár, a posta és a szertartásterem. Mivel a régi iskola épülete kiöregedett, 1976-ban új alapiskolával gyarapodtunk. Tatarozták az óvodát, portalanítottak 3,5 kilométer utat. Arra a legbüszkébbek, hogy elkészült a 9 kilométeres vízvezetékhálózat, amely a Z-akcló keretében társadalmi munkával épüit. Az SZNF 30. évfordulójára a járás támogatásával szabadtéri színpadot építettek. Itt tartották meg a járási ünnepségeket, s azóta is minden évben itt rendezik meg a járási népművészeti vetélkedőt. — A lakosok nem idegenkednek a társadalmi munkától — összegezi véleményét Júlia Molcanová, a hnb titkára. — Itt van például a hangosanbeszélő esete. Vezetékét a földbe akartuk lefektetni, ezért egy szombaton és vasárnap minden család 30 méter ár kot ásott ki. A lakosság szorgalmáról beszél az a tény is, hogy az idei kötelezettségvállalásunkat az év hat hónapja alatt 64 százalékra teljesítettük. — A jövőben sem akarunk ölbe tett kézzel ülni — veszi át a szót az elnök. — Összeszerelhető elemekből egy tanteremmel bővíteni akarjuk az óvodát, a régi iskola épületét pedig tanítói lakásokká alakítjuk át. Sokat fejlődött a falu, megváltozott az élet ebben a hegyek között meghúzódó községben. Már csak az idősebbek járnak népviseletben, de a népművészetiránti szeretet megmaradt. Zófia Krajcová ma is készíti messze földön híres csipkéit, az asszonyok rongyszönyeget szőnek. Kár, hogy az egykor hírneves Hóra népművészeti csoport már alig hallat magáról, tagjai ma már csak akkor öltöznek népviseletbe, ha a község 22 szovjet díszpolgára közül valamelyik meglátogatja őket. — Egy régi házban népművészeti szobát szándékozunk berendezni, hogy megőrizzük mindazt, ami Rej dovára egykor oly jellemző volt — mondja az elnök. — Ezzel tartozunk a múltnak, a jövő generációnak. Elbúcsúzom a Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett községtől, amelynek életében a 36 év előtti har cok lényeges változást hoztak. NÉMETH JÄNOS nőtt. Stefan furik volt az összekötőnk, ő hozta hozzánk a röplapokat. Amikor a rejdovniak megtudták, hogy Kelet-Szlo- vákiában partizánok tevékenykednek, munkához láttak. Húszezer koronát gyűjtöttek össze, az asszonyok pedig 50 szvettert kötöttek. Minden nehézség nélkül eljutottak J. A. Kvityinszkij partizánosztagához, önbizalmuk és tenniakarásuk annyira megnőtt, hogy 1944 júliusában megalakították a 12 tagú forradalmi nemzeti bizottságot, amelynek elnöke Ján Jung lett. — Mintha ma történne, úgy látom a 36 év előtti eseményeket. Augusztus 29-én fán Pevny érkezett hoz zánk egy teherautóval — folytatja Sládek elvtárs. -- Önkénteseket toborzott. Negyvenen jelentkeztünk, de mivel nem volt elég fegyver, csak húszat vitt magával. Segítettek elfoglalni a postát, a járási hivatalt és a vasútállomást. Erre igen büszkék vagyunk. Megelevenedett a falu élete. Partizánok jöttek, majd megpihenve távoztak. A leggyakrabban velük ment egy-két helybeli lakos. A hegyeken keresztül közel van Cierna Lehota, Svermovo, az egykori Telgárt, ahol nehéz harcok dúltak. A puskaropogás, az ágyúgránát robbanása jól hallatszot ide, s éjszaka a távoli tűz rózsaszínűre festette az égboltot. A rejdovaiakat azonban mindez nem félemlítette meg. Mindenben se gítették a partizánokat. Ondrej Doro a telgárti harcokban esett el. — Ha jól emlékszem, október 23-án szállták meg a fasiszták a települést — fonja tovább az emlékezés fonalát. — Mindenkit kirendeltek a védősáncok ásására. Mivel erdész voltam, ismertem minden ösvényt, tudtam hol vannak a németek. Mindig tudtunk segíteni azokon, akiknek szüksége volt rá. A vlaszovisták novemberben kétszer támadták meg a partizánokat, de mi idejében figyelmeztettük őket. Nagy hó esett abban az évben. A hegyi utak járhatatlanná váltak ... 1945. január 27-én a rejdovaiak arra ébredtek, hogy szabadok. Krumplit, szénát adtak a szovjet katonáknak és 84 növendék állatot küldtek a felperzselt ukrajnai kolhozoknak, minden ellenszolgáltatás nélkül. Amikor a front továbbvonult, rend be tették megrongált házaikat, szántani, vetni kezdtek. A régi módon gürcöltek még néhány évig, majd 1949-ben szövetkezetei alakítottak, amelynek néhány év múlva a falu minden egyes földművese tagja lett. Ahogy jobbra fordult a soruk, hozzáfogtak lakóházaik átépítéséhez, korszerűsítéséhez. Sokan a régi helyett újat építettek. A felszabadulás óta 80 családi ház épült fel. Sok udvarban személygépkocsi áll. Van belőlük vagy hetven, állítja nem kis büszkeséggel az egyik járókelő. Nem kell már DobSinára gyalog megtenni a 10 kilométeres utat. Gyakran járnak az autóbuszok is. A hatvanas években egy bevásárló központot épíSzovjet vendégek, az egykori harcosok gyakori vendégek Rejdován ményű szervünk. Nyugalmi állapotban percenként 4—5 liter vérrel, de fizikai munka esetén ennek hatványozott mennyiségével látja el a szervezetet a koszorúerek útján — mondja Pavel Firt professzor. — Amíg működésére nincs panaszunk, egészségesek vagyunk s ezért nem is veszünk róla tudomást. De már az elmeszesedett koszorúerek görcsös összehúzódása — az angina pectoris — Is sok bajnak az okozója. Az érelmeszesedés az erek belső falán nagy mennyiségben leülepedett mész- és zsiradéktartalmú, a vérkeringést gátló anyagokra vezethető vissza. A vér a leülepedések helyén alvadéko- nyabb, az erek áteresztőképessége csökken vagy teljesen megszűnik. A koszorúerek elzáródásának tragikus következménye a szívinfarktus, amely nem egy esetben a beteg halálával vég zödik. Gyógyításában tudósaink az utóbbi években figyelemreméltó eredményeket értek el. Egyre többen térnek vissza a normális életbe, sokan ismét bekapcsolódhatnak a munkafolyamatba. Még sem térhetünk e kór felett kézlegyintéssel napirendre. A SZÍVSEBÉSZ Mit tehet ebben az esetben a szívsebész? A szívműtétek — Hejhal profesz szór vezetésével — hazánkban tíz esztendeje folynak. Igaz ugyan, hogy kollektívája kezdetben a hagyományos gyógymódokat részesítette előnyben, a külföldi tapasztalatok és saját kedvező eredményeik azonban arra késztette, hogy fokozatosan áttérjen a gyógyke zelés új formájára, a katasztrófa megelőzésére irányuló műtétekre. Éppen az ezen a téren elért eredményeik elismeréseként vették át tudósaink a Kiérném Gottwald Állami Díjat. Hogyan csinálják? Röviden: a pá ciens lábából eltávolított néhány centiméteres érrel a koszorúér megtámadott szakaszát pótolva, helyreállítják a vér keringést. Ez azonban csak látszólag egyszerű. A néhány órát tartó műtét nem is minden betegnek ajánlható. Gondos kiválasztásuk és a gyógyító kés alá való előkészítésük dr. furaj Fábián kardiológus felelősségteljes fel adata. A KARDIOLÓGUS ÉS A RÖNTGENOLÖGUS Neki kell eldöntenie, alkalmas-e a a beteg a műtétre és azt is, hogy számára ez-e a legelőnyösebb gyógymód. Ezt megelőzően — tehát a mellkas* felnyi tása előtt — a sebésznek és a kardiológusnak is látnia kell a szívet, illetve a megtámadott koszorúereket.. A nélkü lözhetetlen tájékoztatást, amelytől a műtét sikere függ, dr. Alfred Bélán professzor vezetésével a röntgen-diag- nosztizáló osztály nyújtja. A kivizsgálás egy különleges katétercsővel törté nik. Az ilyen módon a koszorúerekbe és a szívkamrába juttatott sugárelnyelő anyag útja és az elváltozások is filmszalagon kísérhetők figyelemmel. Noha ez az eljárás is igényes, hiszen súlyos betegeken hajtják végre, a tapasztalt ‘ és gyakorlott kezek jóvoltából nincs ok aggodalomra. Az 1971 óta több mint 600 betegen végrehajtott mű tét is biztonságos. Eleinte alig húszra volt évente becsülhető a beavatkozások száma, tavaly azonban már mintegy 150 páciens vetette alá magát ilyen operációnak, s a betegek 95 százalékú nak a panaszai teljesen, vagy legalább nagy részben megszűntek. Kezdetben Hejhal professzor kollektívája csak a visszértágulás műtétével foglalkozott. A fejlődés azonban további lépésre késztette őket. H% fokozatosan nem tértek volna át az alsó végtagok, a vese, az agy és a többi szerv vérellátását biztosító ütőerek felújítására, az erek kiöblösödéseinek eltávolítására, a beteg részek pótlására és az ezzel a problémával összefüggő többi műtétre, akkor ma elképzelhetetlen lenne a közvetlenül a szíven fekvő, életbevá góan fontos kis erek felújítása. milliArdok az egészségügyre A szívsebészet nemcsak a szakemberekkel szemben támaszt rendkívüli követelményeket. A műtétek költséges gépeket, berendezéseket és készülékeket is igényelnek. Bélán professzor elmondta, hogy húsz évvel ezelőtt egyetlen — félmillió korona értékű — röntgenberendezéssel kellett megelégedniük. Ma a diagnosztizáláshoz tízmillió korona értéket meghaladó készülékre van szükségük. Bonyolult szerkezetű monitorozó berendezésüket 40 millió koronáért vásárolták. A gyógyszerek is óriási összegeket emésztenek fel. Ehhez járul az a tény, hogy minden egyes koronaéren végzett műtét legalább 40—50 ezer koronába kerül. Noha senki sem sajnálja az anyagiakat, az egészségügyre fordított, milliárdoki'a rúgó, évről évre növekvő összegek sem téveszthetők szem elől. Ám gazdasági szempontból feltétlenül kifizetődők ezek a kiadások — eltekintve attól, hogy szocialista hazánkban mindenki nek joga van az ingyenes gyógykeze lésre —, hiszen legfőbb elvünk szerint az ember legdrágább kincse az egész sége. Tudósaink nem elégszenek meg eredményeikkel. A koszorúerek felújítása, de a szívátültetés sem lehet végső céljuk. önmagukat állandóan továbbképezve, példaképük, Hejhal professzor nyomdokaiban haladva, a véredény- rendszer- és a szívbetegségek megelőzésére törekszenek, arra, hogy minél kevesebben szenvedjenek ebben a kórban. Ezért nem tartják meg maguknak értékes tapasztalataikat. Erről tanúskodnak az Orvostudományi Karon, az Orvosi Továbbképző Intézetben, az egyes kerületek egészségügyi osztályain, sőt külföldön is megtartott előadásaik. Még a hazánkban gyakorlatot folytató külföldi szakemberek oktatására is telik idejükből. KARDOS MARTA H V muwim evvel Emdn fecyvebi ragadtak
