Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-27 / 4. szám
I Álla bál... Országszerte javában tart a bálszezon. Karikaturistáink segítségével most a báltermekbe pillantunk be Hajnalba, hajnal előtt... UGYANAZ — Papa, mit jelent az, hogy bigámia? — Azt, fiacskám, hogy az embernek egy nővel több van, mint amennyi kellene. — És, mi az, hogy monogámia? — Ugyanaz, fiacskám ... KÓRHÁZBAN ló'4&tí tuÁ> ÍUie/VHÁ/ /fttssut a*ne**-yi a, . 4cí a. 7^ ajU ÍÉtftMA felvételi osztályon ül egy férfi vérző arccal. — Neve? — Kiss János. — Nős? — Igen, de karamboloztam, ott sérültem meg. Évszázados bölcsességek Egy fej jó dolog, kettő azonban még jobb. (Darabbérben dolgozó kö zépkori hóhérok tréfájaI Ha úgy véled, hogy már karriert csináltál, akkor nem vagy igazi karrierista. I Ógörög karrieristák első parancsolata) Ha az idő pénz;, akkor van értelme annak, hogy az ember örökké éljen. IPaul Getty néhai mjlliár dósnak tulajdonított mondásI Minél kevesebben osztják a véleményedet — annál több marad neked. (Az örökmozgó grönlandi feltalálóinuk jelmondata) • m • Még ha nem is hű elveihez — de legalább elvei vannak! (Egy nápolyi ügyvéd vé dőbeszédéböt) • • • Az illető mindig jól érzi magát embertársai között — amikor azok rosszul érzik magukat. (Részlet egy franciaországi ásatások során talált, 6 kori jellemzésből) Ha valaki igazait mond és csakis igazat — az nem érdemel bizalmat. (W. Daniels amerikai ügyvéd magánbeszélgetés során elhangzott megjeggyzése) Ha más szempontját osztod — akkor legalább igyekezzél az oroszlánrészét megkaparintani! (Krétai vitatkozók jelmondata) Az nem elég hogy valaki hires lesz — még férjhez is kell menni. (Részlet fiatal lányok beszélgetéséből) Roppantul óvatos ember — még ahhoz is engedélyt kér, hogy önállóan gondolkodjék. (Részlet egy ókori jellemrajzból ) • • • Más dolog, ha valaki túl messzire megy — és megint más, ha túl messzire küldik! (Mexikói tréfa) Gellért György gyűjtése bíróságon — Vádlott, maga két feleséggel élt egyszerre. Ez törvényié len. Fel tud hozni védelmére valamilyen enyhítő körülményt? — Igen bíró úr. Nemcsak két feleségem, de két anyósom is volt... KÉRDÉS — Mondd, muszáj nefc minden kérdésre kérdéssel felelned? — Kinek? Nekem? KÜLÖNBSÉG — Tudod-e, mi a különbség a valamikori és a mai fiatal lányok között? — Mi? — Hát az, hogy régen, amikor a lányok szégyenkeztek, akkor elpirultak, ma pedig szégyenkeznek, amikor elpirulnak ... KERTBEN — Kovács úr, mit csinál ilyen hidegben kint a kertben? — Tudja, a feleségem zongorázni tanul, a lányom énekelni, én pedig azt tanulom, hogy mindezt ordítás nélkül kibírjam. NEVET — Asszonyom, ha ön nevet ni kezd, úgy érzem, hogy meg kell hívnom hozzám. — G, maga ellenállhatatlan udvarló. — Nem kérem, én fogorvos vagyok. PÁRBESZÉD — Mester, én szégyellem magam. Életemben először állok modellt; s méghozzá ruha nélkül. — Rá se rántson. Én életem ben először tartok ecsetet a kezemben. A hét vicce- Kiss a legnagyobb taipnyaló, akit valaha is ismertem. Képzeld el, minden iratra, amit bevisz a főnöknek, olyan port hint, amitől annak tüsszentenie kell.- És miért teszi ezt?- Hogy mosolyogva, hajlongva mondhassa: Egészségére, osztályvezető elvtárs. VÁLASZ VENDÉGLŐBEN — Te miért csókolsz a nőknek kezet? — Hát, valahol el kell kezdeni. TÜKÜR — Kérem, szeretném kiese rélni a tükrömet. — Hibás? — Nem, de csak az övig látom magaim benne, és már két szer mentem munkába nadrág nélkül. talAlmAny A találmányokat nyilvántartó hivatalba berohan egy férfi, kezében rongy. — Kérem, én feltaláltam, hogyan lehet zavartalanul tévét nézni, és rádiót hallgatni. — Hogyan? — Ezzel a ronggyal bekö töm a feleségem száját! — Főúr, mit ajánl nekem? Fokhagymás rostélyost, angol bifszteket, bécsi szeletet, vagy egybesült húst gombás mártással? — Egyen vagdalt húst, abban mindez benne van. BLÖD — Béla, én úgy érzem, a feleségem nem ért meg en gém. Nálad mi a helyzet? — Nem tudom, még nem be széltünk a feleségemmel rólad. ÉjJEL Cicvarekné rázza a férjét és rémülten suttogja, hogy a kony bábán betörő van, a hűtőből a megmaradt ebédet eszi. Kérdi a férjétől hívja-e a rendőrségei. — Nem kell, ha megeszi a főztödet, akkor már igazán nagy büntetést kapott. SZERGELY MATYUSIN ALKOTÓI VÁLSÁG „Kezdjük! — mondta magában Nyikanor Vaszjuk író. — Legfőbb ideje“. Ledobta világoskék szarvasbőr zakóját, felhúzta ujjnyi vastag skót háziköntösét, rágyújtott egy Dunhíll- re, kortyolt a Martiniból. „Legnehezebb a kezdet“ — gondolta Vaszjuk, és a Pleyboy még fel nem nyitott legújabb számára, meg a háromszor elolvasott „Lolita“ című regényre sandí- tott. Az emléktárgy-kivitelű kubai nádvágó késsel már jó élesre kihegyezte csehszlovák ceruzáit, az angol rostirónokat pedig a szivárvány színeinek megfelelő rendben melléjük rakosgatta. Tiszta papírlapot fűzött be a „Kolibri“ írógépbe. Hörpintett a „Camus“ konyakból. Agya kitisztult. „Hiába — gondolta Vaszjuk — legnehezebb a cím“. Kávét főzött török módra, bekapcsolta a „Grundig“ diktafont. Üjabb szivart vett elő. Felkattintotta „Ronson“ öngyújtóját. Gondolatok raj- zották körül; ezt világosan érezte. Odakint a konyhában kellemesen duruzsolt a teáskanna — igazi „Lipton“ tea készült. „Legfontosabb — a cím“ — gondolta még egyszer Vaszjuk, és gépelni kezdett: „Őszi vetés“. Nem tetszett. „Őszi vetemény“ — írta végül. — Regény. Első rész. Első kötet. Első fejezet“. „Úgy látszik, elfogyott az ihlet“ — gondolta Vaszju«. „Első fejezet. A góré mellett“. „Valahogy nem jó“ — tűnődött Vaszjuk, a betűket bámulva. „A góré mentében“ — javította ki. „Hát igen... Ez sem valami remek ...“ Alkotói válságba került! G. Gy. fordítása 1980. I. 27. ÚJ SZÚ
