Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-05-11 / 19. szám
armincöt évvel ezeiou, 1945 májusában végleg elcsitullak a fegyverek Európa harcmezein, a Vörös Hadsereg felszámolta a második világégést előidéző hitleri Németország utolsó fasiszta maradványait is. A felszabadult országok lelkesedő örömmel fogadták a Szovjetunió végső győzelmét Hitler és csatlósai ellen. Romokban hevertek az országok, de a nép kezében volt a legnagyobb kincs: a szabadság. Előttük volt a lehetőség, hogy az urak országát a dolgozó nép hazájává emeljék, s a munkások és a parasztok éltek is a nagy lehetőséggel. A népi demokratikus országok kommunista pártjai rendkívüli fontosságot tulajdonítottak a nemzet életében a testnevelésnek. Mivel a fasiszta háború az egyes felszabadult országok gazdasági és kulturális értékével együtt elpusztította a sportlétesítményeket is, mindent elölről kellett kezdeni. A sport irányítását is ki 'kellett venni a régi üzletemberek kezéből és olyan vezetőkre bízni, akik a sportban nem saját érdekeiket hajszolják, olyan vezetőkre, akik sportbeli tevékenységüket összhangba hozzák az általános célkitűzésekkel, akik tisztában vannak azzal, hogy milyen szerepet tölt be a sport és a testnevelés az új társadalom kialakulásában. Vlagyimir Iljlcs Lenin meghatározása szerint az új társadalmat „csak erős fizikumú és akaratú emberek, energikus és kitartó milliók képesek építeni“. A kommunista pártok 'és kormányok arra törekedtek tehát, hogy a háború pusztításait a legrövidebb időn belül helyreállítsák. Rendszerint már az első esztendők tervei alapján sikerült is majdnem minden népi demokratikus országban az újjáépítés legégetőbb kérdéseit a sport terén is megoldani. A régi sportklubokat, amelyeket a különböző érdekcsoportok irányítottak, új, egységes sportegyesületek váltották fel. Ezek sportáganként tömörítették a versenyzőket, akik így a számukra legalkalmasabb keretek között sportolhattak, versenyezhettek, erősödhettek. Az egyesületeken belül alakultak meg a sportkörök, amelyek városban, faluban, üzemben, hivatalban és iskolákban egyaránt biztosították a sportolás, versenyzés lehetőségét. A testnevelés és a sport állami ügy lett. Ez elsősorban azt jelentette, hogy a fejlődés nem a véletlenektől, egyes személyek ötletszerű elhatározásától függött, hanem mint gazdasági és kulturális életünk szerves része, a sportélet Is előre meghatározott terv szerint zajlott. A sportfejlesztési tervet a hivatott szakemberek az összes rendelkezésre álló lehetőségek figyelembe vételével dolgozták ki. Tehát újszerű alapokon, tömegailapo- kon indult el a népi demokratikus országok sportélete. Ezt bizonyítják a második világháború utáni vllágverseC! N 'T 0 « > 80 T, 22 u «*-• *5» SL""a| "-I jSu 'S < 5 s~ xx ca S s * 01 m fi fi iQ qj JS *a a] » ® ‘CJ 2 | E S *■< >93 a •x JS 'S * B* «4 s« u »4 »«fi «22 s10 a CD fi +* x £ N m SS CB T Q ® E m M ® N § N “ m < » 3 __, __ lékokon el ért eredmények, mju. <. __ ú utáni el ső olimpia is erről tanúskodik. A második világháború utáni olimpiát London rendezte 1948-ban, itt találkozott a világ ifjúsága tizenkét esztendő után Ismét újra egymással, békés küzdelemben. A szocializmus útjára lépett Csehszlovákia és Magyarország sportja Londonban figyelemre méltó sikert ért el; bizonyítva, hogy a Szovjetunió által felszabadított országokkal komolyan kell számolni a világ sportéletében. Csehszlovákia versenyzői hat arany-, két ezüst- és két bronzérmet nyertek, s a nemzetek nem hivatalos pontversenyében (59 ország indított versenyzőket) a nyolcadik helyen végeztek. Kitűnően szerepeltek a magyar sportolók is, “akik tíz arany-, öt ezüst- és tizenegy bronzérmet nyertek, s a nemzetek pontversenyében harmadikok lettek! Olyan csehszlovák és magyar sportolók lettek olimpiai elsők, mint A helsinki olimpia három legeredményesebb diszknszvetőnő- jc — balról: Bagrjanceva, Ponomarjeva és Dumbadze Emil Zátopek (hosszútávfutás), Torma Gyula (ökölvívás), Josef Holeőek (kenu), FramtiSek Öapek (kenu), illetve Németh Imre (kalapácsvetés), Gyarmati Olga (távolugrás), Pataki Ferenc (torna), Gerevioh Aladár (kardvívás), Elek Ilona (tőrvívás), Papp László (ökölvívás) stb ... A londoni olimpia azonban nem tekinthető az akkori világ ifjúsága sportbeli tudása és felkészültsége értékmércéjének, mert még nem jelentek meg a küzdőtéren a szovjet fiatalok, akik rövid idő alatt az elsőséget vívták ki magúiknak. A nemzetközi sportéletbe fokozatosan bekapcsolódó Szovjetunió egyelőre csak megfigyelőket küldött az angol fővárosban megrendezett olimpiára. De négy esztendő múlva ... Hét esztendővel a második világháború befejezése után, 1952-ben Helsinkiben jelentek meg először a szovjet sportolók az olimpián. Néhány disszonáns sajtóhang, kisebb incidens ellenére ez az olimpia a béke és a barátság nagy ünnepévé változott. Hatvan- kilenc ország fiataljai barátkoztak, versenyeztek egymással. A nyugati sajtóban szalagcímek jelentek meg az olimpia előtt, hogy „no most majd megmutatjuk a vörösöiknek“; tudniillik a Szovjetuniónak és a népi demokratikus országoknak. A Szovjetunió sportolói kiváló eredményekkel válaszoltak a provokatőröknek: ugyanannyi pontszámot gyűjtöttek első olimpiájukon, mint az Egyesült Államok (492), de több helyezést értek el, így megnyerték a nemzetek nem hivatalos pontversenyét. Zibina például világcsúccsal lett első a női súlylökiésben, a kimagasló tudású Viktor Csukarint három tornaszámiban avatták olimpiai bajnokká, pedig törött, sínbe tett ujjal versenyzett. A szovjet sportolók végeredményben 22 arany-, 30 ezüst- és 19 bronzérmet vittek haza első olimpiájukról. Ezt még a legszelídebb nyugati antllkomimunisták sem várták. Kénytelenek voltak elismerni; tudnak valamit az új társadalmi rendszer megvalósításán fáradozó „vasfüggöny mögötti“ országok sportolói. Csehszlovákia egy aranyéremmel többet szerzett, mint Londonban, s a “nagyszerű teljesítmények közül Is kimagaslik Emil Zátopek egyedülálló hármas sorozata. A csehszlovák „lokomotív“ nyolc napon belül biztosan védte meg 10 ezer méteres bajnokságát, drámai hajrában lepte meg az ötezreseket, majd élete első maratoni verseTorma Gyula (balról), a szoritók elegáns bajnoka nyén Is fölényesen elsőnek érkezett a célba! Felejthetetlen napokat éltek át a távoli északi ország fővárosában a magyar sportolók is. Tizenhatszor játszották a magyar himnuszt a győztesek tiszteletére, s Magyarország a két sportnagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok mögött a harmadik (1!) helyen végzett a nemzetek pontversenyében 266 ponttal. Az érmek így oszlottak meg: 16 arany-, 10 ezüst- és 16 bronzérem. Sorolhatnánk tovább a szocializmust építő országok sportsikereit, amióta megjelentek a világversenyeken. Nemcsak a nyári, hanem a téli játékokon Is fokozatosan küzdötték fel magukat a legjobbak közé. Például a szovjet sportolók 1956-ban vettek részt először téli olimpián, és 32 ország között fölényesen nyerték a nemzetek nem hivatalos pontversenyét. De nemcsak a két legnagyobb világversenyen szerepeltek és szerepelnek kiválóan a Szovjetunió és a szocialista országok sportolói. Gondoljunk csak a különböző sportágakban megrendezett világ- és Európa-bajnokságokra, gondoljunk csak a szovjet és a csehszlovák jég- korongozőkra, a szovjet műkorcsolyázókra, a magyar vívókra, birkózókra, súlyemelőkre, a lengyel és kubai ökölvívókra, a bolgár birkózókra és súlyemelőkre, az NDK-beli atlétákra ... A szocialista országok sportolói jöttek, láttak és győztek a világversenyeken. És ez a mondás napjainkban Is érvényes. Mindez bizonyítja: a szocialista sport és testnevelés merőben különbözik a tőkés országok sportéletétől. Az állam másképpen viszonyul a sporthoz, mások a végső céiok is. Nálunk és a többi szocialista országban nem üzlet a sport, nem egyes vállalkozó kedvű emberek meggazdagodását szolgálja. A tömegsport az embereknek szórakozást nyújt, felüdülést jelent számukra a mindennapi munka után. Az élsport, melynek nagy tömegbázisa van, pedig hivatva van bizonyítani és bizonyltja Is a szocializmus vitathatatlan előnyét a testnevelés területén is a más társadalmi rendszerekkel szemben. Az eredmények mutatják, hogy a helyesen értelmezett és irányított szocialista sport és testnevelés olyan bajnokokat nevel, akikre méltán lehet büszke az egész szocialista társadalom, az egész szocialista világrendszer. (T. V.) Mlruts Yifter, a szocialista Etiópia forradalmi hadseregének századosa a világ egyik legjobb hosszútávfutója. Tavaly a szovjet spartakiádon, majd Dakarban az afrikai bajnokságon és végül Montrealban, a Világ Kupa során kiét hónapon belül, az 5000 és a 10 000 m-es futásban egyaránt győzött. A kiváló futó szorgalmasan készül a moszkvai olimpiára. Az etló- piai hosszútávfutók edzéseit N. Robe irányítja, s jelenleg mintegy 30 versenyző végez nagyon rendszeres és tervszerű edzéseket. A kis társaság általában Yifter háza közelében ran- devűzik és innen indul a hegyi, erdei futásokra. Yifter a repülőtér közvetlen közelében lakik, nyolctagú családjával. A házat a kormány bocsátotta rendelkezésére kiváló sporteredményei elismeréseként. Etiópiában a forradalmat követően egyre nagyobb az érdeklődés a sport iránt. Az etlópiai sportvezetés igyekezett jő kapcsolatokat kiépíteni a szocialista országokkal, különösen a YIFTER ÉS TÁRSAI Német Demokratikus Köztársaságtól kaptak sok hasznos segítséget. Több edző és sportvezető járt tanulmányúton, vett rész továbbképzésen az NDK-ban, s Berlinből és Lipcséből is több kiváló szakember érkezett előadássorozatokra, tanfolyamok vezetésére Addis-Abebába. A tehetségek kiválasztásában és foglalkoztatásában az NDK módszereit Igyekeznek követni, de természetesen a lehetőségek, feltételek terén még sok fejlődésre, változtatásra lenne szükség a tapasztalatok teljes mértékben történő megvalósításához. Mindenesetre, amint ezt Mlruts Yifter is megerősítette, az NDK-tól tavaly októberben kapott százezer márka értékű sportfelszerelés nagyon sok etióp fiatal számára nyitott utat a rendszeres sportolás felé. Az ajándékcsomagokban labdák, versenykerékpárok, atlétikai eszközök és más sportfelszerelések voltak. Yifter egyik legutóbbi nyilatkozatában arról beszélt, hogy a moszkvai olimpiáig hátralevő időben elsősorban gyorsaságát szeretné fokozni, mert véleménye szerint a 100 méteren elért 11,6 másodperces eredményével még nem lehet elégedett. ÓÚ J SZÓ Index: 48 097 Kiadja Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága. Szsrksszti a szerkesztő bizottság. Főszerkesztő: Dr. Rabay Zoltán. CSc. Helyettes főszerkesztők: Szarka István és Csetö János. Szerkesztőség 893 38 Bratislava, Gorkého 10. Telefon: 309, 331-252, 332-301, főszerkesztő: 532-20, szerkesztőségi titkárság: 550-18, sportrovat: 505-29, gazdasági ügyek: 506-39. Távíró: 092308. Pravda — Kiadóvállalat Bratislava, Volgogradská 8. Nyomja a Pravda, az SZLKP nyomdavállalata — Pravda, 02-es Nyomdaüzeme, Bratislava. PRÖBANYOMAS. Magánszemélyek a következő címen adhatják fel hirdetéseiket: 893 39 Bratislava, Jirásková 5., telefon: 577-10, 532-64. A szocialista közü- •etek o hirdetéseket erre o címre küldjék: 893 39 Bratislava, Vajanského nábreiis 15/11., telefon: 551-83, 544-51. Az Üj Szó előfizetési díja — a vasárnapi számmal együtt — 14,70 korona. Az Üj Szó vasárnapi számának külön előfizetése negyedévenként 13 korona. Terjeszti: a Postai Hírlapszolgálat. Előfizetéseket elfogad minden oostai kézbesítő. Külföldi megrendeléseket: PNS — Ústredná expedíció a dovoz tlace, 884 19 Bratislava. Gottwaldovo námestie 6. A SÜTI regisztrációs száma 5/2.
