Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)
1980-01-27 / 4. szám
> TUDOMÁNY TECHNIKA A MEZŐGAZDASÁG üzemanyag-fogyasztAsa Szocialista mezőgazdaságunk további fejlesztéséinek mennyiségi és minőségi szempontból egyaránt legfontosabb tényezője az a tecbniikUi alap, amely lehetővé tette a dolgozók létszámának lényeges csökkentését a népgazdaság többi ágazata számára. A mezőgazdaság jelenleg a legnagyobb üzemanyag-fogyasztók (közé tartozik, amelyek beszerzése egyre bonyolultabb. Az üzemanyag-fogyasztás területén fennálló helyzetet Szlovákia mezőgazdaságában az 1978-ra vonatkozó kimutatás alapján értékelhetjük. Az említett év kezdetén az állami gazdaságok él az efsz-ek több mint 36,5 ezer traktort üzemeltettek, ezek nyolcadrészét lánctalpas traktorok képezték. Habár a traktorok száma az utóbbi években nem sokat változott, minőségi szempontból mégis van különbség. A nagy teljesítményű traktorok részaránya például az utóbbi két év alatt 3,9 százalékról 9 százalékra nőtt. Emellett a teherautók száma is növekedett, mert a traktorok kevésbé gazdaságosaik a szállításra. Jelenleg 10,9 ezer tehergépkocsi van a mezőgazdaságban, ami kétszer több, mint a 4. ötéves terv,időszak végén. Ennek ellenére nem mondható, hogy a mezőgazdaság nagyüzemi termelés igényeit ez a mennyiség kielégíti. A mezőgazdasági dolgozók nélkülözhetetlen segítőtársai a ga1 bonakom bajnok, amelyekből 5616-ot tartanak nyilván, a cu- korrépa-betakarító gépsorokból 1138, a motoros járwaszecsiká- zókbói] 1766 áil ia mezőgazdasági dolgozóik rendelkezésére. Az 1978-as évre elkészített kimutatásokból kitűnik, hogy egy kerekes 'traktorra átlagosan 68 hektoliter üzemanyag fogyasztása jut, a lánctalpas traktorok pedig ennél körülbelül 30 hektoliterrel több üzemanyagot fogyasztanak. Az egy tehergépkocsira jutó fogyasztás körülbelül 108 hektoliter. A gabonakombájnok 1978-ban átlagosan 35 napon át üzemeltek, ntapi átlagban 9,8 munkaórát teljesítve, amihez egyenként 27 hl' üzemanyagra volt szükség A 6 soros cukorrépa- fejező gépek 51 napon át dolgoztak, 21,5 hl üzemanyagot fogyasztva, a kiszántók fogyasztása azonban 38 munkanap alatt csaknem 34 hektolitert ért el. Az önjáró taikarmánybegyűj- lök között az SPS 420-as járva. szecskázó volt a legjobban kihasználva, ezért ennek a fogyasztása a legnagyobb, több mint 65 hektolitert ért el az említett évben. Az üzemanyag népi fogyasztása a g'ép adott teljesítményétől és az üzemeltetés időtartamától függ. Ezért az üzemanyag-fogyasztás mértékét 1 munkaórára számítva is célszerű kimutatni. A Zetor tnaktoirok a vizsgált évben 1 munkaóra alatt átlagosan 2,6—4,1 liter üzemanyagot fogyasztottak. Külön csoportot kéipzneik a Zetor 12011-cs és 14011-es traktorok, valamint ezek változatai, amelyek 1 órára számított üzemanyag-fogyasztása elérte a 6,2 litert. A Skoda 180-as, valamint a Kirovec traktor fogyasztása •a teljesítményű kikel arányosan lényegesen nagyobb. A felmérések szerint a Skoda 180 traktor egy munkaóra alatt átlagosan 10,6 liter üzemanyagot fogyasztott, a Kirovec pedig négy literrel többet. A lánctalpas traktorok 1 munkaórára számított fogyasztása 6,1 liter volt, ezen bélül a DT traktorok fél literre] fogyasztottak többet. A tehergépkocsiknál 4,8 liter üzemanyag fogyasztása jut egy munkaórára. Ezen belül a Skoda teherautók 1 munkaórára eső fogyasztása 6,1 liter volt, a Tatra gépkocsiké pedig fél literrel több. A termésbetaikarftó gépeik közül a legnagyobb üzemanyag-fo- gyosztó a 6 soros rápakiszán tó, amely 1 munkaóráira számítva 10,3 liter üzemanyagot igényelt, ez után következik az SPö 420-as járvaszecskázó, 8,5 literes fogyasztással. A gabona- kombájnok 1 munkaórára számított átlagos üzemanyagfogyasztása elérte a 8 litert, a Nylva és a Koiosz bombájnok fogyasztása azonban 3 deciliterrel magasabb volt. A mezőgazdasági termelés üzemanyag-igényeiről pontosa bb képet kapunk, ha a betakarított terület egységére, vagy termék- egységre számítva is kimutatjuk a fogyasztást. A vizsgált évben 1 hektárnyi gabona betakarításához 19,4 liter üzemanyagra, 1 tonna gabonára számítva pedig 4,7 liter üzemanyagra volt szükség. A cukorrépa begyűjtése hektáronként csaknem 37 liter üzemanyagot igényelt, s 1,3 liter volt egy tonna cukorrépa betakarításának üzemanyag-szükséglete. Egy tonna szálas takarmány betakarításához 0,7—1,1 liter üzemanyagra volt szükség. Az áttlami gazdaságok fajlagos üzemanyag-fogyasztása nagyobb, mint a szövetkezeti szektoré. Ez a körülmény főleg két okra vezethető vissza, egyrészt arra, hogy az állami gazdaságok műszaki ellátottsága alacsonyabb szintű mind 100 hektár mezőgazdasági területre, mind pedig termékegységre számítva, másrészt pedig az alkalmazóit technika összetétele is eltérő. A szövetkezeti szektor Szlovákiában aránylag jobb feltételek mellett gazdálkodik, mint az állami szervezetek, ami a hek.tárhozaimok elért szintjében is megmutatkozik. Ez a magyarázatát annak is, hogy a szövetkezeti szektorban alacsonyabb a területegységre számított üzemanyag-fogyasztás, és még szembetűnőbb a különbség a termékegységre számított fogyasztás között. Az állami gazdaságoknál 1 hektár gabona betakarításához 22.1 liter üzemanyagra volt szükség, ami 4,2 (literrel több, mint a szövetkezeti szektorban. Egy tonna gabona betakarítása az állami gazdaságokban 5,7 liter, a szövetkezeti szektorban 4.1 liter üzemanyagot igényelt. A szövetkezeti szektorhoz viszonyítva 1978-ban az állami gazdaságok 23,5 százalékkal több üzemanyagot fogyasztottak 1 hektár gabona betakarításához, 1 tonna gabonára számítva pedig 39 százalék a különbség. Hasonló a helyzet az E—280- as önjáró takarmánybegyüjtők üzemeltetésénél is, ahol az állami gazdaságok a betakarítás területegységére számítva 29 százalékkal, termékegységre számítva pedig 55,6 százalékkal nagyobb fogyasztást mutattak ki, mint 0 szövetkezeti szektor, Az üzemanyag takarékosabb felhasználásának számos lehetősége van. Nemcsak arról van szó, hogy egyesek munkaszünet idején is feleslegesen járatják a motorokat, hanem a motorok pontos beállításában is sok a tartalék. A mezőgazdaság üzemanyag-fogyasztása olyan méreteket öltött, hogy csupán Szlovákia állami gazdaságaiban és szövetkezeteiben egyetlen százalék üzemanyag megtakarítása évente 3,8 millió litert jelent. STEFAN KOCIAN BÚCSÚ A LŐERŐTŐL A ió évszázadokon át nélkülözhetetlen segítőtársa volt az embernek a mezei munkáknál, a szállításoknál, a közlekedésben és a hadviselésben. Lovak vontatták a postakocsikat, a városi omnibuszokat, s a lóvasútnak is nagy jelen tősége volt a gőzmozdonyok megjelenéséig. Nem véletlen tehát, hogy a teljesítmény egységének jelölésére a lóerőt választották, s nemzetközi jele az angol „horse power“-ból származtatva HP lett, melynek magyar megfelelője az LE. A traktorok, a gépkocsik, a vonatok és a repülőgépek a termelés és a szállítás csaknem valamennyi területéről kiszorították a lovat. Az iparilag fejlett államodban ma már csak elvétve találkozhatunk vele, a mezőgazdaságban és az erdészetben, ezzel szemben a lősport népszerűsége állandóan növekszik. A ló 1980 január elsejétől a teljesítmény egységének jelöléséből is kivonult, a kilowatt (kW) foglalta el a helyét. Az új egységre való átszámítás azonban egy kissé bonyolult, mert egy lóerőnek 0,735 kW felel meg. Az alábbiakban néhány mezőgazdasági termelésben használatos erő- és munkagép teljesítményét ismertetjük a régi és az Sí rendszerben alkalmazott új kW egységekben. A gép típusa és megnevezése Motorteljesítmény Traktorok kW LE Zetor Super-50 37 50 Zetor 5611 40 55 Zetor 5748 40 55 LKT-80 59 80 Zetor 12011-45 81 111 Zetor 16011-45 110 150 Skoda-180 118 160 DT-54 40 54 DT-75 59 80 T-150 K 121 165 MTZ 80—82 57 77 U-650 M 44 60 K 700 158 215 K 701 220 300 Kombájnok SzK-4 55 75 SzK-5 74 100 E-512 77 105 SzK-6 110 150 E-516 162 220 Munkagépek HON-05U rakodógép 37 50 6 ORCS répafejező 59 80 KSz-6 répaklszántó 110 150 E-301 rendrevágó E-280 járvaszecskázó 110 150 E-290 járvaszecskázó 235 320 (—ai) SZÉLKERÉK - ÖNTÖZÉSRE Az olajválság népszerűvé tesz minden olyan megoldást, amely segíti az energiagondok csökkentesét. Ezért szállnak le újra a bányákba a szénért, ezért keresnek gazdaságos megoldást a napenergia igénybevételére, és ezért fedezik fel újra a szélmalmokat is. Persze nem mindig őrlésre. Ausztrália hatalmas területei természetesen ezelőtt sem voltak mindenütt vezetékes energiával ellátva, ezért ott már kifejlesztettek olyan szélkereket, amely egy nagyarányú öntözőrendszer energiaforrása. Ez a megoldás egyedinek látszott mindaddig, amíg olcsó energiaforrásra máshol is szükség nem lett. Hogy azután az ausztrálok kínálták fel ezt a megoldást más országoknak, vagy más államokban figyeltek-e fel a távoli kontinens eredményeire, azt ma már nehéz lenne eldönteni, mindenesetre ennek a szélkerék-táplálta öntöző- rendszernek keletje lett. Mirő'l Is van szó? Milyen ez a szélkerék és az egész öntözőrendszer? A szélkeréknek csak három mozgórésze van: a hajtótengely, a hajtórúd és a keresztfej. 6,5 km/őra se bességűnél kisebb szélben is működik. Nagy szélben a vezérmű elfordítja a kere két a széliránytól, hogy megvédje a sérüléstől. Fa csapágyakat használnak, melyek megbízhatóbbak a fémcsapágyaknál. Ezeket válogatott eukaliptusz fákból vágják ki, s a faanyagot három évig kezelik és olajjal impregnálják. A csapágyak biztosan állják az időjárás viszontagságait. A lapátok 2.4 m; 4,26 m; 4,87 m és 9,14 m hosszúak. A gyártó cég a szivaty- tyük széles skáláját állítja elő, amelyek a szélkerekek hez illeszthetők. A szivaty tyúk több mint 200 m mélyről képesek vizet szivaty- tyúzni, valamint a vízforrástól távoli hegyoldalon vagy hegytetőn levő tárolókba szállítani a vizet. Egy automatikus forgócsapos öntözőrendszer nagy területeket tud öntözni, és a programozás szerint felügyelet nélkül működik. Beállítható úgy, hogy megfelelő mennyiségű vizet szolgáltasson, igazodva a terméshez, a talajhoz és a vízkészlethez. A rendszer maximálisan 200 hektár területet képes átfogni és beprogramozható egy teljes 40 órás ciklusra. A kétkerekű, lábakra erősített öntöző acélcsővezetékek hossza 38 m, 45 m és 51 m. Mindegyik csővezetéken egymástól 9,6 és 3,2 m kö zötti távolságban szórók vannak elhelyezve, amelyek biztosítják a víz egyenletes szétszóródását a szántó- földön. Az öntözőt elektromos motorok működtetik — egy- egy motor van mindegyik szakaszhoz, amely vagy be kapcsol, vagy kikapcsol, hogy egy egyenes vezeték mentén az egyes szakaszok összhangban dolgozzanak. (Műszaki Elet) Mesterséges szigetek acélból A Csendes-óceán mindkét oldalán mesterséges szigeteket terveznek. A tokiói öbölben 1,5 km hosszú, 400 m széles acélszigetet akarnak létesíteni. A sziget óriás tutaj, amelyet az öböl talajára horgonyoznak le. A szárazfölddel híd kötné össze, vagy ha ez nem válna be a gyakorlatban, kompokat használnának. A tervezők azért választották ezt a megoldást (eltekintve a természetesebb feltöltéstől), mert az öböl talaja sok méter mélyen iszapos, és így nem adna megbízható alapot. A sziget így is eléggé stabil lenne; az öböl jól védett, a hullámok alacsonyak, de mozgást mérséklő tankokat és egyéb stabilizátorokat is alkalmaznának. A sziget állandóan egy kicsit mozogni fog, ezért nem is építenek rajta lakóházakat. Parkokat létesítenek, több helyen bevásárlóközpontot, a sziget peremére raktárházakat építenek. Tokióban ilyen létesítmények részére új hely már egyáltalán nincs. HZ építés költsége 700 millió dollár lesz. Tokióban pedig a telek maga többe kerülne ennél. Ezzel egyidejűleg a Csendes-óceán másik partján „Global City 1“ néven ugyancsak egy sziget létesítését mérlegelik. Az ötletet felvető Econ a kaliforniai partoktól 160 km-re úszó települést akar acélfelületen építeni. A tenger itt 900 m mély. Hasonló szigetek már vannak másutt is; az egyik Honolulu közelében horgonyoz egy öbölben, ezt egy hawai kutatószervezet építette. Sokkal nagyobb az Aquapolis Okinava előtt, ezt a japán kormány építette 43 millió dollár költséggel az 1975-ben rendezett I. nemzetközi oceanográfiai kiállítás alkalmából. Ez a háromemeletes Aquapolis akkora, mint egy terjedelmes irodaház, és 40 személy állandóan ott él. A lakószigetnek saját hajtóműve, erőműve, derítőberendezése és desztillálója van, amely ivóvizet készít a tenger vízéből. Okinavával pontonhíd köti össze. A Global City szigetet fémből, üvegből és műanyagból készült kupola védené az időjárás kellemetlenségeitől; erőmüve és desztilláló berendezése is lesz, mint az Aquapolisnak. A szigeten 50 személy lakhatna. Mindenesetre csak gazdagok élhetnének ott, mert vagy magas bért, vagy magas vételárat kellene fizetni a sziget résztulajdonáért. (Technische Rundschau) GALVANIKUS PISZTOLY A fémszerkezetek védőbevo natai szerelés közben megsé rülnek. A védőréteg helyszínen történő kijavítására galvanikus pisztolyt szerkesztettek a Zsda- novi Nehézgépgyárban. A pro bák során megállapították, hogy a pisztoly alkalmas a legkülönbözőbb formájú alkatré szék horganyzására. A pisztoly egy oldódó anód fejből és az elektrolitot katőd szerepében az alkatrészhez továbbító szerkezetekből áll. Az áram bekapcsolását követően az elektrolízis azonnal megindul. A fémrészecskék a fémfelületre jutva lecsapódnak és összefüggő védőréteget képeznek rajta. A réteg vastagságát a műveleti ciklusok számával, a pisztoly mozgatási sebességével, és az áramerősséggel szabályozzák. Az új galvánpisz- tollyal rövid idő alatt 60 mikron vastag réteg állítható elő. (APN) 1980. I. 27. ÚJ SZÓ
