Új Szó - Vasárnap, 1980. január-június (12. évfolyam, 1-26. szám)

1980-01-20 / 3. szám

SZABÄLY A gépkocsivezetői tanfolyam egyik részvevője így szól a má síkhoz: — Mennyi szabály van! Az embernek az egész élete sem elég ahhoz, hogy mind meg szegje! MEMÓRIA — A feleségemnek rossz memóriája van. nagyon — Mindent elfelejt? — Ellenkezőleg: mindent megjegyez. MAI GYEREK Zsófi elsős. Figyelmetlenül, csúnyán dolgozott, fekete pon­tot kapott a tanító nénitől. Bá­natosan mutatja apjának. — Nem baj, kislányom, majd kijavítod — vigasztalja apja. — Már próbáltam, de golyós­tollat írta — néz fel Zsófi. MORBID Két órája folyik a műtét. A profeszor gépies pontossággal dolgozik. Az asszisztencia ar­cán csorog a veríték a maszk alatt. — Professzor úr, kérem — szól halkan az egyik sebész — soká operálunk még? — Operálunk? — csodálko­zik a professzor. — Azt hit lem boncolunk. PANASZ — Doktor úr, kérem, segít­sen rajtam, nem tudok aludni, mert mindig hortyogok. — Hát attól még lehet alud­ni... — Nem lehet, mert a felesé­gem olyankor mindig felráz. IDŐZAVAR Egy szépasszony panaszko­dik: — Annyi gondom-bajom volt az utóbbi öt évben, hogy leg­alább két évet öregedtem köz­ben ... A HÉT VICCE A skót télen üzleti útra indul, s így búcsúzik feleségé­től a pályaudvaron.- Szívem! Ne felejtsd el, hogy csak egy személyre valót tegyél a tűzre. vAlúper — Befejeződött már a váló­pered? — Befejeződött és minden­ben megegyeztünk. — Mi az a minden? — A lakás a feleségemé ma­rad, a gyerek az enyém, a vagyon az ügyvédeké. FELTALÁLOK egymás közt — Van egy óriási találmá­nyom, amivel át lehet látni a falon. — S mi a neve a találmány­nak? — Ablak. STANISLAW JERZY LÉC Fésületlen gondolatok A legvéresebb az a tra­gédia, amelyben a vér elönti a nézőket is. Halljátok ezt a dado­gást? A mássalhangzók kórusai szólnak így a magánhangzók kipusztu­lása után. Pontos lövés: nem ta­lálni el az embert. A naptár megreformá­lása sem rövidíti le a terhesség idejét. A kakas még azt a reggelt is köszönti kuko­rékolásával, amely napon levesbe megy. Azokat az embereket kedvelem, akik akkor is lennének, ha meg se születtek volna. A győzelem gyümöl­cse? Körte a fűzfán. Általában ott van a kijárat, ahol a bejárat volt. A boldogságtól ittas embereknek is szükségük van kijózanító szobákra. Ha valaki lángész, és mégse tud róla — az nem az ő hibája. Tóth László fordításai AZ EGYETLEN MEGOLDÁS A beteg az ápolónőhöz: — Mit adhatnék magának, hogy meg tudjam csókolni? — Kloroformot. KÖLCSÖNÖS GYANO — Alig hiszem, Artúr, hogy én lennék az első nő, akit va­laha megcsókoltál __ Nagyon is gyakorlottan csinálod. — jó, jő ... De te honnan tudod ezt? DEMOGRÁFIA Az előadó a túlnépesedés veszélyeiről beszél. — És gondoljuk meg — mondja —, hogy a világ vala­mely pontján egy nő minden másodpercben szül egy gyere két. Mi itt a teendő? — Meg kell keresni — hal­latszik hátulról egy hang. — És szólni kell neki, hogy azon­nal hagyja abba. ORVOSNÁL — Nem tanácsolhatok önnek mást, mint azt, hogy vegyen napfürdőt. — Hideget, vagy meleget, doktor úr?! Munkaeszközök (Osztep) P/r QKOVE — Kölcsönkérünk négy gyereket, és visszaadjuk a lá­togatást! (Punch) NEM TUDTA Peti lehor­zsolt térddel bi­ceg az udvar­ról. Apja aggo­dalmasan kapja ölbe hároméves fiát. — Megütöt­ted? Nem is hallottam, hogy sírtál. — Nem sír­tam. Nem tud­tam, hogy itt­hon vagy. MEGSZOKÁS Meghal egy öreg pincér. Özvegye elhatározza, hogy meg­idézi szellemét és ezért spiri-' tiszta szeánszot rendez. De az asztal csak nem akar mozgás­ba jönni. — Jenő — zokogja az öz­vegy —, miért nem jössz? — Nem az én asztalom — hallatszik a sötétben egy gyen­ge hang. RECEPT — Nincs a kisfiúval semmi probléma — mondja a tanító néni a mamának —, csak az a baj, hogy túl sokat van a lá­nyokkal. Majd igyekszem erről leszoktatni. — Aztán árulja el, hogyan csinálja — mondja a mama. — Hadd próbáljam ki én is az apjánál. — Az igazgató elvtárs üzeni, hogy kö­szöni az őszinte bírálatot és kéri, vizs­gáljam meg magát... (Balázs — Piri Balázs karikatúrája) LJUBOMIR JANA: MESTERVADÁSZOK Egy este néhányon a város utcáin bal­lagtunk, amikor Moncso hirtelen fel­kiáltott: — Odanézzetek, nyúl! Az első pillanatban el sem hittük. Ugyan honnan kerülhet késő este nyúl a belvárosba? Márpedig egy nyúl ül­dögélt előttünk, a falhoz lapulva. Vidá­man nevetve' körülvettük a megszeppent kis állatot. Az ide-oda iramodott, de nyilvánvalóan tapasztalatlan lehetett, és mi könnyűszerrel elfogtuk. Nem enged­tük, hogy a tapsifüles kereket oldjon. Másnap valamennyien egybegyültünk Moncsónál nyúlpörköltre. Ittunk, ettünk, dicsértük a nyulat, ekkor azonban be­jött házigazdánk kisfia, és meglehetősen kaján mosollyal olvasta fel az esti új­ságban megjelent hirdetést: „A cirkuszból eltűnt egy idomított nyúl. A becsületes megtalálót arra kér­jük, hogy nagy jutalom ellenében hoz­ta vissza a cirkuszba.“ Azonnal eszünkbe jutott a nagyszerű idomítónő, aki híressé vált számával: ve­zényszavára a nyúl egy kifeszített dró­ton ment végig. Hogyan lehetséges ilyesmi? Tehát a híres-nevezetes Teddyt ettük meg! A legokosabb, a legintelligensebb nyulat az egész országban! Cirkuszunk büszke­ségét faltuk fel! — Hát így állunk — dünnyögte rák­vörösen Moncso: — mihelyt megjelenik a legokosabb nyúl, máris akadnak olya­nok, akik legott felfalják . . . GELLÉRT GYÖRGY fordítása I960. I. 20. ÚJ SZÚ

Next

/
Oldalképek
Tartalom